Békés Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-11 / 292. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 195*. december 11., csütörtök Prágába a magyar párt- ás December 10-én reggel a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának és a Csehszlovák Köztársaság kor­mányának meghívására baráti látogatásra Prágába érkezett a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány küldött­sége dr. Münnich Ferenc mi­niszterelnöknek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának és Marosán György állammi­niszternek, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága titkárának ve­zetésével. A magyar és csehszlovák him­nusz elhangzása után dr. Mün­nich Ferenc Antonin Novotny kí­séretében elvonult a díszszázad előtt. Ezután úttörők virággal kö­szöntötték a küldöttség tagjait, a. kik helyet foglaltak a díszemel- Véiiyen, majd Antonin Novotny üdvözölte a magyar párt- és kor­mányküldöttséget. örülünk, hogy eljöttek hoz­zánk — mondotta. — Meggyőző­désünk, hogy e látogatás elmélyí­ti népeink barátságát. Ezután a két nép kapcsolatairól szólt, majd hangsúlyozta: a csehszlovák nép nagy ro- konszenvvel figyeli, hogy a magyar nép pártjának ve­zetésével szilárd úton ha­lad, s teljes szívből kíván­ják, hogy további sikere­ket érjen el a szocializmus építésében. Kedves Elvtársak! — folytatta — Látni fogják azt a nagyfokú kezdeményező készséget és akti­vitást, amellyel népünk hozzálá­tott, hogy megvalósítsa £ kongresszusának határozatát. . Antonin Novotny üdvözlő sza­vaira dr. Münnich Ferenc vála­szolt. • — őszinte örömmel tölt el ben­nünket, a magyar párt- és kor­mányküldöttség tagjait, hogy az Önök meghívásának eleget téve országukba látogathattunk, itt Prágában üdvözölhetjük Önöket, és a Csehszlovák Köztársaság dol­gozó népét — mondotta. Látogatásunk célja, hogy to­vább erősítsük és mélyítsük Cseh- ■ziovákia népeinek és a magyar népnek testvéri barátságát, erő­dítsük országaink kapcsolatait. A testvéri Csehszlovák Köztár­érkezett kormányküldöttség saság népei — amint ez a Cseh­szlovák Kommunista Párt ez év júniusában tartott XI. kongresz- szusán ismertetett eredményekből is kitűnik — óriási haladást ér­tek el a szocializmus építésében. Ez nemcsak Csehszlovákia, de az egész szocialista tá­bor és benne a Magyar Népköztársaság számára is hatalmas siker, s újabb biztatást ad a világ haladó erőinek. Mi a magunk részéről elmond­hatjuk, hogy a magyarországi el­lenforradalom szétzúzása óta el­telt két esztendő alatt a Szovjet­unió és a testvéri szocialista or­szágok — közöttük a Csehszlovák Köztársaság — jelentős politikai, erkölcsi, valamint anyagi segítsé­gével számottevő eredményt ér­tünk el a népi hatalom megszilár. dításában, politikai, gazdasági és kulturális életünk konszolidálásá­ban. Münnich Ferenc beszédét e szavakkal fejezte be: Engedjék meg, hogy most, megérkezve országuk gyönyörű és harcos történelmi emlékekben oly gazdag fővárosába, szívem teljes melegével tolmácsoljam, átadjam tű­nőknek, s a Csehszlovák Köztársaság szorgalmas, tehetséges népének a ma­gyar dolgozók forró, test­véri üdvözletét. Egyúttal átadom az MSZMP ve­zetősége, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és Ká­dár János elvtársnak forró üd­vözletét, aki váratlan . betegsége niiatt, legnagyobb sajnálatára, nem tpgp$t Csejiszloyákiába jön­ni. Küldöttségünk- minden tagja nevében hálásan köszönöm a testvéri fogadtatást. Örökké él­jen a magyar és a csehszlovák nép barátsága! » A beszédek elhangzása után a magyar küldöttség tagjai a cseh­szlovák párt- és kormányküldött­ség vezetőinek kíséretében prág3i szállásukra hajtattak. A Vencel- téren és a fellobogózott útvona­lon a csehszlovák főváros dolgo­zóinak lelkes üdvözlése és éljen­zése kisérte a vendégeket A csehszlovák főváros meleg szere­tettel fogadta a testvéri magyar néD küldötteit. Ember A tanácskozó asztal körül a székek most foghíjasam teltek meg. Pedig itt van mindenki. Az asz i.alfőrnél ül Csatári Béla, a párt békési járási bizottságának titkára, körülötte közvetlen mun­katársai és Klaukó Mátyás elv­társ, a megyei pártbizot.ság első titkára, valamint K. Nagy István elvtárs, osztályvezető. Már vala­mennyien helyet foglaltaik s a székek nyikorgása után beállt pil­lanatnyi csend várakozásiéi!. Az arcokra kiült gyenge pír is arról tanúskodik, hogy valami, eddig szokatlan dolognak lesznek most reszesel a békési járási bizottság munkatársai. Az érzés nem csal, mert ez a a tanácskozás eltérő az eddigiek­től Formájában és tarta.méban is. Egy év hosszú küzdelmes mun­kája, eredménye, esetleges kudar­ca, s ezek tanulsága kerül ezen a tanácskozáson, a mérleg serpe­nyőjébe, mintegy hű tüfcöt ál­lítva az apparátus munkatársai elé, hogyan kufárkod tak, hogyan válto.ták valóra azokat a nagy je­lentőségű pártihatározatokat, me­lyek a nép boldogulása érdekében fogantak. A jó gazda gondossága ez, mert a jó gazda is számot vet év végén és fontolóra teszi; mit gyarapodott egy esztendőbe^ hol hibázott rá, és levonja a maga ta­nulságait az új esztendő száma­ra. Lehet, hogy többen azt mond­ják; sokat markolás ez, hisz oly eseménydús évet hagytunk ma­gunk Jhögőtt, oly temérdek gond és tennivaló szakadt a párttagon, nyakára az eUení-ocradg jpi . ese­mények miatt, hogy ezt egy ilyen tanácskozáson érdemben fontoló­ra .enni, szinte lehetetlen. Való. ban es; ménydús volt ez az esz­tendő, de a párttagok megbirkóz­tak a feladatokkal és e kis vezető testület tagjai a békési járásban motorjai voltak ennek a munká­nak. Cselekvő részesei, szervezői és elindítói. Ott voltak, ahol el­akadt az élet szekere és a kátyú­ból megfeszített vállal kormá­nyozták a jó útFa. Az emberek sűrűjében éltek ők, s épp ezért —- igaz, alapos megfontoltsággal —, de számot tudnak vetni, hogyan, miképp munkálkodtak. Ibi» köze Az ászt a if önéi ütő járási titkár előtt néhány papírszelet hever, rajta sűrű jegyzetek, s ezekből pergeti vissza az emlékezés orsó­ján az eseményeket. Szól arról, hogy náluk a pártbizottság a központi és felsőbb szerveit ha­tározatait figyelembevéve készíti <1 az éves munkatervet. Negyed­évenként üléseznek és egy-egy ülés napirendjének elkészítéséiben fontos szerepet szánnák a járási pár bizottság tagjainak is. Így szélesedik látókörük, jobban megismerkedhetnek az élet szám­talan területével és a jelenségek tudatában hathatósabban ellen­őrizhetik, segíthetik a párt hatá­rozatainak megvalósítását az al­sóbb szervekben. Magvalják ők az életet. S hogy így van, erre né­hány példa. A já. ási pártbizottság ez évben háromszor ülésezett. Napirenden volt a párttagok ak­tivitása, egy másik alkalommal a politikai munka helyzete és az ott hozott határozatok megvalósí ása realizálódott most néhány héttel ezelőtt, a sikeres választási mun­kában. Egy másik ülésen a KISZ és az ifjúság helyzetét, kapcsola­tát vitatták meg. Különösképpen azt, milyen feladatai vannak a KlSZ-mek, a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésében. S noha az ott hozott határozatok mind­egyike még nem valósult meg, az eredmények egy-egy helyein már­is jelentkeznek. Azóta egy ifjú­sági termelőszövetkezet fes két szakcsoport vetette meg a lábát a békési járásban. A járási titkár tovább gombo­lyítja az emlékezés fonalát. Szól arról, hogy az apparátus munka­társai • néha felszínesen tanulmányozzák az élet jelenségeit, a pártmunka alapvető kérdéseit és a határozat végrehajtásának ellenőrzése sokszor futó, vagy fe­ledésbe menő feladat. Mint or­vos veszi viszgálat alá a be eg testrészt, úgy mutat rá egy-egy elvtárs hibájára is. Az egyiket azért rója meg, mert az utóbbi időben sűrűn nézett a pohár fe­nekére, s a szóba hozott már mondaná is: miért kell ezzel újra előhozakodni, hisz már máskép­pen van. De a bensőjében szól a hang: hagyd csaik, nem árt ez, legalább nem feleded, és örökös dtdgácia II. Érc föld Rúd özem. (Magyar értelme: ércfödd.) Nyolcezer lakosú mo­dern város. Emeletes épületeit, világvárosi kultúrépületét, szál­lodáját látva ősmesének tűnik, amit az emberek elbeszélnek. 1944 élőt; elszór .an virítottak itt kis házcsoportok. Nyolc-tíz há­zacska lapult a Rodope-hegység oldalaiban. Egyes lakói dohányt termeltek, mások követ törtek. Iszonyú volt az élet. A min­dennapi betevő falatért folyta­tott küzdelem arra sem adott időt, hogy a kis házcsoportok lakói egymással találkozzanak. A hegyoldalakhoz tapasztotta őket a senyvedés. A fiatalok, a- kik még nem fáradtak bele a létfenntartás küzdelmébe, a- zek is csak egyszerJkétszer ta­lálkoztak egy esztendőben. Ez is leginkább csak akkor volt, a- mikor mér házasságot kötöttek. Külön nyűg volt az embsrekery amit az ötszáz esztendős török rabság hagyott örökségül: a mohamedán vallás ha,ása, a* mely fátylat bóytott a nők ar. cára, s ami ezzel járt, a rab. szolga férfiak rabszolgái voltak. Igen, ösmesének tűnik az e- gész. Nemcsak, hogy modem város utcáinak köveit, betonút- jait tapossuk most ezen a he­lyen. Itt emelték fel falait 1953- ban a Balkán legnagyobb érc­dúsító kolosszusának, amely az idén egymillió 100 ezier ionná nyersanyagot ad a feldolgozó iparnak. S a régi kőtörők ma ércst dúsítnak. A fiatal 30 éves Borisz Kölese főmérnök el­mondja: amikor az üzem építői idejöttek, sátrakban laktak. így kezdődött, ö Csshszlová- kiában tanult s ő volt az első ilyen mérnök Bulgáriában. Az­óta persze többen varrnak. Épí­tettek és tanultak. A kőtörők munkások lettek. Feleségeik, lányaik pedig ledobták a fáty­lat. Ott, ahol nem is olyan régen kecskék legeltek, fátyolban ka­pa'ták a dohányt az asszonyok, lányok — ömlik az élt:. Ott, a- hol nem is olyan régein alig ta­lálkoztak az emberek, telefon berreg, délben terített asztalok várják az üzem modern ebédlő­jében a volt kő törőkét. De nem­csak asztalok, hanem vagy lő féle ételből választhatnak. Kint az utcán autóbusz gördül, benne a* egyik asszony újságot olvas. Két kislány a könyvtárból jön, könyvet szorongatnak hónuk a- Ja.t A nyolc éves mesésköny­vet, a 12 éves pedig Hriszto Bo­tev költ;menyeit. Hriszto Bote­vet a nép „bolgár Petőfinek” emlegeti. És körös-körül a Ro- dope-hegység magas csúcsai, egyik-másik megközelíti a há­romezer métert is. De ma már nem takarják el a nép elől a világot. Amit nem engedett meg a fasiszta uralom, f nép- hatalcm valóra vá.t mindenütt: a hegyek közt, a síkságon, a tengerparton. S amíg a máso­dik világháború alatt sok ezer bolgár partizánként küzdött a szabadságért idegen földön is, most hazája gazdasági, kulturá­lis felemelkedésért az egész nép küzd, sosem feledve ba á- tait, bennünket, magyarokat sem. Azt vallják: közös erővel a hegyeket is elmozdíthatjuk, Ebért szeretik annyira Petőfit, mint Hriszto Botevet. Ezért a- lakították múzeummá Kola- rovgrádban azt a házat, amely­ben 1849 november 21-től 1850 február 16-ig Kossuth Lajos la­kott. Cserei Pál ! lecke lesz. Majd a másikról szól* Tekintetük találkozik, s ez nyílt* ősznmite, mint a sző: szerény és szorgalmas az ehvtárs, nyugodt és megfontolt Szaktudásával fárad­hatatlanul segíti a mezőgazdaság­ban dolgozókai, de még nagyobb hatá.ozottságra, önbizalomra van szükség a piát eivi, politikai kér­déseiben. És így folytatja tovább. Mérlegre tesz erényt és hibát, Így méri meg az embereket. Ez vo.it a cél is, s ezért volt a kezdet kezdetén némi izgalom, mert mi tagadás, ilyenkor az emberi — ba több szemközt mondanak róla vé­leményt —, egy kissé különös érv zés fogja el. Üjabb lapok, újabb fejezetek •következnek és a munka elemzé­se közben szóiba kerül a felsőbb pártszervezet-Ji? segítsége, a párt megyei bizottságának munkája is. Az érdekeltek — a megyei bi­zottság képviselői — kíváncsian hallgatják a kis kollektíva tag­jainak fejtegetéséi.. A legfonto­sabb, amit süiűm és ismételten emlegetnek, hogy a íe'sőbb szerv muir.kája türelmesebb, megfon­toltabb, mint a korábbi éveikben. Most nőies parancsolgatás a leg­apróbb kérdésekben is, hanem rendszeres tájékoztatás a főbb elvi kérdésekről, s utána önálló munka a helyes elvek tudatában. Ez a munkastílus nyugodtabb légkört, eredményekben gazda­gabb lehetőséget teremt a párt munkájában. Más a munkamód­szer, idézik többen is. Igen, való­ban más. Hogy most itt együtt tanácskozhatnak, az is 'éjip 'ébből' fakad. A cél: közösen megvitat­ni a gondokat és segíteni egy­mást, hogy ho’map még gyümöl­csözőbb legyen a munka. Most a megyei titkáré a sző, Elismerőleg nyilatkozik e néhány ember fáradozásteli munkájáról. Tőlük indult ki, ók voltak motor­jai az ellenforradalom napjaiban s utána a járási kommunista moz­galomnak. 8 hogy eredményekről beszélnek a békési járásban, ab­ban az ő erőfeszítésük és lelkese­désük is benne van. És segít ab­ban, hogy egy év munkájának ér­tékelése még teljesebb képet kap­jon ezen a tanácskozáson. Szól ar­ról, hogy a pártszervezetek gyen­géje még ma is az, hogy a szer­vezési feladatok mellett háttérbe szorul az el 11 ideológiai munka Bírálatként jegyzi meg, hogy en­nek a beszélgetésnek is ez volt a legfőbb hibája. Pedig hihetetlen, hogy a két frontos harc, a revizio­nista nézetek és a dagmatizmus elleni harc, a pártegység, a párt és tömegek közötti kapcsolat szi­lárdítása, vagy a mezőgazdaság szocialista átszervezése befejezett tény ebben a járásban... A beszéd során újabb gondola­tok ébrednek, az asztal körül ü- lőkben. Tollak szántanak a jegy­zetfüzetekben. Kérdő-, felkiá’tó- jelek kerülnek a rövid mondatok mögé. Egyre telik a tapasztalatok tarisznyája, oldódik a kebel, és az izgalom pírját — me y kezdetben rózsásra festette az emberek ar­cát — egyre jobban az elvtársi as- ság hévénél?;, a nagyobb tenniaka- r ásnak pírja hatja át. Ahogy mondták, nem volt ezen a tanács kozáson semmi különös, talán annyi, hogy a felsőbb és alsóbb szervek vezetői még emberibb kö­zelségbe kerültek, egymást segít­ve, őszintén véleményt cseréltek. Deák Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents