Békés Megyei Népújság, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-27 / 228. szám

Szép sikereket értünk el, minden okunk megvan arra, hogy még szebb eredmények elérésében bizakodjunk

Tudósítás az Országgyűlés pénteki üléséről

—

Pénzeső hullna Békésszentandríson, ha...

3. oldal

Bemutatjuk a színház új műrészeit

4. oldal

*

A íöldművesszövetkezeti élei hírei

5. oldal

y

1958. SZEPTEMBER 27., SZOM BAT Ära 50 fillér III. ÉVFOLYAM, 228. SZÄM

BÉKÉS MEGYEI

Vili* proletárjai efjrMlUjetokl

r

MSZMP BÉKÉS MfSVf/ BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA.

Az országgyűlés pénteki, nagy érdeklődéssel várt ülésére zsúfolásig megteltek a képviselői padsorok, a karzatokon pedig üzemi, vállalati, falusi dolgozók foglaltak helyet. Kevéssel 10 óra után a képviselők nagy tapsa közben léptek a terembe a kormány tagjai.

Részt vettek az ülésen Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, dr. Münnich Ferene, a Forradalmi Munkás Paraszt Kormány elnöke, Apró Antal, a kormány első elnökhelyettese, Kádár János és Marosán György államminiszter, valamint a kormány tagjai.

A diplomáciai páholyokba helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja.

Az ülést Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg.

Bejelentette, hogy a minisz tertanács elnöke törvényjavaslat ot nyújtott be az országgyűlési képviselők, valamint a tanácsok tagjainak választásáról szóló jogszabályok módosításáról és kiegészítéséről.

Az országgyűlés ezután el fogadta az ülésszak tárgysorozat át, majd Rónai Sándor bejelentette. hogy napirend szerint következik a Népköztársaság Elnöki Tanácsának beszámolója, amelyet Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke mond el.

Dobi István, az Elnöki Tanács elnökének beszéde

— A mai ülés — mondotta Dobj istván beszédének bevezető részében — a magyarországi szocialista építés igen komoly és talán legnehezebb harci szakaszát zárja le. Az Elnöki Tanács a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Hazafias Népfront és a forradalmi munkás-paraszt kormány együttes kezdeményezésére úgy határozott, hogy javaslatot tesz az országgyűlés feloszlatására. Az erre vonatkozó átiratot eljuttattuk az országgyűlés elnökének kezeihez.

Nehéz világpolitikai helyzetben, sorozatos imperialista provokációk idején szólítjuk — új ország- gyűlési képviselőválasztásokra, — s mivel 1959 május 17-én a tanácsok megbízása is lejár — új tanácstag; választásokra — az or- ozág népét. De másfelől örömmel állapíthatjuk meg a szocialista tábor viíágtekintélyének hatalmi túlsúlyának növekedését, a béke erőinek szilárd elhatározottságát, hogy bárminő háborús fenyegetésMógis szükségesnek tartom meg- ! mondani — és erre talán nem is a j megtisztelő bizalom ad jogot, ami- ben itt részesítenek, hanem nehéz munkáséletem és évtizedek sok kemény politikai harca, hogy 1956 októbere előtt, amikor fel kellett és még fel lehetett voltra tartóztatni, visszaverni és megsemmisíteni a munkáshatalom ellen lázi- tó -árulókat, abban az időben sem az-országgyűlés, sem az Elnöki Tanács nem mutatta azt az erőt, keménységet és kérlelhetetlenséget, amit pedig a nép joggal várhatott volna tőlünk.

Kádár János a minap elmondotta, hogy ha korábban ismertéül volna Nagy Imre írásban is lefektetett és azóta nyilvánosságra került nézeteit a proletárdiktatúráról, a többpártrendszerről, a varsói szerződésről, a magyar-szovjet kapcsolatokról, — Nagy Imrét 1956. október 24-ém nem vették volna be a kommunisták felső vezetésébe, soha se lett volna belőle miniszterelnök.

A per okmányai, Nagy Imre nyilvánosságra került iratai a legtöbb kérdésre felelnek, amire 1958.

sei szemben megőrzik az emberiség békéjét'.

Beszéde további részében a városi és községi tanácsok munkájával foglalkozott.

Ezután ismertette a külügyi szolgálatban beállott változásokat, majd Magyarország nemzetközi kapcsolatairól beszélt, a továbbiakban pedig részletesen kitért az 1956-os ellenforradalmi eseményekre. A többi között kijelentette:

1953 óta van együtt ez a ház, s bizonyos felelősség terhel mindannyiunkat ezért, mert népünknek, országunknak ebben az időszakban meg kellett ismerkednie egy ellenforradalom szörnyűségeivel, embertelen gaztetteivel és az a veszély fenyegette Magyarországot, hogy imperialistákkal szövetkezett belső árulók egy cső- portja kiszakítja hazánkat a szocialista országok családjából, visszahozza dolgozó népünk nyakára a kapitalizmus igáját.

Nekem meggyőződésem, hogy

október végén és november legelső napjaiban hiába kerestünk választ. De nem mentenek fel e- gyikünket sem a kötelesség alól, hogy ezután minden helyzetben és minden időben tartsuk nyitva a szemünket és kezünk ügyében legyen a fegyver.

Kádárék és jómagam, néhányan, október végén sok erőfeszítést tettünk, hogy a Nagy Imre-kormány vezetői előtt bizonyítsuk: miközben idebent az Országházban tanácskozik a kormány, odakint véres ellenforradalmi terror tombol. Csak ezután derült ki, amikor már Dudással tárgyaltak és Maiéterrel szövetséget kötöttek, Királyra rábízták a nemzetőrség szervezését, csak azután derült ki, hogy kétféle nyelven beszélünk.

A hitvány árulás valami módon találkozott itt vezető pozícióba került rongy emberek mérhetetlen ostobaságával.

Nehéz volt proletárdiktatúráról és szocializmusról beszélni velük, amikor Löwenstein herceggel a magyar bauxit, és Csepel kiárusításáról beszélgetlek, s úgy várták

Mindszenty beszédét, mint valami isteni kinyilatkoztatást.

Ez a Mindszenty, miután elítélték és a nyugati sajtó tele volt állítólagos kínoztatásainak vad történeteivel, ismételten levelet írt nekem .Megírta, hogy sajnálja, a- mit csinált, megbocsátást kért és felajánlotta szolgálatait a rendszernek. Nincs benne félreértés, ennek a rendszernek.

Úgy gondolom, tisztelt ország- gyűlés, most már, ha lezárjuk az ellenforradalom történetét, helyes volt ezt is elmondani.

Dobi István ezután az ellenforradalom vezéralakjairól, így Maié" térről, Dudásról beszélt, majd elmondotta, hogy amikor a többpártrendszer bevezetése után politikai gátszakadás történt, Mindszenty alighanem kapott valami utasítást, hogy Adenauer és Fan- fani pártjának mintájára indítsa el a Magyar Keresztény Párt szervezkedését. Amikor rádióbeszédét elmondta és az 1945-ös püspökkari konferencia határozatára hivatkozott, kaptunk tőle egy támpontot. A konferencia ugyanis a földkérdéssel kapcsolatban „a történelmi osztályok" tiszteletben tartandó előjogairól beszélt. A prímás pártja tehát alighanem a régi földbirtokosokra .akart támaszkodni.

Az ellenforradalom és sok minden, ami azóta történt, megmutatta, hogy

a nyugatiak mérhetetlen gyűlölettel nézik Magyarország szocialista fejlődését

— folytatta a továbbiakban az Elnöki Tanács elnöke —, és ahol ártani tudnak nekünk, ártani próbálnak.

Nemcsak világméretekben, hanem kisebb térségekre, egv-egy országra leszűkítve is folyik a harc és ehhez az imperialista hatalmaknak kint a nagyvilágban felhasználható ügynökökre és helyi szövetségesekre is szükségük van. Az ügy- möki gárdát Magyarországról megkapták a politikai szökevények első csoportjában, Nagy Feranc- ben, Varga Bélában és társaikban.

Ha az ellenforradalom győzött volna 1956. októberében, világos, hogy ezek az ügynökök — kipróbált és olyan emberek, akikre már sokat költött Amerika — a legelsők között érkeztek volna

a magyar munkásságot, a dolgozó parasztságot, a munkáshatalmat, a proletárdiktatúrát még egyszer hasonló rajtaütés nem érheti

nyugat felől hatalomátvételre, s legfeljebb azokkal a nyilas és horthysta tábornokokkal lett volna vitájuk, akik velük együtt, u- gyancsak már több, mint egy évtizede amerikai szolgálatban vannak. A vitában persze nem Nagy Imre, vagy Tildy Zoltán lett volna döntőbíró, hanem valami a- meriskai követségi titkár, vagy ezredes.

Hogy mi lett volna a nép holnapja, annak a jelei megmutatkoztak abban, hogy a német herceg már jött a bauxitért, a csepeli gyárért, Mindszenti jelentkezett az egymillió hold szétosztott egyházi birtokért és a „történelmi osztályok” földjeiért; Itt is, ott is felbukkantak nyolcszáz holdas, ezer holdas régi földbirtokos urak, volt főszolgabírók, csendőrök és az ellenforradalom győzelménék másnapján már helyükön ültek volna a főispánok, — a kereskedelemben, iparban elkezdődött volna az osz;ozkodás és a régi gyárigazgatók, a bankárok beültek volna a régi helyükre. Én nem mondom, hogy ez az új honfoglalás minden nehézség nélkül ment volna végbe. A munkások biztosan sok helyen felzendültek volna és a parasztok megfogják a vasvilla nyelét. De az országba egyre több fegyver, imperialista és fasiszta zsoldos áradt volna nyugatról, — és mint mondani szokták, a „törvényes kormány

a Szovjetunió sec egy felszabadult

és ezért semmiféle propaganda- fogással nem lehet megrontani, vagy éppen kettészakítani a magyar—szovjet barátságot;

Ezek azok a dolgok, amelyeket érdemes volna a nyugatiaknák is tudomásul venniök.

Dob; István a következőkben arról beszélt, hogy az Egyesült Államok kémeket küldött Magyar- országra, és követségi tisztviselőik néhányát kémkedésen — tetten- érték.

A magyar kormány emiatt kénytelen volt jegyzéket küldeni az Egyesült Államok kormányának az ellenünk irányuló ellenséges propaganda, a kémtevékenység, a megkülönböztető politika elleni tiltakozásul;

Az Elnöki Tanács elnöke befejezésül a magyar dolgozóknak az ellenforradalom után elért eredményeiről szólott. Gazdasági csodának vagy politikai csodának nevezzék — mindegy —, Magyar- ország az ellenforradalmi lázadás és rombolás után, néhány hónap alatt talpraállt — mondotta. — Ez csak azért volt lehetséges, mert a katonai segítség után példátlan arányú gazdasági támogatást is kaptunk a Szovjetuniótól és mellénk állt minden anyagi segítségével az egész szocialista tábor,

kérésére” megjelentek volna az a- merikai csapatok. Pontosan úgy, ahogy most Libanonban történt, ahogyan Jordániába elmentek az angolok.

De erre a próbatételre mégse került sor, mert a forradalmi munkás-paraszt kormány kérésére segítségünkre jöttek a szovjet csapatok.

Dobi István a továbbiakban arról szólt, milyen volt a dolgozó osztályok sorsa a kapitalizmus, a Horíhy-rendszer idején, majd így folytatta:

1945-ben a szovjet csapatok fel- szabadítoiták Magyarországot a fasiszta uralom alól. Megtörtént a földosztás, levették a nép nyakáról a legterhesebb igát, a nagybirtokrendszert. Azután elkezdő--' dött egy folyamat, amelynek során népi tulajdonba került a pénzügyi szervezet, az ipar, a kereskedelem és megindult a falu szociálisra átalakítása.

Ez az alapja a magyar dolgozó nép barátságának és bizalmának a szovjethatalom és a szovjet ember iránt

A szovjet—magyar barátságot sok pénzzel, árulók beszervezésével, hazug hírveréssel időre- órára meg lehetett zavarni, mint aihogy 1956. októberében történt, de semmiféle erőszak nem fogja tudni soha megsemmisíteni a magyar dolgozó milliókban azt a tudatot, hogy sok évszázados nyomorgás után

ítségével értek el és szebb életet,

A párt 1956 november 4-én talpraállt és bámulatosan rövid idő alatt újjászervezte sorait, mozgósítani tudta az építkezéshez a két nagy történelmi osztályt — mert mi ezeket számítjuk történelmi osztálynak —, a munkásságot és a dolgozó parasztokat. A forradalmi munkás-paraszt kormány e" lőbb Kádár János, majd Münnich Ferenc elnökletével, vezette és szervezte a munkát, amihez azután hónapról hónapra több segítséget tudott adni az országgyűlés és az Elnöki Tanács.

Két esztendeje sincs, hogy e- gész szocialista építkezésünk minden eredménye veszélyben forgott. Most elégedetten tekinthetünk vissza a megtett útra. A proletárdiktatúra erős, a népi hatalom minden intézménye megszilárdult. A szocialista építés következő szakaszában nagy feladatok várnak ránk, de az ellenforradalom leverése óta eltelt idő teljesítményei pártnak, kormánynak, vezetőknek és egyszerű dolgozó embereknek biztatást és bátorítást adnak a további erőfeszítésekhez.

Az Elnöki Tanács elnökének beszámolója után dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke emelkedett szólásra, hogy elmondja a Minisztertanács beszámolóját.

(Folytatása a 2. oldalonJ