Békés Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-17 / 194. szám
I BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958.' augusztus XT, vasárnap Mi újság a világpolitikában? — Politikai póker-játék Nyugaton — A szemfényvesztés nem segít A kártyás minél többet veszít, annál kétségbeesettebb hazárdjátékba kezd. Idegei már-már felmondták a szolgálaitot, az összeomlás előtt áll, pénze is fogytán, de mindent leplezni igyekszik, vakmerőén hív, blöfföl és, ha ellenfelei elvesztik fejüket — nyerhet is. A jó lapok ellen azonban minden erőszakos manőverezés, minden blöff hiábavaló, akinél több adu van, több ütést visz el. Egyszerű igazság ez és érvényes a nagy politikára is. Az imperializmus alól szerte a világon lassan kicsúszik a talaj, az imperialisták kétségbeesve igyekeznek menteni, ami még menthető és politikájuk éppen ezért vad pókerjátékhoz hasonlít, egyre nagyobb tétet dobnak az asztalra, de a békeszeretó népek nem riadnak vissza, bizonyosak benne, hogy jobb lapokra tettek, mert az ő kezükben az erő mell ett ott van a jog és az igazság is. Ez a meg-megújuló politikai -póker-játék különösen az elmúlt hetek világpolitikai eseményeire jellemző, és ahhoz, hogy megértsük a mát, hogy következtetni tudjunk a holnapra, feltétlenül ösz- szefüggéseiben kell néznünk a világ különböző pontjain előforduló jelenségeket. Ha csak hét nap történetét akarjuk elemezni, akkor is emlékeztetnünk kell az olvasót arra a júliusa délutánra, a- mikor az első amerikai tengerész- gyalogos Libanon földjére lépett és az ezt követő napokra, amikor angol ejtőernyősöket indítottak útnak Ciprus szigetéről Jordániába. Maguk az egyszerű tények is felháborítók. Két világhatalom megrohant két kis országot, sok milliós hadseregek parancsnokai fegyverrel támadtak két kis nemzetre, amelynek az összlétszáma is csak töredékét teszi ki az Egyesült Államok és Anglia fegyveres erőinek. Ezek a szorosan vett tények, de lényegében ne^ic^ez történt. ^ Az . imperialisták ezzel a Jépé-Qaf4 sükkel a szabadságáért és függetlenségéért harcoló egész arab nép ellen támadtak és, ami talán még ennél is súlyosabb, kihívó támadásukkal felidézték az egész emberiség létét fenyegető harmadik világháború veszélyét. Számításukba azonban— mint már annyiszor — isimét hiba csúszott. A béke erői résen voltak, az ag- resszorok megfékezésére irányuló nemzetközi ellenállás gyors és hatékony volt. Az angolszász imperializmus kénytelen volt meghátrálni Közel-Keleten, a közvetlen háborús veszély elmúlt A szovjet kormány kezdeményezésére a legilletékesefob nemzetközi fórum, az Egyesült Nemzetek Szervezetének rendkívüli közgyűlése megkezdte a közel-keleti helyzet megvitatását. Korai lenne még arról beszélni, hogy milyen eredményeket hoz az ENSZ-vita, egy azonban kétségtelen, ezen a nagy nemzetközi fórumon az angolszász imperializmus a vádlottak padján ül. Az új helyzet természetesen új taktikát kényszerít az imperialista körökre is. Az Egyesült Államok politikusaiban a „kártyásvér” megint megmozdult. Dulles prepa- gandagépezete a legutóbbi napok- j Nem azért, mintha a ban nagyszabású szemfényvesztő nyugati és délamerikad tevékenységbe kezdett. Mintha mi sem történt volna, Washington azt akarja elhitetni az arab országok közvéleményével: az Egyesült Államok belátta, hogy eddigi közel- keleti politikája hibás volt, s kész teljes fordulatot végrehajtani, baráti kezet nyújtani az araboknak. Lényegében ebben a szellemben szólalt fel az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakának első napján Eisenhower elnök is. Beszédében igazolni akarta az Egyesült Államok politikáját* de mint az egyiptomi As Saab című lap is megállapítja „beszédének minden egyes betűje és minden szava azt mutatja, Eisenhower nem azért jelent meg az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakán, hogy megmentse a békét, bejelentse az amerikai csapatok távozását Libanonból, vagy „konstruktiv" javaslatokat terjesszen elő, hanem azért, hogy félrevezesse a világ közvéleményét, igazolni próbálja az agresz- sziót, tovább bonyolítsa a helyzetet, megfenyegesse az arabokat és kijelentse, hogy Amerika hű mamarad a háború peremén táncolás régi politikájához.” A Szovjetunió álláspontja világos és félreérthetetlen Gromikó, a Szovjetunió külügyminisztere előterjesztett határozati javaslatában közölte, hogy haladéktalanul .vonják ki az amerikai és angol csapatokat Libanon, illetve Jordánia területéről. A világsajtónak a közgyűlést kommentáló cikkeiből általában kiderül, hogy a népek szerte a világon tudják, hogy óriási szakadék tátong az imperialisták szakái és tette között."A szemfény- vesztés nem segít, a blöffök helyett tényekre van szükség. A szabad arab országok ezért támogatják egyhangúan a szovjet küldöttségnek az ENSZ-közgyűlés elé terjesztett javaslatát, hangsúlyozva, hogy az Eisenhower által beterjesztett gazdaságfejlesztési terv nem más, mint átlátszó kísérlet a kérdés lényegének megkerülésére. Az arab nép az angol—amerikai csapatok azonnali kivonását akarja és követeli. Az angolszász hatalmak egyébként a kulisszák mögött is lázasan folytatják a közgyűlés megelőző napokban megkezdett politikai és diplomáciai tevékenységüket. Tekintettel arra, hogy most a világ közvéleményének számot kell ad- niok esztelen és felháborító közel-keleti cselekedeteikről, egyrészt mindent elkövetnek-, hogy eltereljék a népek képviselőinek figyelmét a lényegről, rabló szándékaikról, másrészt különböző taktikai fogásokkal, hízelgésekkel és fenyegetésekkel próbálják „megolajozni’* az egykor oly jól működő, de most egyre inkább csikorgó ENSZ-bell szavazógépüket. Ez is egyre nehezebb lesz; jelenlévő diploma-1 ták többségét nem tudnák megpu- hítand, hanem azért, mert ezek a diplomaták is tudják; hogy országuk igazi közvéleménye, a dolgozó milliók békét akarnak és elutasítanak minden agressziót. Ennek a közvéleménynek az e- rejét érzi Hammarskjöld főtitkár is, fűd a legújabb hírek szerint „kis csúcsértekezlet” összehívásán fáradozik és az elgondolás szerint az Egyesült Államok, Nagy-Bri- tannia, a Szovjetunió és az Egyesült Arab Köztársaság külügyminiszterének külön megbeszélésen kellene kidolgozniok valamiféle kompromisszumot. Összegezésképpen megállapíthatjuk, hogy bár még minden kérdés nyitott, az elmúlt hét eseményeinek mérlege mégis inkább kedvező, mint kedvezőtlen. Az imperialista nagyhatalmak kényszerültek arra, hogy a tárgyalóasztalhoz üljenek és, ha mellékvágányra is akarják terelni, ha meg is akarják torpedózni az ENSZ rendkívüli ülését, szándékaik egyre inkább lelepleződnek. Az imperialista politika ma már kétségbeesett hazárdjáték, és éppen ezért, mert kétségbeesett, veszélyesebb is, mint bármikor volt, de a békét akaró közvélemény ereje is sokkal nagyobb, mint bármikor volt a történelem folyamán. Addig azonban, amíg a nyugati hatalmak kormányai nem hajlandók nemzetközi kérdések békés rendelésének útjára lépni, az emberiség nem érezheti magát biztonságban egy új háború veszélyével szemben. Hruscsov elvtárs szavaival, .élve-.. ..-bízunk azonban abban, hogy ,,végül is diadalmaskodik majd a józan ész és a legmagasabb színtű értekezlet — a- melynek .összehívását minden nép várja — megteremti majd az államközi kapcsolatokban a feszültség enyhülésének, az egész nemzetközi helyzet megjavulásénak fettételeit." Äz ENSZ-közgyűlés péntek esti ülése A ENSZ pénteki ülésén szünet után Üj-Zéland és Bulgária képviselői szólaltak fel. Bár az új- zélandd küldött semmi újat nem mondott, beszéde mégis jellemző volt azoknak a küldötteknek felszólalásaihoz hasonlóan, akiknek országai a Libanon és Jordánia ellen elkövetett agresszióban, vagy ennek elősegítésében bűnösek, vagy akik ezekkel az országokkal katonai tömbök révén kapcsolatban állnak. Az agresszió e védőügyvédjei közül egyetlen egy sem hozott fel elfogiadható érvet Gromiko szovjet külügyminiszter beszédével szemben. Gromikó súlyos érvei bebizonyították, hogy az amerikai csapatok libanoni és az angol csapatok jordániai jelenléte agresszió a kis arab államok ellen. Az agressziót védelmező felszólalók makacsad ismételgetik, hogy állítólag mák arab országok fenyegették az említett országok függetlenségét, s hogy Libanon és Jordánia kormánya „segítséget kért”. Karlo Lukanov bolgár külügyA Német Demokratikus Köztársaság kormánya a közép-keleti helyzetről Dr. Lothar Bolz, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztere kormányának nevében táviratot intézett a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia és az Egyesült Arab Köztársaság, valamint az Iraki Köztársaság ENSZ-képviselőihez. A táviratban a többi között ezeket mondotta: Megállapítja: az NDK lakossága hagy figyelemmel kíséri az ENSZ rendkívüli közgyűlésének a középkeleti helyzettel foglalkozó ülését. Elégtétellel veszi tudomásul, hogy az ENSZ tagállamai között egyre erősödik az az akarat, hogy felszámolja az Egyesült Államok és Nagy-BritannJa közel-keleti agressziója következtében a békét veszélyeztető helyzetet. miniszter beszédében ^ leleplezte azokat a hamis érveket, amelyeket egyes felszólalók az agresz- szió igazolására próbáltak felhozni. Lukanov kijelentette: a bolgár kormány és a bolgár nép nagyon aggódik a közel-keleti helyzet miatt, amely az agresszió következtében alakult ki. Az agresszív tevékenység színhelye nem esik messze Bulgáriától, s bármely közel-keleti tűzvész közvetlenül veszélyezteti Bulgáriát is. A bolgár külügyminiszter leleplezte azokat az amerikai és angol próbálkozásokat, hogy agressziójukat jogi köntösbe öltöztessék. „Mint az ismert mesében a farkasok, amelyek kijelentették magukról, hogy ők pásztorok, az imperialisták is szeretnék úgy feltüntetni magukat, mintha a független arab államok buzgó vé- . delmezői volnának’* — mondotta a szónok. Lukanov foglalkozott a jordániai képviselő kijelentésével, a- mely szerint Jordánia kormánya nem engedd be az ország területére az ENSZ megfigyelőit. A bolgár külügyminiszter hangsúlyozta: ez az álláspont csak azzal magyarázható, hogy a jordániai kormány nem holmi „külső beavatkozástól”, hanem a saját népétől fél. A bolgár küldött kijelentette, hogy helyesli és támogatja a Szovjetunió javaslatát. A közgyűlés 18-án tartja legközelebbi ülését.-•* □ *■Gromiko találkozott az iraki kitiiigymin ^/rel Gromiko szovjet külügyminiszter csütörtökön megbeszélést foly» tatott Dzsajjarral, az Iraki Köz» társaság külügyminiszterével. A megbeszélésen a közel- és középkeleti helyzetről, valamin* az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülés4 szakáinak munkájáról volt szó? (MTI) uMMwwwwwwwwMWWWWWMWvvwiMWtM wwuuwmvwwuvwmv Ö is ott lesz a dísztribünön Amilyen az ember« olyan a környezete — tartja egy régi szólásmondás. Igaz ez meg? fordítva is. Olyan családi környezete, takaros, kényelmesen és szépen berendezett kétszoba- konyhás, verandás háza, amilyen Saleczkinek van, csak os lyan embernek lehet, aki a munkában is megköveteli a rendet, a pontosságot, a jóra törekvést) Pedig van elég dolga otthon Is sízabad óráiban. Mikor meglátogatjuk, a kocákat eteti. Felesége és 15 éves lánya mos, 8 éves fia pedig á szomszéd gyerekekkel játszadozik az udvaron. Hogyan rajzoljuk le őt? Középmagas, 44—45 év küröll, vaskos ember. Nyugodt, kimért a járása, hanghordozása. Mélyen ülő szemeiben szerénység, jóindulat, értelem csillog. Meg sem kellene szólalnia, ha nem is hallottunk volna róla, akkor is tudnánk: ez az ember mélyen át- érzi cselekedeteit, olyan jellem, aki megfontoltan, minden körülmények között kitart amellett, ahová állt. 1953 óta tagja a Dózsa Termelőszövetkezetnek. — Az enyém is ez a zsíros, fekete föld, úgy járok-kelek benne, mint a sajátoméba, —* beszél a termelőszövetkezetről. Maga figyeli, mikor lehet kezdeni a szántás, s az egyéb munkákat. Négyszáz hold gépi mű» velése vár rá minden évben, s először csak most az idén kérte a gépállomást: küldjenek ki még egy aratógépet, mert a 12,5 mázsás termést nem győzi vágná. Nem szégyellt segítséget kérni, a termelőszövetkezet érdekeit tartotta szem előtt. Nem sokat járt azokban a he» tekben haza. Felesége bosszankodott is: — Tán jobb volna, ha véglegesen elköltöznél hazulról !.., Biztos valami menyecske körül sündörögsz a szabad időben.;. Persze ezt csak úgy zsörtölő- désből mondta. — ;..De mindig megbékél, a- mSkor a fizetést hozom — mosolyog Saleczki. Nem egy olyan hónap volt, amikor 3 ezer forinton felül vitt haza. Tavaly ősszel már szakadt a hó, bekötött fejjel óvta magát a szélvihartól, de azért szántott a traktoros. Tavasszal is éjjel-nappal pöfögött a Hoffhere. Szinte össze van nőve azzal géppel, ismeri minden alkatrészét. Ezért tudja anynyira karbantartani, hogy csak akkor áll, amikor elfogy a munka. A termelőszövetkezetben pedig csak télen fogy el, ha vastag hóréteg takarja a szunnyadó, Saleczki munkájából is új erőt gyűjtő földeket. — Addig nincs megállás —» sorolja a traktoros. — Segédvezetőmmel felváltva, most is nappal arattam, éjszaka pedig tarlót buktattunk. Utána megszakítás nélkül a nyári mélyszántásba kezdtünk Csak így lehet olyan magágyat készíteni, amilyenre azt mondják a kívülállók, mint amit mondtak a® idén is: ez igen, a termelőszövetkezetet nem lehet utólérnd.., Sokat beszélgettünk Saleczki Lászlóval, de bárhonnan is indultunk el, minden út „Rómába“’ vezetett: a munkájához. Említettük: gyönyörű a lakása. — Hát igen... — felelte — van miből élnünk, a munka után most megkapjuk a fizetséget, nem úgy, mint 1945 előtt. A házat 1948-ban építette. Tavaly 5 ezer forintért pucoItatta kívül, két hete pedig belülről kapott új festést. S ezen felül is került mindenre. — Feleségemnek nem egy o- lyan ruhája akad, ami még egyszer sem volt rajta — mondja. — No, te sem panaszkodhatsz — válaszolja a felesége. — Csak tudják, ez az ember nem szeret öltözködni..:
