Békés Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-30 / 283. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1058. november 38., vasárnap 'Ha engedi a statisztika Tudósítást szerettem volna írni Mezőihegyes valamennyi kommunistájának közös tanácskozásáról, taggyűléséről, de a szerencse elpártolt tőlem. A sok mindenről szóló, értékes megállapításokat tartalmazó beszámoló után ugyanis elaludt a villany, s a sötétség miatt csaknem némák maradtak az ajkak. Néhány elvtórs ugyan megpróbált bírókra kelni a sötétséggel, szót kért, közülük kettő egymás közötti csatározásról, személyes torzsalkodásról, másik két elvtárs időszerű kérdésekről mondta el gondolatait, s az utóbbiak egyikével a taggyűlésen résztvett kommunisták helyett vitába szállók. A felszólaló a pedagógusok, az értelmiségi emberek gondjaival foglalkozott, s a beszámolóban elhangzott megállapításra — mi szerint Mezőhegyesen noha jó a pártszervezetek és értelmiségiek kapcsolata, mégis kevés közülük a párttag — ekép válaszolt: Valóban sok Jó pedagógus van Mezőhegyesen és közel állnak a párthoz, némelyek sorainkba kívánkoznak, de a községi pártalapszervezet szociális összetétele miatt úgy gondolom, erről szó sem lehet. Egy másik felszólaló csaknem hasonlóan erősítgette ezt a nézetet. Igaz, helyesen abból indult ki, hogy a párt, a munkás- osztály pártja és sorait elsősorban a munkások legjobbja iból egészíti ki, de felszólalása befejező mondata arra enged következtetni, hogy szerinte a pártban az értelmiség csak tessék- lássók módon kap helyet, mert beszédét így fejezte be: Ha annyira életkérdés ez Mezőihegyesen, hát vegyék fel őket. E két vélemény elgondolkoztató és ha jobban fontolóra vesszük, nem is új. Emlékezzünk csak, a korábbi évekoSn is voltak hasonló vélemények és nem volt ritka — különösen a községi párta lapszervezetekben —, hogy olyan emberek párttagjelölt felvételi kérelme került »1- utasításra, akik egyébként alkalmasak voltak és szívvel-lé- lélekkel a pártba kívánkoztak. S mindez azért, mert így kívánta a statisztika. Azt senki sem vitathatja, hogy a ml pártunkban elsősorban a munkásosztály legjobbjainak van helye. De tévedés ne essék. A mi pártunk a parasztság, a dolgozó rétegek legjobbjait is magéba foglalja és ezek e’é az emberek elé nem emelhet senki sem kínai falat. És ha Mezőhegyesen csak a statisztika az oka annak, hogy a pedagógusok színe-java nem tagja a pártnak, akkor ez, nevezzük csak nevén a gyereket, szemellenzős, élettől elvont politika. Mert mi a helyzet tulajdonképpen? Mezőhegyes nagy mezőgazdasági és jelentős ipáit centrum Békés megyében. A lakosság túlnyomó többsége a szocialista mezőgazdaság és ipar munkása. A párttagság túlnyomó többsége — ahogy azt a taggyűlés képe is mutatta — munkás. Cukorgyári, kendergyári, állami gazdasági. Ezek az emberek az üzemi pártszervezetek, s nem a községi pártalapszervezet tagjai. A két termelőszövetkezet kommunistái is külön pártszervezethez tartoznak, így nem csoda, nem is meglepő, sőt természetes, hogy a községi pártszervezetben kevés a közvetlen termelő munkában résztvevők — különösen a munkások száma. Ez az összetétel különösebben nem is változhat a községi pártalapszervezetben. S ha nem változik, akkor mi lesz? Hol, melyik pártszervezet ajtaján kopogtassanak a pedagógusok? Hol várakozzanak bebo- csájtásra? Lóm esek mennyire megcsalják az embert a számok és milyen torzképet teremt a statisztika, ha azt nem értelemszerűen fogjuk fel. Mert hogy is áll ez a valóságban Mezőhegyesen? Ha a község több mint 500 kommunistájának foglalkozását tekintjük, többségük munkás, fizikai dolgozó, s elvétve akad néhány értelmiségi. Nem találjuk közöttük azokat a pedagógusokat, akik az ellenforradalom tobzódásla közben és utána is megállták helyüket. Hiányoznak közülük _ jócskán a kipróbált, minden sarat megállt szakemberek is és így nagy ösz- szességükbön, ha az egész község kommunistáinak foglalkozását tekintjük; akkor épp az ellenkezőjéről, arról győződik meg az ember, hogy kevés az értelmiségiek számaránya. No de hagyjuk a számokat, mert elvégre nem ezzel mérjük mi az embereket, hanem az elvhűséget, becsületet és magatartást rakjuk mi a serpenyőbe és úgy mérjük meg, hegy alklaJmas-e arra, hogy befogadjuk sorainkba. A becsületes, pártba kívánkozó és velünk e- gyütt harcoló emberek elé nem állíthatjuk mi a statisztika rosz- szul felállított sorompóját, nem beszélhetünk erről immel-ám- mal, s csak úgy hányavetien, hogy „ha létkérdés ez, hát vegyék fel őket”. Annál inkább nem, mert a mezőhegy estek is nagyon jól tudják, hogy abban a fáradozással teli és egyre jobban gyümölcsöző munkában, melyet a község felvirágoztatásáért tesznek, ott van a pedagógusok, a szakemberek fáradozása, s a törekvése is. Deák Gyula A ..frontváros11 és a német kérdés f'jiftyeivi és helytörténeti kutatás eredményei , a „Békés megyei kis fiizet“-ben Tervszerű kutatómunkával segítik Békés megye pedagógusai az utóbbi években a tudományos haladás ü gyét. Egy munkacsoport népünk szellemi értékelt megbecsülve feltárta a békési, orosházi magyar népnyelv, valamint a békéscsabai magyar és szlovák népnyelv sok jellemvonását. Egy másik kutató csoport országos jelentőségű kezdeményezése a Békés megyei helytörténeti térkép elkészítése. A helytörténeti térkép szemlélet- -n ábrázol la a Békés megyei ő semberi települések helyeit, a XV. század bonyolult feudális birtokviszonyait, a török hódoltság pusztításának nyomait, a főbb harcok hadseregeinek útjait, az ütközetek helyeit, az agrár- és munkásmozgalmak emlékezetes helyeit, és a megye fontosabb fel- szinra’zi változásait. A Békés megyei Lapkiadó vállalat megjelenteti a kutatómunka eredményeit „Békés megyei kis füzet” című népszerűsítő kiadványában, amely tartalmazza Vajda Aurél szöveges magyarázatát Békés megye helytörténeti térképéről és VIrágh Ferenc tanulni ányát a békési tájegység népnyelvéről. A neves egyetemi tanárokkal felülvizsgáltatott tudományos anyag nagy segítséget nyújt majd a további kutatásokhoz megyénkben. A nevelő és szórakoztató kiadvány egyúttal pályázati felhívással fordul Békés megye sportbarátaihoz. »» A most záruló hónapról a diplomáciai évkönyveik feljegyzik majd, hogy a nemzetközi erők mérkőzésének súlypontja, —hosxszabb szünet után — ismét áttevődött Európára. A szocialista, illetve az imperialista világ erőát- csopontosításánaik és újabb felso- nakozásámsk ezt a folyamatát N. Sz. Hruscs-'Vnak, a Szovjetunió miniszterelnökének november 10-i beszéde vezette be. Vitássá téve a potsdami szerződés berlini négyhatalmi státusára vonatkozó pontját, a szovjet miindsz'ere’nök voltaképpen az egyre égetőbbé váló német kérdés egészét vetette fel. Amikor Hruscsov Bertimre tette ujját, a gyakorlott orvos, biztonságával tapintott rá Európa legérzékenyebb pontjára. A „front- város-’ elnevezés, rhogvan a nyugati szóhasználatban emlegetik a német fővárost, a berlini kérdés lénveoére u+al. A szomaiís+a világ testébe mé'yen beékelődő Nvu- g’t-B"rtin ugyanis a szó szoros értelmében a frontvárcs szerepét tölti be a nyueati tábornokok és politikusok stratégiai számításaiban. Ameddig a NATO vezérkar előretolt hadállásnak tekintheti Nyugat-Berlint, addig Moód Péter felszólalása ax ElSSZ-közgy ülés Politikai Bizottságában Ax ENSZ-hözgyűlés Politikai Bizottságának november 28-i délutáni ülésén a ciprusi kérdés vitájában felszólalt Moód Péter rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, a Magyar Népköztársaság állandó ENSZ képviseletének vezetője. Bevezetőül egyebek között kijelentette: a ciprusi kérdés megoldatlanságának egyik alapvető oka az angol gyarmatosító politika ama erőfeszítése, hogy a kérdésnek az alapokmány szellemének megfelelő, vagyis a ciprusi nép önrendelkezési Jogának biztosításával történő megoldását meghiúsítsa. Ezzel összefüggésben idézte MacMillan angol miniszterelnök szavait, aki szerint az angol ciprusi politika egyik fő célja: „biztosítani a sziget angol támaszpontjait és berendezéseit, amelyek szükségesek ahhoz, hogy Anglia eleget tegyen nemzetközi kötelezettségeinek.” Ha csak egy pillantást vetünk az elmúlt pár év történetére — folytatta a magyar ENSZ-képviselet vezetője, — mindenki előtt nyilvánvalóvá válik, mit értenek az angol politikusok Anglia nemzetközi kötelezettségein. Ciprusi támaszpontjaikról Indultak az angol bombázók Port-Said lerombolására. Ciprus volt a katonai támaszpontja az Egyiptom elleni agressziónak, az Oman és Maszkát elleni akcióknak és legújabban Jordánja megszállásának is. Moód Péter a továbbiakban bírálta az angolok halogató taktikáját. amellyel állandóan elodázzák a ciprusi kérdés megoldását, a szigeten uralkodó terrort és a sziget görög lakosságának egymás ellen uszítását, „a divide et imoera” elvének alkalmazását. Befejezésül hangsúlyozta, hogy a ciprusi kérdésnek az önrendelkezési jog a’apján történő megoí- dása nemcsak a ciprusi görög és török lakosságnak, hanem magának az angol népnek Is érdeke. Európának ezen a legérzékenyebb pontján szüntelenül jelenvaló a konfliktus veszélye. Meggyőzően tanúskodott erről az 1953-as berlini provokáció is. Nem nehéz elképzelni, hogy valami ehhez hasonló újabb nyugati kísértet ma sokkal súlyosabb veszélyeket idézne fed, mint öt észt ndővel ezelőtt. Azután, hogy Nyugat-Németor záigot bekapcsolták a NATO katonai rendsze óbe, s hogy erre feleletként megkötötték a varsói véde’mi szövetséget, — ma hasonlíthatatlanul nehezebb lenne egy eset'eges konfliktust lokalizálná. Mindenképpen indokolt tehát a csütörtökön közzétett szovjet jegy> éknek az a megállapítása, hogy véget kell vetni „a rendellenes és veszélyes berlini helyzetnek, amely annak következménye, hogy e város nyugati övezeteit még mindig megszállva tartja az Egyesült Államok, Nagy-Britannía és Franciaország. Ügy kell eljárni, hogy Nyugat-Berlin ne lehessen többé ugródeszka a szocialista országok, a Német "Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió elleni kémtevékenységhez, kártevéshez és eoJmnmnnk&hov“. Elegendő érv szód tehát amellett, hoav r mefforztott Berlin nyugtalanító prob’émáját efaioz- díhsálk véare a holtpontról. De miért éppen most tűzte napirendre a szovjet dip’omácta *k bertini kérdést? Miért nem tette ezt korábban, vagy talán lehetett volna későbbre is halasztani? Nos, minden bizonnyal lehetett volna — szűk időhatárok közö’t — előbb, „vagy kicsit később szóvátenni a berlini helyzetet. Ámde az bizonyos, hogy napjainkban már rendkívül sürgetővé vái't megragadni azt a láncszemet, amely jószerivel maga után vonhatja a német kérdés egészének felgöngyölítését. Ami a probléma magvát illeti, azt Euróoa népei túlságosan is jód ismerik. Immár fél évszázada, hogy a német finánctőke, s első szülötte: a német mi'itarizmus kontinensünk legveszedelmesebb kórokozója. Ez a fertőzés különösen virulenssé vált a legutóbbi félévben. Közismert, hogy az Elbától nyugatra amerikai segédlettel megkezdték a Bundeswehr atomfegyver-kiképzését. Szervezik már a rakétafegyver zászlóaljakat, s atomháborúra készítik fel a nyugat-német légierőt is. Európa uralkodó kérdése ma ez: sikerül-e a 12. órában megállítani azt a végzetes folyamatot, sikerül- e megakadályozni, hogy a píréiból feltámadt militaris.a nyugst- i német állam atomhatalommá váljék? Ez az igazi tétje annak a diplomáciai offenzívának, amelynek — a jelek szerint — csupán nyitánya az a követelés, hogy mindenekelőtt normahzálják a berlini helyzetet. Feltehető a kérdés, miképpen e- 1 gyengetheti a német probléma megoldását Berlin státusának napirendre tűzése? Nos, közel járhat az igazsághoz a tekintélyes londoni Times, amikor rámutat: „A j Szovjetunió egyik célja valószínű- I leg az, hogy a nyugati hatalmakat hozzászoktassa a keletnémet ha-* tóságokkal való tárgyalásokhoz.** Egyes megnyilatkozásokból ítélve, a szovjet diplomáciai % kezdeményezésnek máris megvan az a jótékony hatása, hogy a nyugati politikai gondolkodást kezdi „hozzászoktatni” a Német Demokratikus Köztársaság létezésének reá- ' lis tényéhez. „EZ kell ismerni — állapítja meg az Economist című befolyásos angol hetilap —, hogy a nyugati hatalmak és a nyugatnémetek a potsdami egyezmény évek óta tartó gyakorlati lebecsülése folytán lehetővé tették a Kreml -politikusainak, hogy úgy lépjenek fel a színtéren, mint a- hogyan most Hruscsov teszi.., Most aztán a Nyugat azzal a kellemetlen feladattal áll szemben, hogy le kell vonni a végkövetkeztetéseket a két német állam létezéséből. Jó lenne, ha ezeket a következtetéseket önként vonná le, nehogy o- lyan kényszerhelyzetbe kerüljön, amelyben a Szovjetunió fogja erre rábírnif‘ Talán éppen e következtetések levonásának első jele, hogy Dulles amerikai külügymi niszter — Bonn legnagyobb megrökönyödésére — szerdán kijelentette: a nyugati hatalmak szükség esetén „esetleg érintkezésbe lépnek a keletnémet hatóságokkal“. A szovjet jegyzék első nyugati visszhangjai arra vallanak, hogy a szovjet diplomácia a legalkalmasabb ponton ragadta meg a német kérdés láncolatát. Igaz u- gyan, hogy a nyugati fővárosokban .elfogadhatatlannak’' -minősítik a szovjet álláspontot, de — hírügynökségi jelentések szerint „megkönnyebbüléssel” fogadták a féléves határidőt. A nyugatnémet kormánykörökben mindinkább felülkerekedik az a nézet, hogy ezt a félévet komoly tárgyalásokra kell káh aszná In Miután a legutóbbi években any-“ nyiszor elutasították a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság ilyen irányú kezdeményezéseit, most az angol kormány — az AFP londoni jelentése szerint — „hajlandó kihasználni a Szovjetunió áltat felajánlott hat hónapi l- dőt, talán olymódon, hogy elősegítené egy négyhatalmi értekezlet megvalósulását. Ezen a némztkér- dés átfogóbb keretei között fontolóra vehetnék Berlin jövőjének problémáját is. Az AFP washingtoni jelen ése szerint „az amerikai főváros tájékozott köreiben nem tévesztik szem elől, hogy a szovjet javaslat nyilvánvalóan békü’ékeny hangja okvetlenül ha* ássál lesz bzonyos országok közvéleményé e. Ft lte- hető tehát, „.hogy a nyugati hatalmak olyan formulát keresnek, ame'y nem vágja he az ajtót a tárgyalások előtt... Az eikövetkezendő hetekben, sőt hónapokban számítani lehet arra. hogy újból megindulnak a tárgyalások nemcsak Berlin, hanem egész Németország jövőjéről Is.” Az első visszhangok tehát arról tanúskodnak, hogy a szovjet kezdeményezés máris elérte első célját: kimozdította a német kérdést a reménytelenség állapotálból. Az érdekelt nyugati hatalmak most még egyszer számot vethetnek a mai világ reális viszonyaival, s a 12. óra előtt 5 perccel megfontolhatják, hogy érdemes-e megkockáztatni, hogy kétélű atomfegyvert adjanak Speidel és társai készébe’
