Békés Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-17 / 194. szám

I BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958.' augusztus XT, vasárnap Mi újság a világpolitikában? — Politikai póker-játék Nyugaton — A szemfényvesztés nem segít A kártyás minél többet veszít, annál kétségbeesettebb hazárdjátékba kezd. Idegei már-már felmondták a szolgálaitot, az összeomlás előtt áll, pénze is fogytán, de mindent leplezni igyekszik, vakmerőén hív, blöfföl és, ha ellenfelei elvesztik fejüket — nyerhet is. A jó lapok ellen azonban minden erőszakos manőverezés, minden blöff hiábavaló, akinél több adu van, több ütést visz el. Egy­szerű igazság ez és érvényes a nagy politikára is. Az imperializmus alól szerte a világon lassan kicsúszik a talaj, az imperialisták kétségbeesve igyekeznek menteni, ami még menthető és politikájuk éppen ezért vad pókerjátékhoz hasonlít, egy­re nagyobb tétet dobnak az asztalra, de a békeszeretó népek nem riadnak vissza, bizonyosak benne, hogy jobb lapokra tettek, mert az ő kezükben az erő mell ett ott van a jog és az igaz­ság is. Ez a meg-megújuló politikai -póker-játék különösen az elmúlt hetek világpolitikai eseményeire jellemző, és ahhoz, hogy megért­sük a mát, hogy következtetni tudjunk a holnapra, feltétlenül ösz- szefüggéseiben kell néznünk a vi­lág különböző pontjain előforduló jelenségeket. Ha csak hét nap történetét akarjuk elemezni, ak­kor is emlékeztetnünk kell az ol­vasót arra a júliusa délutánra, a- mikor az első amerikai tengerész- gyalogos Libanon földjére lépett és az ezt követő napokra, amikor angol ejtőernyősöket indítottak útnak Ciprus szigetéről Jordániá­ba. Maguk az egyszerű tények is felháborítók. Két világhatalom megrohant két kis országot, sok milliós hadseregek parancsnokai fegyverrel támadtak két kis nem­zetre, amelynek az összlétszáma is csak töredékét teszi ki az Egye­sült Államok és Anglia fegyveres erőinek. Ezek a szorosan vett té­nyek, de lényegében ne^ic^ez történt. ^ Az . imperialisták ezzel a Jépé-Qaf4 sükkel a szabadságáért és függetlenségéért harcoló egész arab nép ellen támadtak és, ami talán még ennél is sú­lyosabb, kihívó támadásukkal felidézték az egész emberiség létét fenyegető harmadik vi­lágháború veszélyét. Számításukba azonban— mint már annyiszor — isimét hiba csúszott. A béke erői résen voltak, az ag- resszorok megfékezésére irányuló nemzetközi ellenállás gyors és hatékony volt. Az angolszász im­perializmus kénytelen volt meg­hátrálni Közel-Keleten, a közvet­len háborús veszély elmúlt A szovjet kormány kezdeményezésé­re a legilletékesefob nemzetközi fórum, az Egyesült Nemzetek Szervezetének rendkívüli közgyű­lése megkezdte a közel-keleti hely­zet megvitatását. Korai lenne még arról beszélni, hogy milyen ered­ményeket hoz az ENSZ-vita, egy azonban kétségtelen, ezen a nagy nemzetközi fórumon az angolszász imperializmus a vádlottak padján ül. Az új helyzet természetesen új taktikát kényszerít az imperialista körökre is. Az Egyesült Államok politikusaiban a „kártyásvér” me­gint megmozdult. Dulles prepa- gandagépezete a legutóbbi napok- j Nem azért, mintha a ban nagyszabású szemfényvesztő nyugati és délamerikad tevékenységbe kezdett. Mintha mi sem történt volna, Washington azt akarja elhitetni az arab országok közvéleményével: az Egyesült Ál­lamok belátta, hogy eddigi közel- keleti politikája hibás volt, s kész teljes fordulatot végrehajtani, ba­ráti kezet nyújtani az araboknak. Lényegében ebben a szellemben szólalt fel az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakának első nap­ján Eisenhower elnök is. Beszédé­ben igazolni akarta az Egyesült Államok politikáját* de mint az egyiptomi As Saab című lap is megállapítja „beszédének minden egyes betűje és minden szava azt mutatja, Eisenhower nem azért je­lent meg az ENSZ-közgyűlés rend­kívüli ülésszakán, hogy megment­se a békét, bejelentse az amerikai csapatok távozását Libanonból, vagy „konstruktiv" javaslatokat terjesszen elő, hanem azért, hogy félrevezesse a világ közvélemé­nyét, igazolni próbálja az agresz- sziót, tovább bonyolítsa a helyze­tet, megfenyegesse az arabokat és kijelentse, hogy Amerika hű ma­marad a háború peremén táncolás régi politikájához.” A Szovjetunió álláspontja világos és félreérthetetlen Gromikó, a Szovjetunió külügymi­nisztere előterjesztett határozati javaslatában közölte, hogy hala­déktalanul .vonják ki az amerikai és angol csapatokat Libanon, illet­ve Jordánia területéről. A világsajtónak a közgyűlést kommentáló cikkeiből általában kiderül, hogy a népek szerte a világon tudják, hogy óriási szaka­dék tátong az imperialisták sza­kái és tette között."A szemfény- vesztés nem segít, a blöffök he­lyett tényekre van szükség. A sza­bad arab országok ezért támogat­ják egyhangúan a szovjet küldött­ségnek az ENSZ-közgyűlés elé terjesztett javaslatát, hangsúlyoz­va, hogy az Eisenhower által be­terjesztett gazdaságfejlesztési terv nem más, mint átlátszó kísérlet a kérdés lényegének megkerülésére. Az arab nép az angol—amerikai csapatok azonnali kivonását akar­ja és követeli. Az angolszász hatalmak egyéb­ként a kulisszák mögött is lázasan folytatják a közgyűlés megelőző napokban megkezdett politikai és diplomáciai tevékenységüket. Te­kintettel arra, hogy most a világ közvéleményének számot kell ad- niok esztelen és felháborító kö­zel-keleti cselekedeteikről, egy­részt mindent elkövetnek-, hogy eltereljék a népek képviselőinek figyelmét a lényegről, rabló szán­dékaikról, másrészt különböző taktikai fogásokkal, hízelgésekkel és fenyegetésekkel próbálják „megolajozni’* az egykor oly jól működő, de most egyre inkább csikorgó ENSZ-bell szavazógépü­ket. Ez is egyre nehezebb lesz; jelenlévő diploma-1 ták többségét nem tudnák megpu- hítand, hanem azért, mert ezek a diplomaták is tudják; hogy országuk igazi közvéle­ménye, a dolgozó milliók bé­két akarnak és elutasítanak minden agressziót. Ennek a közvéleménynek az e- rejét érzi Hammarskjöld főtitkár is, fűd a legújabb hírek szerint „kis csúcsértekezlet” összehívásán fáradozik és az elgondolás szerint az Egyesült Államok, Nagy-Bri- tannia, a Szovjetunió és az Egye­sült Arab Köztársaság külügymi­niszterének külön megbeszélésen kellene kidolgozniok valamiféle kompromisszumot. Összegezésképpen megállapíthatjuk, hogy bár még minden kérdés nyi­tott, az elmúlt hét eseményeinek mérlege mégis inkább kedvező, mint kedvezőtlen. Az imperialista nagyhatalmak kényszerültek arra, hogy a tárgyalóasztalhoz üljenek és, ha mellékvágányra is akarják terelni, ha meg is akarják torpe­dózni az ENSZ rendkívüli ülését, szándékaik egyre inkább leleple­ződnek. Az imperialista politika ma már kétségbeesett hazárdjáték, és éppen ezért, mert kétségbeesett, veszélyesebb is, mint bármikor volt, de a békét akaró közvéle­mény ereje is sokkal nagyobb, mint bármikor volt a történelem folyamán. Addig azonban, amíg a nyugati hatalmak kormányai nem hajlandók nemzetközi kérdések békés rendelésének útjára lépni, az emberiség nem érezheti magát biztonságban egy új háború veszé­lyével szemben. Hruscsov elvtárs szavaival, .élve-.. ..-bízunk azonban abban, hogy ,,végül is diadalmas­kodik majd a józan ész és a leg­magasabb színtű értekezlet — a- melynek .összehívását minden nép várja — megteremti majd az ál­lamközi kapcsolatokban a feszült­ség enyhülésének, az egész nem­zetközi helyzet megjavulásénak fettételeit." Äz ENSZ-közgyűlés péntek esti ülése A ENSZ pénteki ülésén szünet után Üj-Zéland és Bulgária kép­viselői szólaltak fel. Bár az új- zélandd küldött semmi újat nem mondott, beszéde mégis jellem­ző volt azoknak a küldötteknek felszólalásaihoz hasonlóan, akik­nek országai a Libanon és Jordá­nia ellen elkövetett agresszióban, vagy ennek elősegítésében bűnö­sek, vagy akik ezekkel az orszá­gokkal katonai tömbök révén kapcsolatban állnak. Az agresszió e védőügyvédjei közül egyetlen egy sem hozott fel elfogiadható érvet Gromiko szov­jet külügyminiszter beszédével szemben. Gromikó súlyos érvei bebizonyították, hogy az ameri­kai csapatok libanoni és az an­gol csapatok jordániai jelenléte agresszió a kis arab államok el­len. Az agressziót védelmező fel­szólalók makacsad ismételgetik, hogy állítólag mák arab orszá­gok fenyegették az említett or­szágok függetlenségét, s hogy Li­banon és Jordánia kormánya „se­gítséget kért”. Karlo Lukanov bolgár külügy­A Német Demokratikus Köztársaság kormánya a közép-keleti helyzetről Dr. Lothar Bolz, a Német De­mokratikus Köztársaság külügy­minisztere kormányának nevében táviratot intézett a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia és az Egyesült Arab Köztársaság, valamint az Iraki Köztársaság ENSZ-képviselőihez. A táviratban a többi között ezeket mondotta: Megállapítja: az NDK lakossága hagy figyelemmel kíséri az ENSZ rendkívüli közgyűlésének a közép­keleti helyzettel foglalkozó ülését. Elégtétellel veszi tudomásul, hogy az ENSZ tagállamai között egyre erősödik az az akarat, hogy fel­számolja az Egyesült Államok és Nagy-BritannJa közel-keleti ag­ressziója következtében a békét veszélyeztető helyzetet. miniszter beszédében ^ leleplezte azokat a hamis érveket, amelye­ket egyes felszólalók az agresz- szió igazolására próbáltak felhoz­ni. Lukanov kijelentette: a bolgár kormány és a bolgár nép nagyon aggódik a közel-keleti helyzet miatt, amely az agresszió követ­keztében alakult ki. Az agresszív tevékenység színhelye nem esik messze Bulgáriától, s bármely kö­zel-keleti tűzvész közvetlenül veszélyezteti Bulgáriát is. A bolgár külügyminiszter lelep­lezte azokat az amerikai és angol próbálkozásokat, hogy agresszió­jukat jogi köntösbe öltöztessék. „Mint az ismert mesében a far­kasok, amelyek kijelentették ma­gukról, hogy ők pásztorok, az im­perialisták is szeretnék úgy fel­tüntetni magukat, mintha a füg­getlen arab államok buzgó vé- . delmezői volnának’* — mondotta a szónok. Lukanov foglalkozott a jordá­niai képviselő kijelentésével, a- mely szerint Jordánia kormánya nem engedd be az ország terüle­tére az ENSZ megfigyelőit. A bolgár külügyminiszter hangsú­lyozta: ez az álláspont csak azzal magyarázható, hogy a jordániai kormány nem holmi „külső be­avatkozástól”, hanem a saját né­pétől fél. A bolgár küldött kijelentette, hogy helyesli és támogatja a Szovjetunió javaslatát. A közgyűlés 18-án tartja legkö­zelebbi ülését.-•* □ *■­Gromiko találkozott az iraki kitiiigymin ^/rel Gromiko szovjet külügyminisz­ter csütörtökön megbeszélést foly» tatott Dzsajjarral, az Iraki Köz» társaság külügyminiszterével. A megbeszélésen a közel- és közép­keleti helyzetről, valamin* az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülés4 szakáinak munkájáról volt szó? (MTI) uMMwwwwwwwwMWWWWWMWvvwiMWtM wwuuwmvwwuvwmv Ö is ott lesz a dísztribünön Amilyen az ember« olyan a környezete — tartja egy régi szólásmondás. Igaz ez meg? fordítva is. Olyan családi kör­nyezete, takaros, kényelmesen és szépen berendezett kétszoba- konyhás, verandás háza, ami­lyen Saleczkinek van, csak os lyan embernek lehet, aki a mun­kában is megköveteli a rendet, a pontosságot, a jóra törekvést) Pedig van elég dolga otthon Is sízabad óráiban. Mikor meglátogatjuk, a kocá­kat eteti. Felesége és 15 éves lánya mos, 8 éves fia pedig á szomszéd gyerekekkel játsza­dozik az udvaron. Hogyan rajzoljuk le őt? Kö­zépmagas, 44—45 év küröll, vas­kos ember. Nyugodt, kimért a járása, hanghordozása. Mélyen ülő szemeiben szerénység, jóin­dulat, értelem csillog. Meg sem kellene szólalnia, ha nem is hallottunk volna róla, akkor is tudnánk: ez az ember mélyen át- érzi cselekedeteit, olyan jellem, aki megfontoltan, minden kö­rülmények között kitart amel­lett, ahová állt. 1953 óta tagja a Dózsa Ter­melőszövetkezetnek. — Az enyém is ez a zsíros, fekete föld, úgy járok-kelek benne, mint a sajátoméba, —* beszél a termelőszövetkezetről. Maga figyeli, mikor lehet kez­deni a szántás, s az egyéb mun­kákat. Négyszáz hold gépi mű» velése vár rá minden évben, s először csak most az idén kér­te a gépállomást: küldjenek ki még egy aratógépet, mert a 12,5 mázsás termést nem győzi vág­ná. Nem szégyellt segítséget kér­ni, a termelőszövetkezet érde­keit tartotta szem előtt. Nem sokat járt azokban a he» tekben haza. Felesége bosszan­kodott is: — Tán jobb volna, ha végle­gesen elköltöznél hazulról !.., Biztos valami menyecske körül sündörögsz a szabad időben.;. Persze ezt csak úgy zsörtölő- désből mondta. — ;..De mindig megbékél, a- mSkor a fizetést hozom — mo­solyog Saleczki. Nem egy olyan hónap volt, amikor 3 ezer forin­ton felül vitt haza. Tavaly ősszel már szakadt a hó, bekötött fej­jel óvta magát a szélvihartól, de azért szántott a traktoros. Ta­vasszal is éjjel-nappal pöfögött a Hoffhere. Szinte össze van nő­ve azzal géppel, ismeri minden alkatrészét. Ezért tudja any­nyira karbantartani, hogy csak akkor áll, amikor elfogy a mun­ka. A termelőszövetkezetben pe­dig csak télen fogy el, ha vastag hóréteg takarja a szunnyadó, Saleczki munkájából is új erőt gyűjtő földeket. — Addig nincs megállás —» sorolja a traktoros. — Segédve­zetőmmel felváltva, most is nap­pal arattam, éjszaka pedig tar­lót buktattunk. Utána megsza­kítás nélkül a nyári mélyszán­tásba kezdtünk Csak így lehet olyan magágyat készíteni, ami­lyenre azt mondják a kívülál­lók, mint amit mondtak a® idén is: ez igen, a termelőszö­vetkezetet nem lehet utólérnd.., Sokat beszélgettünk Saleczki Lászlóval, de bárhonnan is in­dultunk el, minden út „Rómá­ba“’ vezetett: a munkájához. Említettük: gyönyörű a la­kása. — Hát igen... — felelte — van miből élnünk, a munka után most megkapjuk a fizetséget, nem úgy, mint 1945 előtt. A házat 1948-ban építette. Ta­valy 5 ezer forintért pucoItatta kívül, két hete pedig belülről kapott új festést. S ezen felül is került mindenre. — Feleségemnek nem egy o- lyan ruhája akad, ami még egy­szer sem volt rajta — mondja. — No, te sem panaszkodhatsz — válaszolja a felesége. — Csak tudják, ez az ember nem szeret öltözködni..:

Next

/
Thumbnails
Contents