Békés Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-29 / 255. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NÉPCJSÁG 1958. október 29., »erda Pongrácz gró! és a menetrend Tallózás a múltból A Vasárnapi Újság 1896. ja­nuár 7-1 számában, tömör egysze­rűséggel ez olvasható: Békés megyében elsősorban báró Haruckem örökösei, nemesi családok származékai, fiskálisok, tiszttartók vagy marhahizlalással árrá lett kereskedők voltak kapó­sak a képviselőségre. Tehát csak őket „kapkodták”; a bérest, a munltásembert, a kisipa­rost, a néptanítót nyilván nem. Dehát miként tudták az urak biz­tosítani, hogy a szegények rájuk szavazzanak? Etetéssel-itatás-al. .Akikkel szemben ez sem hasz­nált, azokat másként bírták „jobb belátásra". A választás előtt akkoriban va­lóságos ostromállapot uralkodott —, írja Győry Dezső A veszedel­mes ember című regényében. — A választókerület tele katonákkal, csendőrökkel. Akadt körzet, mely­ben minden választóra egy csendőr és egy katona jutott. Akár a mai algériai választáso­kon. Természetesen névszerinti szavazás volt s az ellenzékieske- dők nevét összeírták s velük a sza­vazatszedő bizottság kíméletlenül járt el. A nemzetiségi szavazókat megyénkben, de mindenütt az or­szágban, különféle kitalált okok­kal távolították el az urnáktól. A szavazatra jogosultaknak csak a felét, sőt egyharmadát fogadták el. Ugyanakkor a kormánypártra szavazók többen kétszer is sza­vazhattak; egyszer a maguk, egy­ezer meg azok nevében, akiket a nyomorúság Amerikába vagy a temetőbe lökött. Egyik legbeváltabb kortese az akkori választásoknak mégiscsak az itatás volt. Egy Zámory nevű csallóközi földesúr, aki csupán sportból, barátai nógatására lépett fel képviselőnek a 900-as évek ele­jén, ezt kérdezte egyszerű válasz­tóitól­— Bort akartok vagy progra­mot? Ha programot, nincs bor, ha bort, nincs program. A hívek, a kortesek buzdítására bort akartak és Zámory képviselő lett. Egyébként a pártvezérek csak közvetlenül a választások előtt és alatt mentek ki a kerüle­tükbe, aztán öt évig, amíg a kép­viselőség tartott, feléje se néztek. Justh Gyula, a függet enségiek és 48-asok vezére az 1911-es vá­lasztásokon egyik beszédében ke­reken kimondta: „Csak azok maradtak velünk szemben, akik hatalmukat és az osztrák uralmat féltik, mert jól tudják, hogyha a nép milliói be­juthatnának az alkotmány sáncai­ba, akkor ilyen gyalázatos válasz­tásokat nem lehetne többé csinálni Magyarországon, mbit aminőt most csinálnak. Ha majd titkos lesz a szavazás, akkor minden fel­ső nyomás, etetés, itatás kárba- vész. Abban az országban, ahol a parlament az országnak csak el­enyésző részét képviseli, csak egyenlő és titkos választási jog alapján helyezkedve juthat szóhoz az ország népe és bontakozhat ki az alkotó társadalmi erő,..“ Az ellenzék ieskedő hangra per­sze nem dőltek le az uralkodó osz­tály védelmi sáncai sem akkor, sem később. Az 1926-os képviselő- választások Békés megyei Jelölt­jeinek névsora például így fest: Gyomán Brandt Vilmos volt főis­pán, Békésen Faragó László kor­mánypárti lapszerkesztő, Gyulán dr. Lukács György és Denhoff mi­niszteri titkár, Tótkomlóson, dr. Dénes István, Szarvason, dr. Schandl Károly államtitkár és így tovább. A megyében élő lakato­sok, ácsok, földet túró parasztok képviselői „valahogy” kifelejtőd- tek. Gyulán Denhoffal .szemben” dr. Lukács győzött. Megválasztá­sakor a következő hálaszavakkal lépett a választói elé: — Ezentúl is igyekezni fogok csekély erőm latbauetésével har­colni az ellen a szörnyű igazságta­lanság ellen, mely Trianonban érts hazánkat. Csonka-Magyaror- szág nem ország, egész Magyaror­szág mennyország. Mégegyszer kö­szönöm a bizalmat. „Pongrácz Jenfa grófc# tomboló lelkesedéssel ünnepelték választói a vasárnapi banketten Békéscsa­bán“ — Írja a Békés című lap 1935. május 9-i számában. Talán ő többet tett választói ér­dekében, mint Gyulán dr. Lukács? Mondja el ő maga: „őre akarok lenni annak, hogy több méltánytalanság ne érje ezt a várost. Igyekezetemnek a vasúti menetrend megjavításával már eddig is bizonyságot szolgáltattam. (Fergeteges éljenzés.) Hogy kik éljenezték a derék grófot? Bizonyára nem Jamina la­kói és különösképpen nem az end- rodi sortűz áldozatainak hozzátar­tozói. Azok a tíz- és tízezrek sem, akiket a megyei lapok azzal „ví­gasztalnak”, hogy már csak egy hétig tart az inségmunka. Vajon milyen világ lehetett ez a világ itt a megyében, melyet Pongrácz gróf a vasúti menetrend megjavításá­val is tápolt? Idézünk vitéz dr. Márky Barna alispánnak 1935-i augusz­tusi felterjesztéséből, mit Kozma A kerület „anyja“ özvegy Kesjár Pál- nét, Békéscsaba 111. kerületének 36-os vá­Kesjár Pálné 21 é- ve lakik kerületében, sűrűn elbeszélget lasztókörzetében ta- szomszédaival, akik- nácstagnak jelölték, nek osztozik örömé­A köztiszteletben élő, ötvenévesnél idősebb asszony csaknem egy emberöltőn át textil­ipari munkásként dol­gozott. A felszabadu lás után mint a nő­tanács lelkes munká­sa, tevékenyen ki­vette részét a közéle­ti tennivalókból is. Nyugdíjazása előtt öt évig igazgatója volt a Békéscsabai Szlovák Tannyelvű Gimnázi­umnak. ben és gondjaiban, jól Ismeri a környék problémáit. Ezért a harmadik kerület „anyjakéntM is tiszte­lik. Az iránta megnyil­vánuló szeretetre jel. lemző, hogy jelölése után csókokkal kö­szöntötték asszony­társai. Elmondották, hogy ö a legalkalma­sabb a kerilletbellek képviselésére, a prob­lémák megoldásának elősegítésére. A kerü­letben ugyanis új bölcsőde és óvoda és óvodabővítés kellene, hogy a dolgozó szülők elhelyezhessék gyér. mekelket. Szükség lenne húsboltra is, az ősszel sáros Szent Imre utcában pedig nagyon hiányzik már a járda. özvegy Kesjár Pál- nénak ezért, ha ta­nácstag lesz — mint válaszolta —, az lesz egyik fő gondja, hogy érvényre juttassa a harmadik kerület la­kóinak kívánságát. Miklós belügyminiszternek kül­dött: ■irA ml vármegyénk a magyar hét szűk esztendő legszűkében ver­gődik most, alig egy lélegzetre a termés betakarítása után, A csép­iés eredménye még a reményte­lenséget is megcsúfolta, a gazda nem tudja kétségbeesésében, hogy az idei élet sovány áldását a jövő évi magvetésre tegye félre, vagy betevő falatul öröltéssé meg éhező gyermekeinek. Takarmány nincs, legelő nincs. Az állatállomány ma­holnap ebek harmincadjára kerül. Sivár kétségbeesés mindenütt. És az egyes ember baját csak tetézi, hogy község, város és a megye is tehetetlenül vergődik a nincste­lenné g kopár szírijei közt. Hu a belügyminiszter úr közénk jön, bi- zonyosak lehetünk afelől, hogy enyhíteni fogja nehéz sorsra ju­tott Békés megyénk fájdalmát.’’ Hogy mit enyhített a belügymi­niszter úr? Lejött, evett, ivott, fe­jét csóválta és miként igazi ma­gyar űrhoz méltó, előkelőén távo­zott. így volt ez akkor mindenben, mindenütt. Sötét, sivár kor, mely­ben az életet választóiknak tilos volt a választás. Mégis az ő sza­vazatuk győzött! Bizonysága a je­len! Huszár Rezső <4 Lengyel Egyesült Munkáspárt falusi politikájának irányelvei A lengyel közvélemény nagy érdeklődéssel fogadta a LEMP falusi politikájáról a vasárnapi lapokban megjelent Irányelve­ket, Az Irányelvek áttekintést adnak a lengyel mezőgazdaság­nak a felszabadulás óta megtett fejlődéséről és felvázolják ax el­következendő hét év feladatait. Az elmúlt tizennégy év alatt felszámolták a nagybirtokos ki. zsákmányolás utolsó maradvá­nyait, s a parasztok között hat­millió hektár földet osztottak ki. A középparasztok száma 1931-hez viszonyítva egyharma» dával megnőtt. A földreform nagy mértékben fellendítette a mezőgazdasági termelést, amelynek mennyisé­ge a háború előttihez viszonyít­va 45 százalékkal emelkedett. Az 1957. és 1958-ban 378 fel­oszlott termelőszövetkezet újjá.-------------------­a lakult, s 109 új termelőszövet­kezet jött létre olyan falvakban, ahol azelőtt nem is volt terme­lőszövetkezet. Nagyarányú virágzásnak in­dultak a szövetkezeti mozgalom különböző formái is. Több mint tizenötezer paraszti társulás működik, amelyek négyszázezer parasztgazdaságot vezetnek a magasabb fokozat felé. A plénum a következő fel­adatokat jelölte meg a mező. gazdaság számára: 1965-re a la­kosság húsellátását 23 százalék­kal, a tejjel és tejtermékkel való ellátását 19 százalékkal kell nö­velnie, főzelék- és gyümölcsellá­tását pedig meg kell kétszerez­nie. A mezőgazdaság összterme­lésé* 1965 végére 1957-hez vi­szonyítva 20 százalékkal keli emelni. Az erőszak és terror politikája ' Cipruson Az angol kormány tovább íoly- |vá tegye uralmát a szigeten. A- terror politi- kormány újabb és újat tatja az erőszak és a , káját Cipruson, hogy örökkévaló- csapatokat irányít Ciprusra. Az" angol kormány a NATO tagálla­mainak újabb értekezletét akarta összehívni a ciprusi kérdés megvi­tatására azzal a céllal, hogy nyo­mást gyakoroljon Görögországra és törvényesítse Ciprus megszállá­sát. Megzavarta a gyarmatosítók terveit az, hogy Görögország meg­Párizsi politikai megfigyelők ' ha az Algériai Felszabadítás! Front J tagadta részvételét az értekezle- körében feltűnést keltett, hogy a egyszerű kapitulációját követelte ten. de Gaulle-kormány még mindig j volna”. Az algériai vezetők u-1 n francia kormány még nem nyilatkozott hivatalosan Algeria válaszáról nem nyilatkozott hivatalosan az gyancsak *íy értelmezték szómba- aigériai ideiglenes kormány vála­száról. ti közleményükben. A l’Humanité vezető hely«® közli Bouches-du-Rhone megye képviselőinek, polgármestereinek közös felhívását, amelyben köve­telik az algériai béke haladékta­lan megteremtését. A baloldali sajtó továbbra Is sürgeti a „párbeszédet”. A Libé- ration így ír: „De Gaulle elmúlt heti nyilatkozata kétértelmű volt. Ezért a párizsi és algíri gyarma­tosítók úgy értelmezhették, mint­A Daily Worker megjegyzi, hogy az angol kormány számára újabb manőverek kudarca után csak két kiút marad: tárgyalás a ciprusiak­kal, vagy pedig a háború. A lap felhívja Anglia mu:nkásmöz& mát, hiúsítsa meg a gyarmatosít.—. terveit. (231 Tóth haditerve II. A szovjet parancsnok nem vá­laszolt. Mosolyogva csóválta a fejét. Emezek pedig válaszra vártak. A parancsnok látta ezt, s széttárt karokkal mondta: — Pedig keresztülmegyünk, engedélyünk van a magyar kor­mánytól... De indulunk Is, vi­szontlátásra. Dühödten távozott a parla­menter-csoport. ... Békéscsabán már együtt volt a forradalmi tanács, a fegy­vernemi főnökök és egyéb ka­tonaszemélyek. Elhülve hallgatták a parla­menterek beszámolóját. — Nem érdekelnek! — ugrott fel izgatottan Tóth. — Nem ér­dekelnek az oroszok. Ide nem engedem be őket! — Helyes! — örvendezett Ga- lánfi, de Tóth folytatta tovább: — Egy lövés, száz tank! — Ügy van! — helyeselt vala­melyik forradalmi tanácstag. A katonaszemélyek meghökkenve kapták fejüket Tóth felé. Mi történhetett vele? Hiszen ez os­tobaság?! Kálózi alezredes meg is szó­lalt: — De alezredes bajtárs, hogy gondolja ezt? Hiszen ez képte­lenség.., Hangzavar keletkezett. A pol­gáriak általában helyese'ték, a katonák rosszallóan tiltakoz­tak, Mindenki mondta a magá­ét, Tóthnak nagynehezen sike­rült lecsillapítania a zűrzavart. — Hogyan? Megmondom! Fi­gyeljen ide mindenki — lépett a falhoz. — Itt az úttest — hú­zót egy vonalat lentről lefelé — baloldalra, Ide helyezem a tü­zérségemet. A jobb oldalt akná­val telepítem. Amikor megje­lennek a harckocsik, tüzet nyi­tok rájuk, tovább nem jöhetnek az úttesten, egyenest rászalad­nak az aknamezőre... Egy lövés, és kész az egész... Polgári személyek megint tapsolni kezdtek. A katonák gyanúsan nézték az egész gyere­kes tervet. Tóth elhallgatott. Tudta, hogy katonai ismeretei nem éppen a legnagyobb szinten állnak, kí­váncsian leste hát a fegyverne­mi főnökök tekintetét. Nem nagy egyetért ist olvashatott le róluk, mert kissé meghunyász­kodva folytatta: — Jó, nem bánom, csinál­junk számvetést. Nézzük a mi erőinket... — összedugták a fe­jüket, számolgattak, tervezget­tek, a civilek eléggé unatkoztak, mig végre sikerült mindenki ál­tal jónak tartott tervet össze­tákolni. Mi.ccr készen voltak, Bende Béla hadnagy örvendezett: — Ez már reális, egy lövegre három harckocsi... De siessünk alezredes bajtárs mert külön­ben az egész nem ér semmit... — A köröstarcsai hidat min­denesetre aláaknázzuk — je­gyezte meg Tóth. — Fel is hí-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents