Békés Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-30 / 204. szám

1958. augusztus 30., szombat BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG (^öídt^LÍloeAiz(Wetk£Z£tL éUt kim. ílj formákkal gazdagodtak az alacsonyabb típusú szövetkezetek — Több mint ötven magasabb típusúvá alakult A földművesszövetkezetek ke­retében működő szakcsoportok és különféle termelési társulá­sok mind szélesebb körben ter­jednek a magyar faluban. Sok­rétű, Igen sok esetben évtizedes hagyományokat ápoló tevé­kenységük a szövetkezés igen hasznos iskolájának bizonyult. Az utóbbi hetekben a mozga­lom fejlődése meggyorsult és új formákkal, figyelemreméltó ötletekkel gazdagodott. A Bara­nya megyei Sellye községben például harminc gazda kezde­ményezésére megalakult az ed­digiek között' legmagasabb fo­kúnak számító sertéstenyésztő szakszövetkezet. Ennek tagjai ezer-ezer forintos részjegyet fi­zettek be a közös alap javára, s ugyanilyen értékű takarmányt ajánlottak fel kialakítandó, a legfejlettebb nagyüzemi viszo­nyoknak megfelelően szerve­zett közös állattenyésztésük megalapításához. Különös je­lentőségű az az elhatározásuk, ogy a közös állattartás mel­lett a közös takarmánytermelés- re is rátérnek az új gazdasági évben. Másik új színfoltja a mozgalomnak az előbbiekhez hasonló alapelvek szerint szer­vezett növénytermesztő szövet­kezeti forma. Az ilyen típusú szövetkezetek, különösen a Du­nántúlon, elsősorban a közép­parasztok tetszését nyerték meg. elosztás területén már-már el­érik a mezőgazdasági termelő­szövetkezetek színvonalát. Szilágy községben megalakult az ország első sampiongom- ba-termesztő szakcsoportja. En­nek tagjai a teljesítményt a ter­melőszövetkezetekhez hasonlóan munkaegységgel mérik, s ami különösen figyelemreméltó, rendszeres tervszerű, munkára kötelezték tagjaikat. A méhészszövetkezetek közül a nagykanizsai földmíivesszövet- kezet körzetéből érkezett új kez­deményezésről jelentés. A kör­nyék méhészei közös kaptárké­szítő műhelyt rendeztek be kor­szerű felszereléssel. A korábban alakult szakcsoportok és társu­lások közül ebben az évben már több mint ötven alakult át ma­gasabb típusává, illetve terme­lőszövetkezetté. A legszebb e- redmények Somogy és Fejér me­gyében tapasztalhatók. Itt tíz új termelőszövetkezet alakult termelési társulásból és szak­csoportok már az első hetekben szövetkezetté alakultak. Sár- szentmlhály és Pázmánd köz­ségben növény-, illetve gyü­mölcs- és szőlőtermesztési szak­csoportot akartak alakítani a gazdák, de mikorra a lehetősége­ket felmérték és saját számítá­saik alapján értékelték a szö­vetkezés előnyeit, a termelőszö­vetkezet melleit döntöttek. Kitüntették a megye legjobb földművesszövetkezeteit A földművesszövetkezetek 1958 első félévének áruértékesítési versenyéhez a SZÖVOSZ verseny- fel tételeket adott ki. Ezeket a ver­senyfeltételeket az orosházi áruelosztó, a szarvasi és a gyulai föld- művesszövetikezetek teljesítették. Jó munkájuk elismeréséül a SZÖVOSZ elismerő oklevéllel és három-háromezer forint pénzju­talomban részesítette az orosházi áruelosztót és a Szarvasi Földmű- vesszövetkezetet. A Gyulai Földművesszövetkezet Kiváló FMSZ címet és 5000 forint pénzjutalmat kapott. Gyulán ma, szombaton este kerül sor a Kiváló földműves szövetkezeti cím és az 5000 forint pénzjutalom átadására a családiasán megrendezett szövetkezeti ün­nepségen. Ülésezett o megyei méhészeti szakbizottság Csütörtökön, augusztus 28-án összeült a Békés megyei méhé­szeti szakbizottság, hogy megvi­tassa a méhészeti szakcsoportok működését. Megbeszélték a méz­gyűjtés időszakában tapasztalt hi­ányosságokat és hathatós határo­zatokat hpztak azok megszünte­tésére. A tanácskozás befejezté­vel a bizottság határozatot hozott! a szaikcsoportbeli igazolvánnyal való ellátásról. Munkaszervezés és jövedelem-(MTI) Ht&zcdUok Az almáskamarás! földműves- j den községben házról-házra járva, ■zövetkezet igazgatósága és terme- előjegyzésbe veszik, az igényeit -i bizottsága jói előkészítette a ! gépi munkákat. Hegjutalmazták az ünnepi vásáron résztvevő földművesszövetkezetek legjobbjait Az alkotmány ünnepe alkal­mával rendezett augusztus 19— 20-i békéscsabai vásáron me­gyénk földművesszövetkezetei is méltóképpen képviseltették magukat. A vásárra sok kere­sett cikket hoztak s áruikat megfelelő külsőségek között á- rusították. A vásár rendező bizottsága értékelte a vásáron résztvevő földművesszövetkezetek törek­vését és munkáját s a legimpo- zánsabban résztvevő földmű­vesszövetkezeteket megjutal­mazta. A földművesszövetkeze­tek között az első helyezést a békési fmsz ruházati pavilonja érte el s jutalmul 600 forintot kapott. Második helyezett a Sarkadi Földművesszövetkezet pavilonja, amely 500, s a har­madik-helyezett a Vésztői Föld-, művesszövetkezet vasműszaki pavilonja, ainely4Q0 forint ju­talmat kapott a vásárrendező bizottságtól. A földművesszö­vetkezeti vendéglátó egységek közül a Szarvasi Földművesszö­vetkezet vendéglátó egysége tűnt ki s szogalmukat a vásár rendező bizottsága 400 forint­-jftorrépa szerződéskötést, meg­szervezte az aktívahálózatot. Pla­kátokon és egyéb eszközökkel nép­szerűsíti a cukorrépatermesztés előnyeit és tudatosítja a szerző­désben biztosított előnyös feltéte­leket. Ennek következtében eddig 120 holdra kötött termelési szer­ződést az egyénileg dolgozó pa­rasztokkal, vagyis mintegy 80 százalékra teljesítette a eukorré- patermelési szerződéskötési ter­vét. A végegyházi földművesszövet­kezet a napokban tartota meg a tagbizottság ülését. Az ülésein je­lem volt a gépállomás brigádve- zatője és a község határában dol­gozó több traktoros. A tagbizott­ság ülésén megállapodtak abban, hogy a termelési felelősök melllett ők biztosítják a munkaterület 50 százalékát. Ä közetfelelősök min­Kísvendéglőf kér Lőkősháza Lőkösházának nagy az idegenforgalma, hiszen határállomás. A községben szinte állandóan tartózkodnak román vasutasok és pénz* ügyőrök is. De bizony Lőkösházán nem nagyon részesülhetnek megfelelő vendégszeretetben, mert a vendéglőben nem jutnak főtt ételhez. De nem jutnak főtt ételhez a nőtlen magyar vasutasok, pénzügyőrök és pedagógusok sem. A lőkösházi iskolákban egy év- nél tovább szinte alig lehet tartóztatni a fiatal pedagógusokat: me* nekülnek Lőkösházáról főtt étel hiányában. A földművesszövetkezetnek volna megfelelő helye, csupán konyhát kellene beállítani és kisvendéglőt nyithatna. A dolgozók kérése nyomán a járási tanács tárgyalt is a földművesszövetkezeti vezetővel ebben az ügyben, de a földszöv vezetői láthatólag nem a dolgozókról váló gondoskodást tekintik elsődlegesnek, hanem a be* vétett. Azzal utasították el a kisvendéglő-nyitás iránti kérést, hogy csökkeni fog ezáltal a forgalmuk, mert a fogyasztók inkább a ÍV. osztályú utasellátóba mennek majd italt fogyasztani, mint a 111. osztályú kisvendéglőbe. A jó kifogás sosem rossz — tartja a szólásmondás. A valóság az, hogy hazánkban elég látogatottak az I. és a II. osztályú vendég­lők is. Nyilvánvaló, hogyha a Lőkösházi Földművesszövetkezet kisvendéglőt nyit és gondoskodik ízletes, meleg ételekről, nem csök­ken, hanem növekszik a forgalma. Azonban hiába érveltek ezzel a járási tanács vezetői, merev etutasttasraínlMtak. Most, mint utol­só szalmaszálba kapaszkodva me gpróbál ják-a kisvendéglő-létesítési kicsikarni út'Utasellátó-Vállalattól. A 'Siker azonban itt is kétséges, mert az Utasellátónak nincs megfelelő helyisége kisvendéglő léte­sítésére. Sokkal helyesebb lenne, ha a Lőkösházi Földművesszövet­kezet vezetői engednének merevségükből és nem a szatócskodó nye­részkedést tekintenék elsődlegesnek ,hanem azt, hogy kielégítsék a dolgozók jogos igényeit. Lassan mindenfele kisvendéglőkké alakul­nak át az italboltok. De úgy látszik, hogy Lőkösházán konzerválni akarják a „talponállód' fogyasztást. tál jutalmazta. Örménykúton visszavárjak a Szarvasi Föidművesszövetkezet kultiírcsoportját Több mini egy éve kultúrcso- pőrt alakult a Szarvasi Földmű­vé sszövetkezett dolgozóiból. A csoport főszervezője Szloszjár Já­nosáé és Varsányi Gyula. A kul- túrcsoport nemrég elhatározta, hogy örménykúton egy egész es­tét betöltő műsort ad, egyfelvoná- sos darabokból. A műsor jól sike­rült s a mintegy 600 résztvevő kér­te a kultúrosoport tagjait, hogy a jövőben is látogassanak el hoz­zájuk. Jó less tanulságnak Olyan eset ez az itteni, ami­lyen bárhol előfordulhatott vol­na, így hát az igazi hely és az igazi szereplők nélkül adjuk közre. Böskefalván történt. Gondos Balázs a mezőről hazafelé ke­rékpározva a Tücsök és a Vö­csök utca sarkán hirtelen féke­zett és leszállt. Nézte, csak néz­te erősen, hogy mi is kígyózik a porban? Meghökkent, mert vil­lanydrót volt az, ráadásul egye­nesen a villanyoszlopról teker­gőzött alá. Nyilván áram is van benne. Az a rettentő szélvihar tépte volna le, amelyik mege­melte a háztetőket is? De hiszen az régen volt. Mindegy. A veze­téknek fönn a porcelánszigete­lőn a helye. Gondos erősen a szívükre kötötte a közelben ját­szadozó gyerekéknek, hogy hoz­zá ne nyúljanak, mert halálra- sújtja őket az áram. Sebtében őrséget szervezett belőlük, hogy minden embert és számosállatot riasszanak el még az oszlop kö­zeléből is, míg ő vissza nem tér. Azok nagy megtiszteltetésnek vették a feladatot és büszkén jártak-keltek a veszélyes kör­let határán. Gondos Balázs kerékpárjára ült s az iskolába hajtott. Onnan akart telefonálni az Áramszol­gáltató Vállalatnak, hogy sürgő­sen küldjön szerelőket. Késő dél­után lévén, ott már senkit sem talált, még a pedellusék is szom* szédoltak valahol. No, akkor gyerünk a postára! — Már zár­va találta. — Nem fogsz ki raj­tam betyár villanydrótja, — erősködött magában s kerékpá­rozott tovább, az első boltig meg sem állt. Ott a nagy mun­kában lévő kiszolgálók egyiké­nek odakiáltotta., hogy mi a baj és kérte, hogy telefonálhasson. — Tessék csak Gondos bácsi, volt a válasz. — Tyűh! — a kutyafáját! —■ hüledeztek a hírre az áramszol­gáltatónál és üzenték, hogy nyomban kirobognak a helyszín­re, addig is tartson mindenkit távol a szakadás helyétől. — Már megtettem, válaszolta megkönnyebbülten. Csak most érezte igazán, hogy milyen nagy veszedelem elhárítása ügyében szaladgált. — Mit fizetek? — kérdezte ki­felé tartva csak úgy gépiesen. — ötven fillért, annyit kell minden telefonálásért, — hang­zott a fejek felett a pult mö­gül. Gondos kotorászni kezdett a zsebében, de bizony nem talált egy fia pénzt se. Nem szokott ő pénztárcával menni .a mezőre. Pironkodva vallotta be ,fizetés- képtelenségét". — Akkor itt tetszik hagyni a személyazonosságiját, — hangzott határozottan. Erre némi indulat fogta cl. — Igazolvány nélkül járjak? A sapkám nem lesz elég zálog­ba? Gondos Balázs még ezresért se vesztené a becsületét, nem­hogy rongyos ötven fillérért — mondta méltatlankodva. Nem ka­pott választ, csak egy kéz nyúlt sürgetően át a fejeken, s ő be­lenyomta a sapkáját. Nem áll­hatta s az ajtóban még vissza­fordult: — Oszt, ha valakit véresre gá­zolna az autó s én iderohannéh telefonálni a mentőkért, hogy meg ne haljon, ha nem volna ötven fillérem, hát nem telefo­nálhatnék? * A pult mögül nem jött válasz, a vevősokadalom is azzal volt elfoglalva, hogy melyikük kerül­het előbb sorra. Még Gondosnak arra a rosszmájú megjegyzésé­re sem ügyelt senki, amikor azt mondta, hogy bezzeg volna most ötvenfillérese bőven, ha mind­az a zsebében volna, ahányszor az üzletbeliek ingyen telefonál­nak, méghozzá nem is leszakadt vezeték ügyében! Visszafelé kerekezve elégedet­ten nyugtázta, hogy az őrség hűségesen áll a posztján. Odaér­ve beállt ő is közéjük, mert a- mi biztos, az biztos, mégha fá­radtság, meg éhség kínozza is az embert. Az egyik házból kí­váncsian dugta ki fejét a lakó. — Libákat őriz Gondos szom­széd? ö csak jelentőségteljesen bic­centett az alácsüngő drótra. — Jé, tegnap még ép volt ss csodálkozott a lakó s mint a kíváncsiságát kielégített mormo- ta, visszahúzódott házába. — Bezzeg, ha a gyerekeiben kárt okozna, másként véleked­nék, — eresztette neki hangját Gondos. A kapu mögül felcsatiant a válasz: — Nem a maga gyerekei! Ne üsse az orrát olyasmibe, ami a más háza előtt történik. Gondos Balázs felkapta sapká­tól fosztott tar fejét, aztán meg lehajtotta. A hirtelen támadt csendet mo­torberregés zaja törte át. Sebe­sen közeledett az áramszolgál­tató búzakék színű gépkocsija, A szerelők kiugráltak s csak fél­szemmel néztek a szakadt drót­ra, meg fel a magasba és már mondták is: — Hát bizony ez életveszélyes. Hol az a derék ember, aki tele­fonált nekünk? — A Gondos bácsi, felelték kórusban a gyerekek és mutat­ták volna, hogy melyik is az, de ő olyan ember, hogy ha úgy érzi nincs már rá szükség, csendben eltűnik. — Mekkora áram van benne bácsi? — kérdezte a hirtelen „ál­lását vesztett” gyermekőrség e- gyik buksifejűje. — Ökröt lehetne vele sütni, felelte az a szerelő, amelyik gu­mikesztyűt húzva, úgy mgadta fel az útról a tekergőző drótot, mint valami mérgeskígyót. ŰJ REZSŐ

Next

/
Thumbnails
Contents