Békés Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-07 / 263. szám

2

BÉKÉS MEGYEI NEPÜJSAG

1958. november 7., péntek

A Hagy Októberi Szocialista Forradalom eszméje győzni fog az egész világon

(Folytatás az 1. oldalról)

A Szovjetunió tette lehetővé, hogy hazánkban is megvalósuljon a proletariátus diktatúrája

kiemelkedik a Munka Vörös Zászló Renddel kitüntetett Mezőés a munkásosztály pártja vezetésével hatalmas eredményeket érhessen el. Milyen eredményekről van jtt szó? Hazánkban a munkásosztály van hatalmon. Létrejött a munkások és dolgozó parasztok szoros szövetsége. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom útmutatásai alapján felszámoltuk a régi rendszert és építjük a szocializmust. A felszabadulás előtt hazánk az iparilag elmaradott országok közé tartozott, most pedig fejlett iparral rendelkező ország. Iparunk fejlődését jelzi, hogy a- míg 1938-ban szénből 9,4 millió tonnát, 1957-ben már 21,7 millió tonnát termeltünk. Acélból 1938- ban 335 000, 1957-ben 1 millió

Í75 000 tonna volt a termelésünk. Az ipar össztermelése 1949-hez képest több mint 150 százalékkal növekedett. Az általános ipari fejlődésből megyénk és városunk sem maradt ki. Nálunk is megsokszorozódott az ipari munkások száma, sok létesítményünk hirdeti a szocializmus építésével járó fejlődést.

Az ipar fejlődése mellett lényeges változás következett be a magyar mezőgazdaságban is. Megkezdtük falun is a szocializmus é- pítését. Megyénkben jelenleg 215 termelőszövetkezet és 32 állami gazdaság igazolja a íiagyüzem fölényét.

köszönetét

hegyes! Állami Gazdaság, a Munka Vörös Zászló Renddel kitüntetett nagyszénást Lenin, a békéscsabai Május 1. Tsz, és még számos más mezőgazdasági nagyüzemünk. A továbbiak során népünk anyagi és kulturális felemelkedéséről mondott példákat, majd így folytatta:

Mint ahogy a szovjet nép is harcban érte el mindazt az

eredményt, amelyek az egész világot bámulatba ejtik, u- gyanúgy nálunk sem ment minden magától.

— Népünk belső és külső ellenségei minden alkalmat felhasználtak arra, hogy csökkentsék eredményeinket. Sőt 1956. október 23- án a volt magyar uralkodó osztály tagijai, szövetkezve a nemzetközi imperial izmussal és hü kiszolgálóikkal, az áruló Nagy Im- réékkel, véres ellenforradalmat robbantottak ki hazánkban. Ádáz ellenségeink mindattól meg akartak fosztani, ami népünknek szent, amit a Nagy Október tanulságai a- lapján a Szovjetunió segítségével egy évtized alatt elértünk. Hogy gálád terveik nem váltak valóra, ez ismételten a Szovjetuniónak köszönhető. Ezen ünnepi évfordulóról is

Szovjetunió népeinek felszabadításunkért

szocialista

Ezek között is I mondunk a másodszori

— Köszönjük a szocialista tábor összes országainak a részünkre nyújtott politikai, gazdasági és erkölcsi segítséget.

— Mindössze két év telt el az ellenforradalom óta, s ismét >s; a nagy szocialista tábor részeként •— építjük hazánkban a szocializmust. Az ellenforradalom okozta »ebeket hamar begyógyítottuk.

Köszönet jár ezért a bennünket segítő nagy szocialista tábornak, pártunknak és kormányunknak, mely Kádár élvtírs vezetésével hazánk legtragikusabb Időszakában megtalálta a kivezető utat. U- gyanafekor elismerés jár munkásosztályunknak és dolgozó népünknek,

amely az utóbbi két év eredményeivel a második világháború befejezése óta már másodszor bizonyította be, hogy pártja vezetésével minden nehézségen úrrá tud lenni és ragaszkodik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméihez. Az elmúlt két év munkája azt is bizonyítja, hogy népünk, amely megízlelte a szocializmus ízét, ragaszkodik is- hozzá. Ebben ma mór a régebben elkövetett hibák sem befolyásolják tisztánlátását.

| Ezután a hároméves terv főbb J célkitűzéseiről beszélt, majd a következőket mondotta:

— Bazó^bap Är^gv ,OKÍoberi Szocialista Forradalom 41. évfordulóját nagy munkák közepette —

j közvetlen az országgyűlési és te- nácsválasztások napja előtt — | ünnepeljük. Ezeknek sikere nem kis jelentőségű további fejlődésünk, de az egész szocialista tábor szempontjából sem. Az eddig megtartott jelölőgyűléseken a legszélesebb néptömegek tanúbizonyságát adták annak, hogy bíznak pártunkban és kormányunkban.

A szociaJLmnus minden hívének az a feladata, hogy a választások napján is álljon csatasorba pártunk és kormányunk mögé.

— Ezzel is követi minden becsületes dolgozó ember a Nagy Októberi Forradalom útmutatásait, így is hozzájárul a szocializmus, a béI ke táborának erősítéséhez, az imperializmus gyengítéséhez.

— Az 1917. november 7.-e óta eltelt — harcokban bővelkedő, de eredményekben gazdag — 41 esztendő alatt a szocializmus elérkej zett abba a korba, amikor ereje (teljes nagyságáiban kibontakozik.

A történelem maga bizonyította be a szocialista eszmék legyőzhetetlenségét

— Vívmányai megingathatatia- nok és rnegsernrnisíthetetlenék, mert az egész emberi társadalom fejlődésének szükségleteit tükrözi. Az imperialisták ebbe természetesen soha nem nyugodnak bele. Ha nem kellene számolniok a szocialista tábor erejével, s a világ békemozgalmával, már régen lángok ban állna a Föld, s az emberek milliói pusztulnának. A háború tna már nem az imperialisták fcé- Jiyétől-kedvétől, vagy éppen hangulatától függ. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta eltelt 41 év alatt a világ képe megváltozott, a mérleg erősen a szocializmus javára dőlt.

— Mi abból indulunk ki, hogy a szocia'izmus fejlődéséhez nincs szükség háborúkra. — Majd befejezésül a következőket mondotta: — Meggyőződésünk, hogy

a szocializmus és a kapitalizmus békés versenyéből a szocializmus kerül Ki győztesen, a kapitalizmus pedig elkerülhetetlenül lelép a történelem színpadáról, ugyanúgy, mint annak idején a feudalizmus, amely átengedte helyét a kapitalizmusnak.

— Éppen azért, mert mélységesen hiszünk a dolgozó emberiségben, a mai-xizmus-leniniamus eszméinek igazságában, nyugodt lél- fciismerettel mondjuk, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméje győzni fog az e- gész világon.

A lelkes hangulatban fogadott beszéd után a Jókai Színház művészei Visnyevszkij: „Optimista tragédia" c. háromí elvonó sas drámáját mutatták be a díszünnepség résztvevőinek.

ßki újság a n&qytfiiéacjjfoMv

Az ENSZ Politikai Bizottságának szavazása a koreai vitában

Péter János felszólalása

Az MTI kiküldött tudósítója

jelenti:

Az ENSZ közgyűlésének Politikai Bizottsága szerdán folytatta a koreai kérdés vitáját.

India képviseletében A. S. Lali, India állandó ENSZ-képviselője módosítást nyújtott be az amerikai javaslathoz. A módosítás o- lyan értelemben változtatná meg az amerikai javaslatot, hogy valójában majdnem szóról szóra e- gyeznék a szovjet javaslattal, tehát India is amellett van, hogy ne csak Dél-Korea-, hanem a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselője is vegyen részt a vitában. Ezután felszólalt a csehszlovák, a bolgár, az albán, az ukrán küldött s a magyar delegáció részéről dr. Péter János, a külügyminiszter első helyettese. A magyar küldöttség nevében bejelentette:

a bizottság ama választás e- lőfet áll, hogy objektiven kíván-« foglalkozni a koreai kérdéssel, vagy sem. Az előbbi esetben nem férhet kétség ahhoz, hogy meg kell hívni a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselőjét. Egyébként egyenlőtlen lenne a vita s annak eredménye csak egyoldalú határosát lehet. Aki ellenzi a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság meghívását, fél a valóságtól ^

Az amerikai javaslatot Nagy- Britannia és Ausztrália képviselője támogatta, majd felszólalt Zorln szovjet külügyminiszterhe- lyetíes. Kijelentette, aki nem kívánja, hogy meghívják a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselőjét a vitában való részvételre, az nem kívánja Korea békés egyesítését, hanem Korea háború útján történő egyesítésére szavaz.

A meglehetősen éleshangú vita

után sor került a szavazásra. Az amerikaiak szövetségeseik segítségével ismét el tudták fogadtatni határozati javaslatukat. A szovjet javaslatra 17-en, ellene 42-en szavaztak, 18-an tartózkodtak a szavazástól. Végül a bizottság 51 szavazattal 10 ellenében, 16 tartózkodással az amerikai határozati javaslatot fogadta el. Ez lehetetlenné teszi, hogy a bizottság és a közgyűlés mindkét fél részére elfogadható határozatot hozhasson Korea kérdésében.

Szerdán rövid, de igen érdekes ülést tartott a közgyűlés különleges politikai bizottsága. A bizottság napirendjén Dag Hammarsk- jöldnek, az ENSZ rendkívüli haderő működéséből és fennállásából származó tapasztalatokról készített összefoglaló tanulmánya szerepelt. A bizottság úgy döntött,! hogy nem nyitnak vitát a főtitkár. jelentéséről* I

A tunéziai tájékoztatásügyi minisztérium közleménye szerint „november 5-én reggel két ezred főnyi francia katona 42 harckocsi kíséretében behatolt Bu Zsaber térségébe, tunéziai területre. E haderők ágyútűz fedezetével é- szakl irányba nyomultak. A legutóbbi értesülések szerint a franciák még mindig tunéziai területen tartózkodnak, három kilométerrel a határon belül."

A közlemény azzal Is vádolja a franciákat, hogy november 2-án ágyúzták Bu Zsabert és Szakiét Szidi Jusszefet.

A Szaklet Szidi Jusszeftől hatI Szovjet Békebizottság táviratét küldött a genfi háremhatalmi értekezletnek

A Szovjet Békebizottság táviratot küldött a genfi háromhatalmi értekezlet résztvevőinek. A táviratban felszólítja az értekezlet résztvevőit, mielőbb egyezzenek meg az atomfegyver-kísérletek általános és örök időkre szóló megszüntetésében.

A távirat hangoztatja: a Szovjet Békebizottság naponta a határozatok, táviratok, felhívások, levelek, nyilatkozatok özönét kapja. Ezeknek feladói követelik a kísérletek megszüntetését, s erélyesen tiltakoznak az ellen, hogy bizonyos nyugati körök nem törődnek a világ közvéleményével.

A Szovjet Békebizottság kifejezi reményét, hogy az Egyesült Államok és Anglia képviselői a genfi értekezleten meghallgatják a népek követelését.

van kilométerre délre fekvő Ka- lát-Esz-Enam tunéziai helység vámhivatalának tisztviselői elmondották, hogy becslésük szerint még mindig körülbelül 1500 francia katona tartózkodik tunéziai területen.

A francia katonák kilométere* sávban lépték át a tunéziai határt. Francia repülőgépek az est leszállta előtt felderítő repüléseket végeztek és több bombát dobtak a nyílt terepre.

A „megszállt" terület falvait p francia katonaság átkutatta. Töt házat feldúltak és két tunéziait elraboltak.

Harckocsiktól támogatott francia csapatok behatoltak Tunézia területére

A lekváros kenyér

|| A gyermek játszik, kusza szögi szí haja szemébe lóg, s néha kis Ü nyelvecskéjét kiölti, úgy elvan J foglalva. Földvárat épít, s ez § nagy dolog. Először felhúzza a § falat, majd körbe árkot ás. No, = csak aprócskát, hogy ne kell- W Jen sok víz hozzá, mert a vizet íj messziről, a kút mellett álló válj lyúból kell hozni, márpedig vár jg várárok nélkül mitsem ér. Már II csobog a víz a kis árokban, szö- §§ kik tova, nyeli a szomjas ho- 1 mák, A gyermek csorgatja las- Ü san, lassan a kutya lábasából, g Aztán amikor elkopik, újra felül szalad az udvarra. Meglátja | anyját. Az asszony mosolyogva g tekint utána. A gyermek még o- g da sem ér a kis építményhez, e- M gyet gondol, ledobja a vízzel teli H lábast és szalad a konyha felé. g — Édesanyám, adjon kenye- §§ rét. — Az asszony nem hallja § meg. A gyermek megszeppent, H érzi, hogy rosszul kérte és meg- g ismétli.

1 — Édesanyám, kérek egy kis

| kenyeret, g —■ Nincs, kisfiam,

g — Ha nincs, akkor is adjon, g — mondja a gyerek és nagy szeli mekkel néz anyjára. Az asszony 1 meghökkenve áll. Mit vála&zol- M jón? A kenyér még nem sült

meg. Nincs miből szelni. Almát nyom a gyermek kezébe, de az kenyeret kér, egyre csak kenyeret. Az asszony gondol egyet, s kiveszi a kemencéből a cipót, megkopogtatja.

—< Megsült — éllapítja meg, megtöri hát. Mert a kés a friss kenyeret nem fogja. A cipó gőzöl, egy kis darabot letör, meg- fúja s adná a gyereknek; az érte ás kap, de biz, az még meleg, kis kezét visszahúzza. Elpityeré- dik.

— Másat kérek — mondja-s leül a küszöbre. Nincs mit tenni, mint átlépni a szomszédba —■ gondolja az asszony, s már le ás teszi a cipót, indul.

Kölcsönkér... Milyen könnyű ez... Amikor a kilincsre teszi a kezét, valami belenyiiallik. Mégsem megy, nagyot nyel és visszafordul.

— Nem, nem lehet — mondja ki félhangosan. Várjon a gyerek, határozza ed és visszalép. Egy pillanatra megáll, eszébe jutott valami. Régi emlék. Most felbuggyant, pedig úgy eltemette az idő, hogy szinte nem is tudott róla. Bániakon a hetedik utcában laktak. Tavaszkor sár, víztenger volt mindenfelé. Sokszor feljött a küszöbig a talajvíz.

Dehát nem egyedül voltak, rajtuk kívül sok hasonszőrű család élt ott

Tavasz volt akkor is, amikor egyszer az iskolában Kövecs Rozit, a számtartó leányát felpaprikázta az ördög, ö mögötte ült az iskolában, jó pajtások voltak. Rozi (mert csak így hívták, nem érezték még akkor a különbséget) megfelezte ővele a tízóraiját. Az mindig hozott valamit. No hiszen ő is, ha volt. Januárban még volt. Mert náluk csak leöltek karácsonytájt, vagy előbb — ameddig a tengeri tartott, az szabta meg — egy hízód!út. Akkor volt mit vinni. De az, amire most emlékszik, tavasszal esett. Akkor már nem volt kolbász, oldalas. A kevéske szalonnát meg anyja apjának tartogatta, mert az napszámba járt. Oda erő kell. A szalonnában meg az van. Kovács Rozika most nem felezte meg vele a tízórait. Ebből még1 nem lett volna semmi baj, mert ilyenkor edsomfordál a gyerek és csak magában pusmog valamit, de Rozi nem engedte ezt. Beszélt, beszélt, incselkedett. — Kéne, ugye? — kérdezgette, ö nagyokat nyelt, de nem mondta. Büszke volt. Büszke szegényfajta. A másik meg egyre jobban mutogatta a lekváros kenyeret Egyszer aztán megsokallta, be- ierasadt a hajába és végigsze-