Békés Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-02 / 259. szám

BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG

1958. november 2., vasárnap

Aki nem kapkod a» elnök frakkja után

Az elnök, akinek a frakkjáról Van szó: Eisenhower. Aki pedig írem kapkod Eisenhower frakkja után: Rockefeller, az amerikai multimilliomos dinasztia egyik tagja. Rockefeller ugyanis a mostani amerikai választásokon mint New York állam republikánus párti kormányzójelöltje lép fel, s

az a különös dolog történt, hogy nem óhajt együtt szerepelni választási gyűlésen EisenhoWerrel,

pártjának fejével, a legnagyobb amerikai közjogi méltóság birtokosával. Roppant egyszerű a magya. rázat erre: Rockefeller nyilván úgy látja, hogy nem nagyon érdemes kinyújtania karját az elnök frakkja után, hiszen a legutóbbi esztendőben Eisenhower személyi tekintélye és a republikánus párt kilátásai nagyon lecsökkentek. S ez nemcsak Rockefeller véleménye. Ha hinni lehet a Gallup köz- véleménykutato intézetnek, akkor

a választásokon valószínűleg a demokrata párt fog győzelmet a- ratni.

Néhány nap múlva, wovember 4-én újjáválasztják az amerikai képviselőháznak mind a 435 tagját, a szenátus 96 tagja közül pedig 33-at. Ezenkívül sok állaimban újjáválasztják a kormányzót és a helyi parlamentek tagjait. Elnök- választásra azonban — mint ismeretes — csak két esztendő múlva fczrül sor.

Hogyan készültek fel as amerikai pártok erre a választásra?

A demokraták iparkodtak minél jobban kihasználni azt a nagy előnyüket, hogy most ők vannak ellenzékben, hiszen ismeretes, hogy az Egyesült Ál'amok elnöke és kormánya jelenleg repubiikánus- párti. A republikánusok a koreai háború idején váltották fel a demokratákat az ország kormányzásában. Akkor azzal a taktikával győzedelmeskedtek, hogy a béke angyalának jelmezébe öltözve, fennen hirdették, hogy majd ők meghozzák a békéi Koreában. E- zenkívü! élesen kikeltek az amerikai ál’amapparátusban dúló korrupció ellen. Most azonban megváltozott a két párt helyzete. Je'en.ieg éppen a demokraták bírálják az amerikai külpolitika irányvonalát s támadják Dullest, mert csuoán néhány hónap leforgása a'att kétszer is a háborús szakadék szé'ére sodorta Amerikát és az egész viláect. (A libanoni partraszállás idején és most,

a tajvani vá'ság k .robbanták **#"»»**. mint az első. A köz-'

kor.) Ismeretes az is, hogy Eisenhower kedv°nce és elsőszámú n ácsadói a: Sherman Adams néhány héttel ezelőtt korrupciós ü- zelmei miatt kén vielen volt lemondani. Ez az eset jó ürügyet szolgá'tatott a demokratáknak, hoev a m asuk javára próbái iák fordítani esvss köztársasági párti vezetők visszaéléseit.

A republikánusok úgy gondolják, hogy legjobb védekezés a támadás, s ezért lehetőleg nem arról beszéltek a választókkal, amit ellenük a demokrata párt felhozott. hanem más síkon igyekeztek belekötni a demokratákba. A repirb'ikánus párt választási hadjáratát tulajdonképpen már nem is Eisenhower vezette — bár a látszat kedvéért az elnök még most is több mint 8 ezer kilométeres kortes-útra vállalkozott —, hanem Nixon alelnök. Nixon fiatalabb és harciasabb ember, mint Eisenhower s politikai nézetei az elnök elképzeléseinél is reakció- sabbak. Ez aztán pontosan megmutatkozott a republikánus párt választási taktikáján is. Nixonék — enyhén szólva — furcsa do! go- kot állítottak a demokrata pártról. Kijelentették, hogy a demokraták győzelme valamiféle ,szuper-ál- lamb-z'’ és szocializá'áshoz vezetne. Pártjuk hivatalos nyilatkozata szerint a magánvállalkozást csakis

a republikánusok győzelmével lehet megszilárdítani, különben az Egyesült Államok „arra az ösvényre tér, amely elkerülhetetlenül a szocializmushoz vezet”. A republikánusok tehát azzal próbálkoztak, hogy szélsőbaloldalinak tüntessék fel a demokrata pártot, holott ez természetesen éppen úgy a burzsoázia érdekeit védelmezi, mint a köztársasági párt. Nagy kérdés azonban, hogy az amerikai választók meg fognak-e ijedni a „mumustól“, ah-opyan a demokrata pártot ellenfelei beállították előttük. Könnyen lehetséges, hogy ez a fegyver visszafelé fog elsülni. A nvusrati saitó általában azt jósolja, hogy a republikánusoknak ez a választási taktikája kudarcot vall.

Hozzá kell tennünk ehhez még azt is, hogy a repub'ikánusok másik választási jelszava is éppen o- lyan „szerencse-iá fék” — poliiitársasági párt ugyanis ieen élein támadja a szakszervezeteket az ott tapasztalt nagyarányú korrupció miatt. A republikánusok persze így akarják elhárítani a demokrata párt részéről ért korrupciós vádakat. De nem érik be ezzel, hanem a szakszervezeti vezetők közt dúló, valóban igein nagyarányú korrupciót a szak- szervezetek jogainak általános korlátozására próbálják felhasználni. Pé’dául: hatá’yon kívül a- karják helyezni azt az intézkedést, amely szerint esyes gyárakban csakis olyanok dolgozhatnak, akik tagjai a szakszervezetnek. A republikánus párt ugyanakkor az adópolitikában is olyan változtatásokat akar végrehajtani, amelyek nyilvánvalóan csak a gazdagoknak kedveznek.

Mindenesetre fel kell figyelnünk arra a jelenségre, hogy a republikánus párt — népszerűség fogytával egyenes arányban — mind reakciósat* irányba tolódik. Márpedig ez a párt irányítja Amerika hivatalos politikáját, s éppen ez a veszedelmes a dologban. Csupán egyetlen példát hozzunk fel a republikánusok jobbra- tolódására!

Nixon néhány héttel ezelőtt ..szabó‘ ázs-«zerű cselekedettel” váÉltek demokratikus jogaikkal

Alkotmányunk a választást megelőzően is messzemenő jogokat biztosít a dolgozóknak a je'ölt személyek kiválasztásához. Ezt bizonyították a lezailo't jelölőgyűlések, amelyeken 18 090 választó- polgár mondta el szabad akaratát. 298 esetben parázs vita kerekedett a jelöltek felett. Előfordult, hogy egyesek olyat akartak jelölni, a- kit a többség nem ismert, mert nem saját választókerületéből vádolta az amerikai külügyminisztérium szóvivőjét csupán azért, mert az elmondotta egy újságírónak, hogy a külügyminisztériumba érkező magánlevelek zöme éles hangon támadja az Egyesült Államok kínai politikáját. S mintha csak a rosszemlékű, nyilvánvalóan fasiszta MacCarthy szenátor szólott volna, Nixon még azt is kijelentette, hogy hiába írnak az emberek ilyen hangú leveleket, a közvélemény nem irányíthatja az Egyesült Államok politikai vonalát. Nixon hű fegyvertársa, Dulles is gyorsan kijelentette, hegy véleménye pontosan megfelel Nixon álláspontjának.

Könnyen lehetséges tehát, hogy a hivatalos amerikai külpolitika a demokrata párt győzelme esetén csak még jobban megmerevedik, annál is inkább, mert a republikánuspárti kormány a két év múlva esedékes elnökválasztásig így is, úgy is uraimon marad. Az egyszerű, békés amerikai polgár hiába szavaz tehát akármelyik pártra, annyi bizonyos, hogy a Fehér Házban ezentúl sem az ő érdekeit fogják képviselni.

Új lendülettel

A KISZ Békés megyei Végre- j fásítási munkálatokból a KlSZ-ta- hajtó Bizottsága október 31-én j gok eddig és továbbra is dereka- Békéscsabén az Ifjúság Házában : san kiveszik részüket. Még ez évülést tartott. A fiatalok kommunis-. ben összehívják a fiatal állatte- ta módon vitatták meg mindazt, i nyésztőket és egyéb fiatal mezőami az 1959. évre vonatkozó akció- I gazdasági szakembereket tanács- program keretében megyénkben a j kozásra. A KISZ „kisöccsével”, az KISZ politikai, oktatási, termeié- ■ úttörőkkel rendszeresen foglalko- si és művelődési feladata lesz. Be- zik. Jelenleg 180 ifi-vezető tevé- vezetésként Baukó Mihály KISZ j kenykedik soraikban. - megyei szervezőtitkár szólalt fel. j A külföldi fiatalokkal mind gya- A szervezeteken belül — mondot- korább a kapcsolat. Bolgár, szudá- ta — mind gyakoribb az időseb- i ni, indiai és olasz küldöttség járt

bek találkozása a fiatalokkal, egyre több a zászlóavató és névadó ünnepség, mindenfelé növekszik az ideológiai és kulturális előadások száma. A taglétszám is állandóan növekszik. Míg az ellenforradalmat követő újjászervezés idején 122 alapszervezet volt, ma már 264 működik, s a tagság az akkori négyezer helyett tízezer főt számlál. Az ipari tanulók zöme KISZ- tag. Az üzemi fiatalok körében a- zonban még erőteljesebb szervezésre van szükség. A parasztfiatalok szervezését illetően örvendetes, hogy termelőszövetkezetekben, gépállomásokon, állami gazdaságokban 86, a tanyavilégban pedig 16 KISZ-alapszerv működik. A középiskolákban a taglétszám állandó emelkedést mutat. Némely iskolában azonban egyes pedagógusok részéről több támogatást vár e téren az ifjúság.

A termelést illetően megyénk ifjúságának, KlSZ-fiataljainknak nincs okuk szégyenkezni. Működnek export brigádok, vannak minőségi és takarékossági őrjáratok. November 7-e tiszteletére többek közt a Mezőberényi Szövőgyár, a Békéscsabai Téglagyár és a Gyulai Harisnyagyár fiataljai tettek felajánlásokat. Az ifjúság szakmai továbbképzése érdekében a szak- szervezetek szakmai továbbképző tanfolyamokat tartanak, mint a Békéscsabai Ruhagyárban és a Gyulai Harisnyagyárban. Nyáron a cséplőcsapatok versenyében 27 ifjúsági brigád vett részt, a mostani silózási versenyen pedig 19 csapat. A megyei vízlevezető és

megyénkben s a Komszomol is megtisztelt küldöttségével. Negyven fiatal látogatott az utóbbi időben külföldre, így például a Szovjetunióba, Bulgáriába és a Német Demokratikus Köztársaságba.

Megalakult a munkás, paraszt, a leány, ifjúsági és a középiskolások megyei bizottsága, mely ezeknek az ifjúsági rétegeknek a képviseletében segíti a megyei központi munkát — fejezte be felszólalását Baukó elvtárs.

A felszólalók a tájékoztatóhoz és az akcióprogramhoz szólva azonosították miagukat az elh a hozottakkal, de kifogásolták például, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésével kapcsolatban nincs ezirányú tennivalóról szó. Fel kellene hívni a figyelmet az ifjúsági termelőszövetkezetei« létesítésére és a meglévő békési szövetkezetről, melyben 26 fiatal és négy idősebb tag van — bővebben kellene tájékoztatni a nyilvánosságot. Ez a szövetkezet is példa arra, hogy nemcsak cinikus fiatalok vannak, hanem alkotó, küzdő, építő ifjúság is! Hangoztatták a felszólalók, hogy több KISZ-találkozót kellene szervezni, olyat, amilyet a mezőberényi és a békési kiszesek csináltak. Még nagyobb gondot kell fordítani a materialista .világ-n nézeti nevelésre, mert az idealista világnézetű fiatalokat elsősorban ideológiánk megismertetésével lehet meggyőzni, nem pedig adminisztratív eszközökkel. A munkában a mennyiség és a minőség fokozása ne egymás rovására történjék. Huszár Rezső

ló volt az illető, vagy annál még hozzáértőbbet akarták. Éltek is demokratikus jogaikkal a gyűlések részvevői s ezek helyett másokat jelöltek. Gyomán például a termelőszövetkezeti tagok által lakott egyik kerületben egyénileg flo’gozó gazdálkodót javasolt va’aki, a gyűlés többsége azonban tsz-tagot jelölt. A másik kerületben viszont arra érdemes egyénileg dolgozó parasztot jelöltek.

Mi történt november 3-án?

Kattogott az írógép, Nyilas Sándor diktált. A Békéscsaba- kömyéki helyzetet rögzítette. Nagyon ügyelt a pontosságra, hogy a „forradalomhoz“ méltó, hű képet adjon.

— Az oroszoknak nincs benzinjük, nincs élelmük. Kenyérért fegyvert lehet szerezni tőlük. Tankot is adnak kenyérért.

Megsímította homlokát és egy mosolyt nyomott el, hogy lám, milyen frappánsan fejezte ki magát. Szinte ölelgette szemével a fekete betűket. Ez nagyszerű lesz, egyszeriben senki nem fog az orosz katonáktól tartani, és hát ezek a rühes bolsik sem reménykednek majd. Biztosan tetszeni fog Feketééknek a dolog. Tetszett is nekik nagyon. Az már mit sem számított, hogy a távírógépen gyűjtött hírek szerint Záhony, Szolnok, Gyöngyös, Nagyréda, Dombóvár, Kaposvár, Debrecen környékén szovjet csapatmozdulatokat figyeltek meg. És hát Békés megyében is voltak csapatmozdulatok. Hogy mit mondanak az emberek, hogy hát benzin nélkül hogyan lehetséges ez? Annak kell igaznak lennie, amit a „forradalmi tanács" mond.

Nincs benzinjük, nincs üzemanyagjuk és kész! Akik mást mondanak, azok ellenségeink.

— Egy falat kenyeret sem a- dunk nekik! — jelentette ki Fe-. kete Pál. — Üzemanyagot sem.

Ugyanezen a napon a „forradalmi tanács” lapja, a Kossuth Népe egy hírt közölt Habsburg Ottóról, aki Eisenhowerhez táviratot küldött, melyben a ,magyar nemzet szabadon megválasztandó” képviselőit ajánlotta az Egyesült Államok elnökének figyelmébe.

Valakinek ez nem tetszik? Hát nem tetszik! Majd leszoktatjuk a morgásról az ilyen re- beibseket. Nem fogják nejünk holmi esztergályosok, parasztok az ónunkat fricskázni.

— Mi erre a forradalomra már hónapokkal ezelőtt készültünk. Mégpedig azért, hogy a rendszert megdöntsük! — gesztikulált Fekete Pál a Békéscsabai Ruhagyárban november 3- án. — És mi tudjuk, mit csinálunk!

Igen. Tudták, hogy mit csinálnak. Huzsvai Gyula is, amikor engedélyt adott a Független Újság megjelenésére. Tudta, hogy Kiss Béla olyan valaki, aki nem rest átkot szórni a népi demokráciára, amely alkalmat adott neki, hogy tollat foghasson, hogy újságíró legyen. Hű segítője lett Kiss Béla a Kossuth Népének, Kaskötőéknek. Azért versenyzett velük, hogy Fekete Pál az ő lapjában írjon; És Fekete írt Is. A november 3-án megjelent „Éljen a magyar forradalom" című cikkében azt irta, hogy „az 1945-ös esztendő nem hozott változást.“

Hát említésre méltó az, hogy a Weismanfrédoktól elvették a gyárakat, az Eszterházyaktól, Weincheimektől az ezer, a tízezer holdakat?

— Ez a változás, amit mi csinálunk... Ez az október a forradalmi fett — tárta szét karját Fekete.

Félóra múlva azonban Tóth furcsa dolgokról tájékoztatta. Ugyanis Tóth a katonai hatalmat és katonai eszközöket kezében érezve megpróbálta a szovjet egységek telefon- és rádióbeszélgetéseit megtudni. Pan- nuska főhadnagyot magához rendelte és kiküldte a postára, hogy figvelje a szovjet katonák beszélgetéseit, arról azonnal jelentést adjon.

Pannuska nagy robajjal csörtetett a postára.

— Kérek készülékeket, erősí-