Békés Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-06 / 288. szám
1898, december 6., szombat BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 5 A NÉPÚJSÁG LEGKISEBB OLVASÓINAK OLDALA s Jaj de nehéz választani 1 Ünnep előtti séta a csemegeboltban, ajándékboltban, a szépítőszerek boltjában, az OFOTÜRT-ban és a játékboltban Mérföldes léptekkel rohan felénk * tél 8 vele együtt a minden évben megismétlődő és mégis mindig újnak tűnő gondok. Köztük a Télapó és a karácsonyi ajándékozások kellemes, kedves gondja. Hetekkel előtte töprengünk, hogy mivel is szerezhetnénk örömet annak, aki legközelebb áll hozzánk. Mennyivel különbözik az a- jándékvásárlás a hétköznapi vásárlástól. Ilyenkor picit gyorsabban ver a szív, s pillantásunk mindenütt valami újat, rendkívülit keres, s mérlegeljük, hogy vajon melyiknek örülne jobban Évike, vagy éppen a nagymama? Az egyik ajándékozó ünnep már Itt van: a Télapó. Nem lehet megtalálni a legszebb szavakat ma, amikor városban, falun s a téli ég alatti kis tanyai fészkekben, mindenütt az apróságok kedves, feledhetetlen öröme ragyog, mint megannyi napsugár... Kezükben mikulás, csizma, vagy ep- nen csomag és az egyik megilledve csak nézi, míg a másik már majszolja is a finom csokoládét. Ez az ő ünnepük, az ő örömük, s velük együtt ünnepelünk, örülünk mi is. Ilyenkor az újságíró nemcsak a mosolygó arcokat látja, hamm arra is kiváncsi, hogy vajon mit s mennyit vásároltak a papák, mamák gyermekeiknek. Békéscsabán a Csemege Élelmiszerkereskedelmi Vál'alat 105. számú boltjában márA tegnap délután elfogyott minden mikulási ajándék. Hét-nyolcezer mikulásnak és u- gyancsak hét-nyolcezer csomagnak örvendezhetnek a gyerekek. Több mint 190 ezer forintot hagytak csak ebben az egy boltban a szülők, hogy apróságaiknak örömet szerezzenek. A Télapó december első ünnepe. Egy-két hét és Itt az újább: a karácsony. Kedves ajándékozók! Engedjék meg, hogy kalauzoljam vásárló kőrútjukon és megköny- nyítsem az ajándékválasztást. Ugye méltó (nevéhez ez a kis üzlet zsúfolt polcaival? Valóságos kiállítást rögtönöztek a sok szép dísztűből, gyöngyház nyakékből, aluminium karkötőből, a csalfa színjátszó teklagyöngyökből. Olcsó és szép ajándék bármelyik — lánynak, asszonynak — épp úgy, mint a műanyag süteményes készlet, az eloxált aluminium tálca, vagy drágább ajándékot keres? Tessék, lehet választani ezüst cigarettatárcák, pudertar- tók, markari tköves ezüstgyűrűk között, vagy herendi dísztárgyakból, szovjet, német és svájci márkás órákból... Szépítőszerek is érdeklik? Nagyszerű! Az illatszer bolt számos különlegességgel vár bennünket. Francia rúzs, púder és a híres francia parfüm szintén kedves a’ándék lehet Elnézést kérek a kedves ajándékozóktól, hogy majdnem elfelejtettem a Csemege Élelmiszer* kereskedelmi Vállalat boltját bemutatni. Pedig ott is van látni, venni való! Mintegy 39 mázsa szaloncukorból, rengeteg csokoládéból, karácsonyfadíszből, dióból, mogyoróból bő a választék. Karácsony előtt a déli gyümölcs sem marad el: ma már van füge, de lesz banán és narancs is. Azt mondják, hogy a családtagok szenvedélyes fényképészek? Akkor talán lépjünk be egy pillanatra az OFOTÉRT-ba is. Ugye feltűnő, hogy mi minden van a kirakatban? És a boltban? Az üzletvezető alig győzi felsorolni. Gyermekeknek olcsó fényképezőgép, Pajtás 160 forintért, AUissa 220 forintért a legújabb kisfilmes fényképezőgép táskával 580 forintért felnőttnek is örömet okoz. Részletre is lehet vásárolni. Hogy mit? Itt van mindjárt a Zenit C, a Zorkij C, és a Zorkij 4-es, va ! amint a Flexaret gyártmányú príma fényképezőgép. A játékboltba is bepillantunk. Kisfiúnak, kislánynak való ajándékot keresünk. Pedig nem kell keresni! Itt a babakocsi babáival, építőkocka. Nagyobb gyerekeknek? Tessék talán ezt a motoros vonatot, helikopter' vagy autót! Mackó is van bőven. Babaágyak bababútorok — kedves ajándékok. Hogy nem tud választani? Nézze meg a többi üzletet is, hátha sikerül. Az idő rohan, sietni kell- Tviindjárt itt a karácsony, s a feldíszített karácsonyfa mellett játszadozó gyermeké' majd’ választ ad arra, hogy s ikerült-e a választás? . ,jti 7 ■■ • ■<? Majnát József A szerkesztőségben járt a Télapó Pontosan úgy történt, ahogy már a cím is árulkodik róla? tegnap délután a szerkesztőségien járt a Télapó. De nemcsak a Télapó, hanem sok-sok kedves, piros arcú kislány és kisfiú is, azok, akik a Népújság Téla ó-pályázatán ajándékcsomagot nyertek a nagy puttonyból, me yben olyan sok az ajándék, hogy sosem fogy ki belőle. Itt voltak a mi kis pajtásaink, lapunk legkisebb olvasói. Legtöbben éde anyjukkal jöttek, és együtt örültek a mesélő é« ajándékosztó Télapó-bácsinak. Amikor elbúcsúztak Télapótól, azt mondták: „TéPpó bácsi, reméljük, jövőre is eljössz ide a szerkesztőségbe, mert mi is eljövünk!” Télapó megígérte, hogy eljön, így aztán a gyerekek megnyugodva, és a szép ajándékoknak örülve mentek haza, hogy most már anyuka és apuka Télapóját várják, kifényesített cipőkkel az ablakokban. ^uiiiniiwiiiiiHiiiiiiiHiiiiiiiiiiniinuiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiniiiiiiuiiiiiiiiiuiHiiiHiiiiiiiiuHiHiiniiiuimiiniuiuuigiiumiiimiHHWMHWiiiuiiii^ Dalocska | Megjött már % Télapó, i a szakálla c.upa hó, 1 fényessége« szép este, | Év-i, Pisti őt leste. i Megjött már a Télapó, I a szakálla csupa hó, | ablakban a négy cipő, —- | Metetál, hogyha jő? I Megjött már a Télapó, 1 a szakálla csupa hó, 1 erre is jön! Mondja Évi, | de Pistik« egyre kérdi: | megjött már a Télapó? § A szakálla csupa hó?... i Csupa, csupa, csupa hó! | 8 puttonyában ezer Jó!... | Megjött már a Télapó, I a szakálla csupa hó, I a kis ágyban a'szik már, | kisfiú és kisleány. Megjött már a Télapó, a szakálla csupa hó, bekopog az ab'ak n, holdfényes szép hajnalon. Megjött már a Téiapó, a szakálla csupa hó, ajándékot oszt sokat: csokoládét, cukrokat!.« Megjött már a Télapó, a szakálla csupa hó, Évi, Pisti megleste, fényességes szép este: megjött már a Télapó! A szakálla csupa hói Ab'akban a négy cipő, piros színben búj elő, megjött már a Télapó, a szakálla csupa hói Évi, Pisti hogy kacag. Jaj, de boldog ez a napi... | mu ........ mimiiiimiiiMiiiiiuiiiimiiituMmiiiiiiiiiHiimiitiiiiiimiiiiiiimimiiiiiMmitiiiiiiiiiirmiiiiiiimiiimmiimmimHiiimiimiHiimimMtmiHiimtiiwmiiiutmmiwuotiiMtmmii« A m’* most «’mesélek, nem mese az, nagyon is valóság volt, amikor megtörtént. December első napjait pergette a naptár, már esett a hó is, szállingózott pelyhesen, puhán, fehér békességet terítve a földre. A kis 'uban estére kelve behúzódtak az emberek házaikba t ha csak tehették, ki sem főttek onnan, nagy volt “'ár a hideg. Viharos szelek fújtak észak felöl, olyan /temény, fagyos szelek, hogy megdermesztette az embereke* zi falu alvégi részén, majdnem a kezdődó földek mellett állt egy Ms házikó, ott laktak Csete Mihályék. Az ember, az asszony, meg a kis Misa, aki azon az őszön járt először iskolába: alig múlt el hat éves. Misa nagyon jó gyerek volt, szülei pedig nagyon szegények voltak. Ne csodálkozzatok: bizony nagyon szegények voltak, de mitől Is lehetett volna gazdag Csete Mihály akkor, húsz évvel ezelőtt, amikor a gróf úr uradalmában nagyon szűkmarkúan mérték a szegényember fiának a napszámbért. Mert a gróf úrhoz járt Csete Mihály dolgozni, azt tette az apja is, az anyja is és Csete Mihály felesége sem tett másként. A kis Misát mégis szépen járatták, még cipője is volt és a tanító azt mondta róla, hogy sokra viheti, ha taníttatják... A Misa gyerek alighogy megismerkedett a betűkkel, nagy buzgalommal vetette magát az olvasásra és mire elérkezett a december, édesanyja segítségével majdnem az egész olvasókönyvét kiolvasta és sok szép verset Is megtanult. Egyszer, egy este odabújt édesanyjához és megkérdezte: — Édesanyám... ugye mihozzánk is eljön a Télapó bácsi és nekem Is hoz valamit? Édesanyja ölébe vonta gyermekét és messzi néző szemmel, keserűen mosolygott, amikor így szólt: — Azt hiszem, eljön... Persze, hogy el... hiszen minden jó gyereket szeret és visz eleik valamit... Ezen az éjszakán boldog örömmel aludt el a kis Misa, és előre eltervezte, hogy elmeséli pajtásainak: ő- hozzá is eljön a Télapó, és nagy-nagy puttonyából sok szép ajándékot rak kifényesített cipőjébe.... Nem is mesélem el, úgy is tudjátok, hogy a mi kis Misánk akkor éjszaka a Télapóval álmodott. Felük a szánkójára, és pici ostort pattogtatva hajtotta az őzikéket, amelyek a szánkó elé voltak fogva és aranyszínű csengettyűjük kacagva csilingelt a hóesésben, bezengte az erdőket, hegyeket, mezőket és mindenütt mosolygó arcú gyerekek lesték, amerre csak járt... Futott, futott az álom, g* sröptü pillangók kérHiúi tftí&a Télapóba gették egymást, és Misa úgy kacagott, ahogyan még sohasem... Amikor reggel felébredt, hófehér volt minden: az utca, a házak teteje, a kút korhadt káváján is nagy kupacban gubbaszkodott a fehér hó. December hatodika reggele volt. Misa gyorsan öltözött és sietett az iskolába, ahol boldog örömmel mesélte pajtásainak, hogy őhozzá is eljön estére a Télapó is álmában még a szánkójára is felült! Kövér Bandit a gazdag gyerek fitymálva mondta: — Nem igaz! Én tudom, hogy tehozzád sose megy a T élapó. Misa vidáman erősíthette, amit az előbb mondottt •— Dehogynem jön! Hiszen édesanyám mondta. Kövér Bandi vigyorgott. — Tudja is a te anyád, hogy jön-e, vagy nem? K6- disokhoz nem megy, mert összepiszkolja a szép piros palástját. Ha akarod tudni, ezt meg az én szülém mondta, az pedig jobban tudja, mint a tied. Misa nagyon elkeseredett. Nem mert válaszolni Kövér Bandinak, mert annak■ nemcsak a neve volt kövér, de ő maga is jól megtermett gyerek volt, olyan, aki sose eszik puliszkát, szárazkenyeret vacsorára, vagy früstökre, hanem mást, sokkal jobbat, olyasmiket, amit a mi Misánk el sem tudott képzelni, mert sosem evett. I Szofhörúan üldögélt a padban és még szomorúbban ballagott haza délfelé. Esett a hó, olyan nagy pihék szállingóztak, mintha egy nagy égi dunyha szakadt volna ki, és ezerfelé röppenne belőle a sok-sok toll. Amikor hazaért, anyjához szaladt és nem tudta tovább visszatartani könnyeit: sírt keservesen. — Édesanyám,.. Édesanyám!.. A Kövér Bandi... azt mondta... hogy mihozzánk nem jön el a Télapó... mert... kódisok vagyunk... És belesírta nagy keservét édesanyja kötényébe. Szegény asszony! Mit is mondhatott volna erre a fiának?.. Nem is szólt semmit, csak simogatta, markolászta bozontos üstökét, és az ő szemébe is könny szökött és rezgeti ott, mint két opálszemecske. Este, amikor Csend borult a falura és Misa mégis kipucolta a cipőjét és kitette az ablakba, így szólt az asszony az emberhez: — Mi lesz, Mihály? A gyerek várja a Télapót.., Az ember hümmögött, aztán káromkodott is egy cifrát, de csak a foga között, hogy a kis Misa meg ne hallja. Nem is hallotta 6, hiszen már aludt is újra esak mosolygott álmában, mert Télapóval találkozott és beszáguldozta a nagyvilágot őzikés, csiUogó-villogó szánkóján Csete Mihály felállt, magára húzta vásott kabátját és kilépett az udvarra. — Horá megy. édesuram ? — szólt utána az aszszony ijedten, de az ember már nem hallotta azt, csak ment, kilépett az utcai kapun és elindult az alvégről a falu közepe felé. Csak azért arra, mert éppen arrafelé vitte a lába. Ballagott komoran, sötéten, A főjegyzőék háza előtt állt meg. Odabenn nagy világosság volt, közelebb lépett, benézett az ablakon. Alighogy benézett, akkorát nyelt, hogy a kutyák ugatásnak vélték és visszafeleltek rá. Micsoda gyönyörűséges szépség tárult elébe odabentről, te jóisten! A főjegyzőék éppen vacsoráztak. Az asztal közepén plrosbarna, zsírtól csillogó libasült trónolt a krémetek, befőttek és kéknyakú borospalackok között. A főjegyző fia majd belegebedt, úgy rágott egy hatalmas libacombot. Misára gondolt hirtelen, aztán azt se tudta, hogy is mint: csendesen beóvatoskodott a kapun. Hátrakerült a konyha felé, Ahogy éppen odaért, kilépett az a>* tón a cselédlány, a falubélí Kis Marci lánya, Zsuzsi, Megijedt kicsit a lány, és félve nyikkantoH: — Jaj... Ki az? Az ember suttogva megszólalt. — Én vagyok Zsuzsika, Csete Mihály, ■— Mit akar? — Semmit, csak erre jártam, aztán... De a lány nem faggatta tovább, hiszen 6 maga is szegény volt, Így aztán egyből eltalálta Csete Mihály gondolatát. — Várjon Mihály bátyám... várjon. Emberünk várt, aztán néhány perc múlva kijött Zsuzsika és piros papirosba borított kis csomagocskát nyomott a kezébe. — Vigye haza Mihály bátyám... a kicsi Misának Vigye csak, vigye, de gyorsan, nehogy észrevegyék. Béniről már fuvolázott a nagyságos asszony hangja: — Zsuzsanna! Hol tekereg maga odakinn? Hozza a parfét Csete Mihály botorkálva indult hazafelé. Ügy tartotta a kis csomagot két kezében, mint valami verébfiókát, nehogy baja essék. Szemét, arcát kicsípte a hideg, lehet, hogy nem is könnyezett, csak a hópelyhek olvadtak el szomorú, szép arcán... SASS ERVIN
