Békés Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-07 / 289. szám
6 BÉKÉS megyei nepcjsag 1938. december 1., vasárnap Lehet választani! Őszi — téli divat Hogyan öltöztessük serdülő leányainkat? Már az anyag megválasztásakor is tekintetbe kell venni a gyermekek életkorát. Sokszor szomorúan Iá juk, hogy fiatal lányok milyen öregesen öltözködnek — gyakran az ízléstelenséggel határosán. Milyen legyen ruhájuk? Szabására vonatkozólag tanácsolhatjuk: a felsőrész testhezálló, vagy derékban kissé húzott, a szoknya bő, húzott, illetve levasalt, vagy le nem vasalt behajtásokba rakott. A kivágás ne legyen túl mély, a gallérok közül pedig legfiatalabb, legüdóbb a bubigallér. Iskolai ünnepélyekre legszebb a sö .étkék szoknya és fehér blúz. Színházba, hangversenyre szánt ruhákhoz legalkalmasabb a bársony vagy könnyű gyapjú- szövet Tánciskolába a taft, nyáron a madeira. Színekben nagyon szép, s minden alkalomra elegáns a sötétkék. Világos színekben csak a pasztellszínek, világos kék, világos rózsaszín való fiatal lányoknak, semmi esetre se viseljenek sárgát, zöldet, lilát az 6 korukban. Receptkönyvünkből | SÜSSÜNK - FŐZZÜNK Tejfelfánk Hozzávalók: 35 deka liszt, negyedliter tejfel, 3 tojás, vaníliás cukor, evőkanál olaj, parányi só, 2 deka élesztő, kevés tej. A lisztből a megkelt élesztővel és a kissé megmelegített tejfellel, a tojássárgákkal, 2 evőkanál vaníliás cukorral, parányi sóval, e- vőkanál olajjal síma, könnyű tésztát dolgozunk ki. Azonnal kiborítjuk a lisztezett deszkára, fánkformával kiszúrjuk és a deszkán hagyjuk kelni. Ha duplájára nőttek, bő zsírban lassan sütjük, Borjúpaprikás Két nagy fej vöröshagymát I- gen apróra vágunk, belevetjük egy lábosban levő 10—12 deka zsírba és világos-sárgára pároljuk, fedett lángon. Ekkor összekeverjük egy jó evőkanál édesnemes paprikával és rögtön utána hozzáadunk egy kiló kis dió- nyi darabokra vágott, egy órával előbb besózott borjúcsülökről lefejtett húst. Fedő alatt pároljuk, míg saját levét elfövi, ekkor fedél nélkül, gyakori keverés közt, hogy oda ne égjen, kissé megpirítjuk a húst. Mikor szép piros, egy tejmerőkanál vizet öntünk rá, és fedő alatt lassú forrással pároljuk, míg megpuhul és zsírjára sül. Mikor ez már megtörtént, még egy tejesmerőkanál vizet öntünk rá és fedő alatt 10 percig pároljuk. Tálalás előtt néhány kanál sűrű tejfölt melegítünk a levében. Nincs influenza-járvány A meghűléses, vírusos betegségeknél jelentkezik némi emelkedés, ennek azonban járvány-jellege nincsen. Gyakrabban inkább gyermekeknél fordul elő, akik az erősen változó idő szeszélyei ellen nem védekeznek úgy, mint a felnőttek. Jelei: gyengeség, hőemelkedés, majd láz és torokgyulladás. Vannak olyanok, akiknek beleit támadja meg. Lefolyási ideja igen rövid, 3—5 nap, és szövődmény nélkül múlik el. E- gyetlen védekezés ellene, ha kerüljük a cseppfertőzés lehetőségeit, az időjárásnak megfelelően öltözködünk és sok „C” vitamin tartalmú gyümölcsöt, főzeléket fogyasztunk. Ha ezeket a feltételeket betartjuk, ez a betegségfajta elkerül bennünket... Heti étrendünk Vasárnap: Zöldségleves, s pékelt fehérpecsenye, burgonyapüré, cékla, tej- fetLfánk. Hétfőn: Paradicsomleves, barátfüle, Kedd: Burgonyaleves, borjúpaprikás galuskával, uborkával, ápenót bundászsemlével, alma, : - * , * * I Csütörtök: Húsleves, főtt hús ecetes tormával, bukta. Péntek: Zellerkrémleves, székelykáposzta, Szombat: Rizsleves, gránátos kocka. A divat történelemkönyvéből A tunikától a zakóig? A KÁBÁT ŐSE a római tunika volt, ez az ingnek is használt zubbonyszerűen bő, térdig érő, rövid ujjú, kényelmes ruhadarab. A fejen keresztül bújtak bele, g a derék körül övvel fogták össze. A középkorban a tunika megliosz- szabbodott és bokáig ért; alig volt valami különbség a férfi és nő ruhája között. A lovagkor vége- felé megint megrövidült s követte a szűk nadrágok divatjának példáját, összeszűkült és a testhez tapadt. Igen ám, de az ilyen szűk ujjast bajos volt a fejen keresztül ráncigálni, a találékony elme tehát azt eszelte ki, hogy az ujjast elöl egész hosszában fel- hasltotta és végig, gombokkal látta el. Ezzel megszületett a mai kabát alapformája. SOK IDE-ODA TÉVELYGÉS UTÁN XIV. Lajos alatt abban a formában jelenik meg, mely a A magyar huszár és Haynau unokája E9v pásztorviselt zsadányl öregemberrel be- szélgetek. Egyszerű, jelentékteleneknek tűnő anekdotában nagy történelmi tragédiák és igazságok lappangónak, Érdemes hát figyelemre méltatni szavait. Szelíd szeme, nyugodt arca elborul, amikor a régi világ kerül szóba. „A császárságnak, Hayvaunak nem bírom megbocsátani, hogy megölték a tábornokokat. Embertelen bűnnek rovom fel." (Pásztor nagyapjától tanulta a rovást; így tartották számon a kezükre bízott juhnyájat. Kis fapálcikákra különleges rovásjegyekkel vésték fel, hogy koratavasszal merCnylt hajtottak ki, s azt is felrótták pontosan mindig, hogy hány öreg birka, vagy fiatal bárány veszett el, ment kárba. Hányat vitt el a farkas, mert hát farkassal is volt találkozása még annakidején. Igyhát biztosak lehetünk abban, hogy amit az öreg juhász „felró" valakinek, az maradandóan felrovódtk.) Nemcsak a szavakkal játszik, mert bizonyságát is adta annak, hogy elszámolni valója van a híres sógorral. 1919-ben a tizenhatos huszárezredben együtt szolgált Haynau unokájával. A Monarchia rendje és „igazsága” szerint ő közkatonaként, az unoka meg hadnagyként. „Még most is feljajdul bennem a régi fájdalom”, a tábornokok kivégeztetése miatti fájdalom, nemcsoda hát, hogy akkor a forróvérű legényben fellobbarvt a halálos bosszú. Még Haynau unokájára sem tudott jó szemmel nézni. Meg is mondta neki alaposan és őszintén a véleményét, azt ugyanis, hogy milyen nagy disznóságot míveltek a magyarokkal, főleg a hadnagy úr nagyapja, fiatal hadnagy először szóhoz sem jutott, csak csikorgatta rá a fogát, mint a veszett farkas. Aztán áradt belőle nem is annyira a szó, mint a káromlás, az átok: „Én leköpni téged, te disznó, te gazember! Schwein! Flukte Hund! UngarischI“ (Disznó! Veszett kutya! Magyart Klátkozódva. magát sarkonfordúlt és elrohant. De nem maradt ennyiben a dolog, Az őrmesterhez ment panaszra Haynau hadnagy úr és a hadnagyi szitkok után őrmesteri szitkok és intézkedések következtek. ■— „Te véresszájú szocialista! Nem tudod, hogy alattvaló, legyőzött állam fia vagy? A császár katonája!” S hogy megtanulja, ha nem tudná a puszták nyakas fia: egy hetes áristomot rendelt el. Az „egyesben", a kemény tölgyfadeszka priccsen törhette a csür- hejárást, azaz gondolkozhatott azon, ki az úr és az alattvaló a közös hadseregben és a hazában. Egyik nap vizet, másik nap kenyeret kapott, hogy éhen ne vesszen, merthát többet ér egy élő alattvaló, mint egy halott mártír. Századbelije őrizte a börtönét. A nyakatokra döglök itt éhen” — panaszkodott neki, s közben a jó szabad tűzön sütött szalormás pirítás kenyerekre, lebbencslevesekre, „betyáros’’-ra, juh- paprilcásokra gondolt. Nomeg a szabad pásztoréletre. Meg arra, hogy miként szűrték össze ők, pásztorok a levet a betyárokkal, akik inkább csak az uraknak ártottak. Itt a börtönben sem volt nehéz szerződést kötni, toll és papír sem kellett hozzá, elég volt annyi, hogy összenézett az őr és a fogoly. Hiába vicsorgottá a fogát a hadnagy és az őrmester, a szolgálattevő őr már rákacsintott századbelijére, a leslyukon besugárzott barátságos szeme pillantása, s azóntúl jól ment dolga a rabnak, mig ki nem engedték. Az „alattvalók" közvéleménye mellette volt. így esett egy magyar közhuszár becsukaiása az 1911-es esztendőben. S hiába írtak az akadémikus történészek akármit akkoriban az Osztrák—Magyar Monarchia történelmi szükség- szerűségéről, később meg a magyar—német sorsközösségről és testvériségről az igazi magyar történelmet azok „írták", akik a téli estéken a sutba, vagy tavasztól-őszig a szabad pusztákon a pásztortűz mellett ilyen anekdotákat meséltek. Az öregbojtár a kisbojtárnak, s az öregbojtárrá vénült egykori kis bojtár az új kisbojtárnak. Oláh Andor derékba szabott modern szalón- kabátra emlékeztet. Persze, selyemből vagy bársonyból készült, és dúsan kivarrták csipkével, suj- tással, paszománnyal. Azaz nem mindenki varrhatta ki, csak az, akinek a király külön' engedélyt, adott. A KÁBÁT TÖRTÉNETÉNEK ez a legfurcsább fejezete. Ebben az időben justaucorps volt a neve. XIV. Lajosnak kedves ruhadarabja volt, s mivel ő magát föL dl istennek tekintette, nem tűrte el, hogy közönséges halar ugyanolyan díszes kabátban járjon, mint maga a király. Az udvari nép viszont majd meghalt azért a gráciáért, hogy külsőségeiben is a nagy királyhoz hasonlíthasson. Valami kiegyezésféle jött létre köztük: a király ritka kivételes kegyként egyeseknek megengedte, hogy a kabátjukat kihányassák sujtással. Ét nem csak úgy, röptében elejtett szóval adta meg az engedélyt, hanem pecsétes okmányt állítottak ki róla, melyet a király saját kezűleg aláírt, és az első miniszter ellenjegyezte. Ügy hívták az ilyen kiváltságos kabátot: justaucorps á brevet — vagyis engedélyes kabát. A justaucorps belül pompás, színes selyemmel volt bélelve. Hogy ez a drága bélés kellően érvényesüljön, a kabát két szárnyát jobbról-balról felhajtották és rágombolták a derék hátulján lévő két gombra. A két felhajtott szárny a kabátforma további fejlődésére vezetett. A 18. században a finomkodó rokokó-ízlésnek már nem tetszett az élénk színekkel hivalkodó kifordult bélés, tehát a két szárnylebenyt ahelyett, hogy felgombolták volna, egyszerűen rézsútos irányban levágták. íme, előttünk áll a frakk! A MAI FÉRFIKABAT egyéb változata mind ezekből az alapformákból fejlődött ki. A zakó, de a kabátatyafiság többi tagja pedig aszerint jött a világra, a- mint az őskabát szárnyait többé- kevésbé lemetélték
