Békés Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-19 / 273. szám

IHM. november 1*.. szerda BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 5 Reflexiók versekhez »a. Jelentős művészi alkotások mindio a való élet ihletésére születnek és sohasem hiányozhat be. lőlük az író pártos, javító, nevelő, vádló állásfoglalása. — Ez nemcsak európai vagy országos jelen­tőségű müvek kritériuma, de érvényes mértékké és kőtelező belső törvényszerűséggé kell, hogy e- melkedjék a vidékünkön élő és alkotó írók számára is, ha igénylik a nyilvánosságot. Sajnos, a szerkesztőségbe szerényebben „bírálat céljából”, kissé szerénytelenebbül „közlésre" küldött versek nem igen ütik meg ezt a mértéket. Általánosságban elmondhatjuk: még a legtehet­ségesebb néhány író versein is átüt valami vidékies szemlélet, mondvacsinált pártosság, elcsépelt irodalmi frázisok puffogása — a kifejezésbeli hibákról nem is szólva... Vizsgáljuk meg először a „po­litikus1’ verseket ée gyorsan szö­gezzünk le valamit: régen kinőt­te már irodalmunk azt a gyer­mekbetegségét, hogy „minden mű Jó, amely politizál". Az átélés nél­küli, könnyen megcáfolható érve­lésű politikai versek sokkal töb­bet ártanak nemcsak az irodalom­nak, de kultúrpolitikánknak is, mint a nyílt támadások, mert míg ez utóbbiak ellen szemtől- szembe tudjuk felvenni a harcot, addig az előbbiek a trójai falóhoz hasonlatosan hozzásegítik az el­lenséget, hogy sorainkat bomlasz- sza. Túl szigorúan hangzik? — De gondoljuk csak meg, hányszor éri támadás kibontakozó irodal­munkat akadékoskodó „széplel- kektől”, hogy az „élvezhetetlen és különben sem mérhető komoly irodalmi mértékkel, mert..." — és felsorolják az „okokat". Mi ter­mészetesen nem ilyen „okokat" kívánunk elmondani. Mi elsősor­ban a művészet olyan betegségei­11 kívánunk szólni, mint a dilet­tantizmus, melynek szépen fejlett példányai pöffeszkednek a hoz­zánk küldött versek között is. „Ha meglát az ember, mindjárt meg la (kíván. Nem 1$ csodálkozom ősanyánkon, Éván: Nem kell hozzá klgyd — magadat kínálod, Bűnbe Is döntötted az egész világot. De Adám nem bűnös, mert midőn (meglátott. Elveszíti eszét, lelejtett világot. Örömében akkor nevetésre fakadt, Az alma csutkája a torkában akadt.” (Ö gyönyörű almai -— ez a vers címe...) Ezt a „verset” nem mint dilettáns­terméket, mert még nem is az, hanem mint képtelenséget idéz­tük, bizonyítékául, hogy hová aet a dilettantizmus: megrontja az ízlést, kisdkfcrtja a józan gondol­kodást és feltétlenül nyakát szegi a kritikusnak, ki az ilyesmit csak kicsit is komolyan veszi. Az ilyen és hasonló versíróknak ajánljuk, hogy olvassák el Kosztolányi De­zső Néró, a véres költő c. regé­nyét és vonják le a konzekvenci­át, de ha erre nem lenne idejük vagy kedvük, ide írjuk a tanul­ságot. Ami pedig így hangzik: hehet szeretetve méltó és Igazán jő, sőt valódi nemeslelkű ember valaki anélkül, hogy okvetlenül verset kellene írnia. Ezen túlmenően pedig: a vers­íráshoz bizonyos érzéken, ráter­mettségen kívül kitartó tanulásra is szükség van; anélkül a legra­gyogóbb tehetség Is csak primitív, szánalmas dadogásra képes... A költészethez a tehetségre és tudásra egyaránt van szükség. Sajnáljuk, hogy helyszűke miatt nem állhat itt teljes terjedemében a „Proletár véreimnek" c- vers bi­zonyításképpen — holott egyik e­Nagy törekvést, sok hajlamot mu­tat a valódiság, okszerűség, ke- rekdedség, értelmesség, egyszó­val: — a költészet iránt e vers írója. Nem kétséges, hogy ha köl­tő akar lenni, még igen sokat kell tanulnia. Am ez a verse — kisebb mesterségbeli hibáktól eltekintve — szép. És megnyugtatóan egy­szerű, míg sokkal képzettebb versírókat pattanós frázisok, csil- logó-villogó szóvirágok, erőltetett élcek után kapkodni látunk. Szándékosan kerültük eddig a neveket. De Varga Lászlóét már csak ezért is ide kell írjuk, mert a versolvasó közönség úgyis ha­marosan találkozik még vele. Eb­ben a csendes, szerény fiatalem­berben minden adottság megvan ahhoz, hogy költő, jó költő váljék belőle. Bizonyos értelemiben már­is az. Erős szerkesztő készsége, könnyen folyó, cseppet sem eről­tetett verselése teszi azzá. És az, hogy él, a mában él, állandó for­rongásban van, keres, kutat — kutatja önmagát. Mert még nem önmaga. Gamin-e6 hetykesége Villoné és József Attiláé, más erős hatásokat is találhatunk el­vétve írásaiban. De ha oly töret­lenül fejlődik tovább, mint be­küldött írásaiból lemérhető, ha­marosan üdvözölhetjük az igazi Varga Lászlót. Egy gyengéjére azonban szeret­nénk felhívni figyelmét: még az ő versein is átüt a kifejezésbeli újítókészségnek egy egészségtelen kacs-hajtása, az tudnáiBik, amit a fővárosiak szeretnek — és vall­juk be: joggal — vidékiesnek ne­vezni. Gondolok itt olyan strófák­ra, mint e lap hasábjain nemrégi­ben megjelent ,,Kls tanítónő ál­mai felett° e. versének első része: „Nem az vagy már, akinek [látszol: leányka, kékruhás, hiú. Mit nem lát benned sok fiú, az több, mint szépséged [ruhádszor.” Az utolsó két szó úgy értelmezen­dő, mint például ,kettő hatszor”. Ez biztos: tőle magától tudtuk meg, mert versértő gyülekezetben jó ideig abban egyeztünk meg, hogy elírás. Szánalomra méltó epigon az, aki nem mer újítani, csak a már kitaposott ösvényeket érzi biztonságosnak. De! Ezt nem tartjuk sem újításnak, sem pedig helyes, követendő útnak. Igazán szép, emberi melegségű verseinek értékét kár lefokozni Varga Lászlónak ilyen és más efféle „újításokkal." ... Befejezésül vonjuk le vizsgáló­dásainkból a következtetéseket: Mint mindenhez, a versíráshoz is rátermettség szükséges, s csak annak érdemes verset írni, aki­nek költői érzéke is van. Ezért nem is szabad udvariaskodnunk, mert a tehetségtelenség elobb­ii tóbb úgyis nyilvánvalóvá lesz, és a dilettáns nem annyira az iro­dalomra nézve káros, mint száz­szor inkább önmagára. Am a te­hetségnek is sokat és kitartóan kell tanulni, mert csak így bon­takoztathatja ki tehetségét. Kovács György Egy rémhír nyomában (03­Nyetcvanezer nő dolgozik a mezőgazdasági üzemekben Növelni kell a szakmával rendelkező női munkások számát A Mező- és Erdőgazdasági Dol­gozók Szakszervezetének aktivis­tái 22 üzemben megvizsgálták a női munkások helyzetét. A Szak- szervezet ugyanis országszerte na­pirendre tűzte azt a problémát, hogyan lehetne tovább Javítani a mezőgazdasági üzemekben dolgo­zó nők munkakörülményeit, s fo­kozni szakképzettségüket. A felmérés szerint az állami gazdaságokban, gépállomásokon, erdőgazdaságokban csaknem 80 ezer nő dolgozik. Az összes alkal­mazott 30 százaléka nő. Az asszo­nyok és a lányok főként a nö­vénytermelésben, a zöldség- és gyümölcskert észetekben munkál­kodnak. Az erdőgazdaságokban a esem etek értekben, a meg-zedésnél és a válogatásnál lehet nagy számban nőket találni. lén vége­sen kisebb a női alkalmazottak a- >-ánya az á'attenyésztöl munka­körben. A mezős®«! as ásd nagy­üzemekben dolgozó asszonyok és ián vök több mint 80 százaléka szakszervezeti tág. A vizsgálat szerint a nők között viszonylag kevés a szakkénzett. Kevés nőt lehet, találni vezető munkakörben, és a- szokszowezet munkájának Irányításába se kap- esoléd’ak be kellőképpen.-t^k­Jó a MÁV téli felkészülése A MÁV az idén jól felkészült a téli időjárásra, elsősorban meg­felelő mennyiségű daratoosszeneí tartalékolt, ami igen fontos a téli forgalom jó letxmvola tásánál. De- rénye a ballada! lüktetésű felépí- cerober—február között a 424_es tés —, néhány sort azonban idéz­zünk belőle: „Földszag, olajos folt — beborított nem Idegen szín, íz nékem, ki a kéményerdők tövéig lankás rétek füvéről értem. S most Itt vagyok előttetek — bár tíz éve jöttem ide — köszönöm, hogy ti is eljöttetek elém, telkemre csillagot tűzve. Őszintén szólok, nem erölködök, A messzeségről felszálltak a ködök: fiaim már ott gyúrnak holnapot. Kommunista lettem. — lm, ig> vagyok.’ jelzésű nagy teljesítményű mozdo­nyok lesznek derékhadai a sze­mélyforgalomnak, s ezek a gépek lényegesen könnyebben birkóznak a :éllel. Igen nagy gondot okoz a MÁV- nak a kocsik világítása és fűtése. A világításhoz nincs elegendő ak­kumulátor, az elromlott akkumu­látorok megjavítása sem volt tel­jesen megoídható. Ezen most igyekszik segíteni a vasút, s még a tél beállta előtt akkumulátor ja­vító műhelyt hiv életre. Kevés a kazánkocsi is, amelyek­kel fűteni lehetne a vonatokat menet közben. Éppen ezért a ko­csikat az induló állomásokon elő­re befűtiik, s a mozdonyszemély- zeírnek csak arról kell gondoskod­nia, hogy menet közben elegendő gőzzel táplálják a fűtőtesteket. Az ellenség régi szokása, hogy egy-egy nagyabb fontosságú e- semény előtt kü'önféie rémhí­reket agyai ki és terjeszt. E te­kintetben Mezőhegyes sem ki­vétel. Az állami gazdaság ered­ményein nem egyszer bosszan­kodnak a levitézlett urak és e- zek kiszolgálói. Nem véletlenül kapargáltak a múlt hetekben ezek az emberek a hajdani cse­lédélet szemétdombján. Rémhí­reikkel meg akarták zavarni a gazdaságban kialakult munka­fegyelmet. Pánikot akartak kel­teni, amikor egymás fülébe sug­dosták és terjesztették: „Zsá­kolhatják a fiatalokat a főmag­tárban*” A rémhírterjesztők célja vilá­gos volt. A mezőhegyest ifjúság egységét akarták megbontani. Hirtelen, munkásbarátokká vál­tak s a „dolgozók érdekében’* hallatták szavukat. A mi munkásvédebnünk har­cokban született, még pedig o- lyam csatákban, amelyeket a ré­gi kapitalista világ maradvá­nyai elleni küzdelemben vív­tunk meg. Győztünk 1 Győzel­münk során új törvények szö­vegét formuláztuk, s megtiltot­tuk az ifjúság nehéz testi mun­káját. Hosszú listát állítottunk össze azokról a munkahelyekről, ahol a fiatalok ereje nem, vagy osah részlegesen vehető igémy- be. Ilyen törvénnyel a Horthy- Magvarors-ág nem rendelkezett. No de menjünk a fűmagtár­ba, ismerkedjünk meg az ottani fiatalokkal, munkakörülménye­ikkel, győződjünk meg arról, vajon esákóHak-e már? A földszinten a bejárat mellett egymás végében szelektorok sora­koznak. A magtisztító gépek mel­lett egy-egy fiatal leány sürög-fo- rog. A rekeszekben zsákerdő. A zsákokban tisztított búzavetőmag. Valamennyi zsák fémzárolt. A gé­pek monoton zakatolásán felülke­rekedik a jókedv, a nevetés, a vic­celődés, az ének, s mindaz, ami nap mint nap kiséri azokat a mun­kahelyeket, ahol többen és főkéné életerőtől duzzadó fiatalok dolgozi nak. Az egyik gép mellett Filimon Ilona éppen zsákot cserél. A meg- telt zsákot lecsatolta, kétkerekű targoncát — molnár-kocsit — csúsztatott alá, majd a rekeszek- ben levő teli zsákok mellé állí­totta. Vártam, figyeltem., vajon mikor cipekednek itt a lányok, de bizony vem láttam egyet sem közülük, a ki zsákolt volna, de még úgy sem, hogy ketten vigyenek egy teli zsá­kot. A szelektorok garatjába sem zsákból öntik a búzáit, mint sok helyen, hanem kosárból, amelybe 15—20 kilónál több gabona nem fér. Az első emeleten Szűcs Margit és Páncsics Erzsébet a répamag­tisztítógép garatét öntik fel, s az osztályozott magot szedik zsákba. A répamagos batyu olyasmi, mint egy kisebb tollas-zsák. Amikor megtelt, majdnem akkora volt, mint Páncsics Erzsébet, de csak magasságra, mert az olyan vékony teremtéseket, mint ő, hármat is elnyelne. Szügyi Margit lapáttal rakja a zsákba a répamagot, munkatársa pedig a zsák száját tartja. Igen jó a hangulatuk, s a nagy munkában még a tréfacsinálásra is vám gond­juk, idejük. Engem is megtréfál­tak, amikor megkérdeztem tőiükl — Zsákoltak-e már1 — Hogyne — válaszolta a la* púira dőlve Szügyiek leánya meg* tévesztő komolysággal. — És mit vitt a zsákban? — Levegőtl — kacagtak, * én 15 velük. Szerettem volna, ha a főmagtár­ba velem jönnek azok, akik szárnyra bocsátották az ottani fia­talok zsákoltatásáról szóló rémhí­reket, vagy még inkább azok, akik ezt élhették, hogy két szemükkel győződjenek meg a szótákolmány valótlanságáról, Dupsi Károly yfyielkedUói üáenelek BUZI SÁNDOR, BÉKÉS, Tan­gazdaság. Miként azt közvetlen le­vélben is közöltük, írásait (híreit, eseménybeszámolóit stb.) a beér­kezés sorrendjében feldolgozzuk. A választások alkalmával anyag­torlódás is előfordult, a megjelen­tetéssel kapcsolatban számítunk türelmére. SIMON SANDORNÉ, ÚJKÍ­GYÓS: Mint kiderült, egyes szer­Megjelent a Ködös napok című könyv A Békés megyei ellenforradalmi cselekményekről szóló ri­portsorozat megjelent könyvalakban is. A zöld címlapú köny­vet tíz kép teszi még változatosabbá. A szerzők (Cserei Pál, Varga Tibor) a könyv 104 oldalán helyet adtak több vidéki el­lenforradalmi cselekményről szóló írásnak is. Kapható 8 forintért a megye valamennyi postahivatalában, hírlapárusítóknál és a békéscsabai Hajnal könyvesboltban. vek már régebben is foglalkoztáit panaszával. Mindenesetre ügyét kivizsgáltatjuk s annak eredmé­nyéről azonnal értesítjük. SZ. F., ELEK: Panaszle veiét oly bonyolultan fogalmazta, hogy ab­ból a történteket nyomon követni és azt megtudni, hogy hol, mi, miért alakult így, ahogy alakult, felettébb nehéz. Arra kérjük, hogy máskor világosabban, átgondol­tabban vesse mondandóit papírra. Magát és másokat is sok időfecsér- léstől kiméi meg. M. BARANYAI MÁRIA, OROS­HÁZA: A gyulai Központi Bíró­ság végrehajtó irodájának veze­tője levélben közölte, hogy iratait a végrehajtás foganatosítása cél­jából az adós lakhelye szerint il­letékes nyíregyházi Központi Bí­róság végrehajtó irodájának még október 21-én megküldte. Kérjük, hogy eredménytelenség esetén oda írjon.

Next

/
Thumbnails
Contents