Békés Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-25 / 278. szám

1MM. navemfcMr M. MM

BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG

5

Emeletes iskola a Yl. kerületben

Iskolaavatás Békéscsabán

Békéscsaba egyik legnagyobb kerülete, a hatodik 'kerület avatott tó iskolát november 23-án, vasárnap. At, új iskola megyénk egyik legszebb és legkorszerűbb általános iskolai intézménye, parkettás, Világos tantermeiben neveié és tanítvány kitűnő munkát végezhet. Az új iskola szép termeit járna, akaratlanul is arra gondol a szemlélő, hogy milyen sokrétű és körültekintő az a gondoskodás, tnely államunk részéről megnyilvánul a VI. kerület lakói számá- I« is. Ilyen modem tantermek, Iskolák csak a szocializmust építő társadalomban épülnek a nép gyermekei számára, míg a múlt rendszerben sötét, elhanyagolt tér. meket neveztek lói iskolai oktatásra alkalmas helyiségeknek, ftajncs, ezek közül néhányban még ma is taní'.anak, mert a tanteremhiány megszüntetése sem oldódhat meg egyik napról a másikra. A Sztraka utcai, a Hajnal utcai, Síp utcai és még néhány alsótagozati tantermünk a múlt öröksége, de a IX. számú általános iskola emeletes épülete és sok más ilyen iskola, — mái' a jelen kor alkotása. Nemsokára eljön a- ec inban az idő, amikor minden pe_ ,J '«ógus, és minden tanuló a leg- demebb körülmények között ‘taníthat és tanulhat.

Ilyen gondolatok jegyében nyitotta meg Knyihár János igazgató az új iskola avatóünmepeégét, majd szavalatok és az énekkar mős-srszámad után Laukó György elvtárs, a megyei tanács elnökbe- helyettese emelkedett szólásra.

— A Magyar Szocialista Munkáspárt és a kormány fontos feladaténak tekinti az iskolai férőhelyek állandó bővítését — mondotta. Tartalmi téren pedig a tantervek reformálását olyanképpen, hogy az megfeleljen a szocializmus épí ése követelményeinek.

4 z iskola társadalmi üggyé vált, megyénkben eddig 280 tanterem létesült 6 millió forint értékben, főként helyi kezdeményezésekből. Fényes bizonyítéka ennek az itt ünnepelt iskola is, melynek le' ■fűtését a VI. kerület dolgozói kezd eméryez'ék, Államunk 1 millió 200 ez.er forintot adott, a tár- Mda'mi munka értéke pedig 350 ezer forintot ért el. •

Laukó elvtárs ezután elmondotta, hogy ne feledkezzenek meg a

pedagógusok, szülők és gyermekek arról, hogy a VI. kerület új iskolájának felépítéséhez az egész

város, üzemé«, intézmények, iskolák ifjúsága is hozzájárult}

— A téglagyár munkásai téglát

adtak — mondotta —, a Híd- és Vízműépfté6i Technikum tanulói nevelőik vezetésével segítettek az alapozási, falazási és ácsmunkákban, teljesen díjtalanul. A csabai fuvarosok vállalták a homok és egyéb szükséges anyagok szállítását, ugyancsak fuvarral segített az Autóközlekedési Vállalat, a Békés megyei Állat- és Zsírbegyűitő Vállalat is. A Sütőipari Vállalat munkásai a Mozi üzemi

Vállalat dolgozóival együtt a villanyszerelést segítették. Bekapcsolódott az iskola felépítéséért folyó társadalmi munkába a Forgácsoló Szerszámgyár, a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat, az Építőipari Vállalat. Más iskolák tanulói, úttörői délutánonként jöttek el téglát hordani és válogatni, hogy a hatodik kerületi kis társaik számára is mielőbb felépülhessen második otthonuk, az új iskola.

Laukó elvtárs ünnepi beszéde végén annak a reményének és kívánságának adott kifejezést, hogy ez az új iskola a párthoz, a nép- köztársasághoz, a munkásosztály, hoz hű, harcos, igaz hazafiakat nevel gyermekeinkből, majd a megyei tanács vb. nevében sok sikert és jó egészséget kívánt a tantestületnek, a szülői munkaközösségnek és a VI. kerület minden dolgozójának.

Az ünnepi beszéd után Kovács Pál elvtárs, a városi tanács vb-el. nőké átnyújtotta az Iskola kulcsait Knyihár János igazgatónak, majd dr. Gindele Józsefné, az Iskola szülői munkaközösségénék elnöke ígérte meg a szülők támogatását, hogy az új iskola minél jobban betölthesse hivatását.

Az iskola tanulói nevében Horváth Klára VII. osztályos tanuló beszélt.

— Mi — bár gyermekek vagyunk — mondotta —, megértjük az időik szavát, tudjuk, hogy népünk új, nagyszerű jövőjéért, a szocializmus felépítéséért küzd. Nagyon örülünk az új Iskolának, szeretjük azt, vigyázunk rá, és jól akarunk tanulná;

Az ünnepség végén az úttörők köszöntötték az iskola nevelőit, majd az énekkar Tóth Bacsó Lajos tanár vezetésével Liszt Ünnepi dalát adta elő.

Az avatóün,népség után a vendégé« és az iskola neve'ói még sokáig együtt maradtak, és a szü. lói munkaközösség meghívására részt vettek az ünnepi ebéden is.------------0 □ ft------------0

T

udomány — technika

I földi élet keletkezésének három szakasza

Alekszandr Oparin, ismert szovjet tudós nemrégiben beszámolt legújabb kutatásairól. Elmondotta, hogy véleménye szerint földünk eddigi létének kétharmad részében élettelen volt. Szerinte a földi élet kialakulásának története három szakaszra oszlik: 1. A szénhidrogének és származékainak elsődleges kialakulása. 2. A nagymolekula-tartalmú szerves vegyületek kialakulása és végül; 3. Az anyagcserére alkalmas fehérjerendszer létrejötte.

«« —» »»

A világ első folyamatos acélolvasztő agregátja

Az egyik harkovi tudományos intézetben elkéstá tették a világ első folyamatos acélolvasztő. és csapoló agregátjdt. Ez a gépcsoport az eddig ismert futószalagoktól, Martin- és elektromos-kemencéktől annyiban tér el, hogy nem időszakonként csapolja az acélt, hanem valamennyi gyártási eljár rá* folyamatosan történik.

Az agree át összeállításánál a technika legújabb vívmányait vették figyelembe. így például o*l- génnel fújják át az twidáeMs kádat. a folvÄony acélt vacuum- e*ekfrn4ndufcdós módszerekkel munkálják meg. és valamennyi gyártást «1 járást maximálisa« gépesítik.

A* 1J berendezés a folyamatos acélolvasztáson és csapoláson kf- vfll más előnyökkel Is rendelkezik. Term»’ékenysé«e 2.1-s*rr szárúvá» 4a tói az ugyanolyan kapa. cftásfl Martin-, és ötször a hasonló t«*ltesftménvfl elekteomos- kemencétt termelését. litvánokkor a különféle gyártási folyamatokat az eddig használt olvasztókemencék területének harmadrészén véczfk el.

A kétszívű kutya

Képzeljük csak el: egy normális emberi szer* rezeiben nemsokára szükség esetén két szív oszt. ja meg a szervezet vérellátásának nehéz munkáját.

Ez ma már nem a fantázia túlkapása, hanem tudományos kísérletek által lehetővé vált perspektíva. Vladimir Petrovics Demihov, a moszkvai 1. orvostudományi Intézet professzora 1946 óta dolgozik nyolc munkatársával a szervek átültetésének problémáin. Neve ez év októberében bejárta a világsajtót, amikor köztudomású lett, hogy egy kutya testére második fejet ültetett. Szemtanúk állítása szerint mindkét fej normálisan reagál fényre, érintésre, sőt élelemre is.

Demihov professzor számára ez csak egy kísérlet a sok közül: 1954 óta több mint tizenötször sikerült kutyák fejét és mellső lábát átültetnie. A legtöbb ilyen kétfejű és hatlábú „szörnyeteg” 2—3 napio életben maradt, sőt két ízben hat napnál is tovább.

Az efféle rendellenes élőlények „gyártása” nem valami értelmetlen is brutális játék, hanem jelentős haladást jelent az orvosi kutatásban. Annak a problémának megoldását szolgálja ugyanis, hogy miképpen lehetne beteg szerveket egészségesekkel pótolni.

Demihov professzor többek között egy juhászkutya testébe második szivet is operált. A „pótszítmelynek dobogása sztetoszkóppal jól kivehető, közvetlenül a kutya bőre alatt működik. A professzor elmondotta, hogy a juhászkutya „igazi szíve" a jelenlegi körülmények között elsősorban az agyat látja el vérrel, a beültetett szív pedig a test vérellátásáról gondoskodik.

Demihov professzor foglalkozik azzal a gondolattal, hogy embereken végzett szívműtéteknél a : jövőben ne „müsztvef alkalmazzanak, hanem : 1. emberi szívet, melyet közvetlenül a halál be- ■ állta után kioperáltak és új tevékenységre ser- S kenteitek: 2. olyan emberi szívet, amelyet az • embrionális állapotból mesterségesen neveltek ■ normális nagyságúra; 3. majomszívet. Az első ■ két megoldással már folynak a kísérletek és rö- • videsen megkezdődnek a majomkisérletek Is. E ■ célból Indiából hozatnak majmokat a Szovjet- : unióba. !!

Demihov professzor kezdeményezésére rövidé- ■ sen óriási intézetté bővül a laboratórium, ahol j kizárólag átültetési problémák megoldását dől- s gozzák ki. *

A művelődés százados útjai

A Bach-korszak világfa

A dicsőséges, de végső eredményeiben tragikus 1848—49-es szabadságharc után a Habsburg ház minden eszközt felhasznált arra, hogy népünknek e nagyszabású tettét, nemzeti önállóságunk e csodálatos emlékét besározza és kitörölje a magyarság szívébői, s ■a jaj a legyőzőiteknek elvével be- hódolásra késztesse a magyar népet. Kegyetlen terror, drákói szigor fojtott el minden nemzeti törekvést. A rendeletek özöne megbénította fejlődésnek indult gazdasági életünket, gúzsba kötötte nemzeti öntudatunkat.

A kormányzat nem volt válogatós a maga módszereiben. Egymást érték a házmotozások (Gre- guss Ágost szarvasi tanárnál, a szabadságharc lelkes hívénél is) és vagyonelkobzások, a köröztetések és perbefogások, nem egyszer hosszú időre történt elítélések sőt kivégzések, a politikai felelősségre vonások és állandó ellenőrzések, a feljelentések és vádaskodások. Hazánk e szomorú időszakban egy évtizeden át csakugyan „néma tartomány” lett. Elnémultak a bátor hősök, elhallgattak a szabadságharc idején szerepet vállalt vezetők, emigráltak az ország legjobbjai.

Hazugság lenne azonban azt állítani, hogy népünk elfordult 48 emlékétől. Az egyik megyei főszolgabíró 1850. február hó 24-én kelt helyzetjelentésében ugyanis a következőket olvashatjuk: „A rendeletek tellyesitésében a nép ellen panaszkodni nem lehet — hogy azonban ártatlan jellemét, melyet a forradalom alatt az ízgatóknak megszeplőeiteni sikerült — egészen visszanyerhesse az eltántörődött nép, arra gond s üdő kívántatik.”

Tűrt a magyar, némán teljesítette a parancsot, az előirt kötelességeket, megtartotta a rendeleteket is, de „csendes, zárkózott és komolyan hallgatag'’ volt, s „éppen ezért hangulata nem Iegkielé- gitőbb”, ahogyan Bonyhády megyei főnök szögezte le 826/1850. sz. kár. biztosi elnöki körlevelében.

A kormány figyelme mindenre kiterjedt, összeszedték a forradalom •alatt megjelent újságokat (megyénkből is beszállítottak jó csomó újságot), nyilvánosan elégették a Kossuth-bankókat, kötelezően előírták a kormányUipok terjesztését s azok tartalmának megmagyarázását, a kormánylapoknak még vasár- és ünnepnapokon is kötelező szerkesztését, megtiltották a „széles karimán és alacson teteü u. n. Kossuth-kala- pok" hordását, a róluk lelógó nemzeti szalagok viselését, ellenőriztették, hogy a színtársulatok ruhatáraiban nincsenek-e forradalmi szellemet sugárzó öltönyök, s előadott darabjaik nem „zavarhatják-e meg” a közönség hangulatát. Besúgókkal lett tele az ország, s ezek között különösen jelentős szerepre emelkedtek az Alföld nagyobb falvaiba és városaiba letelepedett sváb és német kocsmárosak.

A legkegyetlenebb terror ellenére is ellenállott lélekben a nemzet. Nem sokkal a világosi fegyverletétel után két Ízben is merényletet kísérelt meg a királyi ház ellen egy-egy elkeseredett hazafi (kellett is aztán templomot építeni Becsben a magyarság „hála adójából” a királyi család szerencsés megmenekülésének emlékére), külföldről pedig számos röpirat érkezett hol szivarban elhelyezve, hol más furfangos megoldást találva, hogy az ellenálló» tüzét ne hagyják kialudni népünk- ben. A legkegyetlenebb cenzúra ellenére is terjedtek a veszélyes tanokat hirdető könyvek. Az e- gyik 1850-ben kiadott megyei ren- delet fogalmazványa, amely a francia Eugen Sue „A nép titkai vagy egy proletár család történe- te” című szocialista eszmékkel te* lített művének betiltását írta elő, a sok hiábavaló tiltó rendelet ha- tása alatt a következőket mondjál ,rA gyakori iüy tárgybeli rendele- fékből kitűnvén, míkint a beállott béke megzavarását kívánók száma nem hogy naponként hevesed- nék, és belátva a béke magasztos gyümölcseit, annak megőrzésében keresnék boldogságukat, de sőt inkább vétkes, veszélyes irányú törekvéseik által elfogulva naponkint szaporodnak, és minden eddigi törekvéseiket oda irányozzák, hogy Európának beállott békéje alapját megingassák.”

A kegyetlen terror idején természetesen a jelen nyílt szolgálata szinte elképzelhetetlen volt az irodalomban. Vajon ki merte volna vállalni a törvény és a kormányzat szigorát, mikor ,jókra sír, sokra vak börtön borul, kik élünk, járunk, búsan szótlanul”, —* ahogyan a nemzet éber lelkiismerete, a költő Tompa Mihály fejezte H abban a versében, melyért neki is üldöztetésben volt része.

A passzív rezisztencia, a jegyes emberek cigányoző sirvavigadása (hogy jóba legyenek a német kocsmárossal), hosszú ideig tartó külföldi katonásdi elől újra a betyárvilág nem sok biztonságérzetet adó szabad életformájához való menekülés, kegyes csalások is szerepvállalások (a kor sok ál-Petőfit ismert) jellemezték e kor világát. Az irodalom és a művészet pedig a szomorú Jelen helyett a múltba és a regényes messzi távolba menekült. Jókai, aki komor cikkben siratta el „élete legszomorúbb naipját“, melyei közvetlenül Világos után Erkel Rezső vendéglátó gyulai házában töltött, regényeiben az Arai tó vidékére vitte el olvasóit, s a magyar szabadságharccal analóg történeteket mondott el bennük. De kellett is ez, hiszen még Eötvös: A falu jegyzője című regénye is bajba hozhatott embereket, s Kölcsey emlékbeszédeit is, 15 évvel a költő halála után, a tiltott könyvek jegyzékére tették, nem beszélve természetesen a valóban forradalmi szemléletű Írásokról, mint a Gyulaváriban rejtőzködött Táncsics köteteiről.

Nem tárhatta fel nyíltan a néma tartomány magyarsága szomorú Jelenét. Ez a helyzet magyarázza a szabadságharc előtt színészként megyénkben is megfordult Vajda János keserű szavait: „1848 előtt még csak föl-fölvilHnt egy-egy nagyobb általános eszme irodalmunkban is, de 48 óta? legjelesebb költőink, mint valami babonás kincskeresők, régi romok közé bújva, ódon szavak után kutattak. Csodálható-e hát, hogy a „képzettebb osztályt pattanó frázisok, csillogó-villogó szóvirágok, erőltetett élcek” érdekelték, s „a tanulatlan nép ábrándjaiban” volt több realitás?

Irtózatos sivárság mindenütt! A nemzedék, mely megrendült hitében, csalódott eszményeiben, kiábrándult legszebb törekvéseiből, valójában élőhalott volt. Csak nehezen tudott felocsúdni a nemzet a nagy vihar után.

ELEK LÁSZLÓ