Békés Megyei Népújság, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-14 / 217. szám
2 Mór megtelték az első lépéseket Csütörtökön a kora délutáni ó- rákban egy értekezlet befejező részére érkeztünk Körösladánytoa. Kicsit furcsáltuk a korai tanácskozóét, de mikor Búzás elv társ, a községi pártbizottság titkára megmagyarázta, hogy még ma ezenkívül két értekezletre kell mennie, bizony egyetértettünk a korai gyűléssel. — Ebéd után mindjárt összeültünk és a vasárnapi nagygyűlést, valamint a munkásőr avatást beszéltük meg. Itt voltak a község vezetői, tanácselnök, tsz-elnökök, földszöv. ügyvezetője, a mukásőr. ség parancsoka és mások. Most is Siettünk befejezni, mert fél 4-kor már a tanácsházán vár egy újabb értekezlet. — Talán Búzás elvtárs tartja? — Nem, nem én, csak, ha személyesen a titkár nincs ott, akkor már azt mondják, hogy a párt nincs képviselve. Pedig a tanácselnök elvtárs is párt vb.-tag és mások is lesznek ott, de a mi elvtársaink, dolgozóink már így szokták meg. Nálunk a pártot csak a párttitkár képviseli. Ez bizony elgondolkoztató, mert nemcsak Körösladányban, de másutt is így van. Ha a titkár nincs ott, akkor bírálják a jelenlévők a pártbizottságot, mert nem képviselteti magát, holott 3—4 pártbizottsági tag, sőt vb-tag is jelen van. — Nálunk jó a kollektív munka *— mondja Búzás elvtárs. — Az elytársaknak, mind a pártbizottsági tagoknak, mind a vb. tagjainak külön megbízásuk van. Szívesen végzik, önként vállalták. Az elvtársnők főleg a nőmozgalomban, vöröskeresztben dolgoznak, a leszerelt katonatisztek MHSZ-ben, a fiatalok ifjúsági szervezetekben, vannak, akik földművesszövetkezetnél, — egyszóval mindenkinek van hol dolgoznia. Szívesen is végzik és időnként be is számolnak róla. Zagyva Lajos elvtárs, pártbizottsági tag előbb más feladattal volt megbízva. A napokban felkeresett, hogy pártmunkáját szívesen végezné a KISZ-ben. Lánya is KISZ vezetőségi tag és sokat mesélt az ifjúság munkájáról, ezért ismeri. Most a párt- alapszervezet dönt arról, hogy Zagyva elvtársat megbízzák-e a fiatalok nevelésével. Ez eddig talán a legteljesebb rendben is van, az azonban már érthetetlen, hogy az alapszervezetekben sem a vb. tagjai, sem pedig a pártbizottság tagjai nem dolgoznak. Az alapszervezetek tagjai, vezetői egyre- másra teszik a szemrehányást a- zért, mert őket nem segítik, nem járnak hozzájuk a taggyűlésre, vezetőségi ülésre. Ilyen bírálatot kaptunk az Üj Barázda Tsz vezetőségétől is, ahol hat elvtárs pártbizottsági tag s ebből kettő tagja a végrehajtó bizottságnak is. De az ott lévő pártbizottsági tagok egyetlen alkalommal sem •zólaltak úgy fel, mint akik egy felsőbb szerv képviselői Történt olyan is, hogy a pártbizottság határozatát megkapták, felolvasták taggyűlésen és éltették a fiókba. Amikor a határidő lejárt,' megkérdeztük: mit tettek a végrehajtásért? — Még nem sokat, egyedül nem tudjuk végrehajtani, segítsenek az elvtársak — mondja az alapszervezet titkára. — De ott vannak a pártbizottsági tagok, akik hozták és megszavazták a határozatot, miért nem segítenek? Ez az eset nem elszigetelt, szinte naponta találkozik vele az ember. Ügy vannak, mint az a bizonyos közmondás, hogy a maga hazájában senki sem lehet próféta. Ezért most a Végrehajtó Bizottság külön megbízó levelet csináltatott a pártbizottság tagjainak, amely felhatalmazza őket, hogy a községben az alapszervezetek taggyűlésén, vagy pártvezetőségi ülésén részt vehetnek és ott felszólalásukkal segítsék az alapszervezetet. Körösladányban még arra sem volt példa, hogy a vb. tag. jai önként vállalkoztak volna ar- sra, hogy a saját alapszervezetü- kön kívül más pártszervbe elmentek volna segíteni. Ügy vannak vele, hogy van egy függetlenített titkár és ez az ő kötelessége. Persze Búzás elvtárs ad megbízatásokat a vb. tagjainak, hogy egy- egy taggyűlésen, vezetőségi ülésen résztvegyenek. Nem újkeletű oz o jelenség, ami Körösladányban van. Évekkel ezelőtt szokták így meg az elvtársak. Úgy van a köztudatban, csak akkor volt jelen a pártbizottság részéről egy-egy értekezle. ten valaki, ha személyesen a titkár vett részt. Ezen a régi meg- szokottságon : változtatnak a kö- rösladányi elvtársak. Igaz, hogy még csak az első légieket tették meg. — Csepkó — A pártélet hímből BÉKÉSEN, az MSZMP járási bizottsága szeptember 13-án kibővített ülést tartott, melyre meghívták a párta! apszervezetek titkárait, a községi tanácselnököket és a tömegszervezetek járási vezetőit. A következő hónapokban sorra kerülő feladatokról és szervezeti kérdésekről tárgyaltak. GYOMÁN, az htóZMP járási bizottságának tagjai alapos körültekintő munka eredményeképpen elkészítették a Járás mezőgazdaságának szocialista fejlesztését szolgáló érvgyűjteményüket. A húsz oldalas dokumentum sok hasznos tényanyagot tartalmaz, összehasonlításokkal és egyéb érvekkel bizonyítják benne a mezőgazdaság szocialista átszervezésének szükségességét és méltatják e fejlődés gazdasági és társadalompolitikai jelentőségét. A párt- és tömegszervezetek tagjai és mindazok, akik a járásban a mezőgazdaság szocialista fejlődésének aktív segítői az érvek birtokában eredményesebben tevékenykedhetnek a párt falusi politikájának megvalósításában. • A GYOMAI párt-végrehajtó bizottság tagjai pénteken ülést tartottak, melyen megtárgyalták a dévaványai Szabad Nép Termelőszövetkezetiben működő pártalap- szervezet munkáját. A tanácskozáson elősegítették a pártszervezet és a termelőszövetkezet vezetőségének szorosabb e- gyüttműködését és több hasznos javaslatot tették a termelőszövetkezet fejlesztésére, BÉKÉS MEGYEI NÉPCJSAG 185*. szeptember 14., vasárnap Lassan és nehezen rendeződnek a világ problémái. Bizonyára sok újságolvasó véleményét fejezi ki az a karikatúra, amely az egyik amerikai lapban, a New York Ti- mesben jelent meg a napokban. A rajz egyik felén egy ember sétál a földgömbön, újságját olvasva. Arca derűit: „Végétért a középkeleti válság” — hirdeti újságja főcíme. A rajz másik oldalán a- zonban emberünk már kétségbeesetten viszi az irháját. Sűrű füst- felleg a háta mögött A még mindig kezében őrzött újság ezt hirdeti: „Kitört a válság a Távol- Keleten“. A rajz igazát, találó hangulatképét nem lehet tagadni. Sok-sok millió egyszerű dolgozó érzését, kedélyét, gondolatát tükrözi a földgolyóbison sétáló, feszülő, megkönnyebbülő és újra rémüldöző emberke. Nemzetközi válság, de miért? A kitűnő karikatúra egyben a- zontoan hibázott Ezt a válság- enyhülés-válság sorozatot valahogy úgy kezelte, mint a természeti tüneményeik egymásutánját. Van eső, van szélvész, hó és napsütés — mit tehet itt az ember? De, ha egy 600 miUiyó$,,prezág szárazföldjének partjai mellett fekvő szigeteik egy kgijölcul ^ellenséges nagyhatalom kezén vannak, ha ezeket a szigeteket a szó- banforgó nagyhatalom teletömeti katonákkal, ha ezekről a szigetekről állandóan zavarják a 600 milliós nép tengeri forgalmát — az már nem természeti jelenség, És ha emiatt a helyzet miatt vi. lágfeszültoéget okozó távol-keleti válság támad, ha ezért világka- taszrófa fenyeget — ez már nem természeti jelenség. Ez Igenis emberek, emberek csoportjának műfTfTfTffTfTVTffTfTTfTf ve. Ez maradt ki a karikatúrából. Vagyis, ahogy a tekintélyes polgári lap, a le Monde írja: „Valójában kevéssé fontos, hogy ezek a szigetek a kínai vizeken belül terülnek-e el jogilag, vagy sem. A partokhoz való közelségük, s az a tény, hogy mindig a szárazföldtől függlek, eiutasíthatadan érvet jelent a kommunista Kínához való csatolása. Elképesztő lenne, ha világkotnflikfus születne ebből az ügyből keletkezett vitából.” És hadd idézzük tovább a fenti francia újságot, mikor egy másik cikkében washingtoni tudósítója felveti a kérdést, hogy ki'k is állnak ennek az „örvény szélén táncoló” politikának az élén. Az amerikai népet — olvashatjuk — szinte anélkül, hogy tudna, egy világösszeütközésbe vonszolhatja a Robert son-törzs irányította külügyminisztérium funkcionáriusainak egy csoportja, (Robertson államtitkár a külügyminisztériumban, szerki megj.), Foster Dulles és veszélyes szemléletmódja és azoknak a katonai vezetőknek a csoportja, akik nem fogadták el Kína „elvesztését” és rosszul „emésztették meg” a kínai beavatkozást Koreában.” „Ne legyenek tüskék a béke oldalában" Az a körülmény, hogy a nyugateurópai polgári sajtó jelentős része is ilyen nyiRam állástioglalt a katasztrófa-politika ellen, nem lebecsülendő tényező lehet a jelen válság további alakulásában. A tajvani helyzet, hogy az angol Reuter londoni véleményét Idézzük, „továbbra is súlyos lehetőségektől terhes.” Elsenhower péntek hajnalban elmondott beszéde után is. Ez a beszéd még mindig kitart amellett, hogy Kimoj és Macu végeredményben az Egyesült Államok biztonságának védelmét jelentik. Amerika kész esetleg a legnagyobb kockázatvállalásra is. Ezt követően felveti a- zonban a „diplomáciai tárgyalások” és a „kivezető út megtalálásának” gondolatát, majd kijelenti: „Megfelelő intézkedéseket lehet tenni, amelyek biztosíthatják, hogy a parimenti szigetek ne legyenek tüskék a béke oldaléban...” Az amerikai külpolitika tehát egy félszeg mozdulatot tett előre. Félszeg mozdulatot csupán, mert a le Monde-ból idézett csoportok befolyása nagyon erős. A mozdulat mégis inkább előre irányult, mert Kína és az őt támogató Szovjetunió határozottsága, saját nyugati szövetségeseik tartózkodó és óvatosságra intő magatartása, végül az ázsiai közvélemény ingerült nyugtalansága legalább Is meggondolásra késztette az a- merikai vezetőket. Ha a robbanással fenyegető légkört a feszültség csökkenése váltaná fel, a világ nyomban köny- nyeöben lélegezne.^ Joggal, de talán nem eléggé előrelátóan. Ha a probléma megmarad és csak el- odázódik, a tények és a körülmények változatlan elemei újra megteremhetik ugyanezt a gyúlékony állapotot. Ahhoz, hogy a flit kis emberünk nyugodtan sétálhasson a kankatúrabeli földteke tetején és újságjában szívderítő híreken mosolyogjon a szeme, a kérdés lényegéhez kell nyúlni a Távol-Keleten éppúgy, mint a világ más neuralgitikus gócain. Ez pedig Tajvan hovatartozása és a népi Kína ENSZ-tagsága. Lehet, hogy az út idáig nagyon hosszú lesz. Az amerikai vezetőknek azonban, ha a békés rendezést, nem pedig a „leszámolás”, vagy a „kalkulált kockázat” politikáját akarják, rá kell lépniök. Előbb vagy utóbb. '»▼▼TTTTTTTTTVTTTTr'rVWlP n Távol-Keleten tovább tart a feszültség Az Amerikai Egyesült Államok csapatai az agresszió* politikai vezetők parancsai értelmében nemcsak Tajvant és a környező szigeteket száll ták meg. banem Kimoj térségében be hatoltak a Kínai Népköztársaság felségvizeire és megsértették légiterét. Az USA hadügyminisztériuma az amerikai partoktól több mint tízezer kilométer távolságra fekvő tajvani szorosban összevont 7. flottához tóvá bbi erősítéseket küldött, bogy ezzel a cselekedetével Is fokozza a feszültséget a Távol-Keleten.
