Békés Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-12 / 267. szám

1958. november 1?., szerda BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 3 Tudja-e? ...hogy Telekgerendáson 1953- ban 211 ezer forint népgazdasági beimib ázásból két tan ter mes iskola épült. ...hogy a Gyufái Komló tataro­zására, berendezésének kiegészí­tésére 1954-ben 486 000 forintot fordítottak. ...hojy az Orosházi TBC Gyógy­intézet építésére, felszereléseinek bővítésére 1954-ben 486 ezer fo­rintot ruháztak be. ...hogy a békéscsabai Kolozsvá­ri út elkészítése, a Szarvasi, illet­ve a Csorvási úttal való összekö­tése 822 000 forintba került. ... hogy Vésztő vízeáHátása éve­ken át milyen nagy probléma volt, s ma a községben törpsvíz- mü működik. ...hogy Gyomén 1954-ben 116 000 forint költséggel népfürdőt építet­tek. ...hogy Nagykamaráson 1954-ben 172 (KM) forint beruházással nap­közi otthont létesítettek. ...hogy Kertészszigeten 1954-ben 468 ezer forint népgazdasági bevu. házi-bál kéttantermes iskolát és ! tanítói lakást építettek. ...hogy a mezőkovácsházi járási szociális otthon felszereléseinek ki­egészítésére 52 000 forintot fordí­tottak. ...hogy 1954-ben Szeghalom, Ka­szaper, Csárdaszállás, örménykút, Orosháza, Gyoma, Szarvas, Békés, Gyula, Dévaványa, Murony és Békéscsaba művelődési otthonai­nak bővítésére, a felszerelések tö­két«/«jvíf^re összesen 1205 000 forintot fordítottak . ...hogy a kevermesi mozit 1958- ban 300 000 forint-költséggel új­jáépítették. ...hogy a gyulai József Attila sza­natóriumi korszerűsítésére az el­múlt két esztendőben 546 000 fo­rintot költöttek. «..hogy Méhkeréken 1957-ben 951 ezer forint beruházással új is­kola épült. A zetoros, ha vállal valamit... A szerelőcsarnok mindkét ajtó- ia nyitva áll. Beáramlik a csípős őszi szél, a ködös levegő. Nagy István zetoros éppen most állt be. — Meglazult a dinamómeghaj- tés tárcsája — mondta megcif­rázva, majd a szerszámládából kulcsokat szedett elő. Hozzálátott a hűtő lebontásához. Annyira be­lemerült a munkába, hogy észre sem vette, amikor egyik trakto­ros oda állt mellé, tréfálkozva. — Mi az? Talán csak nem te csinálod meg? Miért nem vársz, amig rád kerül a sor és akkor ... A zetoros nem szólt egv szót sem. Elmerült a munkában? Hom­lokára kiültek a gömbölyű viz- cseppek s pufajkájaba bújtatott karját kétszer-háromszor végig­húzta arcán. A szélcserzett bőrére ráfröccsent néhány csepp olajat is .szétkente. Amikor a hűtőt leemel­te és a ventillátor leszereléséhez fogott, már annyira összeolajozta magát, hogy csak a szeme, meg a foga fehérje csillogott. Körben u- daérkozett a műhelyvezető. — Jól haladsz, pajtikáin? — kérdezte a zetorostól. — Iparkodom. Ha a szerelőkre várok, akkor csak holnap esle lesz kész a gépem, én pedig addig legalább 5—6 fuvar cu.iorrép'it akarok beszállítani. Most mur.ka- szezon van, ilyenkor kell ipar­kodni. — Aztán meglesz a 140 száza­lék? Tudod, amit vállaltál?! — faggatta a műhelyvezető Nagyot. A zetoros, nagy barna szemeit a műhelyvezetőre vetette. Sapká- homlokáról feljebb tolta, s ke­mény, határozott hangon rávág­ta: — Igen, meglesz, csak ahhoz magának is hozzá kellene járulni.­A műhelyvezető egy pár pilla­natig értetlenül állt a szétsze­dett Zetor-hűtő mellett. Nagy pe­dig tovább beszélt. Szerelőt kért, aki segítene a ventillátort lehúzni és az ékszíjtárcsát beállítani. — Na jól van, küldök mindjárt egyet, de aztán teljesítsd a válla­lásod! — Ha délig kész lesz a Zetor, akkor a választások napjára meg­lesz. Tudja, mit jelent ez? — Már hogyne tudnám?! Meg­marad az élüzem cím, meg ... — Meglesz az egy havi átlag- keresetnek megfelelő nyereségré­szesedés is, mert én most már ar­ra megyek, hogy ez meglegyen — szólt közbe a zetoros. A műhelyvezető a szembenlevő helyiségbe sietett. Küldött egy ü- gyeskezű szerelőt. A Zetort csak­hamar megjavították. A portás a- lig érkezett a kapu mindkét szár­nyát kinyitni, amikor Nagy oda­ért. — Siessen Pali bácsi — szólt a traktoron ülő a kapuőrhöz. — Sietek, sietek, de te hová si­etsz? — Azért a néhány százalékért, ami a 140-hez még hátra van...! — szólt az ülésben hátrafordulva a kapuőrhöz. — De akkor siess, mert a vá­lasztásokig csak néhány nap van hátra, s nagyon furcsa lenne, ha te, a gépállomás legjobb zetorosa nem állnád a szavad. Nagy hátra dőlt a vezető ülés­ben s visszakiáltott a kapusnak: — Meglesz, még akkor is, ha éjjel-nappal dolgozom, mert az a- dott szót mindig teljesíti az, aki becsületes ember! Néhány perc múlva már mesz- sziről hozta vissza a szél a Zetor zúgását. Dupsi Károly ízoíop laboratériumct rendeznek be a Szarvasi Öntözéses és Rizstermelési Kutatóintézetben A Szarvasi öntözéses és Rizs­termesztési Kutató Intézetben hétszázezer forintos beruházás­sal új irotop laboratóriumot rendeznek be, ami lényegesen megkönnyíti ‘ a különböző növények élettani vizsgálatát. A kutatók így pontosan tanul-1 mányozhatják, hogy az egyes növényekben milyen a tápa­nyagforgalom. Gyarapodnak a szarvasi járás te rm e I őszö vetkezetei A szarvasi járás termelőszö­vetkezetei az aszály miatti ter­méskiesések ellenére eredmé­nyes zárszámadás elé néznek. Ezt mutatja, hogy egyre többen csatlakoznak a termelőszövet­kezetekhez. örménykuton a Május 1. Tsz legutóbbi közgyű­lése 13 tagot vett fel. A komdo- rosi termelőszövetkezetbe 8 csa­lád, Békésszen tan óráson pedig 5 család kérte a felvételét. A Kondorosi Fmsz klubot avatott A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 41. évfordulójának emlékére rendezett ünnepsé­gen átadták a Kondorosi Föld­művesszövetkezet dolgozóinak a mintegy kétmillió forint beru­házásból épített fmsz közpon­ti épületét. Az épületben az iro­dákon és az ízlésesen berende­zett cukrászdán kívül egy jól felszerelt klub is van. Csomózzák a rózsadohányt a kondorosi Dolgozók Tsz-ben .......................................................................... N ovember 4-én, 106—120 tsz-tag hozzálátott a Kondoros! Dol­gozók Tsz-ben a 18 holdon termelt kiváló minőségű rózsadohány csomózásához. A szövetkezet központjában, a kertészetben és há­rom brigádszálláson csomóznak. A dohány igen jő termést ígér. A szövetkezet tagjai holdanként 9 mázsát várnak, a tavalyi 8 és fél mázsa helyett. Az őszi munkák és a zárszámadási előkészületek befejezése után a szövetkezet minden egyes tagja beáll csomózni és december első napjaiban a dohányt átadásra teljesen előkészí­tik. Miért szavasnak Konyeesnyi Györgyre a kondorosi szlovákok? sikerült megverni Moszkvában labdarúgó válogatottunkat 3:1 arányban. (Mi nem nagyon ö- rültünk ennek... — mondtam én.) Ételeik a magyar gyomor szá­mára szokatlanok. Jómagam megfogadtam, hogy mindent megeszek, amit elébem raknak, legyen az scsj vagy borscs, ne­kem mindegy. Híztam is három kilót, pedig éjjel 1—2 órakor Jártunk haza kóborlásainkból. Vajjal főznek, sok teát isznak, és nemigen vettem észre, hogy olyan rengeteg sok halat ettek volna. Az ital náluk is elég drá­ga, a mi fogalmainkhoz mért Italbolt nem igen van, duhaj, kötekedő emberrel nem talál­koztunk, pedig voltunk ám a külvárosban is. Annál több jó­kedvű emberrel. Télikabátot viseltem, barna­keretes szemüveget hordtam és fejemen svájci sapka volt. Le­het, hogy ezeknek a holmiknak köszönhetem, hogy angol lord­nak néztek. Ez jó is volt abból a szempontból, hogy meggyő­ződtem arról, hogy az általános Iskola felsőbb osztályos tanulói, nem is egy, se nem tíz, de sok­kal többen, nekem szegezték a kérdést : „Do you speak Eng­lish?” — Beszél ön angolul? — t miután nyögdécseltem nekik valami keverék angol, német, orosz, magyar, szlovák nyelven, rájöttem, hogy jobban tudnak ezek a gyerekek angolul, mint nálunk a hasonló korú gyere­kek oroszul. Vagy talán nem? Érdemes volna ezen elgondol­kozni. Nyolc napot töltöttem Moszk­vában. Életem legszebb ajándé­ka volt ez a nyolc nap. Bepillan­tást nyertem, ha rövid időre is, egy nép szokásaiba, elkölcseibe. Részt vettem kollektív látoga­táson, de időm zömét azzal töl­töttem, hogy kiszakadva a kol­lektív családból — hacsak né­hány napra is — belevegyüljek ennek a nagy népnek életébe. Nem vagyok író, nem tudom visszaadni érzéseimet úgy, a- hogy szeretném. Csak a hála szavával tudok fordulni azok­hoz, akik lehetővé tették szá­momra ezt az utat, akik segí­tettek abban, hogy otthon érez- zem magam Moszkvában. Ott­hon is éreztem. Ezeket a gon­dolatokat, ezeket a moszkvai impresszióimat elmondottam Moszkvában Kazakievics elv­társnak, a SIB (Szovjet Tájé­koztatási Hivatal) munkatársá­nak, elmondottam a Kijev—Bu­dapesti légijáraí stewardesé- nek, Lévai Verának. Mindket­ten azt mondták: Írjam meg, hogyan láttam Moszkvát. Megírtam, (Vége.) í W/! *«i g NÉPSZERŰ EMBER KONDOROSON, de tt* egész járásban Konyeesnyi György elvtárs nácselnök, országgyűlési képviselőjelölt. Fiatalok és öregek, asszonyok és férfiak egyaránt szere­tik őt. Nem tud elmenni az utcán anélkül, hogy meg ne állítanák hivatalos és nem hivatalos dol­gokban. — Szimoj Gyurkó, no, befutsz-e a választáson? — szólította meg a minap is szeretettel egy idő­sebb ismerőse. — Az maguktól függ, András bátyám — felelt Konyeesnyi elvtárs szlovákul, mert szlovák nem­zetiségű ő, éppen úgy, mint azoknak többsége, akik őt Kondoroson jelölték. De nagyot fordult a világ, mióta ott ballagott Konyeesnyi is a kubikos talicska mögött, vagy furkósbotra kötött batyuval a hátán, s munka után járta az országotl De sokszor volt neki is része megaláztatásokban, nemzetiségi hovatarto­zása miatt, abban a nyilas, fasiszta mételytől fer­tőzött úri Magyarországban! Az alacsony növésű emberben ttzonban nagy szív dobogott, melybe a megaláztatások ellenére belefért a magyar és a többi népek szeretete. Tudta, hogy a soviniszta, nacionalista szólamok nem a dolgozók ajkáról hangzanak, hiszen a magyar nincstelenekkel együtt nyögte a keserves élet terheit. Azok is csak úgy áhítoztak a jobb élet után, mint 6 is. ÉS ELJÖTT EZ A JOBB ÉLET, egy harmadik nép, a szovjet emberek segítése nyomán. Ko­nyeesnyi György egész életét feltette e megválto­zott világ védésére, fejlesztésére. Községében ta­nácsvezető, majd országgyűlési képviselő lett. Miért szeretik őt a kondorosiak és a környék­beliek? Sokféle erre a felelet. András bácsi azt mondja: — Aíert ha úgy szólítják, a hivatalban is hasz­nálja a szlovák nyelvet. Velünk maradt, nem sza­kította el a régi környezetétől a hivatal... Emlékszik még arra az időre, amikor a főjegy­zőt irodában durván rámordultak: „Ne szlovákul beszéljen itt a büdös Istenit, nem tótországban van.” Mokrán Mátyás így felelt a kérdésre: — Mindenkinek elintézi ügyeit. Szerény, soha­sem Ideges. Ha nem is hozzá tartozik az ügy, amit valaki elmond neki, személyesen néz utána, hogy elintéződjenek más irodákban is a problémák.* Rajtam is segített. Beteg ember vagyok, szívba­jos. ö juttatott könnyebb munkához... A Dolgozók Tsz tagjai főpatrónusuknak tekin­tik őt. Elnökünk volt egy Időben, mielőtt a tanáét• Xi>í j i ILvK: • —­hoz került. Sokat köszönhet neki a termelőszövet­kezet... A lói. ■ i» — Meg a község is — beszélik az Oncsa-tele- piek. Ide éppen Konyeesnyi elvtárs hosszadal­mas utánjárására most vezetik be a villanyt. A póznák már állnak. Sokáig nem lehetett megsze­rezni a bevezetéshez szükséges dolgokat, mígnem képviselőjelöltjük személyesen utazott beszerzé­sükért a fővárosba. KONYECSNYI ELNÖKLETE ALATT sokat fejlődött, szépült a község. Űj járdákat, utakat építettek, fásították az utcákat, parkosították a tereket, villamosították a nagymajori iskolát. Ép­pen a napokban adták át rendeltetésének a köz­ség új áruházát, egy új cukrászdát és a földmű- vesszövetkezet új irodaházát. Mindehhez a dolgozók adófizetéséből az állam biztosított lehetőséget, de hogy mindig a legfon­tosabbak legyenek meg, azt a közvélemény aka­rata alapján a helyi pártszervezet támogatása mellett (melynek egyébként Konyeesnyi elvtárs vezetőségi tagja) a tanácselnök irányította. S hogy ezzel a munkájával mennyire elégedettek a kon­dorosiak, azt bizonyítja, hogy sok helyről egyenest őt kérték a körzetek kisgyűlési előadójául. A Ba- gulya-sorról még küldöttség is felkereste ezért. Szívesen ment, hogy elmondja, mi valósul meg 1959-ben a községben azok közül, melyeket a la­kosság kért a tanácstól. Építenek egy makadám- utat, tovább folytatják a parkosítást, s a gyere­kes anyáknak is régi kívánságuk teljesül: új óvo­da nyílik. Mint képviselőt, ügyesbajos dolgaikkal az e- gész járásból felkeresik a választópolgárok, bár Konyeesnyi elvtárs rendszeresen tart fogadóórá­kat más községekben is. Az elmúlt héten három napon át keresték őt Csabacsüdről és örmény- kútról, majd Kondorosról is. A választások mi­att igen el volt foglalva. Szuhai Mihály, egy kecs­kesori parasztember, örömében felkiáltott, mikor végre rátalált a tanácsházán. — Már tűvé tettem az egész járást, mert ho­gyan is üljünk lakodalmat nélküled, tanácsel­nök!? Ezennel szeretettel meghívunk lakodalom­ba... SOROLHATNÁNK a példákat tovább arról, hogy Konyeesnyi György képviselőjelölt mennyi­re egy a választóival. De végezetül hadd álljon itt egy olyan fiatal véleménye, aki életében először szavaz: — Mi fiatalok — mondja Kozsuch Judit — a­zért szeretjük Konyeesnyi Györgyöt, mert küz­delmes élete és mostani fáradhatatlan munkás­sága példaadó a mi számunkra is. Ezért fogunk rászavazni!... Varga Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents