Békés Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-03 / 233. szám

BÉKÉS MEGYEI NÉPCJSAG

1958. október 3., péntek

Egy nagyszénási milliomos

CSENDES, $mlD EMBER.

Ilyen a természete is, de meg 30 Weztendeig mim mezei munkás és («eléd egyebet sem tehetett, mint tValmazkodott és engedelrneske- •jett. Azok közül a falusi munkás- ♦íftberek közül való Ferenc bácsi, akiket a szűk családi körön, utcabeli szomszédokon, jó barátokét! kívül csak a munkástársak «fenédnek igazán. Igaz, az a közösség; ahol Pacali Ferenc bácsi dolgozik, már nem kicsi. Kettő- százhuszonnyoic tagja van a (nagyszénás: Lenin Termelőszövetkezetnek, de akad olyan tag is a fiatalabbak között, aki csak mostanában — amikor emlékezések, szóbeszédek tárgya lett a szövetkezet 1948 őszi megalakulásának évfordulója — tudta meg. hogy Pacalt bácsi nemcsak ebből a nagy családból, hanem az alapítók kis csapatából is való.

Tizemhat an voltak és 100 hold földön kezdték akkor a munkát a falu alatti öreg majorban két lóval és három kocával. Ma 1640 hoki földje, 186 marhája, 443 sertése, több mint ezer juha és sok minden egyebe van a termelőszövetkezetnek. Tíz év a- latt 30 hold szőlőt. 43 hold gyümölcsöst telepítettek. Dohánypaj- Idkat, istállókat, darálókat, szeszfőzdét építettek.

Van hát mire nézni annak, aki a Leniniben tag.

A NAGYSZÉNÁS! HATÁR szinte egyetlen nagybirtok volt a felszabadulás előtt. A Károlyiaké volt, de leányágon szétszakadozott, s így a nyilas Festetidh is birtokos volt itt, meg Bercthtold Lápét, az első világháború kirobbantásában szorgoskodó külügyminiszter. Ferenc bácsi csak hallott ezekről az urakról, de emlékszik nevükre, mert sok hajnali kaparékszetíőskor, esti csutkavá- gáskor átkozta őket.

— A földet kiosztották 1845-ben, de sok volt a nincstelen, s csak egy pár hold jutott egy embernek, nekem meg egyenesen semmi, mert éppen a csorvási határban cselédeskedtem abban az időiben és a nevem lemaradt a névsorról. így hát a magamfajta proletárnak maradt emberek összejártunk a DÉFÖSZ-ba és tárgyal- gatrtunk, hogy mit csináljunk a sorsunkkal.., És egyszer csak halljuk, hogy gondolt ránk a párt,

itt va>n a rendelet a bérszövetkezetekről. A többi ezután már a mi dolgunk volt, a bérszövetke- kezetből fél év múlva csoport lett.

Míg magyarázott és mohón szívta az erős Kossuth cigarettát, lopva elnéztem a zömök, csupa ín és izomembert. Egészséges, húsos arcát ősz borosta fedi. Fehér inge a felfűzött dohánylevelek zsírjától bamálott. Szombat volt. így néz ki egy parasztember a heti munka után.

De hol van ebből az emberből a szolgaság alázata! Szolidságát ma nyugalom és magabiztonság jellemzi.

— A múlt rendszerben, amikor leültünk a munkáscsoporttal ebédelni — mindig ötvened, hatvanad magammal dolgoztam — fél- rebúzód’.itnk, mert szégyelltük a kenyerünket. Sárga volt az és tört, morzsálódott a máiétól, de még ebből sem jutott mindig elég. Tizenegy élő gyermekem van. Eleinte csak egyedül dolgoztam a tsz-ben, mert a feleségem sűrűn szült, szoptatott, a gyermekek meg kicsik voltak. De mióta a sz-ben vagyok, mindig búzakenyeret eszünk.

EZ A „BÜZAKENYÉR” néhány mai fiatal előtt érthetetlen és gyerekes dicsekvésnek tűnhetik. De kérdezzék meg Zalától Szat- márig, Csongrádtól Sopronig azö- reg tsz-tagoktól és a jómódúakká vált új gazdáktól, mit jelent számukra a búzakenyér, mikor a száraz máié kivérezte ínyüket.

— Aztán hogy említsek egy másik esetet is. Kétszer voltam beteg 1940-ben, amikor Székács Bélánál laktam, tüdőgyulladásba estem, mert egész álló nap vert az eső a szekéren és megfáztam. Már a harmincadik napja nyomtam az ágyat, mikor üzent az úr: állítsak magam helyett embert! Miből állíthattam volna? Erre megfenyegetett, hogy kirakat a tanyából. Mit tehettem? Munkábaálltam. A pusztagazda könnyű munkát I- gért, de amikor ott voltam, elküldött kaszálni. Újra előjött a láz és negyven napig feküdtem élet és halál között.

— És a második betegség?

— Tavaly tavaszon fogott el, a hátgerincemmel bajlódtam. Bezzeg most nem üzentek 30 nap múlva, hogy álljak munkába. Három

hónapig feküdtem a kakasszéki szanatóriumban. Míg odavoltam: segélyt adott a szövetkezet a családomnak: négy mázsa búzát, takarmányt, 25 kiló cukrot és kétezer forintot kapott a feleségem. Amikor meg hazajöttem, nem küldtek kaszálni, hanem éjjeli őrnek tettek lábadozásom idejére.

Szombat délutánonként szünetel a munka a Lenin Tsz-ben. A dohányos brigád tagjai is, ahol Ferenc bácsj dolgozik, abbahagyták a fűzést és hazamentek.

— Jöjjenek, nézzenek széjjel a portómon is. Igaz, kicsi a házam, de az enyém. Ez is azóta van, mióta a szövetkezetben dolgozok — mondta Pacali bácsi.

MEGNÉZTÉK A KIS HAZAT,

a hatszáz öles, szépen befásított kis kertet. Megértem, átéreztem annak az embernek mély és nem könnyen fakuló örömét, aki 42 é- vig cselédházakban, majd az apai ház hátsó kis szobájában sokszor- sokszor felsóhajtott: hej, csak egyszer lakhatnék a sajátomban! Megismerkedtünk a hóz asszonyával, a gyerekekkel, is. Már persze csali azokkal, akik nem voltak éppen iskolában. Mert csak a három idősebbik kelt még szárnyra. Két lány és egy fiú, a család büszkesége, aki itt rendőrszázados a közeli járás székhelyén. Nyolc gyerek még odahaza van. .öten járnak iskolába, egy pályás, s ketten az apjuknak segítenek a szövetkezetben kenyeret keresni.

— A két idősebbik gyereknek még nem tudtam lakodalmat csinálni, de a harmadiknak már volt, és bizok benne, hogy a többiek is lakodalommal nősülnek, mennek férjhez — mondta Pacali bácsi. Ize volt ennek a szónak az egykori Viharsarok szegényparaszt- jának szájából. Hitelét pedig a Lenin Tsz kilenc és félmilliós vagyona adta.

—<5 —t

Az Izvesztyija Hammarskjöld jelentéséről

Az Izvesztyija kommentárt fűz ahhoz a jelentéshez, amelyet Ham- marskjölri főtitkár az ENSZ-köz- gyűlés rendkívüli ülésszakán a libanoni és Jordániái helyze:ről hozott határozat végrehajtásáról előterjesztett.

A lap new-yerki tudósától kiMegkezifie tanácskozását a nemzetközi bőripari kongresszus

Csütörtökön délelőtt a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében megkezdte tanácskozásét a nemzetközi bőripari kongresszus. A tanácskozáson dr. Fehér István Kossuth-díjas kandidátus, a bőripari tudományos egyesület elnöke mondott üdvözlő beszédet, majd Nagy Józsefeié könnyűipari miniszter nyitotta meg a kongresz- szust.

emelik a 'hírmagyarázatban a szób&nforgó jelentést, amelyet csalódással és elégedetlenséggel fogadtak az arab küldöttségek és az ülésszak résztvevőinek túlnyomó többsége.

Az ENSZ köreiben — állapítják meg a cikkírók — felhívják a figyelmet arra a körülményre, hogy nem véletlen az összhang, a- mely az ENSZ-főtitkár következtetései és a Washingtonból irányított amerikai propagandagépezet szokásos állításai között mutatkozik. Ügy látszik, a főtitkár engedett az amerikai diplomácia nyomásának és lehetővé tette, hogy felhasználják nevét az amerikai külpolitika aljas céljaira.

Mindez arra kötelezi az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy újabb erőfeszítéseket tegyen a Libanonban és Jordániában állomásozó idegen csapatok kivonásáról hozott közgyűlési határozat maradéktalan végrehajtására.

TASZSZ-jelentés Eisenhower nyilatkozatáról

Eisenhower elnök szerdai sajtóértekezletén a tudósítók kérdéseire válaszolva nyilatkozott a tajvani helyzetről. Nyilatkozatából kitűnik, hogy az Egyesült Államok továbbra is rá akarja erőszakolni a Kínai Népköztársaságra úgynevezett „tűzsaüneti” javaslatát, hogy fenntarthassa Tajvan megszállásét és a csabgkajsekista rendszert.

Dullesnak arról a keddi sajtóértekezleten elhangzott kijelentéséről,' hogy a esamgkajsekista csapatok" összpontosítása a parti szigetek térségében „ostoba“ lépés volt, Eisenhower azt mondta, hogy ő mint katona, ugyancsak csatlakozik ehhez a véleményhez. Eisenhower azonban tüstént számos kifogást fűzött ehhez a beismeréshez, s a nyugati világ „elveinek védelmeként” igyekezett feltüntetni a kínai parti szigetek térségében elkövetett amerikai provokációkat. Eisenhower felhívta az Egyesült Államok szövetségeseit — amelyek többsége, mint ismeretes,

nem támogatja a népi Kína ellen folyó jelenlegi amerikai kalandot —, hogy értsék meg az együttes akció „szükségességét”.

Eisenhower megpróbálta kétségbevonni ezt a nyilvánvaló igazságot, hegy a népi Kína harca a csangkajsekisták fondorlatai ellen tisztán kínai belügy.

Az elnök, hogy igazolja az E- gyesült Államok jelenlegi képtelen álláspontját, amely megakadályozza, hogy Kína feffoifalja törvényes helyét sz ENS.^-ben, megismételte szokásos kirohanásait a Kínai Népköztársaság ellen.

Az elnöknek kérdéseket tettek fel az első szovjet mesterséges hold kilövésének közelgő évfordulójával kapcsolatban. Az elnök válaszában kénytelen volt e’.ismem hogy ez első szovjet mesterséges hold létrehozása és felbocsátása „kix’áló eredmény és újabb bizonyítéka az orosz tudomány magasfokú fejlettségének".

\HVW\W1 HMWBHVtMMWWWWBWWMWiWWWtWWWiWMitWiWWHWtMHWttl

Egy kis jóindulattal lehetne segíteni...

A minap Szekerka Já nos kun ágat ai villanyszereid kisiparos kereste fel panaszával szerkesztőségünket.

— A magam és a tanulóm, Vízi Béla ü- gyében jöttem. Szeretném, ha segítenének — kérte —, mert eddig több helyen jártam, mégsem teljesítették kérésünket. A tanulóm a mezőhegyest iparitanuló iskolába jár hétfőn és csütörtökön egy-egy fél napra oktatásra. A rossz közlekedés miatt azonban mindkét alkalommal az e- gész nap rámegy a tanulásra is az utazásra. Az is sok gondot okoz, hogy hol Békéscsabán, Kamaton, hol Békésen dolgozunk, és így a tanulóm két napot hiányzik a munkából. Kértem a mezőhegyest iparitanuló iskola igazgatóját, hogy engedje át tanulómat a békéscabai iparita- nuló intézetbe, ahol ígéretet kaptam arra, hogy hetenként egy alkalommal, egy teljes napot kell iskolában töltenie. Ez neki is, meg nekem is jobb lenne.

— Rendben van — mondták Mezőhegyesen — tessék hozni Csabáról egy igazolást az iskolából és akkor átengedjük a tanulóját az ottani intézetbe.

— Vittem írást — folytatta panaszát a

mester —, de ekkor meg azt a választ kaptam: ...szó sem lehet arról, hogy tanutómat elengedjék. Ügy gondolom, egy kis jóindulattal segíthetnének, annál is inkább, mivel Békéscsabán lenne hely tanulóm számára az iskolában. Ezzel pedig a tanulóm is jól járna, mert egy napot nyerne minden héten, ennyivel több jutna a szakma elsajátítására.

Ennyi a panasz, a- mit a kunágotai villanyszerelő kisiparos elmondott szerkesztőségünkben. Mi is úgy gondoljuk, hogy egy kis jóindulattal orvosolhatnák panaszát!

(3)

„Belelem!ttjuk Békéscsabát.,

46

IF.

Szokatlanul nagy parlamen- tizsnrvust engedett itt meg a parancsnokság. Nem volt jelentésbeadás, nem volt „vigyázz!”, nem volt semmi, ami a katonai rendire emlékeztetett, csak az egyenruha. A széksorok elé elnökségi asztalt állítottak, ahol majd — gondol a mindenki — a parancsnok és helyettesei foglalnak helyet. De ez sem így történt. Bár parancsnokok is mentek az asztalhoz de nem egyszerre, ahogy ez szokás fegyveres testületeknél, hanem e~ gyenként szállingóztak és néhány „kisebb" tiszt is az elnökségi asztalhoz ment, akik különben a gyűlés szervezésénél sokat izegtek-mozogtak. Jellemző, hogy a gyűlést sem a parancsnok nyitotta meg. Lovas Gábor főhadnagy, a hadosztály élelmezési tisztje állt fel;

— Azért hívtuk össze a baj- társakat, hogy katonai forradalmi tanácsot válasszunk! Sürget az idő, értsük meg az idők szavát, válasszunk forradalmi katonatanácsot.

Nyúló moraj szaladt végig a katonatömegen. Sokan nem várták ezt. Egymás után kértek szót a katonák, akik nem tartották helyesnek a katonatanács megalakítását.

— Van parancsnokság és politikai osztály, irányítsák ők a hadosztályt...

Hangzavar, javaslatok, személyek nevei hangzottak, s másfél órai vita után Bíczó alezredes, Végh őrnagy, Tóth alezredes, Lovas főhadnagy érvelésére megválasztották a katonatanácsot.

Mielőtt vége lett volna a gyűlésnek, az elnöki asztaltól kipattant egy másik javaslat:

— Budapest katonái nem hordanak vörösesillagos címert sapkájukon. Vegyük le mi is és tűzzünk nemzeti szalagot sapkánkra...

— Nem értünk vele egyet! Ezt nem lehet megtenni! Nem kaptunk rá parancsot! Nem vesszük le a csillagot! — tiltakoztak egymás után tisztek és katonák. De szót kértek azok is, akik a csillag levételét követelték. Tóth alezredes zárta be a vitát:

— Kint az utcán vegyük le, bent a laktanyában tegyük fel..-»

öt aztán kinevették a katonák s ezzel véget ért a gyűlés;

Egy óra múlva azonban végigszaladt a laktanyában a hír: a forradalmi katonatanács határozata értelmében minden katonaszemély köteles levenni a csillagos címert sapkájáról.

•

...Tüntetés után éjjel újra találkoztak a már „szervező bi»