Békés Megyei Népújság, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-03 / 285. szám

1958.. december 3., szerda BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 •fél tanuld meg: fiam... Mesterek a tanítványokról, tanítványok a mesterekről A fényes kirakat vastag üvegéhez egy gyermek-orr nyomódott, s két éhes szem tekintett a felhalmozott íny­csiklandozó falatokra. A gyermek előtt fakó kötő. Tér­dig érő nadrág alól szakadozott harisnya lóg, s két ki­taposott cipő zárja le a sort. Nem mai felvét 1 ez, de nem is új. Megszokott lát­vány volt ez 15—20 J/vel ezelőtt. A „szurtos, piszkos inasok", a ^emmirek -lő” kölykök a legmegvetettebb tagjai voltak a múlt társadalomnak. A diákok üldözték az ..éhenkórász” inasokat, a tisztességes lányok nem állhatták velük szóba >' *- Nem is tudják a ma inasai, hogy milyen volt akkor az élet — mondja Lengyel Józsi bácsi, a Békéscsabai Forgácsoló Szerszám­gyár szerszámlakatosa. Nem szemrehányásként mondta ezt, mint, aki azt szeretné, ha ma is úgy lenne, csak megjegyezte. Józsi bácsi egyébként 1920-tól 1924-ig volt inas. Az akkori idők Jnaséveit azonban ő sem érezte sa­ját bőrén, mert: — Apám műhelyében Viaskod­tam. mint bádogos és 1938 óta dol- gozcm a szerszámi a ka tos szakmá­ban — mondja. Igen, Lengyel bácsinak szeren­cséje volt. Nem 'kellett a kifutó mindenes legények szerepét ját­szani, mint Hudák Józsi bácsinak s még nagyon sok másnak. Az mások abban az időben hárem évig csak söprögettek, a negyedik­ben csak azért, hogy átmenjenek a vizsgán, tanítottak velük vala­mit. Nem frázis az sem, hogy való­sággal lopni kellett szakma-tudo­mányát, ha ha’adni akartunk — mondják. A mesterek és inasok köziti kap­csolat olyan volt, mint a — bo­csánat a hasonlatért — kutya és a macska között No, de nem azt akarjuk bemutatni, ami vök, ment azt a régiek tudják saját életük­tasssések- furcsaságok KI ÖLTÖZKÖDIK JÓL ANGIJÁBAN? Az angol tertilgyárosok nemré- 0h-n megtartott közvéleméntjku- UttMn/ik „különös" eredménye: • legjobban öltözött ' férfiak az angol politikusok. Az újságírók 20. helven állanak a ranglistán is a szállítómunkások utolsó helyen. Érdekes! Vajon miért? * bői, a maiak pedig hallhatják tő­lük. Inkább nézzük meg a mai inasok életét, a ma mestere és ta­nítványa viszonyát. Lehet-e a mai társadalomban az Ipari tanulóknak a fizikai, de las- san-lassan igen nagy szellemi ké­pességet igénylő munka gyakor­nokainak helyzetéről — mint problémáról beszélni? Meggyőző­déssel állapítható meg, hogy a ta­nulók képzésében, ha van is prob­léma, az a tökéletesebb, hatáso­sabb képzésük prob’émája. Elju­tottunk odáig, hogy ma már egyes! üzemeink kikötik: csak éreltségi- zett fiatalokat veszünk fel. A mesterek és a szak- ’ mát tanuló fiatalok viszonyát nem befolyásolja, hogy a fiatalok milyen előképzettséggel kerülnek az üzemibe. Egy a cél: minél na­gyobb szaktudással rendelkező munkást adni az életbe. Ma egyet­len szakmunkás sem gondol arra, hogy ,giem adom át tudásomat, nehogv kitúrjon állásomból." — Tanulj fiam, Iparkodj, mert te váltasz fel, ha nyugdíjba me­gyek — mondogatta Hudák Józsi bácsi tanítványának, Papp Jó­zsefnek. Papp József ma még tanuló, de két-három hónap múlva már a P~'--scsabai Forgácsoló Szerszám­gyár esztergályosa lesz. Hudák bácsitól tanulta meg a szakma csinját-bínját, fogásait Már elke­rült mellőle, de még mindig sze- f retettel beszél mesteréről. — A második apám volt — mondja. — Ügy. tanított, mintha gyermekét tanította volna otthon i számo’nl Nagyon szerettem. Ha j felszabadulok, neki külön meg­köszönöm. Hudák bácsival nem tudtunk beszélni, s így nem tudjuk, hogy ő mit mondott volna tanítványá­ról. Egyet azonban a mesterjelölt munkája köziben megállapíthat­tunk: elégedett lehetett Papp Jó­zseffel. Es ez a viszony általános ebben az üzemben. Szeretet el beszél Kraszkó György is mesteréről, de a többiek is. — Itt áll mellettem állandóan és figyel, tanít, magyaráz — mondja Kraszkó György. — Há­látlanság lenne, ha nem igyekez­nék, hiszen ő mindent megtesz, hogy sikerüljön. És a mester? A legnagyobb öröm — válaszol Fankas László esztergályos —, ha egy tanítványomnak jól sikerül a szakmunkás vizsgája. A vizsga u- tán pedig azt mondom: „no, sza­kikéin, most már szervusz, sok szerencsét” és koccintunk egyet. Ennél meggyőzőbb bizonyítéka nem lehet a mester és tanítványa barátságának, jó viszonyának. Jó szándékkal, barátilag és ki­tartással, szinte kézen fogva veze­tik rá a tanítványokat a szakma mesterfogásaira. Most azt mond­ja a mester: „jól tanuld meg fiam, hogy felválthass”. A munka kor­látlan lehetősége, a derűs öregkor képe nyugalmat ad a munkához, nincs veszélyben senkinek a meg­élhetése. Nemes vonása a szerszámgyár­nak az, hogy a mesterek tisztelik, megbecsülik a tanítványokat, mintegy nevelve arra, hogy ők is így bánjanak, ha szakmunkások lesznek tanítványaikkal. Majnái József-SC02S­Erösebb éjszakai fagyok Várható időjárás szerda estig: Változó felhőzet, futó havazások­kal. Mérséklődő északi szél. Hi­deg Idő, főként az éjszakai lehűlés erősödik. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: általában mínusz 4—mínusz 7, északkeleten mínusz 7 fok alatt. Legmagasabb nappali hőmérséklet szerdán plusz 1—mínusz 2 fok között. Távolabbi kilátások: A hideg idő tovább tart. yfaebUedbtői menetek A VILÁG LEGDRÁGÁBB KASZÁRNYÁJA — BONNBAN Ezzel a kétes értékű rekorddal dicsekedhetik a Nyugat-Német Szövetségi Köztársaság, melynek újonnan felállított hadserege Bonnban 30.2 millió márka költ­séggel építtet kaszárnyát. A had­sereg összesen 137 új kaszárnya építését tervezi, kereken 2.6 milli­árd márka költséggel. Ugyanakkor a tudomány fej­lesztését szolgáló, költségvetésben előirányzott összeg 121.5 millió' márka. * FEGYVERK ERESKEDÉS AZ ISKOLÁBAN A nyugatnémetországi Coburg- ban a rendőrség furcsa üzelmek nyomára bukkant. Az egyik isko­lában 15 éves tanulók iskolai szünetben pisztolyt és törökét á- rultak és jelentős forgalmat bo-. nyodítottak le egymás között. Szabó Ferenc, Gyula. Levelet meg­kaptuk. Az Irodalmi anyagot váloga­tósra kértük. Békésen, a Népújság Irodalmi Körének Irodalmi estjén a Békési üzenet legutóbbi számában kö­zölt versek, novellák Íróinak művel szerepeltek. \ -O­Antal Gyula, Békéscsaba. — Ml nem hallottunk a levélben említett dolog­ról. írását továbbítottuk, hivatalos választ kértünk, és értesítjük. —o— Papp István, Elek. Panaszlevelét a Járási tanács mezőgazdasági osztályá­ra továbbítottuk. Válaszolni fogunk. Csonka István. Gyula, Bemete-erdö, Iskola. A tisztasági eszközök hazaszál­lítását illetően az orvosi példa találó. Nekünk mégis az a véleményünk, hogy kivételes esetekben, mikor a szállítás megszervezése több Időt és fáradságot rabolna el, mint a hazael- pelés maga, nyilván az ésszerűbb u- tat-módot választja az ember. Csak rendszert nem kell a dologból csinál­ni. Ami az „erkölcsi” oldalát illetlt a pedagógus sem háztartási alkalma­zottal vite« haza a háztartási célokra vásárolt holmikat, köztük például a seprüt, hanem maga, és mégsem szé­gyellt. Ha valamit hasznos cél érdeké­ben teszünk és cselekszünk, nincs o­kunk píron kodásra. — A „Pillanatfel­vételek” elmü Írást feldolgozzuk. «-o­Kovács János, Gyula, Aranyág. •— Lapunkban megjelent panaszcikkére válaszolva, az MTVB Építési-Közle­kedési Osztálya közölte szerkesztősé­günkkel, hogy Kiss József bérlő a „Kin” vezetéknév elírásából szárma­zott. Fellebbezését 19M október 22-én 1244—1.—ikt. szám alatt azzal küldte vissza a gyulai VTVB Ipari—Műszaki Osztályának Gyulára, hogy Kiss Jó­zsef haszonbérlete ez év októberében lejár, ennek értelmében elköltözik, így a sertéshizlalás a kifogásolt helyen megszűnik. Üj bérlő esetén az osztály tiltássá meg a sertéstartást, és az ólat bontássá le. — Ez az MTVB Közleke­dési Osztályának a véleménye. — A mi véleményünk az, hogy az egész ügy egészségügyi probléma volt, és a városi tisztiorvos járt el annak ide­jén helyesen, amikor a sertéséi lebon- tatását határozta el. A bérlő pedig tudva, hogy bérleti szerződése ez év végén megszűnik, a fellebbezés jogá­val élve, az év végéig húzta-halasztot- ta az ügyet.-O­Karkus Jánosné, Tótkomlós, Tanya. — Panaszlevelét elküldtük az illeté­keseknek, és felkértük, hogy a két szerv ne egymásra hárítsa a tetőja­vítás gond lát, hanem mielőbb Javít­sák meg a tetőt. Merre tart megyénk festészete? (Válasz Mizó elvtársnak) Ezt a kérdést vetette fel Mizó Mihály pedagógus, a Békés me- gyei Népújság november 26,-i számában. Mgtekintette a megyei festők nyitva lévő tárlatát, s az itt kiállított „nyakatékért” müvek, melyekről csak címük után tudta megállapítani, mit ábrázolnak, annyira elrettentették, hogy aggódva képzőművészetünk sorsán, tollat ragadott, s a fenti kérdést feltéve, laikusokra jellemző hatá­rozottsággal bírálatot írt a kiállítá sról. Azzal fejezte be írását, szívesen venné, ha a művészetben jóra- tosabbak közül meggyőzné őt valaki arról, hogy helytelenül véleke­dik a kiállított művekről. Sokáig gondolkoztam azon, válaszolhat tok-é felvetett kérdéseire, járatosabb vagyok-é nála valamivel e te­rületen, mikor én is egyik alkotója vagyok azoknak a képeknek, melyek őt a következő analógia kialakítására késztették: ^Amikor néztem például a „Vásártér“ című képet, vagy a „Falusi lóversenyu címűt, ugyanazok a gondolatok éb idtek bennem, mint amikor egy jampi fiatalembert látok cső adrágban, ízléstelen nyakkendővel. Nem tudom mi ezekben a művek ben a szocialista és mi a realista." Ez a gyönyörű, szinte lírai hasonlat azt reméltem serkentőleg hat az alkalmi műitészekre, s azt vártam, fellendül a kiállítás látoga­tottsága, s abban reménykedtem, majd csak akad az értök között valaki, aki a felszólításnak engedve, kívánságának megfelelően ki­oktatja a cikkírót. Miután ez nem következett be, nem szeretném, ha további kétsé­gek gyötörnék Mizó elvtársat, el mondom, merre tart megyénk fes­tészete. Szinte látom, mennyire elképed, mégis leírom: a szocialista realizmus felé! Ha hiszi, ha nem, a szocialista realizmusról a kiál­lító festők is hallották már. Akkor sem jönnének zavarba, ha a szo­cialista realizmus definícióját kérdeznék meg tőlük, csak nem len­nének oly vulgárisak, mint ön Mizó elvtárs, mert azon túl, amit ön tud a szocialista realizmusról, a kiállítók mást is tudnak. Tudják azt, mennyire nem könnyű szocialista realista alkotást létrehozni. Tudják, hogy a szocialista realizmus nem hármasszabály, nem rőf- fel alakítható mértékegység, nem dogmatikus tétel. Segítségével felmérhető egy műalkotás értéke, de hogy mikor érte el, vagy kö­zelíti meg a kitűzött célt a szocialista realizmus jegyében munkál­kodó művész, azt szeretnénk, ha elmélyültebb, alaposabb és hozzáér­tő emberek állapítanák meg. Az, aki csak felszínesen néz meg egy kiállítást, ne vonjon le csalhatatlan következtetéseket, nagynevű festőelődök örökét tékozló satnya utódok bűneit hánytorgatva. Fél­revezeti ezáltal a közönséget. Kár a leállításról bíráló bizottságot úgy tetemre hívni, hogy közben Szinnyeihez, Munkácsyhoz fohász­kodik. A zsűri hozzáértőkből s nem laikusokból állott. Indokolatlan a kétségbeesés is, amikor aggódva teszi fel a kérdést: — Mit szól­nának azok a munkások, akik megnézik ezt a kiállítást? — Majd elmondom. Több megértéssel, tuiniakarással, nagyobb érdeklődés­sel, s az alkotómunkának mindenleép kijáró tisztelettel szemlélik a kiállított műiveket. Noha legtöbbjük nem is tájékozott annyira, mint ön Mizó elvtárs, aki jól'tud ja, hogy a kiállító festők majd mindegyike fiatal művész, akinek állásfoglalása művészi téren köz­ismert. Szándékaikban kötelezően az új társadalom új kifejezési formáit keresik, s ez szerencsére a kiállítás összhatásában is felis­merhető. Merre tart megyénk fest íszete? Nézze meg mégegyszer. Látja majd, hogy az egész tárlatra jellemző színek, új hatású össz­képet a fiatalos, s az eddig annyi ra nélkülözött kísérletezőkedv ad­ja. A kiállított műveknek friss a hangjuk, van bennük lendület és sokféle felfogás változatossá teszi az anyagot. Majdnem teljesen eltűntek a régi közömbös témaváltozatok, a jellegtelen állóképek, üres tájképek, s elfoglalták helyüket a merész kompozíciói kísérle­tek, melyeken már hiába keresi Mizó elvtárs a nagynevű elődök, Munkácsy, Szinnyei hatását, mert kiszélesedett a példatár stílus­ban, korban, sőt földrajzilag is. így azután természetes, ha Picasso, Dufy, vagy a szovjet festők közül Dejneka, Joganson érezteti hatá­sát Munkácsy és Szinnyei helyett. A kiállított művekről alkotóik sem hiszik, hogy csak eddig juthatnak el. A bemutatott művek leg­többjüknél a fejlődés állomásai. Azt azonban, amit becsületes, őszin­te művészi átéléssel alkottak, miközben a nagynevű elődök tanul­mányozásáról sem feledkeztek meg, enyhén szólva is illetlenség a festészet karikírozásának minősít zni (Vagy talán azt hiszi, • Koszta Róza például öt éven át hiába látogatta a leningrádi Akadémiát?!) Ez a kiállítás a felszabadulás óta ötödik bemutatkozása a me­gye festőinek. Néhány évvel ezelőtt ásatag csendéletek és unalmas tájképek tarkították a falakat. Most a munkásosztály életéből, har­caiból merített, sokáig érlelt kompozíciók teszik beszédessé, válto­zatossá a kiállítás anyagát. S ha egyik-másik művésznél az új ki­fejezési mód ez alkalommal suta kamaszmozdulattá torzítja is az alázatos meghajlást, mellyel a kiállító a közönség elé lép, az alap­vető jóérzés, mellyel mások a kiállítást szemlélik, megvigasztalja az ön sajtóban megjelent írásáért. őszinte szavaira őszintén válaszoltam, elnézését kérem, ha he­lyenként epésebb voltam a kelletnél. lÁpták Pál Ismeretterjesztés az Építők Művelődési Otthonában Békéscsabán, az Építők Munkácsy Mihály Művelődési Otthoná­ban egyre nagyobb érdeklődés kíséri az ismerettel’jesztő előadásso­rozatokat. Az igények és a nagy érdeklődés kielégítése érdekében a művelődési otthon vezetősége kibővítette az ismeretterjesztő elő­adások számát, és december hónapban a művelődési otthonban, a téglagyár kultúrtermében és különböző építőipart szálláshelyeken rendeznek ilyen előadásokat. December első napjaiban az 1956-os eUertforradalomról, a népi demokráciák békeharcáról, az űrhajózásról, és a magyar sport fej­lődéséről hangzanak el előadások több helyen.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents