Békés Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-31 / 205. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NÉPCJSÄG 1958. augusztus 31., vasárnap Tanácstoatah, határoztak t Holnap még eredményesebben dolgoznak Akaratukból vagy akaratuk ellenére? A Békéscsabai Ruhagyárban a «éld-műszak dolgozói közül mintegy ötven kommunista ült össze. Végi János párttitkár a napirendi pontokra tett javaslatai után munkához látott a kis kollektíva. A gyűlés elején négy pártonkíviili tagjelölt felvételi kérelmét bírálták el. Felvették őket, mert munkájuk, a tömegszervezetektoeni tevékenységük alapján méltónak találták őket, hogy a párt tagjelöltjel legyenek. Ezután következett a vezetőség jelentése, mely egyebek között arról szólt, hogy a pártvezetőség beszámoltatta az egyes gazdasági vezetőket, tanulmányozta az üzem termelési problémáinak legmélyebb okait. Ezek szerint a tarvet az utóbbi időben azért nem teljesítették, mert zavarok voltak az anyagellátásban Egyes munkahelyeken ezért kellett a tervtől eltérő átállásokat végrehajtani. Az áruforgalmi osztály vezetői a pártvezetőség ezzel kapcsolatos bírálatát és javaslatait elfogadták és ezért javulás várható. Nehezebb azonban a lemaradás többd okainak megszüntetése. A munka intenzitásának megtartásához és fokozásához, valamint a munkaidő kihasználásához az e- gész párttagság mozgósító ereje, személyes példamutatása szükséges, hangsúlyozta Vági elv-társ a beszámolóban. És így tovább. Szó volt a legfontosabb problémákról, többek között arról is, mit tehetnek a mezőgazdaság szocialista átszervezéséért, pontosabban a Május 1. Termelőszövetkezetért, melyet patronálnak. Miután Vági elvtárs ismertette a pártvezetőség határozati javaslatait is, nagyszerű vita bontakozott ki. Egymás után szólaltak fel a gépmunkások, a kommunista nők, asszonyok, munkavezetők. Többen helyeselték, hogy a félkészáruk most már a műhelyekből nem havonként, hanem ötnaponként kerülnek a raktárakba. Még tovább javítaná az üzem pénzügyi helyzetét, ha naponként megtörténne ugyanez — mondották. Egy elvtársnő a Vöröskereszt szervezet erősítésére tett javallatot és a balesetelhárítás jobbáté- teléről beszélt. Szó volt az üzem saját konyhájának létesítéséről és a feltételek megteremtéséről. A felszólalók hangja szenvedélyessé vált, amikor a fegyelemről beszéltek. Egyik felszólaló ezzel kapcsolatban a kommunista erkölcsről beszélt. Mint mondotta, ebbe beletartozik az is, hogy a párt tagja a munkahelyen és mindenütt hű marad a párt elveihez és küzd azok megvalósításáért. A munkaviszonyt illetően a régi szellemet nem lehet legyűrni ott, ahol a párt tagja liberálisan viselkedik, meglapul, fél nézeteit elmondani. Ezzel kapcsolatban e- gyik pártonkívüli munkás szavait idézte, aki egy alkalommal azt mondotta neki: Nézze elvtár®, a- zokon a munkahelyeken, ahol a párttagok és vezetők is betartják a munkafegyelmet és erre nevelik — ha kell szigorral is — a többieket, ott nincs különösebb hiba. Ott nem késnek a munkából, nem hagyják ott negyedórával előbb a gépet A taggyűlésen részt vett és vita közben felszólalt Cserei Pál elvtárs, a párt megyed bizottságának tagja, egykori bőripari munkás. A hozzászólásokhoz kapcsolódva arról beszélt, hogy a termelés ellenőrzése mellett a párttagok legfontosabb feladata, hogy ideológiai, elvi harcot folytassanak a téves és káros nézetek ellen — jelentkezzenek azok akár hol, a termelésben, a gép mellett, vagy a piacon. Mert e nézetek forrásai a munkában előforduló visszásságok jórészének. Akadályozzák a fejlődést az üzemben és mindenütt. Az az ember, aki tisztában van munkájának jelentőségével, a szocializmus építéséiben elfoglalt helyével, az nem tud közömbös lenni semmi iránt, mely az ü- zem termelését, fejlődését akadályozza — mondotta többek között, majd a kommunista erkölccsel kapcsolatosan hangsúlyozta, ha az emberek az üzemben, vagy bárhol azt tapasztalják a párttagról, hogy nem kommunistához méltó módon él és cselekszik, elveszti az emberek bizalmát s ezzel a párt tekintélyét csorbítja. Ezután arról szólt, mit tehetnek az üzemi munkások a termelőszövetkezetekért, a mezőgazdaság szocialista átszervezéséért. A párttagoknak és a tömegszervezetekben nevelődő munkásoknak megvan az a képességük, hogy az élet bármely területén, ahol kapcsolatba kerülnek a parasztsággal, hirdessék a mezőgazdaság átszervezésének szükségességét, elkerülhetetlenségét — mondotta többek között. Majd újabb és újabb felszólalások következtek,* Egyre gyűltek á javaslatok a taggyűlés határoíatámak kíatákításáhez. Tanácskoztak, határoztak. Holnap újabb, ésszerűbb, eredményesebb módszerekkel dolgoznak. Az a- nyag- és áruforgalmi osztályon nem lesznek álmosak. A bliccelő nem hagyja abba munkáját negyedórával előbb, és csökken a későn jövők, későn kezdők száma Ma még talán azért, mert megszólják őket, holnap azonban már öntudatból. Ki tudná felsorolni egy-egy kommunista tanácskozásnak az összes következményeit. Az ellen- forradalom urai tele szájjal azt fecsegték nekünk, hogy a munkás- osztály pártja képtelen a vezetésre. Hát tessék! Aki nem vak, láthatja, hogy az élet minden másodpercben ezerszer megcáfolja ő- ket. Ez év március 31-én a Szovjetunió Legfelső Tanácsa bejelentette, hogy a Szovjetunió minden előzetes feltétel és megállapodás nélkül egyoldalúan felfüggeszti további atom- és hidrogénfegyverkísérleteit. A szovjet kormánynak ez a merész huszárvágása egy csapásra kettészelte az atomfegyverkezési verseny reménytelenül összegubancolódott gordiuszi csomóját. Az amerikai atomdiplomácia vereségének előérzete ekkoriban már szinte benne volt a levegőben, hiszen a „tömeges elrettentés" dullesi koncepciójára — katonai tekintetben — kiheverhetet- ler. csapást mért a szovjet szput- nyikűk fémjelezte erőeltolódás. A március 31-i szovjet döntés viszont a nemzetközi politika és a közvélemény megnyergeléséért folyó mérkőzés porondján adta meg a kegyelemdöfést Washington „átomtfurkó3.bot’‘-diplomáciájának. Az amerikai atompolitika a szovjet bejelentés után hirtelen azon vette észre magát, hogy a világ legégetőbb dilemmáját Illetően légüres térbe került, elszigetelődött. Atompolitdkájának irrealitása és tarthatatlansága most már nem csupán katonai, hanem politikai tekintetben is teljesen feltárult. A szovjet javaslatra adott első nyugati válasz ennek ellenére mégis újabb „nem” volt. A mesz- Szőbb tek'ftitiT'fiyügäti kommentárok' azonban ekkor már világosan látták, högy khrtM kelT keresni, az amerikai atampolitika zsákutcájából. Az amerikai tagadó válasz úgyszólván csak az addigi merev dullesi vonalvezetés ösztönös reagálása volt a meglepő szovjet kezdeményezésre. Az elutasít* “áüssr azonban csak legfeljebb pillanatnyi lélegzetnyi szünetet hozhatott, de megoldást nem: a nyugati hatalmak kénytelenek voltak megkezdeni taktikai visszavonulásukat. Ez a taktika szemmelláthatóan két célt tűzött maga elé: először is időt nyerni, hogy a már tervbe vett hatalmas méretű és intenzitású robbantási kísérletsorozatokat végrehajthassák) másodszor pedig az időnyerést felhasználni. \ mai nemzetközi helyzet realitásaihoz jobban simuló Washington bejelentette, „esetleg helyeselné” a további atomroibban- tások megszüntetését, de erre addig nincs lehetőség, amíg nem kötnek megállapodást „egy megfelelő ellenőrzési rendszerről“. A szovjet kormány azonnal elfogadta a nyugati tárgyalási javaslatot, noha szakértői tárgyalások nélkül is ismerte« volt, hogy mértékadó atomtudósck egybehangzó véleménye szerint a technikai fejlődés jelenlegi szakszóban lehetetlen a nukleáris robbantásokat „titokban” végrehajtani. Ilyen előzmények után került sor a keleti és nyugati atom- szakértők genfi értekezletére. Az amerikai kormányt természetesen nem érte meglepetésként az atomtudósök értekezletének az a végkövetkeztetése, hogy lehetséges az atom- és hidrogénfegyver robbantások hatékony ellenőrzése. Ellenkezőleg: az amerikai kormány nagyon is „célszerűen” kihasználta az atom tudósok kéthónapos tárgyalásaival nyert időt. Az ázsiai partok közeiéiben egymás után robbantak az eddigi legnagyobb méretű amerikai atom- és hidrogénbom'bák. Annak ellenére, hogy az amerikai hatóságok igyekeztek csökkenteni kísérleteik jelentőségét, megállapítást nyert, •hogy „április végétől július 26-áig az amerikai hatóságok mindössze 14 robbantást jelentettek be, holott a szovjet megfigyelőállomások 32 atomrobbantást észleltek ebben az időszakban.” Látnivaló tehát,> hogy az amerikai hadügyminisztérium nem vesztegette idejét. A genfi atomszakértői értekezlet befejezésének időszakában a- zonban Washington helyzetét repdkjyül... bonyolította, hogy a nemzetközi élet más szféráiban súlyosbodtak az angol—amerikai diplomáciai problémái. Most már nemcsak az atomfegyverek betiltása lebegett ' Demokles-kardjaként fejük felett, hanem a Libanonban és Jordánjában elkövetett nyilt katonai beavatkozásuk következtében az agresszor megszégyenítő bélyege ellen is hadakozni kellett. A Szovjetunió javasolta csúcsértekezlet körüli huza-vona sem növelte népszerűségüket: az ENSZ rendkívüli közgyűlésének egyhangú határozata pedig — mégha enyhe kifejezésekkel is — súlyos csapást mért politikájukra. A genfi atommegállapodás közzétételének időpontjában tehát a kedvezőtlen körülmények sürgős intézkedést követelnek tőlük. Az időpont azonban semmiképpen sem kedvezett, hiszen az amerikaiak még nem fejezték be elkezdett kísérietsorozatukat, az angolok pedig éppen csak hozzáfogtak tervbe vett robbantásaikhoz. Ámde ugyanakkor a közvélemény elemi erővel növekvő követelésén kívül Washingtonnak és Londonnak szentbe kellett néznie a gyorsan közelgő kongresszusi választásokkal, illetve az angol munkáspárti ellenzék növekvő nyomásával. Ilyen előzmények után került sor arra az angol—amerikai bejelentésre, amely szerint október egytől „bizonyos feltételekkel" hajlandók egy évre felfüggeszteni a további atom- és-hidrogénfegy- ver-kísérleteiket. A bejelentést a nyugati sajtó nagy ovációval fogadta. „nagyszerű kezdeményezésnek”, „kitűnő ajánlatnak” a ..nyugati diplomácia osztatlan sikerének” nevezi' • Az ujjongás mögül azonban máris egyre-másra felbukkannak azok a megnyilatkozások. amelyek a valódi értékére szállítják le a nyugati „hozzájárulást". A New York Herald Tribune vasárnapi számában például ezt irta: „...Tudtára kell adni a világnak, hogy az Egyesült Államokat nem elégítik ki a nukleáris ellenőrzésre tett félintézkedések. Ez annyit jelent, hogy a feltételek el nem fogadása esetén folytatni kell a kísérleteket.” Az amerikai lap aláhúzza, a kísérleteket a nyugati hatalmak csak október 31-től hajlandók felfüggeszteni és a közbeeső tízhetes időszakban további robbantásokat akarnak végrehajtani. És hogy mi lenne a robbantások egyéves felfüggesztésének gyakorlati jelentősége, azt világosan elárulja a befolyásos New York Times, amikor megállapítja! „Az Egyesült Államok ötven fajta atomfegyver szerkesztésén dolgozik, s a kísérletek megszüntetése nem gyakorol nagyobb hatást erre az átfogó programra.” Ezek után tehát teljesen megalapozott az a feltevés, hogy a nyugati „hozzájárulás” nem őszinte, célja egyrészt az időnyerés, az atom- és hidrogén, fegyverkísérletek további folytatása, másrészt a kiút keresése zsákutcákba került atom- diplomáciájuk számára. De talán nem járunk messze az igazságtól, ha megállapítjuk, hogy az új amerikai atomtaktdka kétt élű fegyver és könnyen visszájára sülhet el, ha a szovjet diplomácia' ismét szaván fogja Washingtont* Vagy talán akkor újabb ^amerikai! „feliételek," következnek? Nos, ha az angol—amerikai. lépést csupán újabb taktikai manővernek szánták, akkor ez máris kétélű fegyvernek bizonyult. A szovjet diplomácia ugyanis ismét szaván fogta Washingtont, amikor N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a Pravdának adott nyilatkozatában bejelentette: a szovjet kormány hajlandó tárgyalásokat kezdeni az atomfegyverkísérletek október 31- ével kezdődő általános megszüntetéséről és megtiltásáról. A szó most megint Washingtoné és Londoné: a világközvéle- • mény pedig egyértelmű „igent” vár tőlük. Negyvenéves a Finn Kommunista Párt A Finn Kommunista Párt alapításának 40. évfordulója alkalmából pénteken a Kansan Uutl- set vezércikket közölt Vilié Pes- si-nekt a Finn KP főtitkárának tollából. A Finn Kommunista Párt — írja Vilié Pessi — azért alakult, hegy harcoljon a dolgozók helyzetének megjavításáért, a szocialista társadalmi rendért. Pártunk e- zért születésének pillanatában el- szakíthatatlanul összeforrott a néppel. Az üldöztetés nem szigetelhette el a pártot a dolgozó tömegektől és nem béníthatta meg tevékenységét. Pártunknak a háború befejezése óta megfigyelhető rohamos gyarapodása mindennél jobban megmutatta, milyen közel állnak eszméi mindenekelőtt a munkásokhoz, de a dolgozók többi rétegéhez is. Pártunk — folytatta Vilié Pessi — megelégedéssel és büszkeséggel állapíthatja meg, hogy a kommunisták mindig az elsők között harcoltak a finn dolgozók érdekeiért és jogaiért. Boda Zoltán. V enezuelában ismét feszült a helyzet Az amerikai hírügynökségek jelentései arra mutatnak, hogy Venezuelában ismét feszült a helyzet. Mint ismeretes, egy hónappal ezelőtt a néptömegek segítségével leleplezték s elfojtották azt a katonai összeesküvést, amelynek élén Castro Leon volt hadügyminiszter állt. Az összeesküvők meg akarták hiúsítani az általános választásokat és vissza akarták állítani a katonai diktatúrát. A jelentések most újabb kormányellenes összeesküvésről számolnak be. Ennek az összeesküvésnek a szálai az országból kiűzött, s jelenleg az Egyesült Államokban élő Perez Jimenez volt diktátorhoz vezetnek. A Dominikai Köztársaságon át illegálisan felforgató csoportok hatolnak be Venezuelába. Az egyik ilyen csoport vezetője Ortega volt rendőrparancsnok. Az összeesküvés szervezői az amerikai dajmonopóHumok, amelyek óriási hasznot vágnak zsebre, s minden erővel arra törekszenek, hogy a jövőben se veszítsék el ezt a profitot. A politikai pártok vezetőségei ülést tartottak. Felhívták a néptömegeket, fokozzák éberségüket. A venezuelai diákok úgy dönöttek, hogy Caracasban, az ország fővárosában ismét megszervezik a portyázó őrjáratokat. A kommunista párt felhívta a párt tagjait és az ország népét, keljen a demokratikus vívmányok védelmére.
