Békés Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-07 / 289. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 1958. december 7., vasárnap Becsülettel teljesítik az élet parancsát Néhány nap, és a Mezőhegye, •i Cukorgyárban elcsendesülnek a gépek. Véget ér a gyártási idény, és szakavatott kezek veszik mű­be a néma gépeket, hogy a jövő évi termelésre újra előkészítsék éket. Most az utolsó napokban még lázás a tempó. A gépóriások megállás nélkül szelik, párolják, finomítják a répát, ontják az é- des cukrot. Mellettük hol hideg­ben, hol kánikulai hőségben fe­szülnek a kezek, és egy-egy sza­bályozókar meghúzása, csavará­sa nyomán a gépóriás prüszkölve, dohogva, de szolga módon enge- de’meskedik az emberi akarat­nak. Jár-kél az idegen ebben az ti­zemben, es a gepek zsongó me­lódiái közben nézi az embert. Az egyikről veríték patakzik, amint megfeszített karral irányítja a magasnyomasú fecskendő vízsu­garát a tátongó üst torkába. A másik éberen figyeli a bonyolult üstrendszer jelzőkészülékeit, míg arrább laboráns szeme fürkészi, Jó-e a készítmény, megfelel-e a követelményeknek. Emberek, Ki­ki a maga posztján rang és mél­tóság. Parancsnok és egyben be­osztott Vezérli a gépet, és fegyel­mezetten hajtja végre az élet pa­rancsát: dolgozz, hogy boldogulj. És az é’etnek ezt a parancsát be­csülettel teljesítik ezek az embe­rek. Az a hír jária róluk, hogy af­féle akarnotok ők. Amit a fejük­be vesznek, azt meg is csinálják, akadályt nem Ismernek. Nemrég gzorult helyzetben voltunk — emlékezik vissza az egyik munkás. Egy nagy HBIJesítményű kazánra volt szük­ség, hogy a növekvő termelési követelményeknek eleget te­gyünk. Kilincseltünk a gépgyá­rakban, Ponciustól Pilátusig, de elkészítését senki istenfia nem vállalta. Az üzem beindulása veszélyben volt, cselekedni kel­lett. S a gépgyáriak nagy csodál­kozására megépítettük mi ma­gunk. Mi magunk: mily sokat mondó e két rövid szó és mily sok mindent takar. Felelősséget az életért, a gyárért, magunkért, és sokakért, emberi erényt és azt, hogy egymásra utalva, szorosra feszített vállal mi mindenre ké­pes az emberi akarat, ha a cél, a törekvés heiyes iránya adva van. Igen, a cél és az irány, mert e- nélkül bármily erős a cukorgyári munkás, mégis szétforgácsolt az ereje. S hogy mi az, ami itt, a Mezőhegyesi Cukorgyárban egy kévébe köti ezt az erőt? — arra »djanak ők feleletet. Nem válo­gattuk őket, ki a párttag, ki nem, de a beszélgetés során egyre job­ban és visszatérő mondatokként Ismételgették: a pártszervezet. Az elvtárs. A pártszervezet helyes u- tat követ. Nem marja egymást az igazgató meg a párttitkár, ha­nem közösen, egymást meghall­gatva, alaposan veszik fontolóra a tennivalót. Szava van minden­kinek, a jó javaslat nem süket fülekre talál, hanem meghallga­tásra, s ha az elgondolás jó, kö­zös erőfeszítéssel meg ig való­sítjuk azt. Beszélnek ők, s a kazánépí­tést valamennyi szóbahozza. Nagy fába vágták akkor a fejszét. A házi építkezés gondolatára hitet­len Tamások is akadtak. A kom­munisták taggyűlésen vitatkoz­tak róla, és egységesen szavazták meg, hogy megcsinálják, ha tö­rik, ha szakad. Részletes munka- programot készítettek és egy-egy üzemrész kommunistái pártcso- port-ülésen vitatták meg a rájuk váró munkát s utána minden kommunista a környezetéhez tar­tozó pártonkívülivel ismertette a tervet. Lázas napok voltak. Az emberekben két hang kolompolt: sikerül-e vagy sem. S ahogy tel­tek a napok, ahogy látták mun­kájuk eredményét, úgy szilárdult bennük a siker gondolata. Kala­pácsot fogott a főműszakvezető párttitkár, olajos ruhába bújt az igazgató, és a kommunisták pél­dáján buzdulva, felelősséggel, megsokszorozódott hittel dolgoz­tak a pártonkivüliek. És győzött az akarat, Az élet mindennap ilyen próba elé állítja a cukorgyári embereket. Nap mint nap rakja eléjük a kérdést: akartok-e, tud- tok-e akarni? — és ők e nagy vizsgákon jelesre felelnek. A tan­tervet jtt is a pártszervezet dol­gozza ki. Negyedévi munkatervek rögzítik azokat a legégetőbb fel-, adatokat. amelyek megoldásra várnak és a kommunisták, mint jó pedagógus, segítik a többie­ket, hogy egyre jobb feleletük u- tán minél jobb eredményt jegyez­hessenek be az élet nagy értesítő­jébe. És jegyzik Is töretlen len­dülettel. Ez évben a főbb újítá­sokból származó többle. jövede>- lem a félmillió forintot is megha­ladja. A napj programszerű terv túlteljesítésével pedig újabb 400 ezer forint megtakarítást érnek el ebben a feldolgozási időszak­ban. De nemcsak erről beszélgetnek az emberek. Hanem arról Is, hogy a növekvő kereseten túl ebben az évben 27 napi bérnek megfelelő nyereségrészesedésre számítanak. Tudják azt is, hogy ennek fő oka az, hogy a kommunisták mint é- des testvér, nap mint nap mellet­tük állnak és buzdító szavukkal, példájukkal acélozzák akaratu­kat. Tudják, hogy a pártszerve­zettől indul a legtöbb kezdemé­nyezés, amelynek megvalósítása során egyre könnyebbé, gazda­gabbá válik az élet, oszlik a gond, s még nemesebb tartalmat kap az emberi lét nemes hordozója: a munka. Deák Gyula Tanfolyam ars üh-elnökök részére A MEDOSZ Békés megyei Bizottsága kéthetes tanfolyamot szervezett az üzemi bizottságok elnökei részére. A tanfolyam december 8-án, hétfőn kezdődik Mezőhegyesen, az állami gazda­ság művelődési otthonában. Ezé n részt vesznek az állami, tan- és célgazdaságok, a gépállomások, a vízügyi szervek és a megye ösz- szes mezőgazdasági üzemének szakszervezeti bizottsági elnökei. A továbbképzésen ezenkívül a munkahelyi bizottságok elnökei is részt vesznek. A francia választások margójára ,Az elmúlt vasárnap szomorú és valószínűleg veszélyes nap volt egész Európa számára. A francia választások eredménye, a magukat degaulleistáknak nevező elemek elsöprő győzelme súlyos vereséget jelentett -magára de Gaulle-re nézve is". E megállapítás egy jobboldali angol lap, a Daily Mail hasábjain jelent meg, közvetlenül a november 30-1 franciaországi választások után. Hogyan tör­ténhetett — kérdezték a világon mindenütt, — hogy Franciaországban, amely az emberek gondola­tában úgy él, mint a demokrácia őshazája, ahol a baloldalnak mindenkor szilárd és népes képvisele­te volt a parlamentben, a mostani választásokon a mandátumoknak csupán egy töredékét kapta? Az algériai puccs Az előbb idézett angol lap a választások napját „veszélyes napnak” nevezi, de ezt a dátumot egy másik ugyancsak „veszélyes nap" előzte meg: május 13-a. A legszélsőségesebb jobboldal e na­pon Algériában puccsot hajtott végre, hogy 'megdöntse a IV. köz- á.saságot. Miért volt erre szük­ség Franciaországban, ahol eddig is a burzsoázia volt hatalmon? Mert ez a hatalom egyre labili- sabbá vált. A IV. köztársaság egy­mást váltogató kormányai kép­telenek voltak az ország égető problémáit megoldani. Az algériai háború egyre növekvő terhei, a súlyosbodó gazdaságii helyzet, a közelgő válság és az ezzel járó munkanélküliség, megoldhatatlan feladatok elé állították az ingado­zó, egyszersmind minden baloldali változástól reszkető burzsoá kor­mányokat. * A tömegek növekvő elégedet­lensége pedig már jelelte, hogy az uralkodó osztály kép­telen a régi módon — a pol­gári demokrácia keretei kö­zött — hosszabb ideig fenn­tartani hatalmát. A nyílt erőszak jegyében fogant május 13—i puccs tehát nem a megújhodó erőt, hanem az ural­kodó osztály gyengeségét fejezte ki és egyúttal azt a törekvést is, hogy hatalmát minden eszközzel megtartsa. Választási előkészületek A május 13-a után megindult folyamat mérges gyümölcseként mzgszüle.ett az a parancsuralmi rendszer, amelyben megfosztják a tömegeket a hatalom ellenőrzé­sének jogától. A demokrácia hagyományai azon­Ifjúsági hírek — Fiatal értelmiségiek találko­zóját rendezi meg ma Szeghal­mon a járási KISZ-bizottság, a- hol Láda elvtárs, a járási pártbi­zottság titkára tart előadást. — Huszonöt parasztfiatal KISZ- szervezetet alakított Gyula—Fé­nyesen. * — Évek óta most sikerült helyi­séget szerezni Bihaoigrán a KISZ- szervezstnek. Ugyancsak a napod­ban kapott új helyiséget a csár­daszállási területi KISZ is. * — Tizenkét alapszervezet fejez­te be a tagöszeírást eddig. így többek között a Szabadkígyósi Technikum, a nagylaposi területi KISZ és a Fancsika-pusztai KISZ szervezet. * — A gyulai MTH iskola tanulói az ősz folyamán mintegy 47 ezer facsemetét ültettek el, * — Járási úttörőtitkári értekez­letet tartottak szombaton Mező­hegyesen, ban szükségessé tették, hogy ezt az új rendszert demokratikus kön. tőébe öltöztessék. A folyamat te­hát így jellemezhető a legjobban: demokratikus mezbe öltözve felszámolni a polgári demok­rácia minden maradványait, E színjáték rendezői ér,ették mesterségüket. Cégérnek de Gaulle tábornokot tolták előtér­be, akinek népszeiűsége éppen abból az időszakból származik, a- 1 amikor az összes haladó erőkkel . együtt részt vett a náci Német-) ország elleni háborúiban. A reakció hatalmas propagandagépezete el­hitette a francia közvélemény sajnos elég jelentékeny részévek hogy a tábornok minden problé­mát megold, a franciáknak csak rá kell szavazniok és a többi már megy magától. A rendezők azon­ban azt is tudják, hogy az ország- ( ban milliós tömegek vannak, aki­ket nem lehet olcsó trükkökkel megtéveszteni. A döntő csapás e tömegek egységének megbontásá­ra irányult. E célra rendelkezé­sükre állt a munkásosztály olyan kipróbált árulója, mint Guy Moi- let, a Szociális a Párt vezetője. A talajt előkészítették, de a válasz­tást még így is megelőzte az úgy­nevezett népszavazás, amellyel törvényesíteni kellett a demokra­tikus jogok megnyirbálását. A reakció előkészületeiből ítél­ve ezen a válasz ásón a Kommu­nista Pártnak meg kellett volna semmisülni. Ámde nem ez tö. térni. November 23-án, a választások el­ső fordulóján a Kommunista Párt 3 800 000 szavazatot kapott, az ossz szavazatok 18,9 százalékát és az ország legerősebb pártja ma­radt, mert az u.áma következő de- gaulleista párt a szavazatoknak csak mintegy 17,0 százalékát nyerte eL Mégis a gaulleista párt 188 mandátumot szerzett, a Kom­munista Párt pedig mindössze ti­zet, a polgári demokrácia legna­gyobb dicsőségé, e. Hogyan történhetett ez? A CSALÓ VÁLASZTÁSI RENDSZER Vegyünk egy példát. Az egyik válasz ókerületben az első for­dulókban a következő helyzet ala­kult ki: kommunisták 40 százalék Szocialisták 22 százalék gaulleisták 20 százalék radikálisok 8 százalék MRP 10 százalék Az első fordulóban tehát egyik párt Som szerzett abszolút több­séget. Következett a második for­duló. Ekkor azonban a jobbol­dali pártok közül csak a gaulleis­ta pari tartotta fenn jelölését, a többi párt pedig visszalépett a gaulleista képviselő javára. A helyzet ezután a második forduló­ban így alakult: kommunista 45 százalék gaulleista 55 százalék A kommunista jelöt tehát, aki a szavazás eredményeként mandá­tumhoz jutott volna, elesett ettől, és helyette a gaulleista nyerte azt eL „Az új alkotmányt megszületé­sének pillanatában meggyalázták, A kommunisták megszerezték az összes szavazatok 20 százalékát és mégis csak tíz mandátumot kap­tak?', — írja a bevezetőben idézett Daily Mail és ehhez a News Chro­nicle című angol lap még hozzá­fűzi: „Semmilyen érveléssel nem lehet letagadni, hogy ez az ered­mény a választók akaratának tö­kéletes eltorzítása". Ezekhez az idézetekhez nincs mit hozzátenni. Győzelem vagy vereség A francia burzsoázia szélső jobbszárnyámak tehát sikerült a maga képére formálnia a parla­mentet. A győzelmi örömbe azon­ban már a választás másnapján sok üröm vegyült. Polgári körök­ben mindinkább tért hódít az a nézet, hogy „túl szép a meny­asszony*’, A Szocialista Párt, amelynek árulása döntő tényezője volt a baloldal súlyos vereségének, szántén elvesztette mandátumai­nak több mint ötven százalékát. Ez semmiképp sem növeli Guy Molletnak és a jobbaldallal szö­vetséget hirdető társainak nép­szerűségét. A szocialistákat ért vereség előbb vagy utóbb arra kész­teti a párttagságot, hogy kö­zeledjék az egyetlen igazi el­lenzéki párthoz, a Kommunis­ta Párthoz. Ez a jövőben rejlő szükségszerű­ség pedig már ma árnyakat vet a francia uralkodó körök hatalmá­nak úgynevezett konszolidációjá­ra. Meg oldhatók-e azok a problé­mák, amelyek megoldására a gaulleisták a választások előtt ígé­retet tettek? Az algéria háború megszüntetésére még kevesebb a remény, mint a választások előtt. De Gaulle néhány héttel ezelőtt látszólagos kísérletet tett az algé­riai szabadságharcosokkal való tárgyalásokra, E tárgyalások folytatása a választások után szinte reménytelenné vált, hiszen Soustelle-lei és az algériai ezre­deseikkel éppen azok az erők ke­rültek hatalomra, akik az algériai háború végsőkig való folytatásá­nak hívei és mindenféle meg­egyezés ellenségei. A francia nagyhatalmi ábrán­dok is ködbevesző feltélele- sés skké váltak, a francia „ön­állóságra való törekvés'’ pe­dig most már nemcsak Wa­shingtonban ütközik szilárd falba, hanem egyre inkább Bonn kegyeitől is függ. A soustelleá propaganda ködje a mindennapi élet valóságában szétoszlik és akkor ,,F. anyaor­szág ráébred imádj, hogy sokkal messzebbre ment, mint ahogy kí­ván.a... s ha majd az ügyek rosz- szabbra fordulnak, megkezdődik a visszahatás". S ekkor a fran­ciák majd az egyetlen igaz ellen­zékhez fordulnak, amelyet ezen a választáson kissmmiztek ugyan, de megsemmisíteni nem tud ak, a Kommunista Párthoz. A novem­ber 30-1 „fekete vasárnap” csírájá. ban hordozza a jövő győzelmének gyümölcseit.

Next

/
Thumbnails
Contents