Békés Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-16 / 193. szám
ÍS>58. augusztus 16.r szombat BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 3 Távol a községtől. Az állomástól nézve csak a j magas füstölgő kémény jelzi, bogy a kukoricatáblák között valamilyen gyár húzódik meg. A | Gyomai Téglagyár ez, amely a községtől három kilométen'e fekszik. A gyalogos embernek átnedvesedik a hátán az ing a 28—30 fokos melegben, mire a magas, füstöt eregető kémény közelébe ér. Talán ez a magyarázata, hogy Ide igen ritkán járnak ki a különböző szervektől, szervezetektől, mondjuk a megyétől, a járástól, de mi tagadás, az újságírók is igen ritka vendégek itt. Pedig érdemes ebbe a gyárba ellátogatni. Megnézni, hogyan élnek a gyár kapuján belül az emberek. Mert ki gondolná, hogy a községtől három kilométerre lévő gyár a Bánya- és Építőanyagipari Egyesülés egyik legjobb „ eredményt elérő gyára. De mielőtt az eredményekről bármit is írnék, nem érdemtelen a Gyomai Téglagyár adottságairól írni. Ugyanis a több mint ötven munkás között alig van hét-nyolc idősebb, a többiek mind lányok és fiúk, néhányan nemrég férjhez- /ment és megnősült fiatalok. És e- zeknek a fiataloknak legtöbbje tagja a gyár KTSZ-szervezetének. Olyan fiatalok dolgoznak itt, mint Tehóczki Magda, aki már egy éve a „Kiváló dolgozó'’ oklevél tulajdonosa. — ö az egyik legügyesebb el- szedőnk — újságolja kicsit büszkélkedve Dankó János telepvezető. — Magdi 15—20 000 nyerstéglát is elszed naponta a présnél. Csak az a baj, hogy az ilyen ügyes lányokat a legények is hamar megtalálják, s feleségül veszik, aztán már nemigen jönnek vissza. A fiúk között is igen sokan vannak olyanok, mint Bukva János és Farkasinszki János bedöntök, akikről a telepvezető így beszélt: — Szeretem ezeket a gyerekeket, pontosak és figyelmesek. Lehet rájuk számítani. Szeretek velük dolgozni, mert megértenek, meg aztán szorgalmasak is. A Gyomai Téglagyárban sem jobbak a körülmények, az adottságok, mint az egyesülés többi tég-, lagyárainál. Sót. Itt még most i«1 kézi erővel termelik a földet a bányában. Mégje. legyártják nyerstéglából napi nyolc és félórás műszak alatt a 44—45.000-et És ebben a szorgalmas fiataloknak igen nagy érdemük van. Az első félévben a n vers gyártási tervet 121 százalékra teljesítették, vagyis majdnem 2 700 000 nyerstéglát adtak a kemencének égetésre. Égetési . tervük 1 830 000 volt az első félévre. Ehelyett 2 076 000 jó minőségű égetett téglát adtak a népgazdaságnak. Égetett téglánál az engedélyezett selejt 3 százalék lehet, de ezt a félévijén sikerült 2,6 százalékra csökkenteni. E százalékok mögött megvan a kereset is. A múlt hónapban a bányászok 1950, a bedöntök 1300, az elszedők 1500, a kihordók 2500, az égetők 2300, a kuglizók 1180 forintot kerestek. Akik nem ismerik a téglagyári munkát, lehet hogy sokalják ezt a keresetet. De akik az 50—60 fokos kemencénél, vagy a bányák mélyén izzadnak, megérdemlik, hisz* teljes erejük latba- vetése szükséges itt. A termelési eredmények mögött azonban van probléma is, amit Dankó elvtárstól hallottam. — A nyersgyártáshoz viszonyítva kicsi a kemencénk kapacitása — mondja. — A napi nyersgyár- tásmak csak a felét tudjuk kiégetni, a többit kazlakba kell rakni. Igaz, hogy a téli hónapokra kell is tárolni nyerstéglát. — Eddig mennyi nyerstéglát raktároztak el? — Már több mint egymillió nyolcszázezret, de mire a rossz idő eljön, kétmilliónál többet akarunk kazlakba rakni. Jól dolgoznak és szép eredményeket érnek el a gyomaiak, amiért elsősorban is a munkások érdemelnek dicséretet. Már távozni a- kartam, amikor egy fehérre meszelt épület előtt szépen gondozott virágoskerthez értünk. — Milyen épüiet ez ? — kíváncsiskodtam. — Itt van az étkezde, a női- és a férfi fürdő — adta a választ Dankó elvtárs. Jóméhány téglagyár telepvezetője elmehetne a Gyomai Téglagyárba, hogy magával vigye tapasztalatcsereként a tisztaságot. A fürdőkben: tusok, zománcozott fürdőkád, porcelán kézmosó várja a munkásokat. A szép tiszta és tágas ebédlő bejáratánál mosdótálak sorakoznak. A látottakból nem volt nehéz azt a következtetést levonni, hogy a gyárban nemcsak a tervteljesítéssel törődnek a vezetők — noha ez igen fontos tényező —•, hanem a termelő, alkotó emberekkel is. Ezt láttam, ezt hallottam a kukoricatáblák közt szerényen meghúzódó téglagyárban. Érdemes volt ide ellátogatni, még akkor is, ha meleg volt, és ha nagy volt a por. Azt javasolnám a község, a járás, s a megye különböző szervezeteinek — de különösen a KISZ-nék —, hogy gyakrabban látogassanak ki ebbe a téglagyárba. Megérné! Bclkus Imre A tudomány és technika világából Ricinusolajjal jobban fut az autóbusz A híres londoni emeletes autóbuszok ezentúl ricinusolajjal megkent tengelyen szállítják utasaikat. Egyelőre kísérletképpen 1300 autóbuszon, vagyis a londoni autóbuszállomány kb egyötödén alkalmazzák a ricinusoijat mint kenőanyagot. A próbajáratok azt mutatták, hogy a ricinusolaj konzisztenciája miatt gazdaságosabb az ásványi olajoknál. Ha az ösz- szes londoni autóbuszok kenőanyagául ricinusolajat használnálc. ez az autóbusztársaság számára évi 120 000 font megtakarítást je^ lent. „Teljes erővel — oldalt!" Ezt a különösnek hangzó parancsot csak az új angol 40 000 tonnás „Orion“ nevű személyszállító hajó parancsnoki hídjáról lehet kiadni. Az új hajó ugyanis az eddigiekkel ellentétben nemcsak előre és hátra, hanem, manőverezés nélkül bal- v így jobboldalra is tud haladni. A teljesítményt úgy érik el, hogy a hajó tatján és orrában kétféléi négy a gr egá torral meghajtott propeller működik, aroeSxarvasi lerelexpnk írja Az örménykúti Állami Gazda-) asztalt“ talál, amelyhez hasonlót ságban ez évben nagy területen' az udvarban a legjobb akarat eltermelik ikersorosan a kukoricát, Az eredménye már mutatkozik is. A környéken lévő egysorosán lenére sem lehet előállítani. Hasonlóképpen neveli a baromfit az örménykúti Petőfi Termelőszövetvetett kukoricatáblákon a kuko- J kezet is, csak más baromfifajtágítsége nyomán. Hogy a középparasztság zöme a biztos tönk- remenéstől, a földtelen jövőtől, a földönfutástól menekült meg. A kapitalizmus törvényszerűségeiről beszélt és saját életükből vett példákkal, számokkal és Összehasonlításokkal bizonyította be, hogy azok az emberek, akik mindig csak önmaguk munkájából éltek, jobban és biztosabban, kultúráltabban élnek, mint bármikor. Persze, aki rendszeresen cselédet vagy cselédeket tartott — és e szavaknál az egyik, előbb még gúnyos hangon vitatkozó kissé összébbhúzta magát —, azoknak most nem jobb. Ahhoz, hogy ezeknek jobb legyen, nekünk, sokunknak, volt cselédeknek — és itt önmagát is értette a párt járási titkára, mert ő is az volt — vissza kellene hajtani a fejünket néhány gazda és földesúr i- gájába. Ugyanezt kellene tenni a munkások százezreinek a tőkés jobbléte érdekében. Ezt nem tesszük, még ha egyes volt cselédtartóknak és mások zsírjából gazdagulni kívánóknak nem is tetszik. Keményültek a szavak. Néhol, mint éles penge, vágtak. Ami igaz, az igaz — helyeselték in- nen-onnan. Dehát a termelő- szövetkezetekben is sok a baj. Az egyéni gazdaságban is lehet boldogulni, minek a nagygazdaság? Mi lesz az öregekkel? Földjáradék? Nyugdíj? És igy tovább. Nincs hely, hogy ' leírjuk, mi minden került szóba, a több órás vitában. A párt járási titkára fáradhatatlanul ismertette a párt és egyben saját álláspontját — bár határozottan érezte, hogy egyesek o- lyat is kérdeztek vagy bizonygattak, melyekről sejtették, hogy az ellenkezője igaz, de mégis kérdezték,hogy tőle hallják, és talán azért is, hogy próbára tegyék, helyén van-e a szíve és az esze. Nagyon örült Put- noki elvtárs ennek a beszélgetésnek. Hálás volt, hogy a jelenlévők őszintén, bátran vitatkoztak. Hazafelé mentében pedig egyre jobban szólalt meg benne egy belső hang: többet kell törődni az olvasókörök tagjaival, mert ha ml nem törődünk velük, törődik más, de abban nem lesz köszönet. Boda Zoltán ricatövek sárgulnak, szinte „sírnak” a nagy hőségben. Ellenben a gazdaság ikersoros kukoricája haragoszöld és szépen fejlődik. Augusztus 10-én megfigyeltem a kettő közötti különbséget. Az ikersoros kukoricát akkor is lehet munkálni, illetve a közte lévő talajt porhanyósan tartatani, és a talaj nedvességét megőrizni, amikor eléri a legnagyobb magasságot. Így nem gyomosodik, nem repedezik és nem szárad ki a föld. Az ikersoros kukoricának két oldalt elég szabad helye van a fejlődéshez, s ezért a sorokban lévő tőtávolságot sűrűbben lehet hagyni, mint az egysoros kukoricáét. A soros és az ikersoros kukoricavetés előnyét összevetve az a vélemény alakult ki bennem, hogy jó ttolna, ha az előnyök figyelembe vételével minél többen látnának hozzá az ikersoros kukorica vetéséhez. Szép Rhode Island-i baromfi- állományt tenyésztenek az örménykút! Állami Gazdaságban. Az aratás után jól felhasználják a tarlókat is, vagyis összeszedetik a baromíiikkal az elhullott gabonaszemeket. Ha valaki az örménykúti Állami Gazdaság területén keresztül halad, azt hiszi, (úgy, mint én), hogy valaki méhe- ket vándoroltat a tarlón, fehér lepedőkkel bevont nagyboconádi kaptárakban. De közelebb érve megállapítható, hogy a fehérlő tárgyak nem méhkaptárak, hanem baromfiólak.' A vándoroltatásnak kétszeres haszna van. Az egyik, hogy a baromfi összeszedi az elhullott magot, a másik pedig az, hogy a baromfi a szabadban olyan „terített val. Tény az, hogy jó jövedelemre tesznek szert, mert a vándor- ólaztatással nevelt baromfinak nagyobb a súlya, tehát az értéke is és ízletesebb, táplálóbb a húsa.-OSzarvason, az endrődi kövesút mellett, a décsi ószőlőkkel ételiemben van egy Iskola. Az iskola mellett egy jóvizű kút, ahova sokan járnak vízért. A felesleges víz nem tud elfolyni, hanem a környéken tócsákba összegyűlve bűzlik. Nagyon egészségtelen ez. Egy évvel ezelőtt községi tanácsülésen szóvá tette ezt Antal János tanácstag, s azt a választ kapta, hogy majd intézkednek és rendet teremtenek ott. Én nem akarok senkit megsérteni, csupán fel akarom hívni azoknak a figyelmét, akiknek kötelességük lenne rendet csinálni, hogy csináljanak már valamit. Annál is inkább, mert Antal János ezt a problémát már több mint egy éve szóvá tette. A kút körüli tócsák azonban még mindig ott bűzleneh. Köpenyes János, Szarvas*-srersKínai és lengyel megrendelésre készítenek mííanyagtormázó gépet Orosházán J Az Orosházi Vas- és Fémipari Ksz vákum rendszerű műanyagformázó gépeket gyárt külföldi megrendelésre. Az idén Lengyel- országból és Kínából nyolcat-myol- cat rendeltek a nagyméretű gépekből, s kettőt Lengyelországba a napokban elszállítottak. Kína számára október 10-re készítik el a műanyagformázó gépeket. lyeket küloa-küiöa, vagy -együttesen a parancsnok; htdwi tehet kormányozni. ' Műszer vi«n éi a jó minőségre Szovjet mérnökök olyan automatákat szerkeszt*-1tek, amelyek a gyártást folyama* közben állapítják meg a termékek minőségit. A műszer legfontosabb része az. „elektromos szem“, amely anyag hibásodás esetén elektromos impulzusokat bocsát ki, ezeket viszont különleges berendezésék felfogják. így leolvasható, hogy hányadik méternél jelzett a gép felejtet, Gépek készítik az előre-gyártott vasbetonlemezeket Az egyik szovjet gyárban nrm-1 régiben olyan különleges henger* padot készítettek, amely hat és fél méter hosszú vasbeton épületelemeket gyárt. A hengerpadon a legkülönfélébb elemeket — falbo- látásokat, födémeket, stb. — állít- jók elő. A gép teljesítménye évente mintegy 500 000 négyzetméternyi épületelem. Hová tiint el 80 köbméter bontási anyag p Kelemen Jánosnak, a megyei tanács tervosztálya építéselleitőré- nek rendelésére a Békéscsabai Szekérfuvarozó Vállalatnak a Bánszki utcai bontásból 170 köbmétert kellett a Kórház utcai sportpályára fuvarozni A meg, jelölt mennyiséget elhordták a Bánszki utcából és ez rendben is lenne. A bonyodalom ezután következik, mert a sporttelepre csupán 40—50 köbméter anyag érkezett meg. Amikor a SZEFU kocsiirányi tójánál, Miklós kartársnál érdeklődtek az eset furcsasága miatt, azt válaszolta, hogy: — Aki cukrot visz, az nem vesz a cukorból? —■ Szép kis elmélet, gondolta az ellenőr és figyelmeztette, hogy itt az anyag háromnegyed része tűnt el és nem egy marék. Akkor Miklós kartárs kényszeredetten elmondta. hogy a saját vállalatuknál raktárt építenek és annak fél- töltésére elvettek negyven köbmétert. Arra, hogy még így te hiányzik vagy hetven—nyolcvan köbméter anyag, csak széttárta a kezét és a fejét csóválta, amitől viszont senkisem lett okosabb. Annak ellenére, hogy e „rejtély” megfejtésére a SZEFU derék képviselője nem volt képes, ahhoz lehetett volna sütnivalójuk.; hogy a fuvardíjat mind a 170 köbméter elszállításáért felszámolják az Építőipari Vállalatnak. Végeredményben a megyei tanács fizetett volna a beruházási hitelkeretből. Mit szólnának a SZEFU dolgozói, ha részükre tíz darab új szállító szekeret utalnának 1 ' és a vasúti szállítók hetet megtartat nának maguknak, azzal az indokkal, hogy jó, ha van a háznál, a fuvardíjat pedig tízért követelnék. Lenne haddelhadd, hogy így, meg úgy becsapták, meglopták őket. Ezek után ne csodálkozzanak, ha a közvélemény elítéli cselekedetüket és az illetékesek esetleg egy kicsit körülnéznek berkükben.
