Békés Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-08 / 237. szám

1958 október 8., »»erd» BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 5 Társadalmi kultúrmunkások tanácskozása Orosházán, a párt művelődéspolitikai irányelveiről Czipó Ádám két élete Hétfőn délelőtt négynapos tan­folyamra, megbeszélésre jöttek össze Orosházán az üzemi, terme­lőszövetkezeti és más munkakö­rökben dolgozó kultúrfelelősök, hogy megbeszéljék a párt művelő­déspolitikájának irányelveit, meg­ismerkedjenek feladataikkal. A négynapos tanfolyam első előadá­sát Antali Károly elvtárs, az MSZMP városi bizottságának ágit. prop. előadója tartotta, is­mertetve a művelődésügyi irány­elveket, és annak szellemében a kulturális feladatokat. Délután a hallgatók Zana János elvtárs, a Petőfi Művelődési Ház művészeti előadójának vezetésével vitán vet­tek részt, amelyen igen sokan szó­laltak fel, értékelték eddigi mun­kájukat és vázolták elképzelései­ket, terveiket a közeli és távolabbi jövőre vonatkozóan. Varga Tamás, a MÁV társadal­mi kultúrmunkása már nem fia­tal ember, régóta szereti és mű­veli a kultúrmunkát, sok tapasz­talatra tett már szert az évek hosszú során. — Én úgy gondolom — mondot­ta thozászólásában —, hogy a so­rt erőltetett színjátszás szerep- anulás mellett sok más felada­tunk is van. Elhatároztuk, hogy megfelelő előkészítéssel nálunk is elkezdjük az ismeretterjesztést: előadássorozatokat tervezünk. Ez azért is fontos, mert számtalan­szor tapasztalom, hogy dolgozóink érdeklődnek erről is, arról is, sze­retnének többet látni, jobban meg­ismerni a mindennapi élet, a tudo- Hiány eredményeit. Varga -Tamás elképzelése na­gyon jó és megvalósítható. Ezt Zana elvtárs is azonnal elmondot­ta, hiszen a művelődési ház a TIT-tel közösen megállapodott ab­ban, hogy kérésre biztosat előadó­it, sőt rendszeres előadás-soroza­tot is. Később Kozmer Imre szólalt fel, az Orosházi Bőripari KTSZ kul- túrfelelőse. „Azt kell elérnünk, hogy a dolgozók az üzemet máso­dik otthonuknak tekintsék, de ne úgy, hogy munka után a szabad időt csak biliárdozásra használ­ják fel, hanem önmaguk művelé­sére, kultúréletre i6’‘ — mondotta. — Ha jól meggondoljuk — és az öregebbek sokszor elmondhat­nék a fiataloknak —, a múlt rend­szerben ilyesmiről szó sem lehe­tett. Ki törődött akkor a munkások művelődésével, kulturális életük­kel? Senki. £n magam is tudom, hogy a múltban, 100 pengő körüli keresetemből, csak a legszüksége­sebbre futotta, de 1945-ben már — életemben először — elmehet­tem az operába, akkor már erre is volt pénz, és nem kellett a kö­telező estélyi ruha, frakk, meg miegymás. Az elmúlt évek tapasztalatairól szólva, nagyon helyesen állapítot­ta meg Kozmer elvtárs, hogy az emberek igénye, kulturális szom­júsága rohamosan megnőtt és ezt ki kell elégíteni. Úgy gondolja, hogy munkahelyén elsősorban a fiatalok megszervezésével valósít­ja meg terveit és ez igen figyelem­re méltó, hiszen a művelődésügyi irányelvek egyik fő feladatnak az ifjúság nevelését jelölik meg, I erre pedig nagyon jó módszer a kulturális lekötöttség, szórakozás. I A vita mind jobban kibontako­zott már, amikor Árus Jánosné, a Községgazdálkodási Vállalat tár­sadalmi kultúrmunkása szólalt fel, és tervei közül kiemelte azt, hogy a nőtanáccsal közösen — minden hétfőn — kézimunka-estet szer­veztek, ahol kézimunkázás közben beszélgetnek el a mindennapi é- let dolgairól, hol egy meghívott tsz-elnökkel, orvossal, vagy más előadóval. Természetesen, ezeket az esteket a vállalat férfidolgozói is látogatják, és egyre nagyobb az érdeklődés. Több más felszólaló közül O- szadszky Sándor, a helyi tűzoltó- alosztály kultúrfelelőse arról be­szélt, hogy a jó kultúrmunka e- gyik feltétele az együttműködés, az, ha a különböző szervek, de üzemek, vállalatok, tsz-ek is se­gítik, támogatják egymást. A tanfolyam első napjának biz­tató az eredménye. A régi és új társadalmi kultúrmunkások — a négy nap alatt — részletesen meg­ismerkednek a párt művelődés- politikai irányelveivel, elkészítik saját kultúrprogramm-tenvezetü- ket, és annak alapján látnak majd munkához. Feltétlenül helyes, és hézagpótló ez a tanfolyam, mely­nek megszervezése a városi ta­nács és a művelődési ház dolgo­zói önálló körültekintő munkáját dicséri. S. E. Hatvan — hetven dekás kukoricacsövek Zalában ■ibt ; OllOU I A Zala megyei letenyei járás községeiben Igen szép kukorica- termést takarítanak be a termelőszövetkezetek és az egyéni gaz- dák. Ezen a vidéken az idén először vetettek hibrid-kukoricát, ki­váló eredménnyel. Az általában hatvan-hetven dekásra fejlődött csövekből holdanként 45 mázsát törtek le. A hibrid-kukorica 17— 18 százalékkal többet adott a szokványfajtáknál. A járás területén több száz gazdának szükség-górét kell építenie, hogy a dús termést elraktározza. Czipó Ádám azok közé tartozik, akik emlékezetében elevenen él a | múlt: az első világháború olasz- országi frontjának keserves emlé­kei, de öröm és büszkeség tölti el, j amikor a háború befejezéséről, a j Tanácsköztársaságról esik szó. És ha a fehérterror évei kerülnek ■ szóba, sok ezer társára gondol, a- | kikkel együtt a kígyósi földesúr I — gróf Wenckheim — birtokán húzta az igát. — Nehéz, nagyon nehéz volt a sorom — mondja komoran, feszes, szinte mozdulatlan testtartással. — Cseléd voltam, Kígyós határát jártuk hajnali háromtói éjjel tízig. A nagy munkában majd megszakadtunk, mégsem voltunk emberek a grófok és az intézők siserehada előtt. Kezükben csupán eszközök voltunk s mint a bar­mokkal, úgy bántak velünk. Nehe­zen tengettük életünket, hánya­tott sorsunk megvitatására tőlük mit sem remélhettünk. „Megvan a kenyered, kapsz egy süldőt, mi kell még, aljas gazember1’ — lo­pakodott rám az intéző, amikor az 60 deka búzajárandóságon össze­szólalkoztunk. Én követeltem a 60 deka búzát, mert megdolgoztam érte. (Az uraság földjén akkoriban 60 deka búzáért arattak és hord­tak be egy kereszt gabonát.) A hosszabb osztozásban végülis én győztem, s így a hatvan deka bú­zával együtt az útamat is kiadták. Ott álltam feleségemmel, három gyermekemmel lakás és minden nélkül. Nehéz idők voltak! — Mennyit fixettek a napi 18—19 órán át tartó munkáért f — Egy kommenciós cseléd — mint én is voltam — egy évre 14 mázsa búzát,. hat mázsa árpát, ? mázsa morzsolt kukoricát, 1 hold kukpncafpld^ .j egy, 50—60 Kilós süldőt és havi 3 pengőt kapott. Kevés volt ez a fizetség. Sokat nélkülöztünk. A cukrot csak na­gyobb ünnepek alkalmával tehet­tük az asztalra, mert az a három pengő, amit havonta adtak, egy öttagú család fenntartásához sem­mi sem volt. Kötélpénznek nevez­tük ezt a három pengőt, mert csak arra futotta. Aki már nem tudta elviselni a nagy nyomort, felakasz­totta magét. Sokszor gondoltam én is ilyesmire, és ha nem lett volna ügyes, szorgalmas feleségem, ta­lán erre a sorsra jutok. Az asz- szony éjjel-nappal a varrógép mellett ült, varrogatott. Emiatt több alkalommal megfordultak ná­lunk a kakastollasok, és el akar­ták vinni a varrógépet. De a fe­leségem nem engedte. Azt vágta a pofájukba: „akkor őtet is vigyék, a család kenyeréről pedig gondos­kodjanak”. A család fennmaradá­sát és a legnehezebb napok átvé­szelését annak a bizalomnak kö­szönhetem, amely a nélkülözések közepette is eltöltött. Titkon re­méltem: eljön egyszer a grófi bir­tok halála és a föld, amelyen ml csaknem vért izzadtunk, végülis miénk lesz. Nem csalatkoztam. A földreform során négy hold föl­det kaptam, amellyel 1949-ben be­léptem az Uj Élet Termelőszövet­kezetbe, s azóta is megszakítás nélkül ott dolgozom — fejezte be emlékezését. Amióta a szövetkezetben van, házat vásárolt, a Fő-utca 20. szám alatt. Udvará­ban 11 kismalac, 1 anyakoca, két 100 kilogramm körüli süldő, sok aprójészág, a kertben szöiölugas, 150—200 liter mustot ígérő ter­més gyümölccsel megrakott körte* és birsalmafák díszlenek. A la­kás előtt virágoskert pompázik. A szobáiban villany világít, szép bú­tor, világvevő rádió. Az éléskam­rában 80 üveg befőtt, savanyúság, méz, különböző dzsemek, lekvá­rok és ki tudja, hány üveg paradi­csom. De honnan is van itt ennyi min­den? Nem máshonnan, mint a szövetkezetből, ahol Ádám bácsi, évente 8—10 hónapon ót dolgozik, s nem látástól vakulásdg, mint haj­danán, hanem reggel 6—7 órától este 5—6 óráig. Most jóval keve­sebbet dolgozik, mint cselédkŐtó- ban, fjs mégis összehasonlíthatat­lanul jobban él. Tavaly a közös­ből 16 mázsa búzát, 6 és fél má­zsa árpát, 11 mázsa kukoricát* 130 kiló cukrot, 4500 forintot vitt haza, a háztáji földről pedig 30 mázsa kukoricát, a veteményesből krumplit, káposztát. S amíg cse­lédkorában 5 tagú családja részé­re egy disznót vágott, az idén 2 hízót vág, pedig csak ketten van­nak. így élnek Czipó Ádámék Újkí­gyóson, a nagyszerűen berendezett, szinte kastélynak beillő lakásuk­ban. D. K. A bosszantó buszozásról Valamikor Békéscsa­bán a helyi utasforgal­mat lábbal, kerékpárral, konflissal és kisvasúttal bonyolították le. Ma már az autóbuszvonalak majdnem egész Csabát behálózzák. Azonban a közmondás szerint nincs öröm üröm nélkül. Hát lássuk csak, hol szorít a cipő? Azt mondja egy bácsi a megszaporodott járatú buszok egyikén, hogy: — Nicsak! Ez a Kastély- szöllők akkurátusán o- lyan, mint nálunk Ja- mina. — Ne tréfáljon bátyám, hiszen Jaminá- ban vcwyunk, — feleli az egyik utas. Ott-e? — hát az meg hogy lehet — riadozik az öreg —, hi­szen vagy kétszer is át­szálltam, csakhogy mi­előbb a Kastélyszöllők- be érjek. A buszmegállók kör­nyékére vetődő járóke­lő érdekes jelenetnek le­het tanúja. Jóhiszemű utazni vágyók réveteg tekintettel kutatják az ,,Autóbusz megálló" fel­iratú tábla alatt a másik táblát, mely a menetren­det tartalmazná, de csak a puszta lég lóg a he­lyén! Lehet, hogy e so­rok megjelenésekor már ott hintái a szélben a friss tábla, és megszűnik az indulási idő találgatá­sa. Persze, az okosok ha­mar megszimatolták az új vasúti menetrend-fü- zetecskét, melyben a he­lyi buszok menetrendje is benne van. Igen ám, de kiderült, ami kide­rült. íme egy eset: Kalauz: (A léleksza­kadva rohanó és az utol­só pillanatban felugró utashoz.) — Előbb kell hazulról indulni néhány percecskével. Utas: A busz ne indul­jon előbb! Kalauz: Mi pontosan a menetrend szerint..) Utas: (Hevesen közbe­vág, miközben zsebéből előrántja a három forin­tos menetrendet.) — Tessék! Itt van! Ez az igazi indulási idő! Kalauz: (Belenéz, meg­rázza a fejét, mint aki nem jól lát.) Ez nem a mi menetidőnk. Utas: Nézze meg job­ban. Kalauz: (Miközben jobban megnézi.) — Csakugyan. De mégsem ilyenkor indulunk. Másik utas: örüljön, hogy utazik. Utas: (örül.) Ezalatt bérletüket fen­nen lobogtató, hangosan vitatkozó, munkába i- gyekvők gyalogolnak a város belseje felé. Va­jon miről folyik a vita? Hát ilyesmiről: — Kapjuk a sok buszt, csak éppen az utasok tájékoztatása marad el. Azonban úgy látszik, nemcsak a békéscsabai bennszülöttek járatlanok az ilyesmiben. A minap a Szent István téren egy feldúlt arcú férfi fordult hozzám és kö- nyörgött; igazítanám el, ide meg ide akar menni busszal. Szerény tudá­som szerint felvilágosí­tottam. Míg várakozott, elbeszélgettünk. Kide­rült, hogy geológus az illető, aki rokoni látoga­tásra ruccant le Pestről. Elmesélte, hogy kutató­útjai alkalmával zord hegyek közt, sivatagok­ban, őserdőkben kön­nyűszerrel eligazodott, de Csabán a busz-közle­kedés teljesen megzavar­ta. Boldogan ugrott fel a közben befutó jármű­re, melyről barátságo­san integetni kezdett, de a kocsi hirtelen leféke­zett s ö kiszállt. Ugyanis a Bercsényi utcába uta­zott volna, ellenben a busz a Köztemető irá­nyába kanyarodott. — Mit tehettem, eliszkol- tam, nehogy ugratással vádoljon engem, aki szintén áldozat csupán. Sz. Ki Apróhirdetések S Bejelentem Békés megye lakosságának, S hogy magánjáró szalagfűrész géppel hí- S vasra házhoz megyek, ahol rönkök, ge- S rendák, deszkák, lécek, valamint tűzifa - fürészelését vállalom. Igénybejelentés: • Békéscsaba, Deák utca 10. Filipinyi Já­■ nos, vagy Bartók Béla út 65. 5 A Gyulai Mezőgazdasági Technikum Tan- 5 gazdasága belvízvezető csatorna építésé- 5 hez kubikos munkásokat vesz fel. Je­■ lentkeznl lehet a gazdaság irodájában, ■ Farkashalom, 1. sz. alatt. Bérezés meg­■ állapodás szerint történik. 5 Baromfitenyésztő Állami Gazdaság • traktorosokat vesz fel. Csorvás-Alsó, 2 vasútállomás. ■ Központban szép, kertes családi ház • eladó. Békéscsaba, Szemere u. 12. Ér* S deklődni: Bartók Béla út 40. ■ Azonnal beköltözhető egész ház sür­■ gősen eladó. Békéscsaba, Achim L. ■ András u. 29. ■ Gádoros! vasútállomáshoz közel, Tri- 5 gyik tanya 800 négyszögöl földdel — S minden elfogadható áron — eladó. ■ Világos, szép bálószobabútor eladó, 1 Békéscsaba, III., Rákóczi u. 21. S Azonnali belépéssel felveszünk ma* 2 gyár—történelem szakos tanárt. Mü; ■ M. 613. sz. Iparitanuló Intézet, Gyula, ■ Szent István u. 38. ■ Bérbe vennék 1 vagy 2 szobás lakást, ■ megegyezés szerint. -Békéscsaba, Kór- 2 ház, Jánszkiné. Az öntözöttrétet lekaszálni kiadjulr.: Érdeklődni a helyszínen, Koeeuth Tsz. Békéscsaba. Elvesztettem október 6-án, Békéscsa-* bán, a Szarvasi úton, egy aktatáskát* amelyben esőkabát, bőrkesztyű és 20 darab bevételi bizonylat volt. Kérem a becsületes megtalálót, hogy címemre; Kiss László, Gerendás, fmsz.-, 100 Ft jutalom ellenében küldje el. Békéscsaba és Vidéke Körzeti FöM- művesszövetkezet korlátlan mennyi­ségben vásárol takarmánytököt és ta­karmányrépát, mázsánként 20 forin­tért. Érdeklődni a piactéren, Jókai ti„ 19. sz. alatt, a szabad felvásárló tele­pen. BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG Az MSZMP Békés megyei Bizottságának lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottsági Kiadja a Békés megye) Lapkiadó Vállalat. T.: 10—21. Terjesztik a Békés megyei postahivatalok* Előfizetési díj egy hó^a: 11. —Fti Hőfizethető a postahivataloknál és a kézbesítőknél. Szerkesztőség: Békéscsaba, József Ai u. 4., I.. em. T.: 22—96. Békés megyei Nyomdaipari Vállalat, Békéscsaba, t Felelős nyomdav.: Kendra György

Next

/
Thumbnails
Contents