Békés Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-11 / 292. szám

1938. december 11., csütörtök BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Vas könyvtári állványokat készítenek Nem tudta a jobb kéz, mit csinált a bal kéz... A Békéscsabai Lakatos Ktsz először 4 Békés megyei Könyvtár­ának készített vasból könyvtár- állványokat. A békéscsabaiak gyártmánya iránt azóta ország­szerte nagy az érdeklődés. Leg­utóbb a Hajdú megyei Könyvtár­nak készítettek állványokat, amit Orosházán több kisiparos ké­szül a mestervizsgára. A KIOSZ helyi székházában november 13-a éta hetenként egy délután Plen- ter Lajos, a KIOSZ megyei titká­ra tart előadást a vizsgára készü­a szövetkezet négy tagja szerei össze a napokban Debrecenben. Hasonló megrendelést kaptak már a Salgótarjáni Könyvtártól is, sőt Győrből, Pécsről és Kecs­kemétről is érdeklődtek, hogy a szövetkezet mikorra vállalja meg­rendelésüket. lő kisiparosoknak.' A mestervizs­ga-tanfolyam mostani hallgatói rövidesen a vizsgabizottság elé járulnak, hogy megszerezzék a mesterlevelet. Januárban újabb tanfolyamot szerveznek. Kiosztották am idei \obel-díjakat Stockholm. (MTI) Nyugati hír- ügynökségek jelentése szerint Gustav svéd király ünnepélyesen átnyújtotta a kitüntetett tudósok­nak az 1958. évi Nobel-díjakat. Egy-egy Nobel-díj 41420 dollár összegű. A fizikai Nobel-díjat Pá­vái Cserenkov, Igor Tamm és Ilja Frank szovjet tudósok kap­ták a Cseremkov-effektus felfede­zéséért és értelmezéséért. Az or­vosi Nobel-díjon George Beadle, Edward Tatum és Joshua Leder­berg amerikai orvo6tudósok osz­toznak, a kémiai Nobel-díjat Fre­derick Sándor angol tudós kapta. — Kondoros felé menve, a bu­szon, gondolataim az értekezle­ten elhangzott problémák körül forogtak, amikor néhány utazó ember — eléggé hangos — vi­tájára lettem figyelmes. A vita még jobban érdekelte amilcor azt a földműves szövet­kezetét említették, amelynek el­nöke vagyok, és amikor Tímár János, a földművesszövetkezet mezőgazdasági ilzemágvezetőjé­nek nevét és ténykedését igen „közvetlen” szavakkal illették. — Ilyet is csak a földműves- szövetkezet tehet — mondja csí­pősen az egyik paraszt bácsi —, reggel négy órakor mindannyian pontosan ott voltunk az örmény­kúti iskolánál, a kövesét parton, a 30 mázsa dohánnyal. Vártuk, hogy majd csak jön a gépállo­más kocsija a megbeszélés sae* rmt, és be tudjuk vinni Wöben a dohányt Békéscsabára. Időben szóltunk a földmüvesszövetkeztt mezőgazdasági üzemágvezetőjé- nek, aki a kocsit meg is ígérte, azonban az egész ígéret maradt. — Disznóság — mondja a má­sik —, kilenc óra felé, amikor már nem győztük várni, bemen­tünk a gépállomásra, ahol azt mondják, hogy kocsi van, de egy vagon kötbéres kavicsot ki­keli rakni az állomáson és be­vinni a gépállomásra. — Mit tehettünk mást, az anyjuk keserves.„ — kerekíti el sztorikul egy harmadik —, mini azt, hogy kidobáltuk az egy va­gon kavicsot, elszállítottuk a rendeltetési helyére, és titána a dohányt mentünk szállítani... Mestervixsgára készülnek Náluk marad-e a vándorzászló? A Békés megyei Téglagyári E- gyesülés évről évre jobb eredmé­nyekkel rukkol ki. Múlt évi jó munkájával a legnagyobb elisme­rést, a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját, s a vele járó 25 ezer forint pénzjutalmat is elnyer­te. Amikor az egyesülés dolgozói ;tték a jutalmat, fogadkoztak: ., idén úgy dolgoznak, hogy e- redményekkel továbbra is meg­tartják a vándorzászlót. Jól tud­ják, hogy könnyebb volt azt meg­szerezni, mint megtartani. A kora tavasszal, amikor az e- gyesülés öt telepén a munkások hozzáfogtak a nyersgyártáshoz, bi- *any, keményen meg kellett küz­deni az időjárás viszontagságaival, A kipróbált dolgozók azonban áll­ták a sarat, állták szavukat. Má­jus ejs^jér.£_£, gyárak között élénk vetélkedés bontakozott ki: „Ki gyárt többet, jobbat?!" jelszóval. A félév végére aztán az egyesülés gyárai nemcsak a kora tavaszi ter­meléskiesést pótolták, hanem - lé­nyegesen túl is teljesítették a ter­vet. Jól sikerült a kezdés, s a fél­eredmények után az egyesü- elnyerte az élüzem címet. Ez­zel megtették az első lépést ah­hoz, hogy a vándorzászlót maguk­nál tartsák. Több hónap telt el azóta. Né­hány hete a nyersgyártást is befe­jezték a telepeken. A gyárakban azonban most is dolgoznak: téglát égetnek, a jövő évi nyersgyártási idényre készülődnek. Bent az e- gyesülés központjában pedig nagy­jából már összegezték az idei e- redményeket. Mit mutatnak a számok? Azt, hogy derekasan dolgoztak a mun­kások, akik a május elsejei ver­seny után az alkotmány ünnepére Is egymással versenyre kelve küz­döttek a többért, a jobbért. Az eredmény: az egyesülés 4 456 000 darab nyerstéglával túlteljesítette az éves tervet. Ez a számadat szin­te önmagáért beszél. E mennyiség­gel 15,2 százalékkal termeltek töb­bet, mmt tavaly, amikor országo­san kiemelkedő eredménnyel zár­ták az évet. A gyárak közötti pá­rosverseny nem maradt ered­ménytelen, mert a Mezőberényi II. sz. Téglagyár dolgozói 2 116 000, a gyulaiak pedig 1 264 000 téglát ad­tak terven felül. Figyelemre mél­tó az Orosházi 1. sz. Téglagyár dol­gozóinak Igyekezete is. Ebben a gyárban az elmúlt évi tervhez ké­pest az idén 2 millió téglával gyártottak többet. A több termelés több gonddal is jár. örvendetes azonban, hogy a mennyiség növelésével nem hogy csökkent volna, hanem éppen el­lenkezőleg, javult a minőség. A gondosabb árukezeléssel az egye­sülés dolgozói elérték, hogy az idei gyártási idényben a tavalyi elég. alacsony elemi kártétellel szem­ben százezer darab téglával csök­kentették a veszteségét. Ugyanak­kor a nyerssé lejt alakulása is ked­vező volt. A tavalyihoz viszonyít­va 0,4 százalékkal csökkent. Az égetésben sem sokkal kiseb­bek az eredmények, mert az a- dottságok jó kihasználásával min­dent elkövettek és elkövetnek ez­után is, hogy az országnak minél több építőanyagot adjanak. Eddig már mindkét mezőberényi gyár teljesítette éves égetési tervét, e- lőreláithatóan december 12-ig a többi gyár is eleget tesz tervfel­adatának:. Ilyenformán — az e- lőzetes számítások szerint — több mint hálom és fél millió égetett téglával teljesítik túl a telepek e- gyüttvéve az éves tervet. A termelékenység emelésére is nagy figyelmet fordítottak az e- gyesülésnél. Az eredmény: a ter­melékenység 20 százalékkal ma­gasabb a tervezettnél. Ugyanak­kor az önköltség Is kedvezően a- lakult: ez elmúlt évhez képest az idén minden ezer tégla gyártásá­nál ég égetésénél összesen 18 fo­rintot takarítottak meg, A párt és a kermány takarékossági fel­hívása után elkészített takaré­kossági Intézkedési tervben az e- gyesülés vállalta, hogy az idén 400 ezer forinttal csökkenti a költ- ségszlntet. Igaz, kezdetben elég merész elképzelésnek tartották, o- lyannak, amelyet bizony nehéz lesz teljesíteni. Megpróbálkoztak. A harmadik negyedév végén, a- mikor számbavették, mi valósult meg a vállalásból, kiderült, hogy 914 ezer forinttal csökkentették a költségszintet. így arra is lehe­tőségük van most már, hogy az év utolsó negyedében még újabb 200 ezer forint megtakarítással tetézzék a vállalást. Az eredmények biztatóak, re. ménytkeltőek arra, hogy tovább­ra is megtartják a vándorzászlót. Elérésükben az egyesülés minden dolgozója legjobb tudósa szerint kivette részét. A műszaki felté­telek biztosításában: a gépek kar­bantartásával,, szerelésével és ja­vításával sokat segítettek a köz­ponti gépjavító-műhely munká­sai, akiknek arra is futotta ere­jükből hogy az idén 20 SRC tég­lavágó automatát is gyártsanak bel- és külföldi megrendelésre. Az építő brigád tagjai úgyszintén jól közreműködtek azzal, hogy rend­ben tartották a gyárakat, szárító- színeket, amivel a zavartalan ter­melés feltételeit mozdították elő. 1 (»• P) —o— Ezt az esetet Dián András, a követelték a szállítóeszközt. A kondorosa földművesszövetkezet igazgatóságának elnöke mondotta el. Az elmondottak alapján gon­doltam, megnézem, mi az igazság. A következő eset történt: Nyolc dohánytermelő ember megbízásából Gulyás Mihály fel­kereste a kondorosi földművesszö­vetkezet mezőgazdasági üzemágve- zetőjét és 27.-én reggel 4 órára szállító eszközt kért, hogy dohá­nyukat — körülbelül 30 mázsát — időben be tudják szállítani az át­vevő helyre. Ez történt 25.-én. A mezőgazdasági üzemág vezetője még aznap Konyecz Jánosnak — a vontató vezetőjének — át is adta a megbízást. Ugyancsak értesítette Zahoránt, a gépállomás üzemgaz­dászát. 0 ezzel éUntézettnek vette a dolgot, mert hiszen ez a rendje. Érmek ellenére a vontató még­sem ment a megbeszélt időié az öepménykúti iskóláhöZ, alibi hyölc paraszt türelmetlenül, a földmű- reszövetkezetet szidva, várta. Felkeresték a gépállomást és gépállomás az egy vagon kavics kirakása után — melyet hét, do- hányszálUtásra váró gazda rakott kd — volt hajlandó a szállítóesz­közt rendelkezésükre bocsát ani. A kavicsrakást a gépállomás iránti „hálából” végeztek, amiért dohá­nyukat elszállították. így könyvel­ték el, mert a kirakásért a gépál­lomás nem fizetett, viszont a dol­gozó parasztokkal megfizettette a dohány szállítási költségét. így történt. De mi történt vol­na, ha az árokparton levő dohány­ra elkezd esni az eső és össze ázik? Megtörtént az is, hogy Pillái György kondoros! lakos reggel 7 órára kért vontatót és négy nap­számosával együtt hiába várako­zott Nyemcsok György vontatóéra, aki közben más fuvart vállalt, szá­rat hordói r. ' • Jellemző a fegyelemre, hogy fenti esetről sem a gépállomás fő- mezőgazdásza, sem az üzemgazdá­sza nem tudott. Héjjá Sándor, VAltoztkony idő Várható Időjárás csütörtök estig: felhőét vonulások, sok he­lyen havazás, havaseső, eső, meg. élénkülő délnyugati ( később északnyugati szél, az enyhülés folytatódik. . Várható legalacsonyabb éjsza­kai hőmérséklet: mínusz 2—plusz 5 fok között. Bajtófogadás a csehszlovák nagykövetségen A Csehszlovák Köztársaság bu­dapesti nagykövetsége szerdán dé’e'őtt sajtófogadást rendezett. Josef Chabada. a nagykövetség más- dtitkára, sajtóattasé tájékoz­hatta az újságírókat arról, hogyan emlékeznek meg Csehszlovákiá­ban a csehszlovák—szovjet barát­sági, kölcsönös segélynyújtási és a háború utáni együttműködési Szerződés 15. évfordulójáról. Az évfordulót december 12-én tin­I nepli a csehszlovák nép. Ezzel I egyidejűleg bontakozik ki ez : egész országra ki erjedő vita a Csehszlovák Kommunista Párt XI, kongresszusának határozatai­ról. A sajtófogadáson tájékoztatták az újságírókat arról a rendkívül szívélyes fogadtatásról, amelyben a prágai dolgozók tízezrei része­sítették a magyar párt- és kor­mányküldöttséget. (MTI) Erős ízületi fájdalma­immal hetek óta készü­lök orvoshoz. De azért mindennap elhalasztot­tam. Gyerekkorom óta félek az orvosoktól, e- zenkívül azzal igyekez­tem megnyugtatni ma­gam, hogy úgysem sokat ér az egész. Oly gyakran hallani a panaszos só­hajokat: „Csak beteg ne legyen az ember. SZTK- ra úgyis csak a legol­csóbb gyógyszereket ír­ják fel, felületesen vizs­gálnak. Csak az menjen II orvoshoz, akinek tömve ' a pénztárcája.” Egyik nap mégis vettem annyi bátorságot, hogy felkerestem a kör­zeti orvost. Izgalmam­ban alig tudtam elda­dogni, hogy mi a ba­jom. Az orvos barátsá­gosan érdeklődött, hogy szedtem-e már valamit, használt-e stb. A gyógy­szereken kívül beutalót is írt a fizikotherápiára, önkénytelenül összerez­zentem arra a gondolat­ra, hogy újabb rendelő­be, újabb orvoshoz kell mennem. A doktor úr mintha kitalálta volna Nem voltam kivétel,, I gondolataimat, így báto­rított: — Tessék csak egész nyugodtan elmenni az Árpád-fürdő rendelőjé­be, Udvarhelyi doktor úr sokat fog segíteni. Aznap mégsem mer­tem elmenni. Másnap délfelé a lépcsőjárástól és az izgalomtól erős szívdobogással érkeztem a békéscsabai Árpád- fürdő rendelőintézetébe. Jóformán meg sem pi­henhettem a folyosón, a- mikor feltárult az ajtó s fehérköpenyes, mosoly­gós arcú orvossal talál­tam magam szemben. Barátságosan invitált a rendelőbe, s arra kért, hogy tegyem le a kabá­tomat, mert meleg van náluk. — Tessék leülni — mondotta — s részlete­sen elmesélni, hogy hol és mióta fáj. Nekünk gyógyászati szempontból nagyon fontos tudni, hogy régi, vagy újkele­tű-e a baj. A - alapos vizsgálat u- tén aprólékosan meg­magyarázta, hogy mi­lyen gyógykezeléseket kapok, hova kell még el­mennem, mit kell ten­nem. Nagyon meglepett az udvariasság, a ba­rátságos beszélgetés. Mi­re észrevettem, úgy be­széltem bajaimról, mint­ha egy régi, kedves is­merősnek panaszkod­nék. Az első kezelést a- zonnal megkaptam. A jó meleget sugárzó lámpa a- latt azon tűnődtem, hogy milyen szerencsém van, valami oknál fogva kivételeznek velem bizo­nyára. A következő na­pokban gondosan figyel­tem az eseményeket. Meggyőződtem arról, hogy nem voltam kivé­tel. Naponta 90—100 be- t:g keresi fel ezt a ren­delőt, de mindenkit egy­forma barátsággal, ud­variassággal fogadnak. Járnak ide 70—75 éves idős emberek Is. akik még a fiataloknál is tü­relmetlenebbek, gyor­sabb gyógyulást szeret­nének. Udvarhelyi dok­tor úr mindenkinek ő- szintén megmagyarázza, hogy mire számíthat. Egyik nap — vétettem ugyan az etikett szabá­lyai ellen — kihall­gattam egy párbeszédet a rendelő ajtaján át A beteg elmondotta, hogy ő nagyon szívesen meg­fizeti a költségeket, ő nem sajnálja a pénzt, csakhogy meggyógyul­hasson. A válasz megle­pett: — Nem fogadunk el egy fillért sem. SZTK- ra is olyan lelkiismere­tesen kezeljük, mintha készpénzzel fizetne. Le­gyen nyugodt, amit le­het megteszünk azért, hogy meggyógyuljon. Jól esett hallani ezt a megnyugtató választ; Néhány nap alatt meg­győzőt n arról az a- ranV'v -ró!, hogy a betegne 3 gyógyulást Jelent, h. Hrátságosan, udvariast oánnak vele«. Egy beteg.

Next

/
Thumbnails
Contents