Békés Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-08 / 186. szám

2

BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG

1958. augusztus 8., peatete

Bz NDK külügyminisztériumának nyilatkozata

Az ADN hírügynökség közölte! hozat©* tenni Berlin államközi a Német Demokratikus Köztársa- ' egyezményeikben való részvételéi ság külügyminisztériuma htvata- rőt, avagy nemzetközi szervez®los képviselőjének nyilatkozatát arról a nyugatnémet kormánynyilatkozatról, amely szerint az

tekb»n való közreműködéséről, minthogy Berlin a Német Demokratikus Köztársaság fővárosa.

lacscuny kékköpenyes ember ül az íróasztalnál a csorvá- #1 páirtbizottság irodájában. Fején micisapka, előtte papírsizelet, rajta kusza sarokban feljegyzések és egy könyv, meg szemüvegje, melyet most akasztott le az orráról, amint a jövevények megérkeztek. Kezetráz velük, hellyel kínálja ő- ket, majd kérdően emeli tekintetét feléjük, hogy mi járatban vannak. A jövevények a gépállomás emberei. A párttitkárral — Kovács elvtárssal kívánnak szót vál- taniegy s más dologban. Az idős ember sámít egyet tömött bajuszán, majd arról tájékoztatja a jövevényeket, hogy a párttitkár „házon kívül van”, a vasúti emberekkel tárgyal az állomáson a kisvasút ügyében. Merthogy fel akarják szedni, más helyre vinni a síneket, pedig az itt a községben is kellene az állami gazdaságnak, meg a termelőszövetkezetnek...

A beszélgetés fonalát a telefon berregése szakítja meg. Az öreg magabiztosan nyúl elnyűtt kezével a kagyló után és imigyen mutatkozik be: Itt a küzségi pádtbi- zottságtól Totorón! — A párttit- kár?... Az most nincs itt, talán egy óra múlva...

— Hogy? A járási pártbizottságtól keresik... Jó, átadom az üzenetet; ha futja az ideje menjen be egy megbeszélésre... és a kis fehér papíron újabb sorokat szánt a bütykös ujjban szorongatott ceruza.

De ki is ő tulajdonképpen? A családi nevét már tudjuk, hisz bemutatkozott. De mondjuk el teljes nevét is. Totorén Jáncs ő, a Vörös Október Tsz kiöregedett a- lapító tagja. Pártnyugdíjas ^58 kereken 70 éves. A munkában már elayűtt, elfáradt, hisz ide^ova 50 esztendeje, hogy eljegyezte magát az eszmével, a munkásmozgalommal és ez a félévszázad tarka, teli van keserves emlékekkel, csak itt- ott némi jóval. Elnyűtt ember. Legalábbis külsőire és korára, é- letútjára nézve így fest. De ami különösen megkapó ebben az emberben, hogy szellemileg friss, úgy vált az esze, úgy ért (nemcsak konyít) a napi politikai eseményekhez, mintha 30 éves lenne, könyv, ami ott fekszik előtte az asztalon, melyen szemüvegje pihent, nem más, mint a Nemzetközi Szemle legújabb száma. Azt mondja tegnap úgy futtából beleolvasott és most az istennek sem tudná abbahagyni az olvasást, olyan tanulságos, olyan érdekes. És a kérdésre, hogy hogyan veszi hasznát az ilyen idős ember ezeknek a tanulságoknak — csaknem sértődötten válaszol: szája még van az embernek. A rövid megjegyzés után némi kis szünetet tart, majd csendesen megjegyzi: az az ember aki azt hiszi eleget tud, elvesz a mozgalom számára. S hogy eleget tudunk,

ilyet én nem ismerek. Azt kérdezte, hogy miért lapozgatok ezekben a könyvekben ? Ha tudni akarja egyszerű. Jöjjön el egyszer a mi utcánkba, akkor megtudja milyen haszna van annek. Amikor mi Bállá Sándor bácsival (így mondja, Sándor bácsi —mert az már 80 éves), meg Pusztai Józsival a kiskapuban kitanyázunk, az már maga egy parlament. Itt van Hruscsov nyilatkozata — bök -az ujjával a Nemzetközi Szemle kinyitott oldalára — tudja milyen vita kerekedik majd ezen? No, nem mi köztünk, hanem akik kö- rénk sereglenek. Mert jönnek ám oda ilyenkor mások is. Esténként hozzák a szomszédok a gyalogszéket, sámlit, és kezdődik az eszmecsere. Van olyan szomszéd,aki nem olvas újságot, a rádióból is csak „Szabad Európát,, nyaggatja, majd belevesz a masinába, oszt- ha valamit elkap a „jó hírekből1’ fújja, mondja és az ilyet mégsem eresztheti el az ember a füle mellett. Érv kell ilyenkor, elvtárs. Mégpedig megfontolt, mert maga is csak tudja, hogy sokszor milyen makacs egynémelyik paraszt. Ha az ember ki akarja húzni a fejét a lóca alól, ő akkor is visszadugja..

II eghitt kis beszélgetésünket

1 — melybe beleszövődött egy

emberöltő minden gondja-baja, a csendőrpofon, az illegális munka, az internálás, a számkivetettség és szűkös kenyér — a párttitkár érkezése zavarta meg. De az érkezése nem szakította meg a beszéd fonalát. Igaz, más témák, más .gondok kerültek menten napirendre, dé ezek éppen belevágnak ebbe a beszélgetésbe. A titkár gépelt oldalas papírokat rak az asztalra. A pártoktatási tervet lapozgatja. Időnként feltekint a papírokról és fontoskodva magyarázza el, hogyan, miként szervezik meg a párttagok tanulását, az új oktatási esztendőben. Az öreg To- torósn figyelmesen hallgat. Kék bil- logú Munkás cigarettát húz elő a zsebéből. Ujjai közt megmor- zsolgatja, rágyújt és az első füst u- tán észrevételei Hogyan tanulnak azok, akik nem járnak szemináriumra?

— Azok az elvtársak majd előadásokat hallgatnak, mert ilyenek is lesznek minden hónapban, s e- zeken az előadásokon kötelező lesz a részvétel minden párttagnak.

Az idős elvtárs látható megnyugvással fogadja a párttitkár tájékoztatóját, de úgy érzik némi aggá ja mégis van. Kisvártatva elő is rukkol vele. Mi lesz az öregekkel? Bállá Sándor bácsinak például a maga terhe is elég. Igaz, hogy szaporán lépked, de csak néhány lépést, mire átballag hozzánk az utca másik oldalára, már elfárad. De tudni, hallani akar. És mi lesz azokkal,

V

akik 10—14 kilométerre a községtől, a tanyákon laknak? A válasz itt egy percre elakad. A fiatal, értelmes párttitkár — kit háta mögött az öreg Totorán mór megdicsért — hiába lapozgatja a tervet, erről seholsem tesz említést a krónika. Egy ideig még maga elé néz, forgatja a papírlapokat, majd elismerően jegyzi meg: — Igaza van Totorán elv társnak, ezekről az elvtársakról sem feledkezhetünk meg. A pártszervezeteknek majd javasolpuk, hogy az idős, vagy távolabb lakó elvtársaknak rendszeresen juttassák el a pártkiadványokat, ők is hadd tanuljanak, tájékozódjanak. S amíg mondja, kis noteszében a többi mellé újabb bejegyzés kerül: törődni kell az idős és távol lakó elv társak tanulásával.

Az idő homokóráján azonban gyorsan peregnek a szemek. Lassan délfelé jár az idő és a pártbizottság helyiségében újabb gondokkal, újabb emberek jönnek. A székváltás is megtörtént. Igaz csak formálisan, az öreg Totorán beszámol a párttitkár távollétében történt eseményekről, de tovább ül az asztalfőnél, a telefon mellett. Ül magabiztosan, mintha abból a székből nőtt volna ki és apró alakja, ahogy nézem, hallgatom, egyre nő előttem és 70 esz- rendje, mintha 30-cá zsugorodna össze. Harminccá, mert a távozni készülő gépállomási emberektől — akik eddig csak hallgatták beszédét — mentegetődzést nem tűrő hangon követeli, hogy neki zászlótartó övét csináljanak, mert augusztus 20-án ő viszi a zászlót a békéscsabai nagygyűlésre,

— Nagy újság van Galcsik elvtárs — szólt a párttitkár, a- mikor Galcsik György, a Ganz Vagon lakatosa helyet foglalt a pártirodában. — Országszerte gépállomásokat szervezünk. Afféle hadállásokat a mezőgazdaság szocialista átszervezéséért indított harc győzelmének érdekében. Téged is meg akar bízni a párt egy gépállomás szervezésével és vezetésével. Sok gonddal, bajjal, felelősséggel, a családtól való távollétiéi jár ez. Vállalod?

Mit mondhatott volna az igennél egyebet? Abban az időben, 1948-ban harc volt. Egymást érték az ilyen váratlan, felelősségteljes megbízatásoki Csak úgy kapkodták kifelé a gyárakból, üzemekből a munkásokat. Azzal ültették őket az ü- zemvezetői és gyárigazgatói székbe, hogy „ne félj, úgy belejössz, mintha egyebet sem csináltál volna egész életedben”; S idővel belejöttek. De addig nagyon nehéz volt az -út. Galcsik elvtársat is kivitték egy csaknem kietlen pusztaságba. (1950-ben került Szarvasra.)

— Látod azt a téglarakást? — kérdezte tőle a minisztériumi kiküldött. — Nos, abból é- pül majd fel a községháza, aztán körülötte lakóházak, egy új falu. No persze, ez még odébb lesz. Te jelölj ki minél előbb egy megfelelő helyet traktorállomásnak. Ha megvan, táviratozz és küldjük a traktorokat..>

A Szarvasi Gépállomás egy volt urasági majorban kapott „menedékjogot" — ahogy Mizik

NSZK ratifikálta a nemzetközi

atomerőügynökség alapszabályzatát, s amely szerint ez az alap- szabályzat kiterjed Berlinre is. A hivatalos képviselő azt mondotta, hogy ez a lépés újabb kísérlet a bonni kormány részéről arra, hogy Berlint belekapcsolja a szövetségi köztársaságba. Az ilyesféle próbálkozás — mondotta a külügyminisztériumi képviseld — szöges ellentétben áll a fennálló nemzetközi jogi helyzettel. A bonni kormány nem jogosult nvilat■ ***----------■

Sz

ovjet hadihajók látogatása Helsinki kikötőjében

Augusztus 6-án szovjet hadihajók baráti látogatásra Indultak Helsinki kikötőjébe a hadihajók a következők: az Ordzsonyikidze nevű cirkáló, a Szvobodnij és a Sztyepennij torpedónaszád. A szovjet hajók parancsnoka Nyi- kolaj Harlamov tengernagy, a balti flotta parancsnoka. A szovjet hadihajók augusztus 7-től 11- ig tartózkodnak Helsinki kikötőjében.

Mihály, a legelső traktorosok e- gyike mondja. 1948 szeptember 11-én érkeztek azok az „ágyuk”, amelyekkel meg kellett hódítani a mezőgazdaságot, a szocializmus építésének Szarvason is, A 16—17 éves Mizik Mihály persze ebből még ne msokat értett. Hallotta, hogy a gépállomás vezetéséért és traktorosok összetételéért szinte késhegyik menő harcot vívtak egymással a koalíciós pártok szarvasi vezetői. ö örült, hogy munkához jut (abban az időben még sokan álltak munka nélkül a DÉFOSZ előtt) s olyan munkához, amilyenre vágyott, aminek az elsajátítására tanoncnak szegődött, de két évnél tovább nem bírta a cséplőtulajdonos mester „oktatását”, amely leginkább vízhordásból, szobasúrolásból, meg a mesterné szidalmazásaiból állt..;

A kilenc traktornak és az e- gyetlen vontatónak örült az e- gész falu. Nagygyűlésen ünnepelték a felvirágozott masinákat, s integettek a rajtuk feszítő traktorosoknak. Az ünneplés aztán később ellenszenvvé változott. „Nem jó a traktor, megnyomja a földet” — mondogatták, s hiába magyarázták reke- désig a traktorosok, hogy hiszen az uraságok is, meg a nagygazdák is leginkább traktorral szántottak. Csak azok eresztették a földjükre, akiket nem mérgezett meg az ellenséges híresztelés, meg azok, akik nagyon rá voltak szorulva. Ezeknek a száma, persze kevés volt;

Szovjet határozati javaslat a Biztonsági Tanácsban

A Szovjetunió ENSZ küldöttsége szendén a következő módosított határozati javaslatot terjesztette a Biztonsági Tanács elé, hogy azt a tanács csütörtöki ülés sén megvitassák:

„A Biztonsági Tanács, miután megvizsgálta a* amerikai fegyveres erők Jordániái bevonulása nyomán előállott közel- és közép-keleti helyzetet, figyelembe véve, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia ezen intézkedései veszélyeztetik a nemzetközi bé* két és biztonságot, megjegyezve, hogy a Biztonsági Tanács nem bizonyult képesnek a nemzetközi béke és biztonság fenntartásában reá háruló fő felelősség betöltésére.

Mhatározta, hogy összehívja a közgyűlés rendkívüli ülésszakát az Egyesült Államok Libanonban és Nagy-Britannia Jordániában állomásozó csapatai haladéktalan kivonásának megvitatására”.

A gépállomás körzetében 1948- ban még csak három tsz volt* Kettő Szarvason: a Táncsics és a Dózsa, egy örmény kúton: a Petőfi. Ezek szántottak a traktorral. Mizik Mihály és társ pedig sokszor gyalogosan, vő dörrel cipelték az üzemanyagot a határba.

Abban az időben csak azok bírták a traktorosságot, akik talpig emberek voltak. Galcsik György elvtárs is sokszor feküdt le azzal a jászolba, később a rögtönzött priccsre, hogy reggel megy s bejelenti: itthagyom, nem bírom a gépállomás vezetését. Reggel aztán elindult — a parasztokhoz, s kérte, biztatta őket, szántassanak traktorral, meglátják, jobban terem a föld, A gyengébb akaraterejű emberek azonban egymásnak adták a traktort. A legelső kilenc traktoros közül már csak hárman vannak a Szarvasi Gépállomáson: Mizik Mihály, Kin- csesi János és Kondacs Mihály, S most, a szeptember 13-án megrendezendő jubileumi ünnepségen kettős büszkeséggel mutogatják majd a négyszázötven főnyi vendégseregnek, hogy mit eredményezett az elmúlt 10 év munkája, szorgalma, a dolgozók összefogása a gépállomáson. S a termelőszövetkezetek meghívott tagjai ö- römmel köszönik meg a traktorosok eddigi, egyre becsületesebb, s most már kifogástalan munkáját, amelynek nyomán lényegesen megnövekedett a termésátlag, amely nélkül aligha volna olyan virágzó egyetlen tsz is, mint amilyen most.

Kell ez a jubileumi ünnepség; Enélküi sokan természetesnek, magától értetődőnek vennék továbbra is, hogy Szarvason o- lyan hatalmas, háromhajós gépjavító műhely épült, amilyen összesen csak négy van az országban. Természetesnek venÁZ Ol asz Kommunista Párt vezető személyiségeinek látogatása az SZKP Központi Bizottságában

Augusztus 6-án a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának több tagja beszélgetést folytatott az Olasz Kommunista Párt szovjetunióbeli üdülésre érkezett vezető személyiségeivel.

A beszélgetésben részt vettek: N. Sz. Hruscsov elvtárs, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a KB elnökségének tagja, B. N. Ponomarjov elvtárs, az SZKP Központi Bizottságának tagja, valamint az Olasz Kommunista Párt vezető^ személyiségei: Luigi Longo elvtárs, az Olasz Kommunista Párt helyettes főtitkára és Giorgio Amendola elvtárs, az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága veztőségének és titkárságának tagja.

A beszélgetés során véleménycsere folyt a nemzetközi munkásmozgalom időszerű problémáiról, s kölcsönös tájékoztatás történt a két testvérpárt tevékenvségéről.

Tiz nehéz, de eredményes esztendő