Békés Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-05 / 261. szám

1958. 5, szerda BtttES MEGYEI NEpCJSAG 3 Ä vezetők közülünk valók.. (Tudósítónktól) A felszabadulás óta eltelt éveit alatt igen sokat fejlődött, szépült és gazdagodott Űj kígyós. Az em­berek joötxrxidúak lettek, gondol­kodás és cselekvés készségük * megvé itozott. Ma a községet dolgozók veze­tik, irányítják, azok, akiknek a múltban semmibe nem volt bele­szólásuk, mégcsak szavazati jo- xguk som volt, ha mégis, akkoi f‘ megmondták nekik, kire kell sza­vazni jó előre, mert ha nem arra szavaztak, nem is engedték be a szavazjhely iségbe. A felszabadu­lás előtt — mondják sokan — ha az ember be akart menni a fő­jegyző úrhoz, nagyon-nagyon meg kellett gondolnia: bemenjen-e. Ha bement, már kínt a folyosón le­vette és hóna alá gyűrte zsíros kalapját és majdnem a földig ha­jolva köszönt és kezeit dörzsölve ad1a elő panaszát, amit rendsze­rint egyszerű kézlegyintéssel el­intéztek. A község, bár elég régen alakult, a felszabadulás előtti .'10 évben semmit nem fejlődött. A ma már befejeződön jelölőgy ülé­seken többen megjegyezték, hogy Csatlós Balázs közel 30 évig volt főjegyző, de nem tett annyit a község érdekében, mint a tanács» vezetői 4 év alatt. Járda csak a- zokban az utcákban volt, ahol 'obbmódú „gizdák” laktak. Az jfaluban. ami 1922-ben létesült, ewetlen járda volt csak. A közel 6000 lelket számláló községben egy--------------•-------------­N ovember 7-én zászlót avatnak A körösiadánvi Tüköry Lajos úttörőv-csapat.november 7-én, dél­után 2 órakor zászlóavatási ün- p^pséget és ünnepélyes fogadalom- tételt rendez a Tanácsköztársaság 40. évfordulójának emlékére. Az este 7 órakor kezdődő vacsorára pedig harmincnégy 1919-es vete­ránt hívnak meg, valamint egy szovjet tisztet és ott közösen el­beszélgetnek. Elhatározták még, uogy bekapcsolódnak a Forradal- i Nyomolvasó Parancsnokság felhívásába, valamint elkészítik az 1919-es emlékekből a Hősök Könyvét. artézi kút volt mindössze. Mozit is csak későn kapott a falu, de az sem volt nagyon látogatott, mert nem igen volt pénze a dol­gozó embereknek, hogy moziba menjenek. Az emberek a nagygaz­dákhoz mentek napszámba és napszám fejében este kaptak egy köcsög tejet, amit bizony sokszor napi munkájuk után szinte res­telkedve vittek haza. Ezekről és ehhez hasonló kérdésekről be­széltek igen sokat a jelölőgyűlé­seken nemcsak az előadók, hanem maguk a választók is. A gyűlések hangulatából és az emberek meg­nyilvánulásaiból az érződött ki, hogy helyeslik és elismerik a párt és a kormány politikáját, és támo­gatják is azt. A község arculata a felszabadu­lás óta — de különösen a tanácsol? megalakulása óta lényegesen meg­változott. A községi tanács appa­rátusában dolgozók mind egyszerű emberek és szinte örülnek, ha a dolgozóknak az ü gyes-bajos dolga­ikban segíthetnek. — A vezetők közülünk valók — mondogatják az utcákon és mindenütt. Azon fá­radoznak, hogy a község fejlődjön, szépüljön és az emberek életszük­ségleteit a lehetőségekhez képest kielégítsék. Ma büszkék az embe­rek, hogy minden utcában járda var., amiben saját munkájukat is látják, mert a járdák megépítésé­hez nagy mértékben hozzájárultak társadalmi munkával. Az ivóvíz­ellátást is megoldották. Minden ut­cában van jó ivóvizet adó mélyfú­rású kút. melyet szintén nagy részben társadalmi munkával épí­tettek meg. Az első ötéves tervben kaptak egy korszerűen felszerelt több tantermes iskolát, amelyben a dolgozók gyermekei tanulnak. Most épül egy igen szép orvosi, la­kás, amelyet hamarosan befejezz : nek és így az orvosi ellátás is megoldódik. A jelölőgyűiéseken sok kérdést, javaslatot tettek fel az emberek. Javasolták, hogy Újkígyóson is é- pítsenek fürdőt, sót még egy má­sik mozit is kértek és még számta­lan kérés, javaslat hangzott el, amelyek megoldása már a most jelölt és november 16-án megvá­lasztandó tanácstagok feladata lesz. De nemcsak a község képe, hanem benne a dolgozók élete is megváltozott. A becsületes és szor­galmas munkának megvan az e- redménye, mert igen sok a motor­kerékpár, a k »kerékpár, rádió pe­dig szinte minden házban van. A jobb élet bizonyítéka az is, hegy igen szép új házakat építenek az emberek. Gaál János Gépállomások és állami gazdaságok versemre november 7 tiszteletére Novemb:r 7 és a tanácsválasz­tások tiszteletére vállalásokat tet­tek a megye mezőgazdasági üze­mei, állami gazdaságok, gépállo­mások egyaránt munkájuk megja­vítására. A mezőhegyesi, örmény- kúti, felsőnyomási állami gaz­daság sk dolgozói például azt vál­lalták, hogy november 7-ig befe­jezik a betakarítási munkákat, 6 az őszi szántást-vetést teljes egé­szében elvégzik. Vállalásuk nagy- részét teljesítették: befejezték a szántást s a kalászosok, takar­mánykeverékek vetését. Csupán a répaszedés 10—15 százaléka van még hátra, de két nap alatt — ha nem lesz eső — azzal is végezni akarnak. A gépállomások közül a déva- ványaiak hívták párosversenyre a gyomaiakat. Hozzájuk csatlakom zott aztán a gyulai, a Nagyszé­nás! Gépállomás, majd valameny- nyi helyen kialakult a brigádok és traktoristák közötti párosver­seny. E nemes vetélkedésben az október 30-i értékelés szerint első helyre törtek a nagyszénásnak, ö&sz gépi. m-mkateryüket 72.5 szá­zalékban . teljesítették,, ugyan­ennyire a vetést, a melyszántási tervet ped;g 66,8 százalékra. Má­sodik a párosverseny kihívást el­fogadó Gyomai Gépállomás, mely­nek traktorosai 70,2 százalékra teljesítették az őszi munka tervet, harmadik pedig Kondoros. A ver­senyt indító dévaványaiak a me­gye 21 gépállomása közül a nyol­cadik helyen állnak őszi tervük i 56,4 százalékos teljesítésével. szítva a népek közti gyűlöletet, az álhazafiság hamis köntösébe burkolva. — Én csak 26 éves vagyok... — csicsergett egy hang, s hir­telen nem tudtam, hogy' egy sár­garigó, vagy valami más madár hallatja szavát... Együk sem, Kis Gizi tanító néni Pécsről, va­lahonnan a II. b)-ből. ö készült. — Moszkva több mint 300 é- ves, hét dombra épült, az egyik dombtetőt vörös várfal veszi kö­rül, ez a Kreml, a Szovjetország szíve, lakosainak száma, külvá­rosokkal együtt, hatmillió stb., 6tb. — és oktat bennünket, mint valami tanárnő. Vége-hossza sincs a gondola­tok kicserélésének, már este van, de még mindig zsibog a ko­csi. a szőlőillat pedig beiódul a nyitott ablakon, valahol szüre­telnek, mert távolról nótafosz- Lány hallatszik. / Lassan sötétedni kezd. Lajtos és Törzsi elvtársak, a- kík Martfűről jöttek, óvatosan bontanak ki egy csomagot. Fél­tő szeretettel mutatják hosszú hetek munkáját, a Martfűi Ti­sza Cipőgyár nyersgumiból ké­szült makettjét. Előtte egy tíz­tizenöt centiméter nagyságú, csau színű férficipő, meg egy meggypiros női cipő, mindket­tőben kaptafa, közepén az MSZBT-jelvény bőrből, mellet­te a bőrös céh jelvénye, ugyan­csak bőrből. Gombnyomásra a nyersgumi épületecske világít. Most nyúlik az ajtó, egyszerre csönd lesz, ismeretlen, de mégis annyira ismerős férfi emeli sap­kájához kezét és szélesen moso­lyog. —- Zdravsztvujtye... Már szovjet fö’dön, Csopon vagyunk. Kiszállás. Vámvizsgá­lat. Csillogó állomásépület, nem­csak a márványburkoiattól, tükröktől, de a tisztaságtól is. A falon hatalmas festmények és freskók, köztük az egyik na­gyon ismerős: Vaszilij Tyrokin. A bá rabbak már bélyeget vesznek, lapot írnak haza, én Gizivel kisurranok néhány perc­re az állomás előtti térre, és nézegetjük, kóstolgatjuk a kira­katokat. emberekkel ismerke­dünk. Kedvesek, barátságosak. Később mi is megírjuk üdvöz­lőkártyáinkat az itthon maradt szeretteinknek, majd felszállunk a csop—moszkvai vonatra. Kényelem, kényelem, kénye­lem — ez jellemzi hálókocsin­kat. Ilyet én még sohasem lát­tam, egészen el vagyok bűvöl­ve, ismét a múltat hívtam se­gítségül és elmeséltem Brez- nyiczki János elvtársnak, fülke­társamnak azt, hogy miképpen utaztam én egyszer Békéscsabá­ról Békésre Tél volt, s a me­leget egy ócska bádogkályhá­nak lett volna hivatása kiadni, de nem adta. Békés élőit 2—8 kilométerrel megállt a vonat. Bedöglött Kimúlt. Egész úton fáztunk, de egyszerre melegünk lett, mert a férfinemnek ki kel­lett szállni a vonatból és meg­tolni a szerelvényű. Meg sem mozdult. Jöttek a nők is. Végre mésfél órai kínlódás, sírás, ne­ve .és, fagyoskodás és káromko­dás után, eszébe jutott vala­kinek, hogy még egy mozdony kellene, telefonáltunk s jött is a mozdony, és vagy három órai késéssel befutottunk, illetve be­vánszorogtunk Békésre. Ide írem, hogy a két város közti távolság összesen tíz kilométer. A hálókocsijegyünkön a vo­nat indulása és érkezése raj: a van, állomásonként részletezve, egészen Moszkváig. Az biztos, hogy leellenőrizem, hogy meny­nyit fog késni ez a hatalmas szerelvény. Matracos fekvőhelyünk van, teveszőr pokróccal, a kocsiban rejtett világítás minden háló- helynél, fent fehér és éjszakára kék fény, szőnyegek, íróasztal- ka, beépített rádió és minden ragyog a tisztásáétól. A vagon végében mosdóhelyiség, reggel fegyelmezett pizsamás nők és férfiak várják, hogy sorra ke­rüljenek. A vagon gondnoka 35 kopejkáért egy fél liter teát kí­nál kockacukorral. A tea finom. Kormányzatunk elvárja a termelőktől••• Vontatottan halad a kukorica felvásárlása a gyomai járás köz­ségeiben. Igaz, ebben a járásban a közepesnél alacsonyabb lett az átlagtermés, de az olyan községek­ben, mint Endrőd is — ahol jelen­tős területeken nem várt jó ter­mést takarítottak be — csak ép- penho&y nem zárja be raktárát a Termény-forgalmi Vállalat. Egy hónap alatt mindössze II mázsa szabad kukoricát vásároltak fel. Korpa, illetve árpa cserére sem sokkal többet: 270 mázsát adtak át korpáért és 107 mázsát árpá­ért. A TV telep összesen 2,5 szá­zalékra teljesítette előirányzatát ezideig. — Miért e vontatottság? — kér­dezzük az irodán. — Sok a szerződéses hizlalás — feleli Farkas Imre, a telep veze­tője. A Búzakalász Tsz-nek pél­dául 50—60 darab hízómarhája van, s a többi termelőszövetkezet Is ezért nem adja el a kukoricát. — Meg aztán a mi határunk­ban kicsi lett a termés, a kukori­ca vetésterületnek összesen egy- harmadán mondható csak kielé­gítőnek — folytatja Marton Ist­ván, a raktáros. Az egyéniek alig- alig hoznak kukoricát. Búza Sán­dor például, aki most adta el sza­badra fölöslegét, csupán 130 kilo* grammot hozott s ilyen kis tételek a többiek is... Sok kicsi azonban sokra megy. Illetve csak sokra menne, ha a telep nyolc dolgozója és mellettük a tanács és pártszervek hathatósabb- ban foglalkoznának a kukoricafel­vásárlással... De a községben egy­két plakáton kívül sehol sem látni olyasmit, ami erre felhívná a pa­rasztok figyelmét. Nemcsak gazdasági, politikai kérdés is a kukoricafelvásárlás, mert a kormány az ilyen tervek megvalósulására alapozza az é- letszinvonal fokozatos emelését. Ez pedig mindannyiunk ügye. Ha az endrődi helyi szervek e- gyüttesen szívügyüknek tekintik a kukoricafelvásárlást, akkor megmozdulnak a termelők is és a TV telepre viszik a fölösleges ku­koricájukat. Nem egy olyan ter­melő van Endrődön, mint Urbán Pálné, aki miután beszélgettek ve­le, megértette, hogy kormányza­tunk, mely annyi kedvezményt biztosít a parasztok termeléséhez, de az árujuk értékesítéséhez is, joggal várja el, hogy viszonzásul elsősorban az állami raktáraknak adják el fölösleges terményeiket..; Terítési verseny a vendéglátóipar 10 éves évfordulója alkalmából v- f Mennyi -maradi a, pohárban ?. A napivá? őszi déleiottön egy­mást cserélik a kí­váncsiskodó csopor­tok a szarvasi Árpád Vendéglő ablaka e- lőtt. ..Nekem az a 8 személyes, vacsorá­hoz terített asztal tetszik legjobban.1’ „A hatszemélyes asz­talon sokkal szebbek a tányérok” — véle­kednek a nézelődők. A MÉSZÖV és a Békéscsabai Vendég­látóipari Vállalat ren­dezte terítési és ü- gyességi versenyen a legjobb pincérek ve­télkednek: ki tud szebben teríteni, gyorsabban és ügye­sebben kiszolgálni. A bíráló bizottság hosszas tanakodás u- tán végül úgy dötött, hogy az első besoro­lást Csonka István és Csiszár János, a bé­késcsabai Csaba Ét­terem pincérei ér­demlik meg, mert legkevesebb hiba­pontot ennél az asz­talnál tapasztaltak. A második helyezést Ung Sándomé, a har­madikat pedig Oláh István szarvasi pin­cérek nyerték. Ko­vács István, a bé­késcsabai Földmű- vesszövetkezeti Étte­rem vezetője — aki 37 éves szakmai gya­korlattal rendelkezik —‘ részletesét! Ismer­tette, hogy melyik asztalnál mi a helyes, és milyen hibaponto­kat talált a bizottság. Igen hasznos volt ez a tájékoztatás, még a gyakorlottabb felszolgálók is sokat tanultak az elmon­dottakból. Kovács elvtárs külön be­szélt az étrend ösz- szeállításáról, arról, hogy mitt en ételek ü- lenek egymáshoz, melyikhez milyen bort javasoljanak, ho­gyan rakják fel a tá­nyérokat, poharakat és az evőeszközöket. Javasolta a jelenlé­vőknek — akik kö­zött számos tanulni- vágyó fiatalt lehetett látni —, hogy igye­kezzenek elsajátítani a terítés legapróbb „fogásait1’ is. Tanul­janak meg szépen, íz­lésesen teríteni, hogy ne mondhassák az egykor dőzsölő levi- tézlett uraságok: „Bezzeg a múltban tudtak teríteni, most pedig csak összecsap. ják,1’ Terítsenek ma még szebben, ízlése­sebben, hisz most a dolgozókat szolgálják ki, nem a henyélő u- rakat. Nagy izgalommal figyelték a szarvasiak az utcán megrende­zett ügyességi ver­senyt is. 800 méter­nyi hosszú úton fe­ketét és üdftőitait kellett vinni a tálcán. Nemcsak azt vették figyelembe, hogy ki ért hamarabb a cél­hoz, hanem azt is, hogy kinek mennyi maradt a pohár tar­talmából. Itt Gombos István orosházi fiatal pincér nyerte az első díjat, aki a gyorsasá­gon kivül egy utolsó cseppig a pohárban szállította a rendelte­tési helyre a kávét és az italt. Este, a zsúfolásig megtelt étteremben Dalmandy Perczel László, Földvári Gizi és Tiszai László ma- gyamóta-énekesek szórakoztatták a ven­dégeket. A művészek nagy sikerrel ven­dégszerepeitek, több­ször a mikrofonhoz követelték őket a szűnni nem akaró ü- temes tapsok. A szarvasi ügyessé­gi és terítési verseny igen hasznos és ta­nulságos volt, jóleső érzéssel búcsúztak a nyertesek és mind­azok, akik csupán kí­váncsiságból, a szak­ma iránti szerétéiből nézték végig a ver­senyt.----------------------------------------------------------* H elyreigazítás Lapunk 195*. november 4-i, keddi számában közölt képviselőjelöltek kö­zött Horváth Imréné, a gyomai Járás Jelöltjéről téves információ alapján közöltök, bogy 9 gyermeke van.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents