Békés Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-13 / 268. szám

1058. november 13.. csütörtök BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 3 Pillanatkép a dohánybeváltásról A takarékosság eredménye 572 478 forint a Felsőnyomási Állami Gazdaságban — DE NEM ÚGY KÉREM, van ebben jó iß... — Persze, hogy van, csak na­gyon kevés... Nézze, ha akarja, szétválogathatjuk. — Ilyent alárendeltnek minősí­teni ! Hát... — No, jöjjön csak ide Ferenc bátyám. Maga már 35 esztendeje termel dohányt. Jöjjön maga is Mezei elvtálrs. (öt a tanács ren­delte ide a termelők érdekeit vé­deni). Jöjjenek, aztán döntsék el maguk a vitát Mindketten belemarkolnak a szétbontott kö.egbe. Az emberek köréjük sereglenek s röpködnek a megjegyzések. — Nem is osztályozható ez, hi­szen csupa rongy... — Mindegyik csomós... — De nézze ezt! Ebbe nincs hi­ba — mordul a gerendást ter­melő. — Első éve termelek do­hányt, de már az új szerződésem Is megvan. Mit tudtam én, ho­gyan kell összekötözni... — Nemcsak ez a baj, szomszéd — válaszol Mezei. — A dohány­nak sem kedvezett az időjárás. — Ezeknek még a tövön égett le a levelűik — toldja meg László ’erene is, az ősz bajuszéi, híres medgyesegyházi dohánykertész. — Nem lehet ilyeneket még harmad­osztályúnak sem minősíteni..: — De a maga megnyugtatására kiválogattatjuk a jót — mondja Papp elvtárs, a csabai beváltó ü- zem vezetője. — Halló...! Asszo­nyok! Magu-ic ott ketten, jöjjenek csak ide... Itt ez a csomó, osztá- jyg^záJí.ók^t, Külön a harmadosz. tályút, külön az alárendeltet. J.ójLjía» — döirnög a geren­dást — Akkor hagyják az egé­szet asszonyok. Egye meg a fene, úgyis csak 21 kilóról van szó. A többivel nem volt baj. A GERENDÁSI rándít egyet a vállán s odébb áll. Szerette volna, ha ezt a köteget is legalább har­madosztályúnak minősítik az át­vevők, dehát ha nem lehet, nem lehet. No, majd jövőre mind jó lesz... Igen. akad vita most bőven a dohánybeváltó üzem mázsája előtt. De ott vannak a régi, híres termelők, így aztán nemcsak a be­váltó, hanem úgyszólván a gaz­dákkal együtt hozott közös dön­tés határozza meg: . ez a világos II. osztályú, az III. osztályú, ez a köteg pedig alárendelt... Ezideig körülbelül 800 mázsa dohányt vet.ék át Papp elvtársék. Minőségre jobbat, mint tavaly, mennyiségre azonban kevesebbet. Naponta 150—180 mázsát hoznak be a termelők. Általában elége­dettek az átvételied és újra meg­erősödik bennük a tudat: érde­mes dohányt termelni, HOGYNE LENNE ÉRDEMES azokon a méhkeréki soványföl­deken is, amikor jó trágyázással, szakszerű műveléssel ez a legkifi­zetődőbb növény. Argyelán László példának okáért csak 482 ölet ül­tetett be, és 527 kilogrammot szál­lított a beváltóba. A dohányért 3700 forintoit kapott, a többter- melésért pedig 4392 forint prémiu­mot és összesen 8300 darab Kos­suth cigarettát. De elégedettek az újkígyósiak, gerendásiak, szarva­siak s a többi községek dohány­termelői is. Újkígyósról Krucsai Imre 110 ölről adta el a termését. Prémiummal együtt 16 453 forintot és 18 ezer darab cigarettát kapott érte. Kiszeiy György Szarvason 15,43 mázsa át­lagót teaméit. Ö sem, de a többi dohánytermelő sem panaszkodhat, hiszen 6,3 mázsa egy hold után a szerződésben vállalt átadás. Ezen felül többtermelési prémium jár. A beváltó dolgozói felkészültek a szállítmányok befogadására. A- míg az emeletes raktárépület földszintjén Marosán elvtársék mázsálják és átveszik a behozott dohányt, fent az emeleten az asz- szonyok már szabályos asztagok- ba rakják a csomókat fajta, s osz­tályozás, illetve minőség szerint. Megkezdték a természetes fer­mentálást. Arrébb, a gépi fermen­táló üzemnek rakják bálákba a bódító illatú, bamászöld leveleket. Negyvenen munkálkodnak már az üzemben, de ahogy növekszik: az átvétel, úgy emelkedik majd a munkáslétszám. — ÍRJA MEG AZT 18. — mondja az üzemvezető —, hogy jövőre magasabb lesz az átvételi ár. Kell az országnak a dohány, s a mi fajtáinkat keresik külföldről is... Ügy gondoljuk, tisztában van­nak mindezzel a termelők, mert noha csak nemrégen kezdődött meg az új gazdasági évre szóló szerződéskötés, az idei területnek 46 százalékára máris újra szerződ­tek az állammal a dohányterme­lők. Pedig a java szállítás még hátra van..s Varga Dezső Gazdaságunk dolgozói is csatla­koztak pártunk és kormányunk akaréko&sági felhívásához. Üzem­részenként kisgyüléseken tették meg dolgozóink felajánlásukat, melyek a hozam emelését, az anyagok megóvását célozták. A takarékosság terén üzemrészen­ként verseny alakult ki, melyet a p>árt, a szakszervezet és a gazda­ság vezetősége felkarolt és állan­dóan értékelt. A háromnegyedévi megtakarítás a következő: A tehenészetben 42 938 liter többlet tejtermelést vállaltak a tehenészek és szeptember 30-ig 99 216 litert értek el, amellett a takarmányozási költség is csök­kent. Ez forintra átszámítva, a vállalt 127 401 forint helyett 317 491.20 forintot eredményezett. A mesterséges borjúnevelésnél a tejegalizálással felajánlás 67 875 forint volt, ezzel szemben 123 900 forintot értek el. A tej'ház dolgozói a fölözési veszteség megszüntetésével 48 300 forintot ajánlottak fel, viszont ők eddig csak 18 624 forintot tudnak felmutatni. A baromfitelep dolgozóinak a vándorólaztatással megtakarított takarmányuk a vállalt 26 000 fo­rm* tál szemben 13 563 forint ed­dig. A növénytermelésnél a tavaszi műtrágyázást cukorrépa alá sor­trágyázással végeztük el. így mű- trágvaanyag megtakarítás 3217 forint. Az időjárás és talajállapot fi­gyelembevételével táblánként kü­lönböző ve‘ómacnormákkal dol- -----------------1----------------­K étszázezer négyzetméter melegágyi üveg alatt hajtatnak primőröket a télen a Körösök vidékén Békés megyében a Körösök vi­dékén, főleg Gyula, Békéscsaba és Békés környékén az idei télen mintegy kétszázezer négyzetméter felületű üvegágyhan hajtatnak primőröket. A megye ha jtató ker­tészeinek és termelőszövetkezetei­nek erre a negyedévre sókkal több melegágyi ablaküveget utal­tak M, mint az elmúlt esztendő­ben egész évben. A melegágyak, illetve a szige- telt ágyak előkészítéséhez hozzá­fogtak, amelyekbe a saláta ülteté­sét a hónap végén, a hónapos- retek vetését pedig december kö­zepén több helyen megkezdik. Az első friss vitamlndús primő­röket kb. március elején szállítják a piacokra, főleg Budapestre. felé. Még nem is ért egészen a kukoricásig, amikor futás közben, sírástól elcsukló hangon kiáltotta: — Édesapám! Édesapám! Me­gint jönnek a csendőrök! P gy magasnövésű, vállas de­*"* rék ember a hangra csörtet­ve jött elő és éppen beleütközött a futástól lihegő gyerekbe. Lacika átölelte az édesapját, és sírva mondta: — Ott láttam őket — és a* erdő felé mutatott, — Erre jönnek? — kérdezte az apja izgatottan. — Igen — felelte Laci szipogva és apjára felnézve könyörgő han­gon kérdezte: — Ugye most nem visznek el tőlünk? Ugye apu nem érted jönnek? Az apja felelet helyett megfog­ta Laci kezét és bevezette a kuko­ricásba. Furka néni, Laci édes­anyja ott álM egy nagy kupac frissen tört kukorica melett. Kör rülötte már többen voltak és vi­gasztalták. — Hátha nem érte jönnek. Várd kj a végét... — Nem használtak a szavak, tovább peregtek a kétség- beesés könnyei. — Tudom én — zokogta — min­dig érte jönnek. Sokszor elvitték már, és nem egyszer véres volt az ing rajta, amikor... — itt hirtelen elakadt a hangja. Lőnyerítés hal­latszott és a kukoricástól kissé tá­volabb feltűnt a két kakastollas alakja. Félelemtől dermed ten néztek a csendőrök felé. — Furka Bálint itt van!? — ki­áltotta egy recsegő hang, amikor közelebb értek. — Ugye mondtam — sikoltotta az asszony. Laci édesanyjához szaladt; — Ne sírjatok, nem lesz baj ve­lem — szólt az ember és szomorú elszántsággal hozzátette — men­nem kell. — A szemel fényeseb­bek lettek, ahogy az asszonyra és a gyerekre nézett. Szeretettel meg­csókolta, megölelte őket. Még hát­rafordult és úgy mondta a vigasz-, tálé szavakat: — Ne féljetek, visszajövök. If inn a szélen az egyik csend- ■ őr rámordult: — Csak sem­mi érzelgés, na gyerünk! Még es­tig be kell érni a parancsnokság­ra. Vagy szaladni akarsz előttünk, Bálint? A kommunisták nem sze­retnek futni, mi? — Gúnyos rö­högéssel kísérte a szellemes mon­dásnak 'Szánt szavakat. A nap lebukott az erdő mögött, sötét árnyék borult a világra. Messziről egy ember szaladt az ottmaradt kis csoport felé. — Mi történt? Az egyik asszony Furkáné felé intett és részvéttel a hangjában mondotta: — megint elvitték a férjét Az újonnan jött. gyűlölet­tel suttogta: — Átkozottak: Hát soha sem lesz ennek vége? Furka Bálintné nem is hallotta ezeket a szavakat. Egyre csak azt mondta maga elé: Elvitték, elvit­ték az uramat. Köziben a megyeházán az alispán szobájában vendégek gyülekez­tek. Palackok kerültek elő, és fi­nom poharak csendültek; Választásra készültek az urak.:. Boda Zoltán goztunk, és összesen 78 023 forint anyagmegtakarítást értünk el. A tanyahelyek felszámításából és a nagyobb tanyahelyek törvényes nagyságúra való csökkentésével 21 kataszfrális hold föld került be a termelésbe, mely kataszirálls holdanként 50 mázsa, összesen 1050 mázsa csalamádét adott, 15 750 forint értékben. összegezve: az eddigi megtaka­rítás eredménye 572 478 forint. A takarékossági mozgalom gazdasá­gunkban lankadatlanul tovább fo­lyik. Az olyan munkagépeket, me­lyek profilunknál fogva nem vol­tak használatban (például: cirok­fejtő stb.) átadtuk a gépállomá­soknak olyan gépekért, amelyeket gazdaságosan, nagyüzamileg ki tudunk használni. A gépek megóvására önköltség- csökkentő hitelből színeket, to­vábbá kisvasutat építünk, így az állattenyésztésnél három fogatot takarítunk meg naponta. A helyesen értelmezett takaréw kosság kedvezően jelentkezik már a III. negyedéves mérlegnél is és ennek a dolgozók lát ják majd hasznát a nyereségrészesedés osz­tása során. Saentiványi Sándor igazgató Két öreg munkás-harcos emlékezik Fél évszázada dolgozik kisebb-nagyobb zökkenőkkel a Békés­csabai Téglagyár. 1908-ban még csak sejteni lehetett, hogy Janii­nkban — magyarul: a gödrökben —, az Orosházi út baloldalán vala­mi épül. Ma már hatalmas gyár. De az évekkel nemcsak a gyár képe lett más, az emberek is változtak. Már nem alázkodtak porig P>ohn úr előtt, jogaikat követelték. Sokszor a kardlap csattant vála­szul a hátakon, de nem adták fel a reményt. Azok az ünneplőbe öltözött őszhajú emberek voltak ezek, akik szombaton este egybesereglettek az ötven éves jubileumi ünnep­ségre, a téglagyár kultúrtermébe, azok, akik valaha csak morzsákat kaptak a haszonból, éheztek és rongyokban jártak... Mészáros György, az egykori vagonrakó így emlékezik a rég­múlt időkre: — 1940-ben jöttem Aradról Békéscsabára. Munkát kerestem, de nem volt könnyű találni. Egyszer találkoztam Ladányi Gyulával — akit még Aradról ismertem —, s mondom, mi járatban vagyok, ö megígérte, hogy segít. Néhány napra rá már a Bohn-gyárban vol­tam Vízik Samu munkafelügyelő előtt. — Dolgozott-e valaha téglagyárban? — faggatott Vízik. — Nem én. — Itt akkor nem dolgozhat. Menjen ki a szállításra, Such And­ráshoz, az majd felveszi. .... • ....»a** m C sak később tudtam meg, hogy nagyon elrontottam a dolgát, mert libát, vagy kacsát kellett volna ígérni, meg mindem fizetéskor egy deci rumót. Akkor ott dolgozhattam volna... ...1943-ban hadiüzemmé lett a gyár, s Osváih főhadnagy úr — békéscsabai hadiüzemek parancsnoka — megeskette a munkáso­kat, majd fenyegetődzött, hogy aki a gyárat ott meri hagyni, azt halállal büntetik, vagy jobb esetben ólombányába kerül. — Egyszer mi is megjártuk a fiammal. Keveset kerestünk; hogy megéljünk, elmentünk kapálni, aratni, meg cséplőhöz részes­nek. Kapáláskor kaptunk három nap szabadságot, de nem let­tünk kész. Sokszor esett, még megtoldottul a kapálást időt három nappal. Mire szombaton este hazamentünk, már az asztalon feküdt az idézés, szigorúan meghagyva: hétfőn déli 12-kcr a fiammal e- gyütt megjelenni tartozunk a viilanytelepen, Gsváth főhadnagy úrinál, kihallgatásra. Hétfőn pontosan megjelentünk a villanytelepen, ahol rajtunk kívül még öt téglagyári munkást ismertünk fel. Fura egy kihallga­tás volt. Osváth csak ennyit kérdezett: — Hol voltál? — Kapálni. — Tizennégy nap sötétzárka — s már lépett is tovább. Két marcona katona kísért szuronyt szegezve a laktanyába, hogy letöltsük büntetésünket. Hetenként három napot eötétzárká­ban voltunk, két nap meg koplaló volt. Egy falatot sem ehettünk.... Kozma Péter bácsi a munkás-megmozdulásokra, a választásokra emlékezik: — 1922-ben, az országgyűlési választások napján történt... A gyárban egész nap etették, itatták a dolgozókat. E szokatlan bő­kezűségnek egyetlen ára volt csupán: az urak képviselőjelöltjére kellett szavazni. Ez igazán nem sok! De a szavazás végén kiderült, hogy hiába volt a nagy igyekezet. A szociáldemokrata képviselője­lölt kapott több szavazatot. A tulajdonos mérgében három hétre leállíttatta a gyárat. Erre az intézkedésre az újrakezdés után három hónappal a Bohn-gyáriak 8 napos sztrájkkal válaszoltak. A sztrájkot a kommunisták vezették: Sztankó Mátyás, Fehér János, Bánszkl Mihály, Kovács Imre, Szarvas János. — 1923-ban ismét sztrájk volt a gyárban. Bohn azokkal dolgoz­tatott, akik bent laktak, ettek a gyárban, olcsóbb fajta ruhát, meg némi pénzt kaptak. De a sztrájkolók berontottak, s a sztrájktörők közül néhányat megvertek. Erre csendőrök szállták meg a gyárat* több munkást letartóztattak. — 1926 május 1-én a kihordók sztrájkoltak. Minden kihordót behívattak a rendőrségre, fenyegették őket. Nem használt. Bohn Szegedről hozatott munkásokat. Azt mondták nekik, hogy kevés a munkaerő Csabán. Amikor megérkeztek, s hírül vették, hogy sztrájktörőknek kell lenniük, nem vállalták a munkát, inkább visz* szautaztak Szegedre. Pedig nekik is szükségük volt a pénzre... — Az 1931-ben kezdődött gazdasági válság a gyárban is érez­tette hatását. Leszállították az amúgy is alacsony órabéreket, né­hány hónapig volt munka esi mán. A gyáriak a városházára jártak munkát koldulni. Hogy valamit m gis nyújtsanak, ínaégmunkára fo­gadták fel az embereket. Havonta csak egy hetet dolgozhattak. Fi­zetségül 10 kiló lisztet, 1 kiló zsírt ás 40 kiló fát kaptak... nehogy azt mondják: az urak nem viselik gondját a szegény embernek... Sz. Zs.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents