Békés Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-12 / 267. szám

1958. november 1?., szerda

BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG

3

Tudja-e?

...hogy Telekgerendáson 1953- ban 211 ezer forint népgazdasági beimib ázásból két tan ter mes iskola épült.

...hogy a Gyufái Komló tatarozására, berendezésének kiegészítésére 1954-ben 486 000 forintot fordítottak.

...hojy az Orosházi TBC Gyógyintézet építésére, felszereléseinek bővítésére 1954-ben 486 ezer forintot ruháztak be.

...hogy a békéscsabai Kolozsvári út elkészítése, a Szarvasi, illetve a Csorvási úttal való összekötése 822 000 forintba került.

... hogy Vésztő vízeáHátása éveken át milyen nagy probléma volt, s ma a községben törpsvíz- mü működik.

...hogy Gyomén 1954-ben 116 000 forint költséggel népfürdőt építettek.

...hogy Nagykamaráson 1954-ben 172 (KM) forint beruházással napközi otthont létesítettek.

...hogy Kertészszigeten 1954-ben 468 ezer forint népgazdasági bevu. házi-bál kéttantermes iskolát és ! tanítói lakást építettek.

...hogy a mezőkovácsházi járási szociális otthon felszereléseinek kiegészítésére 52 000 forintot fordítottak.

...hogy 1954-ben Szeghalom, Kaszaper, Csárdaszállás, örménykút, Orosháza, Gyoma, Szarvas, Békés, Gyula, Dévaványa, Murony és Békéscsaba művelődési otthonainak bővítésére, a felszerelések tökét«/«jvíf^re összesen 1205 000 forintot fordítottak .

...hogy a kevermesi mozit 1958- ban 300 000 forint-költséggel újjáépítették.

...hogy a gyulai József Attila szanatóriumi korszerűsítésére az elmúlt két esztendőben 546 000 forintot költöttek.

«..hogy Méhkeréken 1957-ben 951 ezer forint beruházással új iskola épült.

A zetoros,

ha vállal valamit...

A szerelőcsarnok mindkét ajtó- ia nyitva áll. Beáramlik a csípős őszi szél, a ködös levegő. Nagy István zetoros éppen most állt be.

— Meglazult a dinamómeghaj- tés tárcsája — mondta megcifrázva, majd a szerszámládából kulcsokat szedett elő. Hozzálátott a hűtő lebontásához. Annyira belemerült a munkába, hogy észre sem vette, amikor egyik traktoros oda állt mellé, tréfálkozva.

— Mi az? Talán csak nem te csinálod meg? Miért nem vársz, amig rád kerül a sor és akkor ...

A zetoros nem szólt egv szót sem. Elmerült a munkában? Homlokára kiültek a gömbölyű viz- cseppek s pufajkájaba bújtatott karját kétszer-háromszor végighúzta arcán. A szélcserzett bőrére ráfröccsent néhány csepp olajat is .szétkente. Amikor a hűtőt leemelte és a ventillátor leszereléséhez fogott, már annyira összeolajozta magát, hogy csak a szeme, meg a foga fehérje csillogott. Körben u- daérkozett a műhelyvezető.

— Jól haladsz, pajtikáin? — kérdezte a zetorostól.

— Iparkodom. Ha a szerelőkre várok, akkor csak holnap esle lesz kész a gépem, én pedig addig legalább 5—6 fuvar cu.iorrép'it akarok beszállítani. Most mur.ka- szezon van, ilyenkor kell iparkodni.

— Aztán meglesz a 140 százalék? Tudod, amit vállaltál?! — faggatta a műhelyvezető Nagyot.

A zetoros, nagy barna szemeit a műhelyvezetőre vetette. Sapká- homlokáról feljebb tolta, s kemény, határozott hangon rávágta:

— Igen, meglesz, csak ahhoz magának is hozzá kellene járulni.A műhelyvezető egy pár pillanatig értetlenül állt a szétszedett Zetor-hűtő mellett. Nagy pedig tovább beszélt. Szerelőt kért, aki segítene a ventillátort lehúzni és az ékszíjtárcsát beállítani.

— Na jól van, küldök mindjárt egyet, de aztán teljesítsd a vállalásod!

— Ha délig kész lesz a Zetor, akkor a választások napjára meglesz. Tudja, mit jelent ez?

— Már hogyne tudnám?! Megmarad az élüzem cím, meg ...

— Meglesz az egy havi átlag- keresetnek megfelelő nyereségrészesedés is, mert én most már arra megyek, hogy ez meglegyen — szólt közbe a zetoros.

A műhelyvezető a szembenlevő helyiségbe sietett. Küldött egy ü- gyeskezű szerelőt. A Zetort csakhamar megjavították. A portás a- lig érkezett a kapu mindkét szárnyát kinyitni, amikor Nagy odaért.

— Siessen Pali bácsi — szólt a traktoron ülő a kapuőrhöz.

— Sietek, sietek, de te hová sietsz?

— Azért a néhány százalékért, ami a 140-hez még hátra van...! — szólt az ülésben hátrafordulva a kapuőrhöz.

— De akkor siess, mert a választásokig csak néhány nap van hátra, s nagyon furcsa lenne, ha te, a gépállomás legjobb zetorosa nem állnád a szavad.

Nagy hátra dőlt a vezető ülésben s visszakiáltott a kapusnak:

— Meglesz, még akkor is, ha éjjel-nappal dolgozom, mert az a- dott szót mindig teljesíti az, aki becsületes ember!

Néhány perc múlva már mesz- sziről hozta vissza a szél a Zetor zúgását. Dupsi Károly

ízoíop laboratériumct rendeznek be a Szarvasi Öntözéses és Rizstermelési Kutatóintézetben

A Szarvasi öntözéses és Rizstermesztési Kutató Intézetben hétszázezer forintos beruházással új irotop laboratóriumot rendeznek be, ami lényegesen megkönnyíti ‘ a különböző növények élettani vizsgálatát. A kutatók így pontosan tanul-1 mányozhatják, hogy az egyes növényekben milyen a tápanyagforgalom.

Gyarapodnak a szarvasi járás te rm e I őszö vetkezetei

A szarvasi járás termelőszövetkezetei az aszály miatti terméskiesések ellenére eredményes zárszámadás elé néznek. Ezt mutatja, hogy egyre többen csatlakoznak a termelőszövetkezetekhez. örménykuton a Május 1. Tsz legutóbbi közgyűlése 13 tagot vett fel. A komdo- rosi termelőszövetkezetbe 8 család, Békésszen tan óráson pedig 5 család kérte a felvételét.

A Kondorosi Fmsz klubot avatott

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 41. évfordulójának emlékére rendezett ünnepségen átadták a Kondorosi Földművesszövetkezet dolgozóinak a

mintegy kétmillió forint beruházásból épített fmsz központi épületét. Az épületben az irodákon és az ízlésesen berendezett cukrászdán kívül egy jól felszerelt klub is van.

Csomózzák a rózsadohányt

a kondorosi Dolgozók Tsz-ben

..........................................................................

N

ovember 4-én, 106—120 tsz-tag hozzálátott a Kondoros! Dolgozók Tsz-ben a 18 holdon termelt kiváló minőségű rózsadohány csomózásához. A szövetkezet központjában, a kertészetben és három brigádszálláson csomóznak. A dohány igen jő termést ígér. A szövetkezet tagjai holdanként 9 mázsát várnak, a tavalyi 8 és fél mázsa helyett. Az őszi munkák és a zárszámadási előkészületek befejezése után a szövetkezet minden egyes tagja beáll csomózni és december első napjaiban a dohányt átadásra teljesen előkészítik.

Miért szavasnak Konyeesnyi Györgyre a kondorosi szlovákok?

sikerült megverni Moszkvában labdarúgó válogatottunkat 3:1 arányban. (Mi nem nagyon ö- rültünk ennek... — mondtam én.)

Ételeik a magyar gyomor számára szokatlanok. Jómagam megfogadtam, hogy mindent megeszek, amit elébem raknak, legyen az scsj vagy borscs, nekem mindegy. Híztam is három kilót, pedig éjjel 1—2 órakor Jártunk haza kóborlásainkból. Vajjal főznek, sok teát isznak, és nemigen vettem észre, hogy olyan rengeteg sok halat ettek volna. Az ital náluk is elég drága, a mi fogalmainkhoz mért Italbolt nem igen van, duhaj, kötekedő emberrel nem találkoztunk, pedig voltunk ám a külvárosban is. Annál több jókedvű emberrel.

Télikabátot viseltem, barnakeretes szemüveget hordtam és fejemen svájci sapka volt. Lehet, hogy ezeknek a holmiknak köszönhetem, hogy angol lordnak néztek. Ez jó is volt abból a szempontból, hogy meggyőződtem arról, hogy az általános Iskola felsőbb osztályos tanulói, nem is egy, se nem tíz, de sokkal többen, nekem szegezték a kérdést : „Do you speak English?” — Beszél ön angolul? — t miután nyögdécseltem nekik valami keverék angol, német, orosz, magyar, szlovák nyelven,

rájöttem, hogy jobban tudnak ezek a gyerekek angolul, mint nálunk a hasonló korú gyerekek oroszul. Vagy talán nem? Érdemes volna ezen elgondolkozni.

Nyolc napot töltöttem Moszkvában. Életem legszebb ajándéka volt ez a nyolc nap. Bepillantást nyertem, ha rövid időre is, egy nép szokásaiba, elkölcseibe. Részt vettem kollektív látogatáson, de időm zömét azzal töltöttem, hogy kiszakadva a kollektív családból — hacsak néhány napra is — belevegyüljek ennek a nagy népnek életébe. Nem vagyok író, nem tudom visszaadni érzéseimet úgy, a- hogy szeretném. Csak a hála szavával tudok fordulni azokhoz, akik lehetővé tették számomra ezt az utat, akik segítettek abban, hogy otthon érez- zem magam Moszkvában. Otthon is éreztem. Ezeket a gondolatokat, ezeket a moszkvai impresszióimat elmondottam Moszkvában Kazakievics elvtársnak, a SIB (Szovjet Tájékoztatási Hivatal) munkatársának, elmondottam a Kijev—Budapesti légijáraí stewardesé- nek, Lévai Verának. Mindketten azt mondták: Írjam meg, hogyan láttam Moszkvát.

Megírtam,

(Vége.)

í W/! *«i g

NÉPSZERŰ EMBER KONDOROSON, de tt* egész járásban Konyeesnyi György elvtárs nácselnök, országgyűlési képviselőjelölt. Fiatalok és öregek, asszonyok és férfiak egyaránt szeretik őt. Nem tud elmenni az utcán anélkül, hogy meg ne állítanák hivatalos és nem hivatalos dolgokban.

— Szimoj Gyurkó, no, befutsz-e a választáson? — szólította meg a minap is szeretettel egy idősebb ismerőse.

— Az maguktól függ, András bátyám — felelt Konyeesnyi elvtárs szlovákul, mert szlovák nemzetiségű ő, éppen úgy, mint azoknak többsége, akik őt Kondoroson jelölték.

De nagyot fordult a világ, mióta ott ballagott Konyeesnyi is a kubikos talicska mögött, vagy furkósbotra kötött batyuval a hátán, s munka után járta az országotl De sokszor volt neki is része megaláztatásokban, nemzetiségi hovatartozása miatt, abban a nyilas, fasiszta mételytől fertőzött úri Magyarországban! Az alacsony növésű emberben ttzonban nagy szív dobogott, melybe a megaláztatások ellenére belefért a magyar és a többi népek szeretete. Tudta, hogy a soviniszta, nacionalista szólamok nem a dolgozók ajkáról hangzanak, hiszen a magyar nincstelenekkel együtt nyögte a keserves élet terheit. Azok is csak úgy áhítoztak a jobb élet után, mint 6 is.

ÉS ELJÖTT EZ A JOBB ÉLET, egy harmadik nép, a szovjet emberek segítése nyomán. Konyeesnyi György egész életét feltette e megváltozott világ védésére, fejlesztésére. Községében tanácsvezető, majd országgyűlési képviselő lett.

Miért szeretik őt a kondorosiak és a környékbeliek?

Sokféle erre a felelet.

András bácsi azt mondja:

— Aíert ha úgy szólítják, a hivatalban is használja a szlovák nyelvet. Velünk maradt, nem szakította el a régi környezetétől a hivatal...

Emlékszik még arra az időre, amikor a főjegyzőt irodában durván rámordultak: „Ne szlovákul beszéljen itt a büdös Istenit, nem tótországban van.”

Mokrán Mátyás így felelt a kérdésre:

— Mindenkinek elintézi ügyeit. Szerény, sohasem Ideges. Ha nem is hozzá tartozik az ügy, amit valaki elmond neki, személyesen néz utána, hogy elintéződjenek más irodákban is a problémák.* Rajtam is segített. Beteg ember vagyok, szívbajos. ö juttatott könnyebb munkához...

A Dolgozók Tsz tagjai főpatrónusuknak tekintik őt.

Elnökünk volt egy Időben, mielőtt a tanáét•

Xi>í j i ILvK: • —hoz került. Sokat köszönhet neki a termelőszövetkezet... A lói. ■ i»

— Meg a község is — beszélik az Oncsa-tele- piek. Ide éppen Konyeesnyi elvtárs hosszadalmas utánjárására most vezetik be a villanyt. A póznák már állnak. Sokáig nem lehetett megszerezni a bevezetéshez szükséges dolgokat, mígnem képviselőjelöltjük személyesen utazott beszerzésükért a fővárosba.

KONYECSNYI ELNÖKLETE ALATT sokat fejlődött, szépült a község. Űj járdákat, utakat építettek, fásították az utcákat, parkosították a tereket, villamosították a nagymajori iskolát. Éppen a napokban adták át rendeltetésének a község új áruházát, egy új cukrászdát és a földmű- vesszövetkezet új irodaházát.

Mindehhez a dolgozók adófizetéséből az állam biztosított lehetőséget, de hogy mindig a legfontosabbak legyenek meg, azt a közvélemény akarata alapján a helyi pártszervezet támogatása mellett (melynek egyébként Konyeesnyi elvtárs vezetőségi tagja) a tanácselnök irányította. S hogy ezzel a munkájával mennyire elégedettek a kondorosiak, azt bizonyítja, hogy sok helyről egyenest őt kérték a körzetek kisgyűlési előadójául. A Ba- gulya-sorról még küldöttség is felkereste ezért.

Szívesen ment, hogy elmondja, mi valósul meg 1959-ben a községben azok közül, melyeket a lakosság kért a tanácstól. Építenek egy makadám- utat, tovább folytatják a parkosítást, s a gyerekes anyáknak is régi kívánságuk teljesül: új óvoda nyílik.

Mint képviselőt, ügyesbajos dolgaikkal az e- gész járásból felkeresik a választópolgárok, bár Konyeesnyi elvtárs rendszeresen tart fogadóórákat más községekben is. Az elmúlt héten három napon át keresték őt Csabacsüdről és örmény- kútról, majd Kondorosról is. A választások miatt igen el volt foglalva. Szuhai Mihály, egy kecskesori parasztember, örömében felkiáltott, mikor végre rátalált a tanácsházán.

— Már tűvé tettem az egész járást, mert hogyan is üljünk lakodalmat nélküled, tanácselnök!? Ezennel szeretettel meghívunk lakodalomba...

SOROLHATNÁNK a példákat tovább arról, hogy Konyeesnyi György képviselőjelölt mennyire egy a választóival. De végezetül hadd álljon itt egy olyan fiatal véleménye, aki életében először szavaz:

— Mi fiatalok — mondja Kozsuch Judit — azért szeretjük Konyeesnyi Györgyöt, mert küzdelmes élete és mostani fáradhatatlan munkássága példaadó a mi számunkra is. Ezért fogunk rászavazni!... Varga Dezső