Békés Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-13 / 190. szám

lt*S. altjai,Mut, it, tarát. BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 A kiszolgálók is emberek Július 26-án, szombaton este a békéscsabai Erzsébethelyen, annak úgynevezett Kisligetében iriagy amó ta-estet rendezett a Vendéglátóipari Vállalat, Ami azt illeti, nagy volt az érdeklő­dés, meat még hely sem jutott mindenkinek. De nem a nótaest ennek az írásnak a tárgya, ha­nem a „körítése’'. A temérdek vendég szombati hangulatban lévén enni és inni vágyott. Aki már részesült szombat estéken meg vasárnapokon a k isi ige ti szórakozás örömeiben, csak az tudja, mit jelent olyankor élei­hez és italhoz jutni. Ez történt a fentebb említett napon is. Há­rom szál kiszolgáló, valamint a pohár és étkészletmennyiség az igényekhez képest elenyésző volt. A vendégek türelmetlensé­ge ilyenkor nöttön nő és kitör. — Hogy nekünk, kiszolgálók­nak mennyi szitkot, mocskoló- dást kellett a vendégek meggon- dolatlanabb és vérmesebb ré­szétől elszenvednünk, az szinte már nem emberi — mondja igen elkeseredetten Antal János, a ligeti söröző .szemüveges kis lincére. Érthető az elkesere­dése, mert közléséből kiderül, miszerint - a „lassú1' kiszolgálá­sért nem a verejtékező személy­zet a felelős, hanem a vállalat, amiért szombaton és vasárnap sem emberrel, sem eszközökkel nem erősíti meg a ligeti kiszolgá­lóhelyet. A nótaest alkalmával ‘ például kévés pohárral, tányér­ául és evőeszközzel annyi ven­déget ellátná, felszolgálni és u- gyareakkor csapolni, mérni, pénzt kezelni, tálalni, lehordani és mosogatni emberfeletti fel­adat volt. Mindent megtettek és a vendégek szemében mégis ők oltak a gonoszok, semmirekel­lők. A múlt vasárnap hasonló félreértés áldozataivá lettek. Tu­dott dolog, hogy a »öntésnél csaik hétköznap van kiszolgálás, más­kor a nagy tömeg miatt aszta­lokhoz viszik az italt. A zsúfolt helyen ismét elfogyott néhány ember türelme és verni kezdték az asztalt italért. Egyikőjük, Zámbó Lajos ezzel nem elége­dett meg, hanem a söntésnél folytatta túleréiyes követelőzé­sét, holott a sör már elfogyott. A kiszolgálók mit tehettek olyan helyzetben, mikor a követelőzők: már a válaszadásukat sem hall­gatták meg, csak megadóan mo­solyogtak. Éppen akkor ért a eöntéshez a kis szemüveges pin­cér, akit két vendég megkért, hogyha már sör nincs legalább szódát nyomjon a majdnem ki- ürült söröspoharakba, ö meg ia tette, hiszen ilyen kérés szám­talanszor előfordult. Kapta a szódásüveget és a poharakat a kívánságnak megfelelően tele- fröccsentette szódavízzel. Ezt látva Zámbó Lajos, anélkül, hogy tudta volna az előzményt, felháborodott hangú levelet írt a lapnak, összekapcsolva a csa­pos feleségének mosolyát a sö­rösszódával, levelében olyan igazságtalan következtetésre ju­tott, hogy a kiszolgáló személy­zet nem becsüli a vendégeket. Holott, ha higgadtabban szem­léli a dolgokat, akkor megtudhat­ja az okokat, magában felméri a való helyzetet és ahelyett, hogy sok más; vendéggel együtt: kezeügyénél lévőkre ront, meg­állapítja a Vendéglátóipari Vál­lalat hibáját s levélben azt ma­rasztalja el. Egyébként a kiszolgálók is emberek s ha igazságtalanul bántjuk Őket, nekik is éppen úgy fáj, mint bárki másnak. — húr — Művelődési ház építését kezdték meg kedden Végegyházán Békés megyében a 3 <00 lakosú Végegy házán köröl belül 1 400 800 forint költséggel községi művelő­dési házat és mellette külön mo­zihelyiséget építenek. Az építke­zést a falu lakossága 250—300 000 forint értékű társadalmi munká­val elősegíti, amelyből mintegy százezer forintnak megfelelőt el is végeztek. Különösen a KISZ- fiatalok jártak elől jó példával: a lányok a régi épületekből bon­tott kb. tízezer téglát tisztítottak meg, a fiúk pedig a földmunká­ban, a fundamentum ásásánál se­gítettek. Kedden megkezdték a falak le­rakását. A művelődési otthont négy—ötszáz személyt befogadó, váróhelyiséges előadó teremmel, könyvtárral, olvasóteremmel, if­júsági társalgóval, pincével és e- gyéb mellékhelyiséggel építik fel, és november 7-én szeretnék fela­vatni. A művelődési otthon mellé külön mozitermet és gondnoki la­kást is építenek, amelyek jövőre készülnek el. Helyes trágyázás A terméshozamok emelésének nál fogva nem sikerült nyáron ki­legbiztosabb forrása a helyes ag­rotechnikai módszerek alkalmazá­sa mellett — szerves trágyával e- melni a talaj termőképességét, a talaj nyersanyagkészletét. Az istállótrágya kihordásának most van itt az ideje. A kazlak­ban kezelt istállótrágyát kellő é- rés elérése után ki kell hordani a földekre, felhasználni rendelteté­sének megfelelően. Az istállót rágva érvényesülésé­re a trágyázás időszaka nagy ha­tással van. A nyáron leszántott trágya a talajjal gyorsan összeé­rik. Ezért az istállótrágya kihor­dásának legmegfelelőbb ideje ha az nyár végén, augusztusban ke­rül kihordásra, illetve leszántás- ra. A késő ősszel leszántott trá­gya a rendszerint korán beköszön­tő hideg időjárás miatt a talajban már nem korhad el. Ebből tavasz­ra nem képződik elegendő táplá­lóanyag s így a tavasszal vetett növények zsenge korukban nem jutnak elegendő táplálékhoz. Ha azonban a trágyát valamilyen ok­Halállal verekedés Nem akartuk elhinni azt a hí­resztelést, hogy Nagyszénáson e- gyetlen mulatság sem múlik el valamién <Y«rekg0sli^a^y...ösz-. koso£ lovaskocsival haladtak egy szetűzés nélkül. Nem tudni miért,' .tótom lállal végződött. Két régebbi hara­gos: Lentvorszki János és Nagy Mihály Nagyszénás újpusztai la­de a. környékbeli fiatalok sent szívesen mennek szórakozni Nagy­szénásra, mondván, hogy nem a- karnak a „szénási bicskások’‘-kal összeakadni. Bár minden faluban akadnak duhajkodó, korhely legé­nyek. Ebből a szempontból úgy mással' szénibe ‘éit ú'ttíft!,'Á' Tákós- ság beszéde szerint találkozáskor 'ismeí 'Őkstíes2Óiálköífták1,'éai’JNá^y Mihály a gumikerekű kocsi kere­kének szorító vasával úgy tarkón vágta Lentvorszkit, hogy nyomban a kórházba kellett szállítani és ott másnap meghalt. 'Remélhető­leg ez a szomorú, halállal végző­szolgál a I8BBBI8MIBVI8VI8BBBIIS8888V88RIHII Nevelés az életre látszik Nagyszénás nagyon előre tört. Július 5-én ismét verekedés dő verekedés okulásul volt Nagyszénáson, amely már ha- j nagyszénásiaknak. Éppen ideje volna, hogy a rend- """" ............................. örség a legerélyesebb intézkedés­s el és cselekedetekkel megaka­dályozza Nagyszénáson a vereke­dést, amely elég szégyenfoltot vet az amúgy jól dolgozó falu életét. hordani és alászántani, legkésőbb az őszi mélyszántással feltétle­nül szántsuk le. A homokos tala­jok kivételével tavasszal ne hordjuk és ne szántsuk le a trá­gyát. A helyes istállótrágya-gazdálko- dás alapja, hogy a trágya mielőbb alászántást nyerjen, mert így éri legkisebb veszteség. Az állami gazdaságokban és termelőszövet­kezeteikben megvannak a lehető­ségek, hogy a trágyahordás ide­jére ide összpontosítsunk minden erőt. A trágya kihordásánál na­gyon kell ügyelni arra, hogy a trágya ne rétegesen, hanem egyen­letesen keverve kerüljön kihor­dásra és leszántásra. Nagy gondot kell fordítani a trágyateregetésre, amely történ­het egyenesen a járműről, ez a- zonban nem teszi lehetővé a trá­gya egyenletes szétszórását, el­osztását, s a teregetés ligetes ma­rad. Sokkal helyesebb, ha a jár­művekről kupacokba rakjuk le és így szórjuk el. Legjobban bevált módszer, ha a kupacsorokat 6 méterre tesszük egymástól és a ku­pacok egymáshoz 5,5 m-re varrnak, így egy holdra 130 kupac esik. A kupacokba annyi trágyát teszünk le, amennyi mázsát ki akarunk * szórni, pl. ha kiszórunk 1 holdra 250 mázsát, akkor egy-egy cso­móba 1.5 mázsát teszünk. A kö­tött talajokon 4 évenként szórha­tunk 300- mázsát, homokos tala­jokon ''arányosan kevesebfcfett, t20—íW0ntéizsát 2—3 évenként. A Szovjetunióban legtöbb he­lyen már a trágyák ihcxrdá^ is tel­jesen gépesítve van, s itt a gép végzi el a felrakást, a kiszállí­tást é® az elteregetést, ehhez a- zonban egyenletesen érett trágyá­ra van szükség. Nálunk viszont még sok helyen lehet látni telje­sen szalmás trágya kihordást és alászántást. Az istállótrágya he­lyes kezelése, kihordási ideje csak a helyesen végzett alászántással együtt jelenti a helyes istállótrá- gya-gazdálkodást. Az 1958/59-es tanév­ben kísérletképpen beve­zetik néhány budapesti és vidéki iskolában a politechnikai oktatást. Mit jelent ez? Azt, hogy ezentúl a gyermekek nemcsak algebrát, fizi­kát és más elméleti tár­gyat tanulnak a maga­sabb osztályokban, ha­nem a tanterv helyet ad az iskolai műhelyekben a fúrásnak-faragásnak és egyéb ezermesterkedés­nek is. Sok szülő még nem ismerte fel ennek jelentőségét, hiszen — úgy gondolja — azért ta­níttatja gyermekét, hogy az ne fizikai munkát vé­gezzen, min ő, hanem, hogy íróasztalhoz jusson. A múlt rendszer egyik átkos örökségeként ná­lunk még mindig csak a szellemi munkást tart­ják „valaminek” és a legtöbb kétkézi munkás­szülő arról ábrándozik, hogy gyermekét hivatal­ba juttass f még akkor is, ha annak nincs ked­ve erre a pályára, és ha ott kevesebbet is keres­ne, mint például az esz­tergapad mellett. Szükségesnek látszik néhány, a való életből merített példával rámu­tatni a fizikai munka hasznosságára a maga­sabb iskolát végzettek számára is. Soproni üdülésem so­rán eljutottam a Stornó- házba, ebbe a múzeum­má nyílvánított magánla­kásba, ahol Storno Pál, a tulajdonos vezetett végig szobáról szobára. Az e- gyik, műkincsekkel meg­rakott lakószobában fel­hívta a figyelmünket egy gyertyavilágításra berendezett, szarvas­agancsból készült csillár­ra. A csillár egyik olda-^j Ián fából faragott színes kéményseprő álldogál — egyik ősnagybátyjának kezemunkája. A kedves kis figura egyik kezében kéménykotrót, a másik­ban körzőt és vonalzót tart, jelképezve a csa­lád mesterségét. Évszá­zadok során a művész­lelkű család minden fér­fitagja kitanulta nem­csak a kéményseprést, de ezenkívül valami más, kedvére való ipart is. S mivel legtöbbjük festett, faragott, rajzolt, magas iskolai végzettsé­gük is volt, így történt, hogy a soproni kémé- nyékét tudós kéménysep­rők kotorták s közben a padlásokat járva felfe­dezték az oda lomnak feldobott, pusztulásra í- télt műtárgyakat. Azo­kat elkérték vagy meg­vették tulajdonosaiktól, saját kezűleg restaurál­ták és megmentették az utókornak. Néhány évvel ezelőtt az egyik Stornó-fiú, okle­veles építészmérnök, megpályázta az egyik budapesti múzeum átala­kítását. De nemcsak a tervek elkészítésére vál­lalkozott, hanem mint kőműves és ácsmester a kivitelezésére is. Jó munkájáért „Kiváló Munkás° címet kapta kormányzatunktól. De nem is kell ilyen messzi­re menni példáért! Min­den szellemi foglalkozást végző tudja, hogy fá­radtságát a testi munka vezeti le legjobban. E- zért kertészkedik vasár­nap legtöbb tisztviselő, vagy szereli kerékpárját, rádióját. Ismerek olyan egyete­mi tanárt, akinek hatal­mas íróasztala nemcsak tudományos feljegyzé­sekkel van tele, hanem egyik „titkos rekeszé­ben” cipész felszerelés rejlik. Árgus szemekkel figyeli családtagjainak cipőjét, s ha elkopott egy sarok, elő a lábszíj­jal! Van orvos, aki per­zsaszőnyeget sző, van aki órákat javít pihenő idejében. Nem pénzke­resés, hanem a * fizikai munka öröme, a mun­kában való gyönyörkö­dés hajtja őket. Minden szülő tudja, hogy a gyermek sokkal jobban örül a megaké­szítette játéknak, mint amit a boltban vettek ne­ki, s azt hamar szétsze­di, „elrontja”, hogy mun­kakedvét kiélhesse. Az eljövendő munkás, al­kotni vágyó ember tör ki belőlük. Azért üdvözöljük ö- römmel a politechnikai oktatás bevezetését, mert tudjuk, hogy a tan­műhelyekben tanultakat hasznosítani fogják gyermekeink a maguk örömére és népünk javá­ra. Huszár Istvánná Születés — házasság — halálozás Békési anyakönyvi hírek Születések: Vetési Ferenc és Sebestyén Eszter fia Ferenc, Lakatos Gábor és Lestyán Erzsébet fia Gábor, Gyarakl Ist­ván és Honfi Fiára leánya Jolán, Hegyesi Gábor és Szabó Zsófia fia Gábor László, Somlyai Imre és Czira Eszter fia Imre, Mészáros Gergely György és Domokos Juliánná leánya Juliánná Eszter, Domo­kos András és Szász Erzsébet Sára leá­nya Anna Mária. Házasságkötések: Laukó Pál és Varga Julianna, Búzás Gábor és ökrös Ilona Klára. Halálozások: Bárány Pálné sz. Dudás Erzsébet 76 éves, Hídvégi Lászlóné sz. Varga Zsuzsanna 69 éves.-O­Mezőberényi anyakönyvi hírek Születések: Kovács János és Budai Zsu­zsanna fia János, Gyaraki Antal Elek és ; Varga Ida fia Imre, Komlód! Pál és Be- I nyovszk! Mária leánya Mária Erika, Se- j bestyén Ferenc és Takács Anna fia Zol­tán, Kótai Lajos és Dógi Ilona Eszter leánya Éva Irén, Hoffman Adám és Hoffmann Juliánná leánya Juliánná. Házasságkötések: Bacsó András és Ve­tési Erzsébet Hona. Halálozások: Varsányi Mihilyné sz. Hoffmann Erzsébet 64 éves, Kósa János- nó sz. Madarász Zsuzsanna 77 éves, Kiss István 72 éves.-O­Szarvasi anyakönyvi hírek Születések: Madarász László és Galla Mária fia László, Kovács Imre és Ko­vács Erzsébet fia Imre, Babinszki András és Frankó Judit leánya Anna, Schulz András és Melich Anna fia Mihály, Klis- naj Pál és Bancsik Mária leánya Kata­lin Erzsébet. Házasságkötések: Dankó Ervin János és Osztroluczki Irma, Fodor József és Viszkok Erzsébet, Csabai Mátyás és Dusz- tai Ilona. Halálozások: Demcsák Mihály 56 éves, Kondacs Andrásné 74 éves. Szeghalmi anyakönyvi hírek Születések: Szombati Károly és Seres Mária leánya Mária. Horpácsik János é9 Hajdú Erzsébet leánya Erzsébet, Dirlcz Endre és Ombódi Mária leánya Alice, Balogh István és Szabó Zsuzsanna fia János, Faránki Gyula és Bura Marcella leánya Éva, Kovács Bálint és Kiss Margit fia Gábor Zsigmond, Ladányi Gyula és Papp Teréz leánya Juliánná, Szőlős! Gá­bor és Szabó Zsuzsánna leánya Zsuzsán- na, Elek Imre és Hajdú Agnes leánya Ágnes Katalin, Fazekas István és Gurmai Erzsébet leánya Erika, Gyöngyösi József és Jónás Róza fia Jó­zsef, Horváth Sándor és Pálfi Márta fia Gyula Sándor. Házasságkötések: Boda Miklós és Rácz Mária, Huba Péter Pál és Hegyesi Teré­zia. Halálozások: Szél Istvánné sz. Nyitrai Zsuzsánna 79 éves, Benedek András 80 éves, Szilágyi Gyula 72 éves, Macsári Mlhályné sz. Papp Sára 74 éves.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents