Békés Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-19 / 247. szám

1958. október 19.. vasárnap BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Ifjúságunk kulturális tömegmunkája a gyomai járásban A Kommunista Ifjúsági Szövet, ség megalakulása óta községi a- lapszervezeteink többé-kevésbé megtalálták azt az utat, amelyen eredményesen tevékenykedhet­nek, munkálkodhatnak a kulturá­lis tömegmunka, az ifjúság szo­cialista szellemben való nevelése érdekében. Alapszervezeteink tagjaiban a- zonban még nem érlelődött meg megfelelően a kulturális tömeg­munka értelme, bár a kultúra közveti :n művelőivel, községek­ben a művelődési otthonok veze­tőivel alapszerveze eink kezdenek mind jobb kapcsolatot kialakíta­ni. Kiszeseinknek felelősséget kell érezniök az egészséges kultúr- mu.nka kialakításáért. Nem sokkal az ellenforradalom után kezdték bontogatni szárnyai­kat az eleki, gyulavári, újkígyósi KISZ-szer vezetek kultúrcsoport- jai. Az. említették közül, jelentősé­gében az eleki nemzetiségi kul- túrcsoportot kell elsősorban ered- ■ ményes, fáradhatatlan munkájá­ért kiemelni. Fz a csoport volt az. amely az ellenforradalom után a legtöbb kulturális seregszem'én részt vett. Tánccsoportjuk díjat "•reri! a Gyulán, megrendezett nzetközi táncfesztiválon is. Újkígyóson egy évvel ezelőtt még viták voltak a művelődési otthon és a KISZ vezetői között, és ez időlegesen gátolta a kultu­rális munka kibontakozását. O- lyan viták merültek fel, hogy kik rendezzenek, vagy kik rendezhet­nek kulturális rendezvényt? Ez a probléma megoldódott és belátták, hogy a kulturális mun­ka nem anyagiak szerzésének kérdésé, hanem a műveltség ter­jesztésének fontos eszköze. Emlékezünk az 1956-os év előt­ti időkre, amikor például Dobo­zon igen gazdag népi hagyomá- I ,kat hűen ápolták, számos ver­senyen, részt vettek és az orszá­gos versenyen is első helyezést értek el. önkéntelenül felvető­silány. De mégis csak beszélni kell. Megköszörüle torkát. Az­tán egyszer-kétszer megnyalta szájaszélét, De, amikor megszó­lalt, mégis rekedt a hangja. — Megkérnélek. — A leány egy nagyot nézett, mintha áram ütötte volna, úgy hatott át a szó minden tagján. Nem érti, mint kellene? Kicsit fátyolos lett a szeme. Nem felelt, csak meglassult. Menne ő, menne, de... és ezt nem lehet megmon­dani. — Mi lesz a nővérével. Három esztendővel idősebb, s neki semmije sincs. Először Ma­rikának kell férjhez menni, az­tán Jöhet ő. Már sírni szeretne. Sürgős az ilyen, nemcsak a le­génynél, hanem a leánynál is. Majdnem kiperdült a könnye, egy pillanatra meg is állt. Ész­revette a fiú is. Érezte a leány finom i'emegését, Mit tegyen, mit kérdezzen? Oly buta ilyen­kor az ember. Azután mégis csak megszólalt. — Mi van veled? Gyere, ül­jünk. le egy kicsit. Biztosan el­fáradtál. — A leány hálásan pillantott rá. leültek. Csend tá­madt. A legény arra gondolt, hogy ő bántotta meg. De nem, mégsem. — Aztán Éva nem bír­ja tovább. Kiöntötte kis szíve fájdalmát. Ekkor tudta meg a jfhi, hogy nem véletlen volt a két héttel ezelőtti találkozás. Most értette meg, hogy miért dik, mi van most? Sajnos, ez már a múlté, és egyedül a ci tér a- együttes működik. Ellaposodott a kultúrmunka, nem irányítják megfelelően a falu művelődését. Azért, hogy ez így van, felelős­séget kell érezniük a község ve- zetőinek is, de nem utolsó sor ban a KISZ-tagoknak. Török Károly Gyula, járási KISZ-titkár Erős szervezóieslülel — fó úttörő munka Az 1958,59. iskolai évben az út­törő szervezet tökéletesebb me­derben indult meg, mint ezelőtti években. A szervezőtestület a Ha­zafias Népfront javaslatára kidol­Szépítik, csinosítják helyiségüket az endrődi fiatalok seprűt, ki vedret, ki pedig portörlőt szo­rongatott a kezében. Ment is a munka, mint a karikacsapás. A lányok kezében csak úgy táncolt a seprű. A vízhordó Tí­már Adolf volt, egy huncutszemű kislány­nyal. A legnehezebb Lassan itt lesz a tél és a szeles, hűvös idő, a szabadból mindin­kább beszorítja az embereket a jól -fű­tött lakásokba. Az endrődi kiszesek is tudják ezt jól. és tud­ják azt is, hogy a hosszú, unalmas téli estéket csak közös e- rővel, saját maguk te­hetik szórakoztatóvá, érdekessé. De ha ez már így van. akkor a klubszobát is rendbe kellene hozni hama­rosan, hiszen a nyá­ron nem nagyon hasz­náltuk, és így ráfér a takarítás — vetették jel egynéhány an az egyik klubestén. Szer­vezzünk takarító bri­gádot valamelyik dél­utánra, javasolta az egyik barnahajú ki- szista lány. És így is lett. Hatodikén, még ko- cagva az ablakot tisz- radélután volt, ami- Ütő lányok egyike, kor Harmos Gizella, gondolván, hogy arra Tímár Erzsébet, Lát- akad legnehezebben koczkí Margit, Fülöp vállalkozó. Oda se ne- Irén, Fülöv Ilona, ' ki, majd leszek én Szulyó József és Ti- ,.kéményseprő’• —ki­mér Adolf megjelen- Altott fel hangosan majd keze erősen megmarkolta a füstös kályhacsövet és az e- gész szerkezet máris hat darabban volt. E- lőször kikormolia a csöveket, majd vas­porral bogárfeketére varázsolta az egész fűtőtestet. A függönyöket munka Szulyó József- asztalterítőket Kertes nek jutott. Az ő fel- Katalin, Fülöp Irén, adata volt a székeket, asztalokat, ajtókat és tblakokat belakkozni. Igazán nem volt szak- mábavágó neki ez a pepecselés, hiszen ő Látkóczki Margit és Szilágyi Erzsi mosták és vasalták ki odaha­za. Az egész takarítás mintegy négyórai kőműves. De, hogy munkát vett igénybe, ennek ellenére mégis de megérte, mert hé­jái végezte el felada- teáikén valameny­tát, arról a fényesen ragyogó bútorok ta­núskodnak legjobban. És a kályha, a kályhával mi lesz? — nyi fiatal jóleső érzés­sel vehetett részt az ifjúsági napon és a 9-én megrendezett klubesten nem kellett tek a kulfúrotthnn- ban. Még Berec Ág­nes is eljött, pedig ő még nem tapia a KISZ-nek. Mindenki­tette fel a kérdést ka- szégyenkezve betes­sékelni a klubhelyi­ségbe a vendégül lá­tott gyomai fiatalo­kat. Szép lett a dol­gos kezek nyomán az endrődi kiszesek klubhelyisége, csak most már életet, ka­cagó, vidám fiatalo­kat kell falai közé gyűjteni. Reméljük, ez is sikerülni fog. Fülöp Ica. És már ott is termett a kályhá­nál. Először körülfo­rogta vagy kétszer, mint aki nem tudja nél volt valami. Ki hol fogjon hozzá, sztanyiK tsaroiy , . " „ "** '' ~ 1 I az áprilisi napot, amikor eloszor Sztanyik Károly gozta évi tervét. Ez a terv köz­ségünk adottságának megfelelően készült el. Célként tűzte ki az if­júság szórakoztatva való nevelé­sét, megismertetni a közösségi élet szépségét. Hogy ezt elérjük, erre biztosíték az, hogy a szerve­zőtestület olyan aktív tagokkal rendelkezik, mint például Papp József, Sánta Sándor, Varró Sán­dor munkásőrök, akik vezetése a- latt a pajtások elsajátíthatják a bátor kiállást, a dolgozók államá­nak megvédését és az ellenség gyűlöletét. Zagyva Katalin, KISZ vezetőségi tag a lányok körében ismerteti a KISZ feladatát. Minden héten kedden tartjuk a foglalkozásokat. E nap délutánján ünnepi díszt ölt az iskolánk kör­nyéke. Zászlódíszben áll a kör­nyék. Mindenütt szorgoskodnak a pajtások. Hallgatják az bktatást, készítik az ugrópályát. A helyi földművesszövetkezet november 7-re zászlóval ajándé­kozza meg csapatunkat, ezt a zászlóavatást úttörőavatással kap­csoljuk egybe. A pedagógusok irányítása mellett előadásra ké­szülnek a gyermekek. Az előadás bevételéből televíziós rádiót aka­runk vásárolni, még e tanév folya­mán. Az. előjelek azt mutatják, hogy tervünket teljesíteni tudjuk. A tanév befejezése után Mit olvassunk? Feri bácsi, E. Aisösrg. Most ntár értem a televíziót című könyvé­nek képzett szakembere, kis barátjának, Gyurikának a Ntp- Kov*tárcsa működését magya­rázza. A televíziót laikusoknak, főleg a tanulóifjúságnak ismer­tető népszerű könyv a napok­ban jelent meg a Műszaki Kiadónál A milliomodik vevő 50—80 pajtással táborba megyünk a Balaton mellé, vagy hegyes vi- i dékre. Vhrin Tains igazgató, Kőrösladány. A napokban az egyik hölgyet, aki Stockholm legnagyobb áruházába be­lépett, szokatlan ünnepélyességgel fo­gadták. Az igazgató megölelte, hatal­mas virágcsokrot és értékes ajándékot nyújtott át neki, ö volt ugyanis a pedig milliomodik vevő. Miután az ünnepség lezajlott, az egyik riporter megkérdez­te, tulajdonképpen az áruház melyik osztályát óhajtotta felkeresni? „A pa­naszirodát" — válaszolta az ünnepelt. Beszélgetés az endrődi Búzakalász Tsz KISZ-iltkárával A rizsszalma tövébe húzódtunk j van meg. Gyagorlaíiban semmit a hideg, esős őszi széltől Nehéz | sem csinált. Egyik összejövetelün­kön azt javasoltam, hogy vagy új Jancsival, az endrődi Búzaklalósz Tsz KISZ- ti t kárával. Beszélget­tünk, amíg váltótársa kettőt ke­rült a vetőgéppel. — Sosem fogom elfelejteni az' találkozott három esztendővel ezelőtt többször is azzal a még formátlan, kis iskolás-leányká­val, ha a szomszéd utcában járt. Odajárt ő Gálákhoz, a szomszédba. Éva pedig, ha arra jött, már kapta a kannát, és ment vízért. A gyermekkorban áhított boldogság most, lám, kissé számyaszegetten, de még­is csak az övé.., Ez olyan jó. Érdemes volt ezért fára mászni, s lopva átlesni a szomszéd ud­varra, hogy mit csinálnak a le­gények, s köztük mit tesz a leg­kedvesebb, az á kicsit szeplős arcú Kocsis András. Most itt van Kocsis András. Megkérte. Nem mehet, a nővérére várni kell. Milyen kegyetlen az élet. — Miért várnál? — kérdezi a legény. — Nincsen semmid? — Hát aztán majd veszünk. — Igen, igen — csillant fel a leány szeme, aztán újra elhomá­lyosult. így folytatta: — De mit szól idesanyóm, meg Mari­ka. Hiszen fgy... így is mindig kikapok, ha többet táncolok, mint ő. Most is úgy néz rám, mintha fel akarna öklelni, — Ne félj, csepp húsom, meg­védtek én, mondta a legény, s végigsímitotta a selymes haját. — Meg én. Meg bizony. A le­gény bólogat, s újra boldog. Megszorítja a legény kezét, majd megint csak sírni szeret­ne. — De a nagyobbnak kell e­lőbb férjhez menni... — mond­ja. —. Ez csak olyan szokás, — feleli rá a legény. — Szokás biz az, fiam — szólt közbe egy hang. Mindketten odapillantanak, hát az elnök, a szövetkezet elnöke, az mondot­ta. Nevetett rájuk huncutkásan, — én is a kisebbiket vettem el, — tette hozzá. Közelebb húzta a székét, — Igaz, akkor még szöktetni kellett, de most tán kéréssel is mehet, — Megtenné Sándor bácsi? — kapott a szóba a leány, mint víz- behaló a szalmaszálba. Mert, ha az elnök kéri, az más. Csak az a bökkenő, hogy nyakas ember az édesapja. Vadmagyar, mond­ják róla — gondolja. — Mit szól majd idesapám? — ki is mondja a leány. — Mit szólhatna, segít majd felépíteni a házat, ott az új ut­cában. Élitek majd a magatok világát — feleli az elnök a vi­lág legtermészetesebb hangján. — Ha meg nem tetszik nekik, még mindig jöhet a szöktetés, — kacsint a legényre. Még hát­ba is veregeti. A leánynak meg megcsípi az arcát. Tovább lép, s csak annyit mond: — Kis csirke, hogy már ilyen hamar... s nevet egyet hozzá. ([Szabó József) jöttem ide dolgozni — kezdi a be­szélgetést. — Bizony, más ma már itt az élet, mint régen a kubikos talicska mellett. Egészen fiatal gyerek voltam, amikor az első ta­licska földet toltam az egyik csa­torna építésénél, azóta ez év áp­rilisáig a kubikosoknál dolgoz­tam. Korán kellett kezdenem a munkát, mert szüleim idősek és én vagyok a családfenntartó. De azért, mondhatom, hogy ilyen jól még sosem éltünk, mint most, a- mióta tsz-ben dolgozom. Hozzáte­szem azt is, hogy még csak 6 és fél hónapja vagyok itt és számítá­som szerint 16—17 ezer forintot kerestem ez idő alatt. Ezelőtt so­hasem volt egy csomóban 10 má­zsa búzánk, mint most. Bárcsak évekkel ezelőtt beléptem volna. Az elhatéroziásom most sem volt könnyű. Mint kívüálló fiatal, úgy kértem miagam a tsz KlSZ-szerve- zetébe tagnak. Sokat jártam a KISZ-be. S úgy láttam, hogy a tsz-fiatalöknak sakkal jobban megy, mint nekem, pedig én is sokat dolgoztam. A tavasszal azu­tán kértem felvételemet a tsz-be. Felvettek és nagyon jól érzem ma­gam, soha még egyetlen napot sem hiányoztam. Éppen tegnap este számoltam az apámmal, hogy egy napi keresetem 90 forint. Se­hol sem kerestem volna többet. Nagyon .meg vagyok elégedve. — KISZ-titJkámak mikor vá­lasztották? —• A tavasszal már úgy volt, hogy a szervezetünk csak névleg vezetőséget választunk, vagy a területi alapszervezetben dolgo­zunk, mesrt itt nem volt szervezeti élet. Ekkor a gyerekek azt mond­ták, hogy legyék én a KISZ-tit- kár. Nem akartam elvállalni, hi­szen még csak akkortájt lettem tagja a tsz-nek és mozgalmi mun­kát sohasem végeztem. ígérték, hogy segítenek. A pártszervezet is két párttagot bízott meg azzal, hogy segítsen a KISZ-nek. Köz­ben a járásnál is volt egy rövi- debb titkárképző tanfolyam; Igyekeztem tanulni, de azért most sem mosdhatom, hogy nagyon jól dolgozunk. Hiába, nem értem még olyian jól a munkát, mint ahogyan kellene. Meg a dologidő is nagy volt eddig. Hetenként egyszer kul- túmapot tartunk, havonként tag­gyűlésünk van és ha a munka úgy engedi, bálát is rendezünk. Ebből állt eddig a munkánk. — Milyen terveik vannak a télre? — Először is — a közeli napok­ban — összehívjuk a termelőszö­vetkezetben levő új választókat és megkérünk egy idősebb elvtársat, Fülöp elvtársat, a párttitkárt, vagy mást, hogy ismertesse azokat a régi választásokat, amelyek itt, Endrődön is voltak, mert azoknak véres hagyományaik is vannak; De arra is megkérjük, hogy azt is mondják el, hogy mit jelent ezek­nek a 18 éves fiataloknak az, hogy választhatnak, hogy van beleszó­lásuk az élet törvényes rendjébe. A tél folyamán a KISZ-tagok többsége politikai körön tanul. A klubesténket is színesebbé, válto­zatosabbá akarjuk tenni. Szakkö­rök szervezése is tervünkben van. Csepkó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents