Békés Megyei Népújság, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-12 / 215. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 1958. szeptember 12!., péntek Erősítenünk kell a párt falusi szervezeteit! Qfhtí újság a TM*qtftHáig#ati Ä községben a párt tagjai között gyorsan elterjedt a híre, hogy a pártalapszervezet vezetősége a termelőszövetkezetekben dolgozó kommunistákkal és az egyénileg dolgozó párttagokkal közös taggyűlést szervez. A hírrel együtt azt is megtudták, hogy termelés emeléséről, a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről lesz szó. A termelőszövetkezetiek magabiztosan, nyugodt szívvel készültek a gyűlésre, míg az egyéniek kissé szorongtak attól a gondolattól, hogy esetleg a szövetkezetiek odamondogatnak majd nekik, hogy az élcsapat tagjaihoz méltóan kövessék a példájukat és lépjenek a szövetkezetekben. Igen ám — gondolták de a párt ilyet nem mond, hogy az egyéni gazda, ha párttag, kötelessége belépni a termelőszövetkezetbe. Különben is, a taggyűlésen ők, az egyénileg gazdálkodók lesznek nagy többségben —. nyugtatták magukat. Elérkezett a taggyűlés napja. A pártvezetőség egyik tagja — aki részt vett a járási aktivaülésen — emelkedett szólásra és többek között elmondotta, hogy az életszínvonal további emelése csak úgy lehetséges, ha a falu a szocialista építésben követi a várost, vagyis, ha ebben az évben is lépünk egyet előre a mezőgazdaság szocialista átszervezésében, tovább erősítjük a termelőszövetkezeteket. A kisparcella szemlátomást a- kadályozza a fejlődést. Az idén is sók száz és ezer vagon gabona nem termett meg, mert a kispar- céllákon korlátoltak a termelés lehetőségei. A járási, de a községi átlagot is mérve, a termelőszövetkezetekben mindenütt jobbak voltak a termelési eredmények, mint az egyénieknél. Ebben az évben is bebizonyosodott, hogy a szocialista nagyüzemi gazdálkodás több termést és magasabb jövedelmet e- redményez, a szövetkezetekben nagyobb a termelési biztonság is. Beszélt a mezőgazdaság fejlődésének, a termelőszövetkezetek erősödésének akadályairól, a helytelen és ellenséges nézetekről. Mint mondotta, a járási értekezleten is elítélték az „elegen vagyunk" szemléletet és azt a megnyugvást, mellyel egyes pártszervezetekben lemondanak a parasztság felvilágosításáról, várják, hogy spontán növekedjenek a termelőszövetkezetek. Aztán a kommunisták felelősségéről szólt. Hangsúlyozta, hogy a járási pártaktíva véleménye szerint azok a pártvezetők, akik ma még egyénileg gazdálkodnak, vagyis még ma sem jutottak el odáig, hogy a községben a párt mezőgazdasági politikájának megvalósításáért vívott harcot személyes példával vezessék, inkább álljanak félre, ne akadályozzák a fejlődést. Majd arról beszélt, hogy a termelőszövetkezetek erősítését, a mezőgazdaság szocialista átszervezését mindenki ügyévé kell tenni, a községben ne csak egy-két ember foglalkozzon ezzel. Helyes-helyes, bólogattak innen is onan is a jelenlévők közül. Csak aztán akadt el a taggyűlés hangja, miután a termelőszövetkezét elnöke ' felszólalt és azt mondta, hogy most már a beszéd és az egyetértés háhgöztatása- mellett cselekedni is kell. Nem e- lég megtárgyalni, aztán a gyűlés után mindenki megyen a maga régi útján, ki erre, ki arra. Az elnök fejében az motoszkált — de nem merte kereken kimondani —, hogy a pártalapszervezet titkára még most is nadrágszíjon, az öt hold juttatott földön gazdálkodik és mint a cukorgyár alkalmazottja, répafelelős is a községben. Pedig sokan figyelik, hogy mitévő lesz. A termelőszövetkezetben már régen várják őt is, meg a hozzá hasonlókat. A termelőszövetkezet elnökének szavai után furcsa ,,napirend” következett. Ezt a „napirendet” a helybeliek már régen úgy nevezték el, hogy „hallgatták a legyek zúgását". Mindenki a másikra várt. A megfagyott csendet a pártvezetőség egyik tagja —a tanács mezőgazdasági felügyelője, a hatholdas egyéni gazda törte meg, aki talán a legludasabbnak érezte magát az ügyben. — Nem akadályozom én a fejlődést — kezdte —, ammondó vagyok, tényleg lépni kell előre. Meggyőződésem, hogy a községben a termelőszövetkezetek megmutatták, hogy többet, könnyebben termelnek és a tagok jövedelme is magasabb, mint sok egyéni gazdáé, csakhát előbb azt szeretném látni, hogy mások is belépnek. — Inkább ne is szólt volna — dörmögte az orra alá a termelő- szövetkezet elnöke —, ha mindenki a másikra vár, így lehetünk még vagy tíz évig, és aztán nyöghetjük. Az is eszébe jutott az elnöknek, hogy éppen a napokban vettek fel néhány öt—hatholdas jelentkezőt, pedig azok nem hogy pártvezetőségi tagok, de még párttagok sem voltak. Aztán ismét csend szakadt a gyűlésezőkre Csak ültek tovább, mint a jóllakottak, megelégedetten. Nem tudtak előre lépni, cselekedni, mert még gyenge a párt- szervezetük ereje, segítségre van szükségük. És, hogy mind ez hol történt, most nem írjuk meg, de akikről szól, bizonyára magukra ismernek. Boda Zoltán WASHINGTON Fuzsijama japán külügyminiszter, aki Washingtonba érkezve megbeszéléseket folytat Dulles külügyminiszterrel az általános világhelyzetről és japán—amerikai kapcsolatokról, megérkezése után kijelentette, őszintén reméli, hogy a tajvani helyzetet békés úton oldják meg. BONN Mende, a Szabad Demokrata Párt elnökhelyettese Kidben egy választási gyűlésen beszédet mondott. Bírálta az NSZK kormányának és az uralmon levő CDU-nak az egyesítés kérdésében elfoglalt negatív álláspontját. Mende azzal vádolta a Szövetségi kormányt és a keresztény-demokratákat, hogy elutasító választ adnak minden újraegyesítési javaslatra. Mende véleménye szerint a NATO-val kötött szerződés nem lehet dogma és azt felül kell vizsgálni az újraegyesítés problémájának figyelembevételével. Mende „kombinált semlegességet” Javasolt, amelynek alapján a közép-európai területeket biztonsági övezetként kiemelnék a keleti és nyugati tömbökből. LONDON Az Angol Országos Bányász Szakszervezet yorkshírei területének küldöttei 138 000 bányász képviseletében egyhangú határozatban elítélték az Egyesült Államok távol-keleti politikáját. BEIRUT Hammarskjöld libanoni tanácskozása után látogatást tett Cha- moun elnöknél, majd Sehab megválasztott elnöknél. Az ENSZ főtitkára előreláthatólag pénteken utazik el Libanonból és szeptember 25—30 között terjeszti az ENSZ közgyűlése elé közép-keleti küldetéséről szóló jelentését. V enezuelá bem még mindig feszült a helyzet Venezuela ideiglenes kormánya tisztogatást indított a kormányban és az állami hivatalokban az összesküvők leleplezésére, hogy így megakadályozza újabb kísérletek végrehajtását az országos választások megzavarására. A venezuelaiak a vasárnapi véres államcsíny-kísérlet után a legsúlyosabb büntetések kiszabását követelték az összesküvésben részt vett 17 tisztre. Larrazabal juntája szigorú büntetéseket ígért, azonban egyes körök szerint a kormány még mindig túlságosan | elnéző a bűnösökkel. A diákszövetség nagyszabású változtatásokat követel a kormánygépezetben és élesen bírálja a belügyminisztériumot, amelynek alkalmazásában szerintük Jimenez volt diktátor feloszlatott titkosrendőrségének sok tagja van. A diákszövetség követeli a katonai rendőrség feloszlatását is, a- mely részese volt a vasárnapi ősz-. szeesküvésnek. •------------»C-----------A z angol nép tiltakozik London. A közvélemény tiltakozása ellenére folytatódik Angliában az amerikai rakétatámaszpontok építése. Az angol hadügyminisztérium hivatalosan közölte, hogy az Egyesült Államokból megérkezett az első Thor mintájú középhatósugarú ballisztikus lövedék. Sajtójelentések szerint az atomtöltettel is ellátható első amerikai rakétákat Norfolk grófság egyik angol légitámaszpontján helyezik el. Több mint száz amerikai szakértő érkezik ide, hogy kiképezze az angolokat a rakéták kezelésére. • Milyen az igazi kommunista? Megjelent a „Partyijnaja Zsiiny" c. lapban 1VTehéz elképzelni olyan em*■ ' bért, aki a párt soraiba lépve, nem gondolkozott el azon, hogyan éljen, hogyan dolgozzon, hogy igazi kommunista legyen. Hiszen mindenki, aki sorsát a párttal köti össze, komoly politikai és erkölcsi kötelezettségeket vállal. A kommunista tevékenyen harcol a párthatározatok teljesítéséért. Mindenütt, bárhová kerüljön is, kötelességének tartja, hogy e- rejét nem kímélve, megvalósítsa a párt politikáját, határozatait. Uigyománnyá vált, hogy a párttagok mindig a legfele- lősségteljesebb munkaterületekre mennek, oda, ahol ma a legnehezebb, ahol a párthatározatok és a tervek sorsa eldől. így volt ez a polgárháború idején, az iparosítás és a kollektivizálás éveiben, a Nagy Honvédő Háború időszakában. így járnak el a párttagok most is. A párt kiadta a jelszót: az egy lakosra számított tej-, vaj- és hústermelés terén utói kell érni az Egyesült Államokat, s válaszúd a párttagok ezrei álltak munkába az állattenyésztésben. Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa harci feladatként jelölte meg, hogy 10—12 éven belül véget kell vetni a lakáshiánynak, s az építők serege a párttagok újabb ezreivel gyarapodott. A kommunisták különféle formák és módszerek alkalmazásával teljesítik a párthatározatokat, va_ lósítják meg a párt politikáját. A legfőbb azonban mindig az egyéni példamutatás. Ha a párttag valóban élenjáró ember, úgy megszívlelik a szavát, hozzája igazodnak. JTi fogja viszont megbecsülni az olyan párttagot, aki társadalmi kötelességét nem teljesíti, csak immel-ámmal dolgozik, megsérti a munkafegyelmet? Ha valaki mást mond, s másként cselekszik, úgy nem szerezheti meg társai bizalmát és megbecsülését. A szovjet emberek nem tűrik a képmutatást, az őszinteség hiányát. A párttag szavai nem térhetnek el cselekedeteitől. A párttagot elsősorban arról ítélik meg, hogyan teljesíti kötelességét. Ahhoz pedig, hogy a párttag valóban példaképül szolgálhasson a munkában, állandóan tanulnia kell, nem szabad megelégednie meglévő ismereteivel. Egyébként nem lesz belőle se újító, se vezető. A szovjet emberek képzeletében a párttag minden téren élenjáró ember, nemcsak a munkában, a tanulásban, hanem odahaza, a magánéletben, az erkölcsi kérdések terén is. Bármilyen lelkiismeretesen is teljesíti a párttag szolgálati kötelezettségeit, munkáját, mégsem nevezehetjük kommunistának, ha az üzem, vagy az intézmény kapuján túl kispolgári módon viselkedik, rosszul neveli, gyermekeit, megsérti a szocialista együttélés szabályait, ha tisztes-, ség te len, ha részegeskedik. A párttagok a dolgozóknak esu- pán egy kis részét képezik; S nem abban van az erejük, hogy mindent sajátkezűleg végeznek el, ez nem is lehetséges, hanem abban, hogy magukkal vonják a tömegeket. Bárhol legyen, bármivel is foglalkozzék a párttag, elsősorban arra legyen gondja, hogy kapcsolatait erősítse a dolgozókkal. A pártnak annyit jelentenek a tömegkapcsolatok, mint fának a gyökér. Minél szerteágazóbb a gyökérzet, minél mélyebben hatol a földbe, annál erősebb a fa. Minél szélesebbek a párt tömegkapcsolatai, minél jobban összeforrott a néppel, annál erősebb a párt. fagyon sokat jelent az is, hogyan viselkedik a párttag az emberekkel szemben. Ha nem törődik velük, ha felülről nézi őket, ha semmibe veszi a kollektíva véleményét, úgy szó sem lehet az igazi tömegkapcsolatról. A párttag ne feledje, hogy az embereknek megvannak a napi gondjaik és problémáik, amelyeket nyomban, haladéktalanul meg kell oldani. Az egyiket családi kellemetlenség, bánat éri, tehát erkölcsi támogatásra van. szüksége. A másikat jogtalnul elbocsátották, a harmadik megbetegedett és hosszú ideig nem tud szanatóriumi beutalót kapni stb. A párttagnak értenie kell ahhoz, hogy mindig felismerje, mi nyugtalanítja a dolgozókat, segítenie kell társainak problémáik megoldásában. A párttag azonban nem érthet egyet helytelen nézetekkel, nem békülhet meg a maradi felfogással, nem nézheti ölhetett kézzel a hibákat. Tömegkapcsolatait erősítve, a dolgozókat nevelve, mindig az országos érdekekből kell kiindulnia, a párt álláspontját meg kell védelmeznie. A párttag nem állíthatja szembe magát a párton kívülivel, nem tarthat igényt semmiféle különleges helyzetre, semmiféle privilégiumra. Pedig ez olykor előfordul azokkal, akik még úgy igazában nem edződtek meg a pártban. Világos, hogy az ilyen magatartás nemcsak, hogy nem válik a párttag becsületére, hanem egyenesen árt a pártnak. A párttagság sohasem volt összekötve különleges előnyökkel. Milyen kommunista az. aki fél a fizikai munkától, a minél könnyebb, tisz- ább és kényelmesebb munkát keresi? Tűrhetetlen az is, amikor egyes párttagok valamilyen „vezetői” állás megszerzése érdekében befolyásos ismerőseikhez, rokonaikhoz folyamodnak. A káderek kiválasztása baráti, rokoni alapon a párttól mélységesen ide-; gén és a kommunista névvel ösz- szeegyeztethetetlen. A fogyatékosság ellen, a párt- határozatok teljesítéséért vívott harcban a kommunista legélesebb fegyvere a bírálat. A párttag, aki nem él a bírálat fegyverével, a- mikor az ügy érdekében erre szükség lenne, vagy maga nem reagál a bíráló megjegyzésekre, nem teljesíti legfontosabb kötelességét. A párttag minden lehető módon fejlessze a bírálatot és önbírálatot, határozottan tárja fel a hibákat és tegyen meg mindent azok megszüntetése érdekében. Nincs veszélyesebb dolog, mint a. közömbösség, az önelégültség, az elbizakodottság. párttagok önként lépnek a pártba, s ezzel akaratukat a párt akartával forrasztják ösz- sze. A párttag öntudatosan aláveti magát a pártfegyelemnek, lelkiismeretesen teljesíti a szervezeti szabályzat minden követelményét, mindig a szervezeti szabályzat és a párthatározatok szellemében cselekszik. Az igazi kommunista a nép érdekeinek, a párt ügyének, mélységesen eszmei, hajlítihatatlan, fegyelmezett harcosa, igazságos, er- kölcsileg tiszta, a dolgozó tömegekhez elszakíthatatlan szálak fűzik. Minden párttagnak ezeket a tulajdonságokat kell megszereznie és továbbfejlesztenie. Az alap» szervezet legfon'osabb feladata, hogy ebben a munkában segítségére legyen tagjainak.
