Békés Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-16 / 271. szám

1#5». inKtmlwr 1« , vasárnap BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Legalább részben pótolják a károkat Á mai élet örömével kezdő­dött a beszélgetés. Buzogtak a szavak a fiatal munkás ajkairól. Jó keresetét, havi 1300—1400 fo­rintját cipőinek, ruháinak számát sorolta a azt, hogy öccse, aki érett­ségizett és szakmunkás lett. még többét, 1500—1600 forintot keres. — Két év óta igazán elégedett lehet minden becsületes ember, aki dolgozni szeret, s aki az or­szág gazdasági helyzetéhez méri . igényeit. Igaza van. A forradalmi mun­kás—paraszt kormány, a nép­gazdaság erejéhez mérten, lénye­gesen emelte a munkabéreket, úgy, hogy közben jusson anyagi erőnk új ipari és mezőgazdasági üz):mek építésére, a még maga­sabb életszínvonal feltételeinek biztosítására. Azok, akik ma sok­kal jobban élnek, mint eddig bármikor, holnap, holnapután még jobban szeretnének élni, s a jelenleginél még kényelmesebb, gondtalanabb életmódot biztosíta­ni gyermekeiknek. Á fiatal munkás egyszó­val sem vitatta ezt. azonban a 2 év eredményeiről beszélgetve, e­szébe jutott bátyja s elborult az exca. Az eddigi megelégedett sza­vai panaszossá váltak. — Ártatlanul ítélték 6 évre a bátyámat. Majd sorolta, hogyan vezették félre az akkor 20 éves bátyját, ho­gyan keveredett egy fegyverrejte- getö bandába, tudott a fegyver hollétéről s nem szolgáltatta be, nem is jelentette a karhatalom által megszabott határidőre. Neki nagyon fáj, hogy bátyja börtön­ben ül. Szüleinek még lobban fáj a fiuk *orsa s különösen sokat sir és igazságtalanságról panaszkodik az édesanyja. Mondani sem kell, hogy van néhány édesanya, aki félrevezetett fiát, néhány hitves, aki meggondolatlan férjét siratja, 8 várja, hogy leteljen a büntetése és haza jöjjön. Volt szülő és hit­ves, aki nem is tudott fia, férje cselekedeteiről, csak akkor döb­bent rá, hogy nem jó úton jár, a- mikor az a bíróság előtt állt. S ha tudtak is róla szülei és hitvesei, szeretetük megbocsátott nekik, s azt szerették volna, hogy ennyire megbocsátó legyen velük az a hatalom, amely ellen bujtogattak, lázftottak, fegyvert fogtak, amely­nek a felhívásét semmibe vették. Ezt nem tehette és nem is teheti meg a munkások, parasztok álla­ma a jövőben sem, senkivel szem­ben, aki bujtogat, vagy fegyvert emel az ország rendje ellen. El­lenben azt megtette, hogy különb­séget tett a tudatos ellenség és a félrevezetettek közt. Mondhat bár­ki bármit, annyi bizonyos, hogy helyesen járt el a nép bírósága, amikor az elkövetett bűnhöz mér­ten szigorúan lépett fel a rend­bontók ellen. Vajon ott tartan ánk- e, ahol most tartunk, ha elnézőek az igazgságszolgáltató szervek? Építeni, termelni, életszínvonalat emelni csak úgy lehet, ha rend és fegyelem van. ha elvesszük a kedvét az ellenségnek a bujtoga- tástól, a rendbontástól, s rádö*b- bentjük az ellenség hatása alá került embereket, hogy rossz útra tértek, ÍK>gy félrevezették őket. A munkások, parasztok kö­zül nagyon sokan vesztették el fiukat, hitvesüket az ellenforrada­lom idején, azokat, akiik védték á néphatalmat azokkal szemben, a­- ív- : 1*^1 * A BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Nagy téli rejtvényolimpiásza kiket felelősségre vontak ellen­forradalmi tetteikért, az anyagi és erkölcsi károkért, fegyvenrejtege- tésért. Az ő veszteségük felmérhe­tetlen, mert a bestiálisam meg­gyilkolt, vagy felkoncolt fiuk, hit­vesek soha sem térnek vissza. A- zok a megtévedtek, akik kért tet­tek, néhány hónapi vagy évi bün­tetésük letöltése után visszatér­nek, s rajtuk és hozzátartozóikon is múlik, hogyan iheszkédnek majd bele a társadalmi élet sza­bályaiba, milyen rounkaakarással igyekeznek majd legal átob résziben pótolni az egész népnek okozott anyagi és erköüosi kánokati Kukk Imre -------------»«------------­MOZIK MiiSORfi BRIGÁD MOZI, BÉKÉSCSABA Nov. 13.—19. Fekete szem éjszakája. Kezdés 15-én é« 16-án: fél 4, fél 6, fél 8, fél 10 órakor: SZABADSÁG MOZI, BÉKÉSCSABA Nov. 13—19: Egy idegen telefonál. Kezdés: h.: 6, 8, v.: 4, 6, 8 órakor* TERV MOZI, BÉKÉSCSABA Nov. 13—16: Hétköznapi tragédiák. K.: h.; fél 6, fél 8, v.: fél 4. tel 6, fél 8. PETŐFI MOZI, SARKAD Nov. 15—17: Római vakárló. Kezdés: h.: 7, v.: 3, 5, 7 órakor^ VÖRÖS OKTOBER MOZI, MEZßKQ V ACSHAZA *, u Nov. 15—171 Polónia expressz» Kezdés: h.: 7, 3, 5, ?• ‘órakor; SZABADSÁG MOZI, GYOMA Nov. 15—17: A sóbálvány. K.: h.: 8, v.: 4, 6, 8. PETŐFI MOZI, GYULA Nov. 13—18: Tájfun N&gaszaM felett, K.: h. 5, 7; v.: 3, 5, 7. Keresd a cikk címét 2. SZELVÉNY 1958. november 16 Idézetek az 1958 november 11, 12, 13, 14, 15—i Népújságból. 1. Idézeti ;,Az ünneplő közönség előtt katonás rendben sorakoztak íel a paj­tások.” A eikk címet 2. Idézeti Küldött egy ügyes kezű szerelőt,’! A eikk címei 8. Idézeti •„De a napi egy pengő csak arra volt jó...” A eikk címei 4. Idézeti 5-,A tárgyalás véget ért," A eikk címei 5, Idézeti s.Nem kis teljesítmény,” A eikk címei A pályázó nevei lL*kefmet_ Beküldési határidő: 1958 november 21. ERKEL MOZI, GYULA Nov. 16—19: Csempészek. K: h. fél 8, fél 8, v. félt, féle. fél 8. PARTIZÁN MOZI, OROSHÁZA Nov. 13—16: Tető. K: h.: fél 8. fél 8, v,: félt, félt féli. BÉKE MOZI, OROSHÁZA Nov. 13—18: Váratlan vendég. Kezdés: h.: 8, 7, v.: 8, S, 7 árakor. BÁSTYA MOZI, BÉKÉS Nov. 13—16: Bűn. K.: h.: fél 7, fél 9, V.: fél 8, fél 7, fél 9. TÁNCSICS MOZI, SZARVAS Nov. 13—17: Ne várd a májust. K.: h.: 8, 7, v.: 3, 5. 7 órakor. ADY MOZI, SZEGHALOM Nov. lt—17i Fekete szem éjszakája. K.1 h: B, v: í, 6, 8 órakor) JÓKAI SZÍNHÁZ Békéscsabán, ma délután 3 órakor és este fél 8 órakor: ELVESZEM A FELESÉGEM (Bérletszünet) Előadás után autébuszjáiat.------------KOS-----------­V árható időjárás vasárnap estig: Felhős idő, sok helyen esővel, mérsékelt szél, az enyhe Idő to­vább tart. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: 5—8 fok. Legmagasabb nappali hőmérséklet vasárnap: 9—*12 fok között. A művelődés százados útjai Petőfi egyéb kapcsolatai megyénkkel Mezöberény és Gyula Petőfihez fűződő emlékein, a nagy költőnek Vajda Péter halálára írt versén túlmenően több olyan adalékunk van Petőfi és megyénk kapcsola­tát illetően, amelyekre feltétlenül vissza kell térnünk, mert életének integráns részeit alkotják, s halha­tatlan költőnk tökéletesebb megis­merését biztosítják. E cikkben te­hát azokkal az emlékekkel foglal­kozom, amelyek noha jelentősé­gükben nem mérhetők az előbbi károm cikkben közöltekhez, a- zonban Petőfi és megyénk kap­csolatait vizsgálva mégsem érték­telenek. Egy rövid mondatban tettünk már említésit arról, hogy Petőfi or­szágjáró útjában eljutott • me­gyénkbe is. Az igen közvetlen hangú, eleven leírást adó „nyolca­dik levél" foglalkozik az Üti leve­lekben azokkal az élményekkel, a- melyek megyénk falvaiban érték, miközben Arany Jánostól elválva Szalontáról Pestre utazott a költő. (1847. június 10.—14.) Egészséges életkedvére, sok há­nyattatást, kalamitást eltűrő ma­gatartására, derűs optimizmusára vall, hogy a saját magát és né­pünket természetes elemként kö­rülvevő nyomor ellenére is vidám sorokat tudott írni sivár utazása közben a vidéki kocsmárosokról, a nehéz utazási viszonyokról, a 10 napon át tartó esőzés következté­ben szinte járhatatlan utakról. Mennyi életöröme lehetett, ha tt- iazása első két napján, amikor a ■ vigasztalanul hulló eső egész át* jában verte, amikor szinte csak egy araszra volt feje felett a ter­hes felhő, s a vendégmarasztaló sár arra késztette őket, hogy a „szó legszentebb értelmében min­den száz lépésen” megálljának, hogy levasvitlázzák a küllőkről a gáncsoskodó fekete sarat, képzele­tében szerelme, Júlia igézetében be tudja népesíteni fülemiledaUal, madárcsicsergéssel, gyönyörű vi­rágokkal a kietlen pusztaságot! A szerelem érzésének egész lényét átható erejére volt bizonyára szük­sége, hogy e kegyetlen élményt nyújtó utazást, amely négy nap le­forgása alatt — míg végigutazott az Alföldön — úgy „meghányta”, mintha „a világot utazta volna kö­rül”, úgy fogja fel, mint az Alföld iránta megnyilvánult szeretetének és ragaszkodásának ékes bizonysá­gát, s hogy az Alföld ennek elle­nére is megmaradjon szemléleté­ben „a világ legdicsőbb tartomá­nyának.!” Milyen különös, hogy ez alatt az „utazás” alatt sem maradt néma a lantja, hogy a leverő környezet és számos más viszontagság ellenére is Körösladányban dal fogant lel­kében. (Puszta föld az, ahol most járok.) De nézzük inkább, mit mond megyénk kocsmárosairál, akikkel utazása közben több ízben meg­gyűlt a baja. „Klasszikus nép a magyar kocsmáros — írta a nyol­cadik levélben. — Fizetned kell, hogy szóljon hozzád egy-két szót, enni pedig fizetésért sem ad. Nem a. Ha kérsz tőle valamit, azt mondja, hogy nincs, vagy hogy ő biz’ ezért nem rak tüzet. így jár­tam Bihar megye két helységében, Okányban és Körös-Ladányon. Et- tem is, nem is; azt adtak, ami nekik tetszett, nem amit kértem, s ezt úgy tették elém, mintha isten irgalmából adnák. De nem bosz- szankodtam, sőt jól esett, igen, jól esett, mert ebből is láttam, hogy a magyar restell szolgálni, hogy nem termett szolgaságra, az angyalét is!” Akármennyire „klasszikus népA is, akármennyire is azt olvasta megyénk kocsmárosainak maga­tartásából a költő, hogy népünk nem termett szolgaságra, mégis elszomorító az idők távlatából, hogy megyénkén átutazva a nagy költő, a világirodalom üstököse e- vett is, nem is. Ezt a szomorú igazságot legfeljebb csak tompí­tani tudja a költő vidám hangja, mert a valóságot eltüntetni az sem képes. Két évvel később, 1849-ben a Békésmegyei Hímdó 1879-es évfo­lyama szerint Orosházán is átuta­zott Petőfi. Mivel fuvarosa, akpvel előző nap megalkudtak a szalonjai út költségeiben, másnap nem vál­lalta az utat, s a foglalót is vissza* adta, Petőfi az akkori főszolgabí­róhoz, Miskeyhez fordult, hogy az parancsoljon rá a kocsisra, hogy vagy vállalja az utat, vagy állítson valaki mást maga helyett, mert ne­ki sietős dolga van, Itt derült az* tán ki, hogy Petőfi egyik rokoné* hoz ment panaszával. Ez aztán hasztalan marasztalta Petőfit, az „új rokont”, az új sógort, az ha­marosan útrakerekedett, s csak „némi friss útra valót fogadott el". Ugyanebben az évben Gyomén is hasonló eset történt Petőfivel. Akkor, amikor Szarvason át,, ahol rövid időre megpihenve a Bárány­fogadóban ebéd után biliárdozga- tott egy kicsit a költő, Mezöbe- rénybe készült családjával együtt, Itt ugyanis a kocsis kijelentette, hogy tovább nem hajlandó vinni őkét, s Petőfi a községházára ment, hogy a jegyzőtől forspontot kérjen. Az a bíróval együtt ebéd utáni pihenőjét töltötte, ö az e* gyík, a bíró a másik lócán feküdt, amikor belépett hozzá kérésével a költő. A bíró eleinte félvállról be­szélt vele, majd amikor . igazolvá­nyát elkérték, s megáUapitották, ki keresi őket, s ki kért segítségü­ket, ugrott fel helyéről a jegyző, s ígérte meg, hogy adnak „ha kell, tízet is!" Majd elmentek Petőfi kocsijáért a piacra, s több érdé* mes úr társaságában maguk húz* ták azt be a városháza udvarába. Hamarosan híre futott a falu- ban, hogy Petőfi a városháza ud­varán van, s nagy közönség gyűlt egybe, kik a költőt felemelték egy magas állványra, s arra kérték, szóljon hozzájuk. Csak néhány óra elteltével tudhatták Petőfiék foly­tatni útjukat. Talán erre az eset* re alapozta egyik irodhlomtörténé- szünk, Zilahy Károly, hogy a gyo­maiak Petőfit képviselőjükké kí­vánták megválasztani. A teljesség kedvéért meg kell mondanunk, hogy megyénkben élt Geiszt Gáspár ktscsákói intézőié­ként a költő öccse, a szintén ver- selgető Petőfi (Petrovics) István. (Síremlékét a kondorosi ált. iskola őrzi.) ő nevelte bátyja egyetlen gyermekét, Zoltánt, ki Békés me­gye számos helyét barangolta be, legtöbb időt természetesen Kiscsá- kón és Szarvason töltve, ahol mint a gimnázium tanulója váltakozó szorgalommal és eredménnyel ta­nult. Itt tanított már ekkor az a Koren István is, aki apjának aszó* dí tanára volt, s ki a verselgető ía-l nulót arra kérte fel 1838-ban, hogy ő mondjon az ifjúság részéről bú* csúztatót. Koren számos adatot őr* zött meg Petőfi diákéveire vonat* kozóan, s élete vége felé a Petőfi Múzeumnak adta a költő nála ha* gyott evőeszközét is. Elek László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents