Békés Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-02 / 232. szám

1050. Oktober 2., ísiitor.tök

BÉKÉS megyei ntpüjsäg

3

Eredményes IO esztendő

teaktogMSok panaszkodnak néha,

Szeptember 27-én, -szombaton táz éves születésnapját ünnepelte a Szarvasi Gépállomás. A jnbheu- ■mot együtt ünnepelték a gépállomás traktorosai, s a körzetibe tartozó termeAasaöveíkeaeí vezetői, tagjai. A szarvasi gépállomás büszkén tekisal az «imáit «íz é -'ív* hiszen ez i<4o «lati »en» törsém-t meg egyszer sem, hogy ne teljesítette volna tervét. Nagy szó ez, hiszen az elmúlt 10 évből jó néhány ügy telt «3, faagy a dolgozó parasztokra. egyes tieraa^Joszövet- •kezetekre is ágy kellett rábeszélni a gépet, meat nem -ietmeriék, idegenkedtek töke. Gstosik György igazgató, Kon-da-es Sdifóly, Kineses! György és Mizik Mífaaíy traktorosok a megaasssdfaatói, mennyit kellett érvelni, magyarázni a gépek előnye mellett.

— Rotszul dolgozták talán? — kérdeztük az egyik vendégtől Trabi, György elrtárstól, a szarvasi Haladás Tsz elnökétől

— Kezdetben bizony, akadt baj « gépállomással a mi tsamelős»!- veíkezetünknek is — válszolja. Néni a végzett munka minősége miatt, hanem azért, mert sokszor 5—ß napig is várai kelleti a traktorra. Most már nincs semmi bajunk a gépá'lomással. Idejében és kifogásaimul dolgozik.

A korábbi késlekedés nemcsak a rossz munkaszervezésen, a traktorosok fegyelmezetlenségén, hanem a-'tm U múlott, hogy évekig kevés volt az erőgép.

Kezdetben mindössze hét

traktor és két gumikerekű vontató volt

Két évvel később már 34 erőgép, és egy tehergépkocsi volt. De mire meg*záporod '.az a traktorok', megezáporodit ak és megnőttek a termelőszövetkezetek is. Idővel aztán hozzá nőtt a gépállomás a nagy feladatokhoz. Most már 96 erőgépe, köztük hat lánctalpas DT ■ je, aztán egy Sz—80-asa, 13 vontatója, 14 Zetora, négy gépkocsija, ’4 kombájnja, 57 cséplőszekrénye,

J öntöző motorja és sokféle munkagépe van. Ma már nem a gépállomásra van panasz, hanem a

hogy lassan halad a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés és e- miatt nem mindig van munkájuk.

— Maiunk, a szarvasi Bem Tsz- ben sok munka van — mondja a. terített asztal mellett Bagi Mihály. tsz-élaaök —, de még nincs annyi,, hogy az oílyan kiváló, RzorgaJrfias traktorosoknak, mint Skorka

György is, állandó munkát biztosítsunk. A gépállomás fejlődésével már ott tartunk, hogy az aratást faét nap alatt, a esépJést 14 nap alatt befejeztük, Skorka

György már ötéve dolgozik ter- mduezóvetkezeíünkben, s szintez gondolatainkat is ismeri. A tagság nagyon megszerette, s most sajnálják, hogy- elvesztik egy kiőre az ő Gyurkájukat, mivel sorköteles a fid.

Zsindely Andrástól, a esabacsii- di Dolgozók Tsz elnökétől két pohár sör elfogyasztása közben bírálatot akartunk hallani a gépállomásról a sok dicséret után. De hát azt mondta, hogy termelőszövetkezetüknek kifogástalanul dolgozik a gépállomás. Huszonnyolc hold árpájuk már a földben van és 28 hold föld elő van készítve búza alá. Már vetnék, de még nem érkezett meg a megrendelt 50 mázsa nemesített, csávázott búza vetőmag.

Az elmondottak után igazat kell adni Gaicsik György elvtársnak, a gépállomás igazgatójának, aki büszkén mondotta eí ünnepi beszédében, hogy

az utóbbi időben senki sem

reklamálta a gépállomás munkáját

A gépállomás 17 dolgozója nem hiába kapta meg a kiváló traktoros, illetve a kiváló kombájnos kitüntetést és oklevelet. Hárman, Miloszrodnyi György, Valkovszki János és Ambrus Ferenc most, a jubileumi ünnepségen tűzhették fel a kiváló kombájnos jelvényt. S nemcsak a kitüntetést kapták, amiért a nyáron 223, 189, illetve 168 hold kalászost arattak le, hanem 800—600, illetve 400 forint pénzjutalmat is.

A fiatal Ambrus Ferencet is megzavartuk néhány kérdéssel az ünnepi beszédet, a Szarvasi Vajda Péter Gimnázium kiszistáinak j műsorát követő vacsora, «önözés és táncmulatság közben. Első kérdésünk az volt, hogyan tudta magát a legjobb komfaáj nosok közé küzdeni

— Magam sem tudom, talán a- zért, mert az 1S50 óta szerzett gyakorlati tapasztalatokat kiegészítettem az elmúlt télen egy hathónapos trak íorgépész-tanfolyammal.

Először aratott kombájnnal, s máris

kiváló kombájnos jelvényt kapott

Ennél nagyszerűbb ajánló levél nem kell a következő sok-sok egymás után következő kombájnaratáshoz. Galkovszki János is annak tulajdonítja kiváló eredményét, hogy hathónapos kombájnvezetői és háromhónapos traktoros-képző tanfolyamot végzett.

— Most, mielőtt a jubileumi ünnepségre jött, milyen munkát hagyott abba? — kérdeztük a magas fiatalembertől.

— Most is kombájnon vagyok, rizst aratok.

— Ejha, ez nem mindennapi látvány. Jól halad az aratás, nem süllyed a gép?

— Jól halad. Naponta három és fél, öt holdat aratok le. — Nagy' segítség ez a termelőszövetkezetnek, mert egy ember naponta 150 —200 négyszögölnél többet nem tud learatni.

Amint látjuk, semmi sem fog ki a Szarvasi Gépállomás dolgozóin. S mivel már sok mindent elmondtunk a gépállomás múltjáról és jelenéről, abba is hagyhatnánk a kérdezősködést. De nem halaszthatjuk el az alkalmat, hogy a gépállomás egyik legrégibb dolgozójával, Kincsesi Györggyel ne váltsunk néhány szót. Amikor a gépállomás született, Budapesten dolgozott, Kock György magánvállalkozó betonkeverő gépjeit kezelte. Éppen akkor jött haza szabadságra, amikor a gépállomásra megérkeztek a traktorok. Ott maradt. Azóta ott dolgozik, s talán csak sejtette, de nem tudta, hogy tíz év alatt ilyen sok modem gépje, hatalmas szerelőcsarnoka lesz a gépállomásnak.

K. 7.

Népünknek a kapitalista elnyomás alóli felszabadulás nemcsak politikai jogokat biztosított, hanem munkáscsaládok tízezreit juttatta nagyobb darab kenyérhez, s munkaalkalomhoz.

A munkáscsaládok életszínvonala emelkedésének igen jellemző bizonyítékai azok a statisztikai a- datok, amelyek e családok fontosabb élelmiszerfogyasztását tükrözik. 1956-ban például a munkáscsaládok egy-egy tagja lisztből 15 százalékkal, húsból 21 százalékkal, zsiradékból 23 százalékkal, cukorból 38 százalékkal, tojásból 50 %-kal fogyasztott többet, mint 1938-ban. A megnövekedett fogyasztás, a magasabb életszínvonal elsősorban annak az eredménye, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány által végrehajtott béremelések hatására jelentősen

Az eWeiíförradaJoan után pártunk és kormányunk helyes intézkedéseivel a vártnál hamarabb helyreállt» rend üzemeinkben, vállalatainknál, gyárainkban egyaránt. És ezért, • karhatalom szenein tél az elismerés derék munkásosztályunknak, a- voknak jár. akik már az első ó- rákban felismerték az eileitíor- radaktm veszélyé«, tevékenységét, és minden erejükkel segítettek a read helyreállításában, a tolvajok stsere-hadának megfékezésében. A csaknem két évvel ezelőtt veszélyben levő munkás-paraszt hatalom azóta nemcsak erősebb lett mint azelőtt, de gazdasági életünk is biztonságosabban fejlődik.

üzemeink, vállalataink, gyáraink legtöbbje már a múlt évben tervteljesítéssel, illetve nyereséggel zárta az évet. A társadalmi tulajdon herdálásának, meglógásának megfékezése — mely az ellenforradalom napjaiban megyénkben is annyira elharapózott bizonyos tekintetben kedvezően a- lakult. Bíróságaink, ügyészségeink, karhatalmi szerveink és gazdasági vezetőink nemcsak leleplezték az üzemek, vállalatok „szarkáit”, hanem megfelelő helyre is juttatták őket. Csak a rendőri szervek több mint I millió forint ellopott társadalmi tulajdonra derítettek fényt megyénkben a múlt esztendőben. De ezen túl — és ezért is nem lehelünk megelégedve a társadalmi tulajdon eddigi védelmével — ki tudja mennyi érfék vándorolt ki az üzemekből, a gyárakból a semma is homály fed.

Az üzemi tolvajok garázdálkodása azonban az éremnek csak aa egyik oldala. A gazdasági vezetők, a műszak: vezetők gondatlansága legalább olyan kárt okoz a népgazdaságnak, mint a szánt-szándékos lopás. Mert vakon Járnánk a világban, ha nem vennénk észre, hogy a ■negye néhány üzemében Jelenleg is eltűrik a vezetők, hogy a munkás-paraszt hatalom ellenségei — persze ügyesen — szemük előtt pocsékolják a drága anyagot, szerszámot, azt amit jól lehet más országokból immegnőtt a dolgozók vásárlóképessége. A gyáripari munkások átlag- keresete például az 1949. évi átlaghoz képest csaknem megháromszorozódott, így egyre többet költhetnek a maguk és családjuk fenntartására.

A munkáscsaládok jobb élete a- zonban nemcsak a bérstatisztikák és az ellátási költségek alakulásából mérhető le, hanem az állam által a munkásságnak biztosított egyéb juttatások is hozzájárulnak a jobb élet megteremtéséhez. Jelentős összegeket költ az állam például arra, hogy a bölcsődei férőhelyek számának növelésével megkönnyítse a dolgozó anyák helyzetét. Jellemző a felszabadulás utáni fejlődésre, hogy amíg 1938- ban mindössze ezer gyermek részére volt hely a bölcsődékben, addig 1949-ben ötezerszáz, az idén pedig már csaknem huszonhét- ezer gyermek felügyeletét, gondozását látják el a bölcsődék.

portáltunk kincse« érő evport- teemelvényeink fejében. Némelyik üzemben, gyárban maguk a vécéié beosztású elv társak is panaszkodnak, hogy nem győzik az „elveszett” szerszámokat pótolni, hogy érthetetlenül sok ac energiafelhasználás, mely nemcsak az évvégi nyereségrészesedést veszélyezteti, de féWs, hogy ráfizetéssel zárják az évet. Mindezt tadják, látják, azonban odáig már nem Jutnak el, hogy ennek az okozóit is keressék, kutassák.

A Békéscsabai Vasipari Vállalatnál hónapok óta túlzottan magas a gépkocsi üzemanyagfogyasztás. Ezenkívül más a nyagféleáégek megóvása, megvédése körül sincs minden rendben. A Mezőkováesházl Sütőipari Vállalat álló- és fogyóeszközeinek nyilvántartásánál már hónapok óta tapasztalható hanyagság. Ezt látják és tudják a vállalat becsületes munkásai is. Ilyen gazdálkodás következtében aztán nem csoda, ha a közös vagyonban év végén hiány lesz. Mit mondanak majd a vezetők a munkásoknak, akik P«dig egész évben szorgalmasan dolgoztak? Mert mégis csak a vezetők felelősök elsősorban a vállalat vagyonáért?!

'agy hol volt a csanádapácal földmúvesszövetkezet ügyvezető elnöke — és a többi vezető, az igazgatósági tagok — amikor Ágoston József volt főkönyvelő 1956 márciusa óta zavartalanul töltögethette ki a készpénzutalványokat saját részére, melyből motorkerékpárt, drága ruhaneműket vásárolhatott magának Budapesten, Hódmczővásárfjevesszövetkezetnek. Ennyivel jut kevesebb a boltok bővítésére ebben az évben. Arról még nem is szóltunk, hogy a tagság részjegyeire is illenék visszatérítést fizetni év végén.

Mennyivel hasznosabb lernte népgazdaságunknak, ha minden üzemről úgy lehetne írni és szólni, mint a Békés megyei Húsipari Vállalatról, ahol hosszú idő óta ismeretlen a leltárhiány, ahol a meghatározott anyag- normát nem lépik túl, ahol a zsírt, a húst és a készárut olyan gondosan tárolják, bogy a romlást csak fogalomként ismerik. Vagy miért nem tudnak mindenütt olyan erélyesen fellépni a vezetők nemcsak a társadalmi tulajdon tolvajai, fosztogatói ellen, hanem a közös vagyon hanyag kezelői eflen is, mint az Orosházi Sütőipari Vállalatnál? Hogy mennyire megéri, ha a társadalmi tulajdont felelősségteljesebben védelmezzük, azt az évvégi nyereség és az ebből következő részesedés a legszebb szavaknál is ékesebben bizonyítja majd.

Mindebből nem nehéz megállapítani: kétségtelen az ellenforradalom óta gyors léptekkel haladtunk előre a társadalmi tulajdon fokozottabb védelmében is. De saját magunk s az egész ország eilen vétenénk, ha nem látnánk, hogy még mindig nehéz milliók folynak el megyénkben is egynéhány üzemnél, vállalatnál, gyárnál — gondatlanság, nemtörődömség miatt. Valamennyiünk — .de különösen gazdasági vezetőink — feladata, hogy bármilyen módon Is ezen sürgősen változtassunk. Az egész ország népének további jóléte követeli ezt meg elsősorban.

Balkus Imre

— Kaptok bitangok — mondta magának és hátat fordított az ablaknak.

Cimborám, ha ez »ikerül... tudod, mi leszek?

— Hagyjuk ezt még... Ezekkel az emberekkel semmire Sím megyünk. Ostobák, néznek az emberre, mint az újkapura. Azt szeretnék, ha minden készen lenne. Ezek szervezni?! Még őket is biztatni kell... Apropo, beszéltem Pesttel...

— Nos...?

— O t is nehéz. Az üzemek

nem állnak kötélnek. Elszúrták kissé a szervezést. Túl korán csatlakoztak ezek a... hogyis mondjam „osztály idegenek".

Gúnyos mosolyra húzta a száját, amikor kiejtette az osztályidegen szót, jelezvén, hogy ezek most már csak voltak osztályidegenek. Ma már testvérek. Aztán tovább folytatta: — Csak- hát ráértek volna még szerepet vállalni. Gyanúsak a munkásoknak Vigyáznunk kell nekünk is. Este összeállítjuk a forradalmi tanács névsorát, kell bele munkás és paraszt is. Persze olyanok, akik elég szerények. Ezeket szeretik is a többiek, meg itt sem okvetetlenked- nek... Megiszunk egy feketét? — állt fel és invitálta társát.

— Mehetünk..., de mondd csak, az esti tüntetésen a jelszavakat ki dobja be? Nem lenne jó, ha mi, színészek... — logt* meg Apor Kaskötő vállát.

— Kérlek, ez is rendben van. Van egy nagypaíájú melós itt... Közben persze egyet-egyet én

is bedobok, nem veszik azt észre a tömegben.

♦

...A laktanyában a tisztek és a legénység a rádiókat hallgatta. Előkerültek a katonai rá- ;, diók is, ahova nem jutott köz- ;; használatú vevő. Az R-20-aso- j! kát hallgatták, keresték rajtuk i í Budapestet, Moszkvát, Belgrá- I > dot, New Yorkot, vagy éppen !; a Szabad Európát. ];

Este a parancsnokságról hír j; szivárgott ki: vacsora után az ;! egész állomány részére tiszti JI gyűlést tart a parancsnok. Hi- !! he tétlennek tűnt, hisz’ 23-a óta ! j várják már a tisztek a tájékoz- !; tatást s egészen eddig, 26-ig va- ; | lamire való eligazítást nem hal- ; [ let ak. Pedig a parancsnok: ;! Tóth István, a hadműveleti ősz- ;! tály vezetője: Biczó Gyula és 1j még néhány törzstiszt szinte j; óránként a városban voltak, j; szaladgáltak, de az összetartott < [ tisztek és a ’egénység mit sem J [ tudtak az eseményekből. Min- |! denki várta a gyűlést, bízva, !! hogy többet tudnak a pesti dől* I; gokról is, a pártbizottság véle- <; menyéről is és többen reméltek jj más valamit is: parancsot kap- ;! nak, hogy Békés megyében ele- |! jét vegyék mindennemű ellen- ! I forradalmi cselekménynek. !!

Vacsora után siettek a kato- ! > mák a legénységi étkezdébe. (Folvtatás/i következik: II. rész ) <1

n gyáripari munkások átlagkeresete csaknem megháromszorozódott az 1949. évi átlaghoz képest

mi tiporni ú. a\a*y nem Is létező ellenőrzés hiányában, melyeket

lyen és a környékbeli városokban? Ezzel és a leltárok elhanyagolásával több mint 100 ezer forint kárt okozott a földmű