Békés Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-05 / 183. szám

183* ttocuraiw As 1«M BÉKÉS MEGYÉI NinrCJS&G 3 Belterjes gazdálkodásra törekednek Falu a községben Vagy talán tévedek? Aki járt már Dunátúlan, Miiadein tózonny®! ne- kem ad igazait Egy-ggy «aaaogyi, \agj- veszjpnéimd áálagfaliu határa, mz erdőkkel, legelőkkel együtt 3— 6 ezer ka>t. böki iélekszáma; 800 —10©®. Bk«, fölkerestem a füzes- gyarmati Vörös Csillag Termelő­szövetkezetet. Központi helységé­ben alig találtaim meg az elnöki szobát. Előadóterem'’,, „Pénztár“, a . , _ „ .... zTT, ... ,, sincs egvelore panasz. Hanem a­„Konyveikte - mmt egy nagyra:- . „ ,f* ~ ... .... a füzesgyaraurti Vörös Csitfag Tsz-ben • sorol fel, amikor a múlt év őszén, |arra, hogy a .belterjesség felé irá­nyítsák ezt a hatalmas tenaeläszö- vtfctksziteí. s most tavasszal vetettek. 24 jajt« növény! Ex még egy Myem nagy termelő­sawvetkei&etfeai is ssk. — Melyik jobb, melyik rosszabb termést ad — mondják a tagok. — A kukoricánk nagy része saépnek ígérkezik, ha kap még egy esőt, ,30—33 mázsa lesz holdanként. A I kenderünk is jő, a cukorrépánkra Üjítási javaslatok nyomában a Békéscsabai Téglagyárban u Jalalmád. És milyen forgalom! A rak. árfele látók hozzák a jelenté­seket, igényléseket; asszonyok munkaegységkönyvecskéjükkel vár akoznak, valószín üieg új be- <*z:ást kérnek ; amott egy fejken- dős néni kérvényt szeretne fogal- maacUtmi az inodabeláekikei, a pénztárnál nyugdíjas tsz-tagok álldogálnak, némelyikük rekla­mál, hogy még most sem kapta meg a nyugdíjéit. Most a Sarkadi Cukorgyár megbízottai nyitnak1 be, a cukorrépa-becslést beszélik meg. A főkönyvelő nyugtát készít azoknak a tszcs-tageknak ,,kárta­lanításáról*’, akik ősszel, vagy ké- ; tófab bevetett területeikkel együtt1 csatlakoztak a Vörös Csillaghoz.,. alóságos nagyüzemi forgalom! Nem csoda, hisz akkora a termelő­szövetkezet területe <3 ezer hold) és létszáma <a családtagokkal e- gyütt ezren felül), mint egy du­nántúli falué. Ilyen nagy termelőszövetkezet biztos gigantikus számokkal fejezi ki a maga nagyságát, gondolom, s ez irányban érdeklődöm az irodá­ban. — Kilencszázbatvan holdon ve­tettünk búzát — kezdi Tőkés elv­társ, a tsz párttitkára. — A kör­nyéken a legjobb átlagtermés ne­künk lett: 7,5 mázsa. Ne csodál­kozzon... tavasz óta egyetlen egy­szer volt eső nálunk, akkor is mindössze 4,6 milliméteres. Aztán eg 9 aranykoronás földjeink vannak... Az egyénieknek 3—4 mázsás az átlagtermésük. Mi 65 vagon búzát csépeltünk el... 165 hold cukorrépánk, 100 hold ken­derünk van és... akarja írni?... Tőkés elvtárs a papírra fekte­tett vetés érvből 24 féle növényt zok a 15—20 holdas kisebb táblák! ...nem volt érdemes annyi féle r>ö- ! vényt termelni. Az idő sem kedve­zett nekik... 2,5 millió forint ki­esésünk lesz aszály miatt a nö­vénytermelésből. .. Ilyen összeg egy közepes ter­melőszövetkezet egész évi bevéte­le sincs. Mégsem érzik meg any- | nyina a Vörös Csillag tagjai, miint ahogy gondolni lehetne. X. Y. egyénileg gazdálkodó, ha aszály sújtja földjeit, új évre még a vető­magot is kölcsönkérheti. Egy ter­melőszövetkezetiben azonban nagyjából kiegyenlítődik a vesz­teség: ha valami rosszul sikerül, annál jobban bevág a másik. Ilyen biztos jövedelemforrás a Vörös Csillag Termelőszövetke­zetben is az állattenyésztés. — Szarvasmarhaállományunk felülhaladja a 300-at — mondja Barkóezi Pál, a tsz elnöke. — Száz hízómarhát adunk el a közeljövő­ben. Kiiencszáz sertésünk van, a- miből háromszázötven eladásra hízik. Ezernyolcszáz darabból áll a juhállományunk. A gyapjúért nemrégiben 300 ezer forintot kap­unk. Ezenkívül állandó b2 véte­lünk van a meglévő hétezer darab csirkéből, a tojás- és tejeladásiból... Nem kell ide még hozzávetőle­gesen sem, hogy mindez forintban mennyit tesz ki- Aki gazdálkodik, képet tud alkotni magáinak erről anélkül is. — Fejleszteni akarjuk az állat­állományunkat — folytatja Bar­kóczi elv.-árs. Ez egyáltalán nem meglepő Hiszen annyi éven át meggyőződ­hettek arról a vörös-csillagfoeliek, hogy az állattenyésztés jövedelmé­re mindig bizton számíthatnak. Még akkor is, ha a növényterme­— Eíőször is — mondja — már az új gazdasági évben fölhagyunk ezzel a sokféle mivénytermesztés­sel. Mindössze 5—6 fajta möuémyt fogunk .termelni. Helyettük növel- - iti akarjuk a takarnaányferimé te-1 rtitetet. Az .ossz szántónak — .a pillangósakat is beleértve — -ez-1 Ideig mindössze SS százalékán ter­meltünk takarmányt. Ezért nem ■tudtuk kellő ütemben fejleszteni az ánatállcmáriyt. Csak a 700 hold pillangós területet 134)8 holdra «- mel-jüik és összesen ID—12 száza­lékkal növeljük a takanmányve- tésit. — 1966-ig el akarjuk enni, hogy 800 egyediből álló szarvsnsmariha- államáinj'unk, kétezer anyajuhunk, huszonötezer csirkénk legyem. E- mellett állandó gyorshíéMáeofcra rendezkedünk 1», mert ez jó jö­vedelmet biztosít... Sokat lehetne még írni a Vönös Csillag Termslőszöve. kezeiről, de úgy gondolom, a leglényegesebbet, ami tanulság lehet más termelő­szövetkezetek számára is, leje­gyeztem. Ez pedig összefoglalva, nem más, mint s belterjes gaz­dálkodásra való törekvés, mely nemcsak maguknak a tsz-tagok- nak nyújt növekvő jövedelmet, ha­' A napokban ellátogattunk a Békéscsabai Téglagyárba. Az utóbbi évek újítási eredményeiről akartunk néhány szót hallani És arról, hogy mennyire kezelik lel­kiismeretesen a beadott újítási ja- vaslatókiaít. —Tízév óta ez év júliusáig Ilii íjjá ást adtak be a munkások — ihiL.,0 tűk Ravasz Pál újítási elő­adótól. — A beadott újítások nagyresztét be is vezettük s a ren­delet szerinti -díjazást a gyár ve- aetősépe m-indein esetben kis is fi­zette. S egy enne a célra rendszeresí­tett kifizetési jegyzéket tett elénk, amit az újítóknak az újításért já­ró pénz felvételekor alá kell írni. — A múlt évben is — amikor még nálunk sem volt teljes a kon- szc Udáció — harminchat újít» született, melynek nagy részét al­kalmazzuk is — folytatta Ravasz «Ívtál*. — Ez év január 1-től jú­nius utolsó napjáig pedig már harminchárom újítási javaslatot adtak be. Vagyis az első félévben csak liánommal kevesebb a be­adott újítási javaslatok száma, mint tavaly egész évben-. Persze e néhány eredményes «ám mögött van még tennivaló bőven. Mert azért, aligha érdemel dicséretet a gyár újr.ási előadója, de a gyár többi vezetője sem, hogy huszonegy újítási javaslat — egy része 1955 december óta — a fi­a munkások önérzetét. Pedig még yőnéháiny munkafolyamat van, a- bol az újítások könnyebbé, oiosob- bá tennék a termelést. De más 'fogyaíékcisságtrt is. \a- pasztaltunsk a beadott -újítási ja­vaslatok körül. A -legutóbbi újítási: rendelet' szerint a már kikísérlete- zett és bevált újítások -esetabrtt. h'ivatolcs szerződés: kell kötni ,a. -gyárnak az újítóval. Az újítssi rendeletnek ez a fontos része a- zonban sehogyan sem akar vakara ■ válni a téglagyárban. '-"Ext -egyéb­ként egész köt eg restancia bizo­nyítja. Amint e néhány szám is példáz­za, él a Békéscsabai Téglagyárban az újítómozgalom. De ha a gyár vezetői az újítási rendelet pomes betartását is jobban szem előtt tartanák, akkor maguknak és a közösségnek is egysrám tő h :t használnának. nem az egész lakosság^ éieiszinvo- ókban elintézetlenül hever. Ezen italának további növeKedéset is i btz-cny sürgősen változtatni kell. biztosi.ja. j Az újítási javaslatok kikísérlete­(v.-d.) »rétének elhanyagolása joggal sérti Bírósági hírek Ifj. Anial János, a Telekgeren- j mázott. Ezért a cselekményért a dási Földművesszövetkezet volt j bíróság nevezettet hathónapi bőr­boltvezetője három alkalommal összesen 8639,54 forint hiánnyal számolt el. A Gyulai Járásbíróság I megtérítésére ezért 19 hónapi börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását há­rom évi próbaidőre felfüggesztet­te. Azonban kötelezte a teljes kár és a felmerült perköltségek meg­fizetésére. tönbüntetésre ítélte és kötelezte az okozott kár és költségek teljes Az áHattenyészt s fejtesTtésp? tárgyalták meg a kiiröslaöápyi Oózsa Tsz-tFCT A körösíLadányá Dózsa Termelő- szövetkezet ebben, az évben nagy mértékben fejleszti állattenyészté­sét. A legutóbbi közgyűlésen -«3- mcmdták, hogy a temaelősaövel- keretben a tejhozam lényegesen megnövekedett, amióta jő legelőt biztosítottak a tehenek számára. A hízók is ■ szépen gyarapodnak, átlagsúlyuk elén a 42 kilogram-- mot. A Gyomai Keltető Állomás­ról hozattak 1999 darab naposcsi­bét. Az őszi csibéikre is beadták az igénylésüket. A tsz pulyka- és ü- batenyész léssel is foglalkozik. A11* birkákat megnyírták, a gyapjút is leszállították, amiért komoly1 ösiJ*** szeget kaptak. A 92 darab sertésüket vagy sza­badpiacon értékesítik, vagy le­szerződik az Adatforgalmi Válla­lattal. Az Orosházi Járásbíróság Les-z- kó István, a Gerendás! Földmű- vessaövetkezet volt boltvezetőjét egyrendbeli folytatólagosan elkö­vetett üzérkedés, meg nem haiá­lésüket kár éri. Ezért törekednek wwwwwiHHMWwwHVWHWWWHHHWwtvww rozható számú csalás és egyrend­beld magán ok ir a tham isi t ás bűn­kisebb dolgok is, amire nem kell nagy pénz. A munkásoknak nincs ruhásszekrényük és öltöző. Az alkalom szüli a tolvajt — szokták mondani. Felütötte a fejét a kapitalizmusból öröklött ronda betegség, az üzemi lopás. Hol egyik sír, hol másik, hogy elveszett valamije. Ilyen körülmények között a közös akasztós ruhaszekrény, melyet most csinálnak — nem elégítheti ki az igényeket. Aztán az üzem fejlesztésének kiesé szegénységi bizonyítványa az is, hogy a szépen terített e- bédlöasztalck mellett rossz lá­zán megnyitották a földműves­szövetkezet új vendéglő-étter­mét és majd bővítik is kerthe­lyiséggel és száz asztallal, a szé­keket nem is említik, hiszen az csak a konzervgyárban nem ter­mészetes. Ehhez a MESZÖV- központ 159 ezer forintos támo­gatást nyújt. Megérthetik, hogy az ilyen és hasonló híreknek nem örülhet az ember igazán, a- míg a konzervgyárban ládán ülve ebédelnek a munkások és utcai ruháikat a puszta falra, szegre, vagy még oda sem a- kaszthatják. Jobban meg kellene nézni, hogy dákon ülnek a munkások, mert jj0j és hogyan fejlesztünk. A nincs elég szék. A sok-sok bi­cikli pedig egymásra rakva az üzem különböző részein heve- részik, nincs tárolóhelyük. Az illetékes szervek erre ta­lán azt mondhatják, hogy ne üs­sük ott a vasat, ahol már ütik, hiszen már terveznek és egy időn belül megvalósul ezen igé­nyek kielégítése. Ez helyes. A- zonban gondolkozzunk egy ki­csit azon, hogy ez az üzem tu­domásunk szerint földművesszö- vetkezeti konzervgyár és orszá­gos felügyeleti szerve a MÉ­SZÖV. Egyik napon azt olvas­tuk az újságban, hogy Oroshá­grófné gazdaságpolitikája, bele­értve a munkásokkal való „tö­rődést" is, jó volt Horfchyéknak, de az ilyen politikának még csak a szikrája sem jó nekünk a munkásosztály államának és ebben az államban, a pósteleki földművesszövetkezeti konzerv­gyár, ha eldugottan is, de ben­ne van. Dolgoznak ott szorgal­masan. Tervüket jóval túltelje­sítették. De még vidámabban haladna a munka, ha minden úgy lenne benne, mint hazánk többi üzemében. Bőd« Zoltán tette miatt nyolc hónapi börtön­büntetésre és 1090 forint pénzbün­tetésre, feleségét Leszkó István- nét, mint a folytatólagosan elkö­vetett árdrágító üzérkedés bűnse­gédét négy hónapi felfüggesztett börtönbüntetésre és 500 forint pénzbüntetésre Ítélte és kötelezte őket az eddig felmerült költségek megtérítésére. Nevezettek ugyanis a Gerendása Földművesszövetke- zet boltjában saját pénzükön vá­sárolt árucikkeket árusítottak és ezzel maguknak egyéni hasznot biztosítottak:-o­A Csanádapácai Földművesszö­vetkezet volt italboltvezetőjét, Légrádi Zoltánt, a gyulai Megyei Bíróság 10 hónapi börtönbüntetés­re és 10 800 forint kór, valamint a felmerült költségek megfizetésé­re kötelezte. Nevezett a söntés többletként jelentkező összegeket nem fizette be a szövetkezet pénz­tárába, hanem azt részben magá­nak tartotta meg, részben pedig ! I beosztottjai között szétosztotta. A Csanádapácai Föidművesszö- vetkezetnél dolgozott Annus Im­re az 1. sz. vegyesbolt vezetője­ként. A leltári elszámolás során 13 477,62 forint leltárhiánnyal szá­molt el, amelyből mintegy 1100 forint jogtalan kihitelezésből szár­Jaj, én sosem tudtam, hogy ilyen szép WWWWWWN. a BALATONI. M ár egy hete an- vidékét. _____ r'j. 1 nak, hogy Gá- bortelepen járva, Ucsnyik M/lria óvo­dai dajka-nénivel megismerkedtem. So­kat beszélgettünk, hirtelenében elmesél­te nekem majdnem az egész élete-sorát, és a címadó felkiáltás is az övé: „Jaj, én so­sem tudtam, hogy i- lyen szép a Bala­ton!..!’ És miként került szóba a Bala­ton? Ennek is elmon­dom a történetét, mert könnyekig meg­ható és nagyon-na- gyon tanulságos. So­kan kérdezhetnék: u- gyan mi tanulságot ad az, hogy valaki felfedezi, milyen szép a Balaton, és vajon érdekes-e ez, ha ezt valaki hangoztatja? Annak, akinek éle­te során sokszor meg­adatott az utazgatás, a balatoni üdülés, az valóban nem talál már sok érdekeset az egészben. De Ucsnyik Mária esete más. Iga­zán tanulságos, hi­szen nem nagy szó az, ha azt mondjuk: neki az alkotmány tette lehetővé, hogy megismerhesse orszá­gunk egyik legszebb — Üdülő-beutalót kaptam — mondja még utólag is büsz­kén, és a visszaemlé­kezéstől egy ici-pici könnycsepp is a sze­mébe szökik, de gyorsan kitörli on­nan, nehogy az apró­nép észrevegye, hogy Mariska néni sír. —i Két teljes hétig nya­ralhattam Balatonal­mádiban!... Higyje el, sírtam örömömben, hogy én ezt megér­hettem... Hogy mi, fa­lusi emberek is el­mehetünk, ilyen mó­dot adott ez a rend­szer. IXT ariska néni nem fiatal már, nem ment férjhez, és így szálltak felette az é- vek. Két éve dolgozik a gábortelepi napkö­ziben, azelőtt a tszcs- be járt, a felszabadu­lás előtt pedig megis­merte a szegénysors minden baját, kese­rűségét. — Törődött is azzal a gróf-uraság, hogy mi esténként pirított napraforgót vacsorá­zunk, vagy még azt sem... így volt, nincs ezen mit hitetlenked­ni. Most pedig? „Nyolc­száz forintot keresek, és nagyon jól meg­vagyok belőle...” kár merre is bonyoló­dik velünk a beszél­getés fonala, mindlg- mindig visszakanya­rodik a balatoni szép napokhoz, Balatonal­mádihoz, az üdülés­hez. •— Nem is hittem sose, hogy ezt is meg­érem... Tanultam én is valamikor, hogy milyen a Balaton, de hogy ilyen csodásán szép, azt nem hit­tem... Elárulom: ak­kor is sírtam, amikor először megláttam azt a nagy vizet, a hegye­ket, hajókat, vitorlá­sokat... Soha életem­ben nem felejtem eh A zóta Mariska né-1 ^ ni, ha csak te­heti, az óvoda kicsi apróságainak a Bala­tonról is mesél, és nagyon boldog, mert tudja, hogy az a sok kicsi leány és fiú, a- kiket annyira szeret, miért is élnek ma másként, mint vala­mikor ő, amikor pi­rított napraforgót szemezgettek vacso­rára„i Sass Ervin.

Next

/
Thumbnails
Contents