Békés Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-09 / 238. szám

BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 1958. Oktober csütörtök 2 Egy célért, egy akarattal tietek hosszú és fáradságos mun­kájára tettele pontot megyénkben Magyar Vöröskereszt városi és Blusi alapszervezetei. Későre haj- estéken és vasárnap délutá­nonként emberek tízei, százai gyűltek össze a legeldugottabb he­lyeken és tanácskoztak, vitatkoz­tak. A testvériességtől, az ember­társak egymás iránti szeretetétől áthatott kis kollektívákban szót kért a munkás, a paraszt, az or­vos, a háziasszony és helyes javas­latok sokasága került a felszóla­lások után a küldöttértekezletek jegyzőkönyvébe, a vezető embe­rek jegyzetfüzetedbe. Ezekben a felszólalásokban a legtöbb eset­ben ott volt a miként, a hogyan. Kicsendült belőlük, hogy a Vörös- k ereszt-szervezetek tagjai készsé­gesen vállalnak szerepet e nemes feladatok megvalósításában. Fal­vakban és üzemekben tettek vál­lalásokat, hogy miként hozzák lét­re az egészségügyi állomásokat, hogyan teszik lehetővé, hogy a vöröskeresztes tagok hatékonyabb segítségek tudjanak adni az e- géezségügyi szakszolgáltatásnak. Pontot tettek egy fontos mun­kára, annak csak egy mondatára. Hogy új mondatokban, új fejeze­tekben folytassák megkezdett mű­vüket. Új mondatokról, új fejezetekről van szó. Azoknak az elgondolások­nak', javaslatoknak, felajánlások­nak a megvalósításáról, melyek mint egy mű vázlata, ott vannak az alapszerv ezetek határozataiban. Ezeknek valóra váltásához már az alapszervezetek a legtöbb helyen hozzákezdtek. Gyári munkás, pa­rasztasszony kopogtat az alap- szervezetek ajtaján, szegődik a Vöröskereszt soraiba, hogy szerve­zetten induljon el a békés éjét ezebbétételéért indított harcba. Téglagyári munkás kér segítséget, hogy miként szervezzék meg az egészségügyi állomást, hogy szer­vezzenek elsősegélynyújtó tanfo­lyamokat. A véradás hogyanja, mikéntje felől érdeklődik a béké­si parasztasszony, ki csak ven­dégként vett részt a küldöttvá­lasztó taggyűlésen és onnan tag­ként távozott. És néhány nap múl­tán új névvel, új karton kerül a vérkonzerváló állomás nyilvántar­tásába, mert asszonyunk eljegyez­te magát a véradó-mozgalommal. Uj, pezsgőbb élet költözött a Vöröskereszt alapszervezeteibe és a pezsgő élet során gazdagabb tar­talmat kap tagjainak munkája. E gazdag tartalom kiteljesülésének egyik fontos záloga, hogy a párt- szervezetek, a gazdasági vezetők hathatósan segítik őket nemes hi­vatásuk ellátásában. Kissbb-na- gyobb tanácskozásaikon egyre sű­rűbben ott találjuk a pártalap- szervezet titkárát, a szakszervezeti mozgalom embereit. Közös ta­nácskozások során hangolják ösz- sze munkájukat a KISZ-szel, a nőtanáccsal, a többi tömegszerve­zettel. De ott látjuk a gazdasági vezetőket is, akik oly sokat tehet­nek azért, hogy a Vöröskereszt ak­tíváinak javaslatai alapján egyre jobban valósuljon meg a gond­jaikra bízott dolgozó emberek e- gészségének védelme. Most újabb fejezetekre készül a Vöröskereszt tagjainak tábora. Meghívókat hord szét a postás, mely tanácskozásra szólítja az alapszervezetekben megválasztott küldötteket. Békéscsabán ma ül­nek, össze tanácskozásra, hogy tolmácsolják alapszervezetük tag­jainak elgondolását, javaslatát és számot adjanak arról, hogyan, mi­ként készülnek a megyei küldött- értekezletre és felsőbb szervük, a Magyar Vöröskereszt első kong­resszusára. Sok helyen díszes al- bumökat hímeznek ma a szorgos asszonykezek. Ebbe szövik tervei­ket, elgondolásaikat, kongresszu­si felajánlásaikat. A legtöbb já­rási küldött büszkén számol be majd arról is, hogy a vállalásból hogyan lett tett és még nemesebb feladatok megvalósítására lelke­sítő példa. Nagy munkák időszakát éljük. Az ország népe választásra ké­szül, hogy okos, megfontolt szava­zatával bizalmat adjon azoknak az embereknek, kiknek vezetése révén még gyorsabban haladhat előre országunk s benne megyénk, városaink és falvaink jobb élet felé vivő szekere. Bizalmat, hogy jobb, még szebb legyen a hol­nap, hogy még több kenyér, ru­ha, cipő jusson a dolgozó ember­nek, hogy még jobb, még átfo­góbb legyen népünk élete, benne egészségkultúrája. A Vöröske­reszt tagjainak is ez a legfőbb vágya, de a vágy és az óhaj csak akkor lehet valóság, ha most a küldöttértekezletek előkészítésé­vel egy időben győzelemre segíti a Hazafias Népfront jelöltjeinek megválasztását minden vöröske­resztes tag, minden aktivista, mert egy a célunk, s ennek legfőbb zá­loga az egységes akarat.-----------------------------— S Í TAKÁCS HÍREI A sarkadi járásban október 3-ig hét nőt jelöltek a tanácsokba. Né­gyet a községi, kettőt a járási, e- gyet pedig a megyei tanácsba. Munkásasszonyok és értelmi­ségi nők találkozóját rendezik meg október 10-én. a Sarkadi Cukorgyárban. Apák ankétjét rendeznek Okány- ban október 12-én, 18-án pedig a sarkadi Lenin és Dózsa Tsz-ben. A megyében 10 nő kapott kor­mány. és miniszteri kitüntetést a termelőszövetkezetek 10 éves év­fordulóján. A megyei nőtanács jogügyi bizottsága október 10-án dél­előtt 8—12-ig fogadóórát tart a megyei nőtanács helyiségében, (Szent István tér 10.) —o— A sarkadi járásban mintegy 18 helyen indítanak kézimunka-, il­letve szabó-varró-tanfolyamot. Tanácskoztak a Békés megyei termeltető vállalatok megbízottjai A megyei tanács' mezőgazdasági osztálya októbef 8-án a dél­előtt} órákban.tanácskozásra hívta a Békés megyei termeltető vál­lalatok megbízottait, ; A megbeszélésen mintegy 11 vállalat képvisel­tette magát. A vállalatok képviselői beszámoltak az 1958-as év fel­vásárlásában elért eredményekről és az 1959-es év termelési szerző­déskötések területén szerzett tapasztalatokról. Az értekezlet részt­vevői tisztáztak egy sor olyan dolgot, amelyek a korábbi években, sőt, még az idén is gátolták a termelési szerződéskötést, köztük a vállalati sovinizmus. A cukorgyárak képviselői beszámoltak arról, hogy a cukorgyár­tás folyamatosságát megoldották, mert a termelők nagyobb mennyi­ségű répát szállítanak az átvevő helyekre. Bótkai Pál, a Hazafias Népfront Békés megyei bizottsága titkára nyilatkozatai (Folytatás az 1. oldalról.) VÁLASZ: Tudvalevő, hogy az elmúlt vá­lasztások során éppen a jobbolda­li vagy szektáns hibák miatt nem fejlődhetett ki egészségesen a népfront-mozgalom. Ennek értel­mében természetesen nem is tu­dott megfelelő átfogó mozgalom lenni, például a választások ide­jén sem. Ez a helyzet megválto­zott. Éppen az eddig elmondottak bizonyítják, hogy a népfront-moz­galom fejlődése a megyében is azt mutatja, hogy hétről hétre, nap mint nap széleskörű nagy- jelentőségű feladatokat hajt végre. Most, a választás sorrakerülésével egyik fontos feladata a népfront­nak a választási feladatok sikeres lebonyolítása. Ma már a legrosz- szabb indulatú ember sem mond­hatja el, hogy a népfront-mozga­lom csak „cégér” a választások a- latt, mindenki látja, tudja, ismeri széleskörű tevékenységét. A népfront-mozgalom közel tízezer aktivistái foglalkoztat a különböző választási elnök­ségekben és bizottságokban s ugyanakkor pártunk politiká­jának megfelelően széleskörű felvilágosító munkát is végez a választások sikeréért. Ez érthető, mert a választások azt jelentik egész dolgozó népünk szá­mára, hogy egyrészt lezárjuk az ellenforradalom utáni kanszol idá- eió időszakát, másrészt dolgozó népünk legjobbjaival megerősít­jük és képessé tesszük a tanácso­kat, vagy az országgyűlést arra, hogy sikeresen vezesse szocializ­must építő munkánk megvalósí­tását, dolgozó népünk jólétének további növelését. KÉRDÉS: Melyek azok a főbb célkitűzé­sek, amelyeket jövőbeni felada­tuknak tartanak, és hogyan kí­vánják azokat megvalósítani? VÁLASZ: Egyik fontos feladatunk, hogy a téli időszakot jól kihasználjuk és dolgozó népünk, különösképpen dolgozó parasztságunk mezőgazda- sági, szakmai és politikai művelt­ségét tovább növeljük. Már ké­szülőben van a népfront bizott­ságoknál széleskörű munkaprog­ram és a tél folyamán sok me­zőgazdasági szakmai jelentőségű, vagy a dolgozók érdeklődési kö­rének megfelelő Ismeretterjesztő előadást tartunk a községek­ben, a népfront olvasó köreiben; Ugyanakkor rendszeresen kíván­juk tájékoztatni dolgozóinkat az aktuális kül- és belpolitikai kér­désekről is. Fontos célkitűzésünk, hogy azt a komoly és eredményes munkát, amit a Viharsarki Hó­napok «lerendezésével kifejtet­tünk, tovább fejlesszük. Ezért szé. lesíteni fogjuk a viharsarki mun­kás-paraszt mozgalommal kapcso­latos tudományos kutató munkát és el akarjuk érni, hogy megfe­lelő anyag megteremtésével meg­vessük Békéscsabán egy megyei munkásmozgalmi intézetnek az alapját. Tovább kívánjuk szélesí­teni a gyulai megyei kultúrtör­téneti kiállítás anyagát és egy o- lyan kulturális történeti múzeum berendezésén munkálkodunk, a- mely hű dokumentálója és neve­lője lesz megyénk dolgozóinak, az ifjúságnak tudományos ismeretei növelésében. Jelentős kulturális megmozdu- ■ lások, ünnepségek programja is kidolgozás alatt áll, elsősorban fel akarunk készülni november 7-e, a Nagy Októberi Szocialista For­radalom méltó megünneplésére. Az elkövetkező évben pedig külö­nösképpen kiemelkedik a Tanács- köztársaság 40; évfordulójának megünneplése. Lesz tehát bőven szép és nagyjelentőségű feladni népfront bizottságaink előtt. Két­ségtelen, hogy a megye dolgozói széles körben támogatják a nép­front bizottságokat a választások után is, a soronkövetkező nagy jelentőségű feladat megoldásában — fejezte be nyilatkozatát Bátka Pál elvtárs. (8) „Rendkívüli idő, rendkívüli parancs" II. Amott már rég letették a hallgatót. Csima már csak az „élettelen" készülékbe ordíto­zott. Hiába, a remény a „most vagy soha” karriervágy noszo­gatta a századost. Buszt kerí­tett, beültette embereit, akik rö­vid időn belül Battonyán is el­végezték a pusztítást. Elégedetten dörzsölték kezü­ket hazafelé. Jól szolgálták megbízóikat, egy lépéssel köze­lebb jutottak a „cím”-hez. A jelentésből is ez csendült ki: — Alezredes bajtárs jelen­tem, a parancsot részletekig, tö­kéletesen teljesítettem, várom a további parancsot..; ;..A sínek a töltésen hevertek, de az előkészítő bizottság tag­jai, Kaskötő, Apor és a töb­biek mégis elégedetlenek vol­tak. Ez esetben nem azért, mert szolgáik nem teljesítették kí­vánságukat, hanem a szovjet csa­patokat szidták: — Piszkosaik, itt az alkalom^ mégsem jönnek, nem támadnak. Oda van a terv. Most mihez kezdünk? — Türelmetlenül do­bolt a színészklub kártyaaszta­lán Kaskötő. Terveken, újabb fondorlatokon törte az eszét, így nem is tudhatott arról, hogy míg ők a „szent forradalom” előbbrevitelét tervezik, Tóth al­ezredest a Békés megyei párt- bizottságra hivatták... — Tóth polgártárs, ön be­csap bennünket — rángatta Szél mérnök az alezredesi csil­lagokkal díszített katonái. — Egy emberre bíza ezt? Alá kell aknázni! — Tóth polgártárs! — ron­tott neki Fekete Pál is — köve­telem, hogy szervezze meg a sínfelszedést! Már-már úgy állt, hogy a sí­neket nem szedik fel, de Tóth nem maradt hűtlen önmagához, és társaihoz. A laktanyába haj­tatott s magához rendelte hű­ségesebb embereit — Ide figyeljenek! Itt vannak az önkéntes emberek. Elmen­nek a határállomásra, s felsze­dik a síneket Megértették? Pa­rancsnokuk: Csima Jenő száza­dos. Az én parancsom, senki el­lenszegülését nem tűröm. Ha szükséges, hívjanak telefonon. Néhány perc múlva egy ka­tonai GAZ gépkocsival Csima Jenő, Szél mérnök elindultak Lőkösházára. Majdnem egy idő­ben kígurult a szerevény is a békéscsabai vasútállomásról, mely a síníelszedőket vitte. Most már boldogok voltak a vezérek. Galáníi örömmel bo­rult Fekete Pál nyalkába: — Nos testvér, most már biz­tos... Csima Jenő Lőkösházán ma­gához hivatta Lovas Lajost, a határőrség ottani parancsno­kát. — Mi a helyzet itt, vannak oroszok odaát? — Egy szerelvény van, de nem katonaság, egy polgári sze­relvény, valamiféle árucikkeket szállítana Magyarországra — válaszolta emez. — Trükk! — ugrott fel Csi- ma, aki mozgásával, hörcsögös türelmetlenségével inkább szí­nészre hasonlított, mint kato­nára. Igaz, ha most nem hasz­nálja ki a lehetőséget, ha nem iparkodik tetszelegni vezérei­nek, talán még a századosi csil­lagokat is lefújják válláról. El­végre tagjelölt volt, és ezt a ,,nagy bűnt" valamivel kárpó­tolni kellett. — Trükk! — is­mételte le-felszaladgálás közben a forgalmi irodában. — Felszed­jük a síneket, megelőzzük a bajt! Gyorsan peregtek a dolgok; Kivezényelte az embereket a sínre, s öt-hatszáz méteren fel­szedték a sínpárt. Még ez tartott, Szél és Csi­ma új ötletet terveit ki. — Battonyán is szedessük fel a síneket! — ütött a fejére a mérnök. — Nagyszerű ötlet — hono­rálta a százados, s a telefon­hoz lépett. — Halló! Itt a Békés megyei forradalmi tanács katonai meg­bízottja, Csima Jenő honvéd százados. Megparancsolom, hogy a román és magyar határt át­szelő sínpárt azonnal szedjék fel! — Nem! — hangzott a vonal másik végéről a félreérthetetlen tagadás. Csima szemüvege alatt rángatózni kezdett az orra. Alig kapott szóra. — Mi, mi... mi az, hogy nem!? Tudja, ki vagyok én? — Hogyne tudnám... —mond. *ák vissza nyugodtan a telefon­ba. — Na, várjanak csak! Vegyék tudomásul, embereket küldök, akik majd felszedik! Következő riportunk címe: VASÁRNAP délelőtt.

Next

/
Thumbnails
Contents