Békés Megyei Népújság, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-12 / 215. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 1958. szeptember 12!., péntek Erősítenünk kell a párt falusi szervezeteit! Qfhtí újság a TM*qtftHáig#ati Ä községben a párt tagjai kö­zött gyorsan elterjedt a híre, hogy a pártalapszervezet vezetősége a termelőszövetkezetekben dolgozó kommunistákkal és az egyénileg dolgozó párttagokkal közös taggyű­lést szervez. A hírrel együtt azt is megtudták, hogy termelés emelé­séről, a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről lesz szó. A terme­lőszövetkezetiek magabiztosan, nyugodt szívvel készültek a gyű­lésre, míg az egyéniek kissé szo­rongtak attól a gondolattól, hogy esetleg a szövetkezetiek odamon­dogatnak majd nekik, hogy az él­csapat tagjaihoz méltóan köves­sék a példájukat és lépjenek a szövetkezetekben. Igen ám — gon­dolták de a párt ilyet nem mond, hogy az egyéni gazda, ha párttag, kötelessége belépni a termelőszövetkezetbe. Különben is, a taggyűlésen ők, az egyénileg gazdálkodók lesznek nagy több­ségben —. nyugtatták magukat. Elérkezett a taggyűlés napja. A pártvezetőség egyik tagja — aki részt vett a járási aktivaülésen — emelkedett szólásra és többek kö­zött elmondotta, hogy az életszín­vonal további emelése csak úgy lehetséges, ha a falu a szocialista építésben követi a várost, vagyis, ha ebben az évben is lé­pünk egyet előre a mezőgazdaság szocialista átszervezésében, to­vább erősítjük a termelőszövetke­zeteket. A kisparcella szemlátomást a- kadályozza a fejlődést. Az idén is sók száz és ezer vagon gabona nem termett meg, mert a kispar- céllákon korlátoltak a termelés lehetőségei. A járási, de a községi átlagot is mérve, a termelőszövet­kezetekben mindenütt jobbak vol­tak a termelési eredmények, mint az egyénieknél. Ebben az évben is bebizonyosodott, hogy a szocia­lista nagyüzemi gazdálkodás több termést és magasabb jövedelmet e- redményez, a szövetkezetekben nagyobb a termelési biztonság is. Beszélt a mezőgazdaság fejlődé­sének, a termelőszövetkezetek erő­södésének akadályairól, a helyte­len és ellenséges nézetekről. Mint mondotta, a járási értekezleten is elítélték az „elegen vagyunk" szemléletet és azt a megnyugvást, mellyel egyes pártszervezetekben lemondanak a parasztság felvilá­gosításáról, várják, hogy spontán növekedjenek a termelőszövetke­zetek. Aztán a kommunisták felelőssé­géről szólt. Hangsúlyozta, hogy a járási pártaktíva véleménye sze­rint azok a pártvezetők, akik ma még egyénileg gazdálkodnak, vagyis még ma sem jutottak el odáig, hogy a községben a párt mezőgazdasági politikájának meg­valósításáért vívott harcot szemé­lyes példával vezessék, inkább áll­janak félre, ne akadályozzák a fejlődést. Majd arról beszélt, hogy a termelőszövetkezetek erősítését, a mezőgazdaság szocialista átszer­vezését mindenki ügyévé kell tenni, a községben ne csak egy-két em­ber foglalkozzon ezzel. Helyes-helyes, bólogattak innen is onan is a jelenlévők közül. Csak aztán akadt el a taggyűlés hangja, miután a termelőszövet­kezét elnöke ' felszólalt és azt mondta, hogy most már a beszéd és az egyetértés háhgöztatása- mellett cselekedni is kell. Nem e- lég megtárgyalni, aztán a gyűlés után mindenki megyen a maga ré­gi útján, ki erre, ki arra. Az elnök fejében az motoszkált — de nem merte kereken kimondani —, hogy a pártalapszervezet titkára még most is nadrágszíjon, az öt hold juttatott földön gazdálkodik és mint a cukorgyár alkalmazottja, répafelelős is a községben. Pedig sokan figyelik, hogy mitévő lesz. A termelőszövetkezetben már ré­gen várják őt is, meg a hozzá hasonlókat. A termelőszövetkezet elnökének szavai után furcsa ,,napirend” kö­vetkezett. Ezt a „napirendet” a helybeliek már régen úgy nevez­ték el, hogy „hallgatták a legyek zúgását". Mindenki a másikra várt. A megfagyott csendet a pártvezetőség egyik tagja —a ta­nács mezőgazdasági felügyelője, a hatholdas egyéni gazda törte meg, aki talán a legludasabbnak érezte magát az ügyben. — Nem akadályozom én a fejlő­dést — kezdte —, ammondó va­gyok, tényleg lépni kell előre. Meggyőződésem, hogy a község­ben a termelőszövetkezetek meg­mutatták, hogy többet, könnyeb­ben termelnek és a tagok jövedel­me is magasabb, mint sok egyéni gazdáé, csakhát előbb azt szeret­ném látni, hogy mások is belép­nek. — Inkább ne is szólt volna — dörmögte az orra alá a termelő- szövetkezet elnöke —, ha min­denki a másikra vár, így lehetünk még vagy tíz évig, és aztán nyög­hetjük. Az is eszébe jutott az el­nöknek, hogy éppen a napokban vettek fel néhány öt—hatholdas jelentkezőt, pedig azok nem hogy pártvezetőségi tagok, de még párttagok sem voltak. Aztán ismét csend szakadt a gyűlésezőkre Csak ültek tovább, mint a jólla­kottak, megelégedetten. Nem tudtak előre lépni, csele­kedni, mert még gyenge a párt- szervezetük ereje, segítségre van szükségük. És, hogy mind ez hol történt, most nem írjuk meg, de akikről szól, bizonyára magukra ismernek. Boda Zoltán WASHINGTON Fuzsijama japán külügyminisz­ter, aki Washingtonba érkezve megbeszéléseket folytat Dulles külügyminiszterrel az általános világhelyzetről és japán—ameri­kai kapcsolatokról, megérkezése után kijelentette, őszintén reméli, hogy a tajvani helyzetet békés úton oldják meg. BONN Mende, a Szabad Demokrata Párt elnökhelyettese Kidben egy választási gyűlésen beszédet mon­dott. Bírálta az NSZK kormányá­nak és az uralmon levő CDU-nak az egyesítés kérdésében elfoglalt negatív álláspontját. Mende azzal vádolta a Szövetségi kormányt és a keresztény-demokratákat, hogy elutasító választ adnak min­den újraegyesítési javaslatra. Mende véleménye szerint a NATO-val kötött szerződés nem lehet dogma és azt felül kell vizs­gálni az újraegyesítés problémá­jának figyelembevételével. Men­de „kombinált semlegességet” Ja­vasolt, amelynek alapján a kö­zép-európai területeket biztonsági övezetként kiemelnék a keleti és nyugati tömbökből. LONDON Az Angol Országos Bányász Szakszervezet yorkshírei területé­nek küldöttei 138 000 bányász képviseletében egyhangú határo­zatban elítélték az Egyesült Ál­lamok távol-keleti politikáját. BEIRUT Hammarskjöld libanoni tanács­kozása után látogatást tett Cha- moun elnöknél, majd Sehab meg­választott elnöknél. Az ENSZ fő­titkára előreláthatólag pénteken utazik el Libanonból és szeptem­ber 25—30 között terjeszti az ENSZ közgyűlése elé közép-keleti küldetéséről szóló jelentését. V enezuelá bem még mindig feszült a helyzet Venezuela ideiglenes kormá­nya tisztogatást indított a kor­mányban és az állami hivatalok­ban az összesküvők leleplezésére, hogy így megakadályozza újabb kísérletek végrehajtását az orszá­gos választások megzavarására. A venezuelaiak a vasárnapi vé­res államcsíny-kísérlet után a legsúlyosabb büntetések kiszabá­sát követelték az összesküvésben részt vett 17 tisztre. Larrazabal juntája szigorú büntetéseket ígért, azonban egyes körök szerint a kormány még mindig túlságosan | elnéző a bűnösökkel. A diákszövetség nagyszabású változtatásokat követel a kor­mánygépezetben és élesen bírálja a belügyminisztériumot, amelynek alkalmazásában szerintük Jime­nez volt diktátor feloszlatott tit­kosrendőrségének sok tagja van. A diákszövetség követeli a kato­nai rendőrség feloszlatását is, a- mely részese volt a vasárnapi ősz-. szeesküvésnek. •------------»C-----------­A z angol nép tiltakozik London. A közvélemény til­takozása ellenére folytatódik Angliában az amerikai rakéta­támaszpontok építése. Az angol hadügyminisztérium hivatalo­san közölte, hogy az Egyesült Államokból megérkezett az első Thor mintájú középhatósugarú ballisztikus lövedék. Sajtójelen­tések szerint az atomtöltettel is ellátható első amerikai raké­tákat Norfolk grófság egyik an­gol légitámaszpontján helyezik el. Több mint száz amerikai szakértő érkezik ide, hogy kiké­pezze az angolokat a rakéták kezelésére. • Milyen az igazi kommunista? Megjelent a „Partyijnaja Zsiiny" c. lapban 1VTehéz elképzelni olyan em­*■ ' bért, aki a párt soraiba lép­ve, nem gondolkozott el azon, ho­gyan éljen, hogyan dolgozzon, hogy igazi kommunista legyen. Hiszen mindenki, aki sorsát a párttal köti össze, komoly politi­kai és erkölcsi kötelezettségeket vállal. A kommunista tevékenyen har­col a párthatározatok teljesítésé­ért. Mindenütt, bárhová kerüljön is, kötelességének tartja, hogy e- rejét nem kímélve, megvalósítsa a párt politikáját, határozatait. Uigyománnyá vált, hogy a párttagok mindig a legfele- lősségteljesebb munkaterületek­re mennek, oda, ahol ma a leg­nehezebb, ahol a párthatározatok és a tervek sorsa eldől. így volt ez a polgárháború idején, az ipa­rosítás és a kollektivizálás évei­ben, a Nagy Honvédő Háború idő­szakában. így járnak el a pártta­gok most is. A párt kiadta a jel­szót: az egy lakosra számított tej-, vaj- és hústermelés terén utói kell érni az Egyesült Államokat, s vá­laszúd a párttagok ezrei álltak munkába az állattenyésztésben. Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa harci feladatként jelölte meg, hogy 10—12 éven belül véget kell vetni a lakáshiánynak, s az építők serege a párttagok újabb ezreivel gyarapodott. A kommunisták különféle for­mák és módszerek alkalmazásával teljesítik a párthatározatokat, va_ lósítják meg a párt politikáját. A legfőbb azonban mindig az egyéni példamutatás. Ha a párttag való­ban élenjáró ember, úgy megszív­lelik a szavát, hozzája igazodnak. JTi fogja viszont megbecsülni az olyan párttagot, aki tár­sadalmi kötelességét nem teljesíti, csak immel-ámmal dolgozik, megsérti a munkafegyelmet? Ha valaki mást mond, s másként cse­lekszik, úgy nem szerezheti meg társai bizalmát és megbecsülését. A szovjet emberek nem tűrik a képmutatást, az őszinteség hiá­nyát. A párttag szavai nem tér­hetnek el cselekedeteitől. A párt­tagot elsősorban arról ítélik meg, hogyan teljesíti kötelességét. Ahhoz pedig, hogy a párttag valóban példaképül szolgálhasson a munkában, állandóan tanulnia kell, nem szabad megelégednie meglévő ismereteivel. Egyébként nem lesz belőle se újító, se ve­zető. A szovjet emberek képzeletében a párttag minden téren élenjáró ember, nemcsak a munkában, a tanulásban, hanem odahaza, a ma­gánéletben, az erkölcsi kérdések terén is. Bármilyen lelkiismerete­sen is teljesíti a párttag szolgálati kötelezettségeit, munkáját, még­sem nevezehetjük kommunistá­nak, ha az üzem, vagy az intéz­mény kapuján túl kispolgári mó­don viselkedik, rosszul neveli, gyermekeit, megsérti a szocialista együttélés szabályait, ha tisztes-, ség te len, ha részegeskedik. A párttagok a dolgozóknak esu- pán egy kis részét képezik; S nem abban van az erejük, hogy mindent sajátkezűleg végeznek el, ez nem is lehetséges, hanem ab­ban, hogy magukkal vonják a tö­megeket. Bárhol legyen, bármivel is foglalkozzék a párttag, elsősor­ban arra legyen gondja, hogy kapcsolatait erősítse a dolgozók­kal. A pártnak annyit jelentenek a tömegkapcsolatok, mint fának a gyökér. Minél szerteágazóbb a gyökérzet, minél mélyebben ha­tol a földbe, annál erősebb a fa. Minél szélesebbek a párt tömeg­kapcsolatai, minél jobban össze­forrott a néppel, annál erősebb a párt. fagyon sokat jelent az is, hogyan viselkedik a párttag az emberekkel szemben. Ha nem törődik velük, ha felülről nézi őket, ha semmibe veszi a kol­lektíva véleményét, úgy szó sem lehet az igazi tömegkapcsolatról. A párttag ne feledje, hogy az em­bereknek megvannak a napi gondjaik és problémáik, amelye­ket nyomban, haladéktalanul meg kell oldani. Az egyiket családi kellemetlenség, bánat éri, tehát erkölcsi támogatásra van. szüksé­ge. A másikat jogtalnul elbocsá­tották, a harmadik megbetege­dett és hosszú ideig nem tud sza­natóriumi beutalót kapni stb. A párttagnak értenie kell ahhoz, hogy mindig felismerje, mi nyug­talanítja a dolgozókat, segítenie kell társainak problémáik megol­dásában. A párttag azonban nem érthet egyet helytelen nézetekkel, nem békülhet meg a maradi felfogás­sal, nem nézheti ölhetett kézzel a hibákat. Tömegkapcsolatait erő­sítve, a dolgozókat nevelve, min­dig az országos érdekekből kell kiindulnia, a párt álláspontját meg kell védelmeznie. A párttag nem állíthatja szem­be magát a párton kívülivel, nem tarthat igényt semmiféle külön­leges helyzetre, semmiféle privilé­giumra. Pedig ez olykor előfordul azokkal, akik még úgy igazában nem edződtek meg a pártban. Világos, hogy az ilyen maga­tartás nemcsak, hogy nem válik a párttag becsületére, ha­nem egyenesen árt a pártnak. A párttagság sohasem volt összeköt­ve különleges előnyökkel. Milyen kommunista az. aki fél a fizikai munkától, a minél könnyebb, tisz- ább és kényelmesebb munkát keresi? Tűrhetetlen az is, amikor egyes párttagok valamilyen „ve­zetői” állás megszerzése érdeké­ben befolyásos ismerőseikhez, ro­konaikhoz folyamodnak. A káde­rek kiválasztása baráti, rokoni a­lapon a párttól mélységesen ide-; gén és a kommunista névvel ösz- szeegyeztethetetlen. A fogyatékosság ellen, a párt- határozatok teljesítéséért vívott harcban a kommunista legélesebb fegyvere a bírálat. A párttag, aki nem él a bírálat fegyverével, a- mikor az ügy érdekében erre szükség lenne, vagy maga nem reagál a bíráló megjegyzésekre, nem teljesíti legfontosabb köteles­ségét. A párttag minden lehető módon fejlessze a bírálatot és ön­bírálatot, határozottan tárja fel a hibákat és tegyen meg mindent azok megszüntetése érdekében. Nincs veszélyesebb dolog, mint a. közömbösség, az önelégültség, az elbizakodottság. párttagok önként lépnek a pártba, s ezzel akaratukat a párt akartával forrasztják ösz- sze. A párttag öntudatosan alá­veti magát a pártfegyelemnek, lel­kiismeretesen teljesíti a szervezeti szabályzat minden követelményét, mindig a szervezeti szabályzat és a párthatározatok szellemében cselekszik. Az igazi kommunista a nép ér­dekeinek, a párt ügyének, mély­ségesen eszmei, hajlítihatatlan, fe­gyelmezett harcosa, igazságos, er- kölcsileg tiszta, a dolgozó töme­gekhez elszakíthatatlan szálak fűzik. Minden párttagnak ezeket a tulajdonságokat kell megszerez­nie és továbbfejlesztenie. Az alap» szervezet legfon'osabb feladata, hogy ebben a munkában segítsé­gére legyen tagjainak.

Next

/
Thumbnails
Contents