Békés Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-29 / 203. szám
1658. augusztus 211., péntek BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 MI AZ OKA »/»!»« fiatalok r-r— ■ ■ = varosba aramlasanak A Ludas Matyi egyik számában megkaeagtam, de aztán nagyon is elgondolkoztam egy rajzos viccen, mely egy falucska állomásáról kiinduló vonatot ábrázol és a képen látható állomásfőnök és az u-toisó kocsira kapaszkodó kalauz között a következő párbeszéd zajlik le: „Kalauz: Innen senki se jön Pes re, a 20-i ünnepségre? Az állomásié nők: Dehogynem. Már évek óta Pe6ten van az egész falu." Perne, ilyen falu nincs az ore/ágban, de hogy nagyon is fontos társadalmi jelenségről beszél ez a najzos-vicc a humor eszközeivel, — az vitathatatlan. Mert valóban igaz, hogy a falusi emberek, elsősorban a fiatalok egyre erőteljesebb rajokban áramlanak a nagyvárosok felé. Azonnal adódik a kérdés: indokolt-e valóban a városba-áramlás, „miért"-je ismert-e, ha pedig ismert, khene-e változtatni rajta? Meg kel'l állapi anunk, hogy nem indokolt. Ezek után a „máért", tehát az okok keresése a következő lépé6. és erre már sokkal nehezebb és bonyolultabb válaszolni: Gondolkozzunk el egy példán, t napikban Kardoskúton jártam, és az ottani termelőszövetkezet elnökével beszélgettem. Szó szót követett, nagyon szép és elismerésre méltó dolgokat mondtak a szövetkezetről, de a beszélgetés végén mégis elkomorult az elnök. „Egy borzasztó hiba van nálunk — úgymond —, minden tag idősebb, javakorabeli férfi vagy nő, dé ihkább^azbn' is túl. A legfiatalabb tagunk a községi párttitkár, de ő-is régen elmúlt már 30 éves. Ügy van a dolog, hogy nálunk nincs fiatalság, nincs u ánpótlás.*’ Az igaz ugyan, hogy a szövetkezetben nincsenek fiatalok, de hogy a faluban ‘ne volnának, ez persze, nem úgy áll. Vannak! De: legtöbbje a városba, Orosházára ár dolgozni, a szövetkezetét, a paraszti, mezőgazdasági munkát, juSSajesszire kikerülik. Az első .miért! Ott kezdjük, fcogy ma már az emberek kultúráiddá iá, kulturális lehetőségeik, ellátót szójuk és főként az igényük — ami jóts természetes 1« — nagy méreteket öltött, falun és városban egyránt, — ha ma még az igényekben és ellátottságban van is különbség a falu és a város között. Ha szétte- kinienénk az 1944 előtti falusi életben és a maiban, a régi nap- számoeházakban és a 45-ben földet kapott, mai kisparasztok és Szövetkezeti tagok házában, — óriási a különbség. Aki or egy rozoga kerékpár annyi volt, mint ma egy Pannónia, akkor XL egyik kezén messzámolhatta a falu népe, hegy kinek van rádiója, — napjainkban pedig a rádió már lassan közszükségleti cikk lett és* tegyük hozzá, nem elérhetetlen, megfize:hetetlen álom. A múltkor Két egyházán egy egészen egy. szerű parasztház mellett vitt el ez utam, és láttam, hogy az udvaron villamos mosógéppel mosott egy idősebb asszony. De van o- lyan község is, ahol a kerékpár a Dongó-motorosnál kezdődik, van, ahol egyes szövetkezeti tagok már saját autójukon járnak munkába. Ki merné hát az: állítani, hogy a falu népét elkerüli a kultúra, a tudományok áldása, hogy a falun nincs lehetőség, és nincs jövő?! Vannak ennek ellenére olyanok, »kik úgy látják, hogy nincs jövő a falun. És ezek legtöbbje fiatal! Látnunk kell azonban, hogy a városba áramló fiatalok nagy része hisz a szocialista mezőgazdaság nagyszerű lehetőségeiben, és máris kézzelfogható eredményeiben. Szívesen, közeledne a szövetkezethez, de szüleik ezt gátolják. Mondják, hogy „megkapod a részed, ha megnősülsz, ha férjhez- mégy, földet, házrészt, mindent. Abból megleszel. Minek neked a közös! Arra neveltelek, hogy a magad ura légy!” És ez a falusi legény, ez a leány így veszti el az ottani jövő képét, a célt. Hiszen a kis kupac, a kis nadrágszíj-föld nem jövő már a mai falusi fiataloknak, mert az a testvérek között még tovább osztódva, hogyan is lenne képes kielégíteni a megnövekedett anyagi és kul.urális igényeket. E. zért indul meg az áramlás a véres. az üzem, az elképzelt „lehetőségek eldorádója" felé és a falun alig-alig marad fiatal. S az idősek öregszenek, egyszer kidőlnek, az új, a fiatal nemzedék gyenge lesz számban és erőben, hogy helyüket átvegye. Előfordulhat ez? Feltétlenül, ha a fiatalok áramlásának irányát nem fordítjuk vissza a falu felé, ha életcéljaikat, művelődési, kulturális igényeiket és elsősorban mindennek alapját: gazdasági lehetőségeiket falun nem biztosítjuk. Persze, sokkokon áll a vásár. Nem könnyű a szüleik életfelfogását a „kaparj kurta, neked is jut” elvéről a közös munka határtalan gazdasági lehetőségeinek megértésével felváltani. Pedig emlékezhetnének sok helyen, mit csinált az uraság,1 a báró, a gróf. Nagy földjén, nagyüzemi gazdaságot, traktorokkal, gőzekékkel, ve tógépekkel!' Miért? Mert csak így lehetett versenyképes a piacon, így zsebelhetett többet, így kényszeríthetett ki nagyobb termést a földből, műtrágyával, gépi .munkával, külföldről szerzett drága, nemes vetőmagokkal. Adódik a kérdés: ha az uraságnak volt esze. hát a föld igazi gazdáinak, a sok százezer dolgozó parasztnak ne lenne? Nem tudják-e jól, hogy ha nagyüzem gazdái. évrő-évre gazdagabbak lehetnek, az asszonyuk mosógéppel moshat, a fiuk Pannónián járhat?! (Állíu m. hogy a legtöbbben tudják, de valami átkos „kivagyiság*’, konokság köti meg jó irányba indulö lábukat, és maradnak a .kis kukacon", miiként apáik, nagyapáik, dédapáik, akik ezer szitkot szór rak ezért égre-földre.) Lám, a kör bezárult! A fiataloknál tartunk újból, vágyaiknál, élet-elképzeléseiknél. A mai falusi fiatalság boldog és megelégedett akar lenni. ÉUH akar, a szó nemes értelmében. És ehhez keresi a lehetőséget. Otthon is megtalálná, ha szüleik túllátná- nak saját mezsgyekarójukon, mint ahogy a nyolc általános iskolát, sőt: középiskolát kijárt fiaik, lányaik túllátnak már azon, sokszor nagyon is túl: egészen a városig. A városba áramló falusi fiatalok kisebbik részénél még ennél is több a probléma. Ezek a lányok, legények szinte bódulattal vonzódnak a váTcsok felé. de őket már a félreismert vágyak űzik, és ez szomorú, — megváltoztatásuk, jó útra igazításuk nehéz, de nem megoldhatatlan feladat. A városi élet kispolgári kivetű- lése a falut Is eléri. Ezeket a fiatalokat nem a munka, a magasabb igényű élet, a kulturális lehetőségek sok száz városi íormá] ja vonzza, hanem a csőnadrág, a hasito-tt szoknya, a könnyű (vagy ! inkább: könnyelmű) élet gondolata, a flanc, a „nagylánykodás", vagy „vagánykodás”, az éjszakai élet édesnek vélt íze, az az élet- felfogás, mely kívül sokáig színes, változatos, de belül romlott, bűzös, és — ellenséges! Az, ellenséges! Mert ez az életforma hamarosan egyezséget köt a nyugat- imádással és majmolás6al, a cinizmussal, egy szép napon pedig az apa, anya, a falu, a becsületes emberek, a nép megtagadásával. Szerencsére a falusi fiatalok jóval kisebb része vonzódik ezért a városba, de jelenség ez is, és sürgősen tenni kell róla, hogy ne legyen az! Gyökeres fordulatra van szükség. S ha ezt a megkezdett úton folytatjuk, akikor lassan, de biztosan megszűnik társadalmi jelenség lenni a falusi fiatalok városba áramlása, és megíaláljátk életcéljukat, jövőjüket, munkájukat, a mezőgazdaság új útján, a közös munkában, a szövetkezeti, a gazdagabb, szebb éleiben. Megtalálják a falun, ahol nagyapáik, apáik régen kisemmizett cselédek, nyomorgó szegények voltak, és ma már minden az övék: a föld is, a föld termése is, és a munka nyomában fakadó, növekvő jólét, a biztos jövő. Sasé Ervin Minden utcában lesz villany Vésztőn is A községfejlesztési alapból | hamarosan megkezdik Vésztőn | a villanyhálózattal még nemi rendelkező utcák villamosító-; sát. Mintegy tizennyolc kilométernyi vezetéket szerelnek még! fel 500 villanyoszlopra. A lakos-J ság nagy örömmel fogadta a további villamosítást. Elhatározták: önkéntes munkával segítik, hogy községükben minél előbb mindenütt legyen villany. Az oszlopokat maguk szerzik be, s vállalták,hogy fogatmunkával könnyítik meg az építéshez szükséges anyagok oda-, illetve elszállítását. Az élet mutatja meg a régi és az új közötti különbséget-----------*c----------J ól halad a cukorrépa szerződéskötés a Mezőhegyes! Cukorgyár körzetében A napokban arról érkezett a Mezőhegyes! Cukorgyárból hír, hogy több községben és termelő- szövetkezetben a vártnál sokkal jobban sikerülnek a cukorrépák. A kaszaper! Lenin Tsz-ben például 180—200 mázsa holdanként! termésre számolnak. Nem kevesebbet remélnek a mezőkovácsházi Üj Élet, a battonyai Május 1 és a Dézsa Termelőszövetkezetben. A jó terméskilátások e- redményeként már most, a szerződéskötések megkezdése idején érezhető a cukorrépatermelés iránt megnövekedett érdeklődés, A kaszaperi Lenin Tsz-ben az idén 40 holdon termeltek cukorrépát. Jövőre 80 hold cukorrépa termelésére kötöttek szerződést. A szerződések kötésében a földműves- szövetkezetek közül igen jó eredményt értek ei Orosházán, Bé- késsámsonban és Dombegybá- zán. —x. Szokássá vált- a termelőszö' vetkezetek közgyűlésein, hogy megkérdezik a felvételüket kérő egyénileg dolgozó parasztoktól: miért akarnak belépni? Egyszerűnek látszik a kérdés, de mégis nehéz rá megfelelni. De azért megfelelnek kissé kuszái tan, nyilvános beszédhez szokatlanul és röviden. Molnár Mihály 15 holdas gazda körülbelül ezeket mondta a kondoros! Dolgosak Tsz közgyűlése előtt: A- zért gondoltam rá magam a belépésre, mert egyénileg nem tudjuk úgy megművelni, trágyázni a földet, s hiába dolgozunk rajta jóval többet, mégis kevesebbet terem, mint a termelőszövetkezetben. Ha röviden is, tömören is— ez az igazság. A kondoros! Dolgozók Tsz tagjai a gépre bízzák a munka nehezét, esténkén! a mozit is, a sörözőt Is megjárják, mire az egyéniek abbahagyják a munkát, a jószágetetést. A földjük mégis jóval többet terem. Az idén a szárazság ellenére is 12,66 mázsájával fizetőt a búza és 15.60 mázsájával az őszi árpa. De nemcsak a búza és az árpa több termése késztette belépésre Molnár Mihályt, meg Gyuricza Andrást, belépési nyilatkozat kitöltésére a legutóbbi közgyűlés óta Sáfrány Sándort, Bulik Józsefet, Dávid Józsfet, Palyéka Pált, Juhász Jánost, hanem a tsz egész gazdálkodása, az egy tagra jutó — egyénileg gazdálkodva utolérhetetlen — jövedelem is. Az egyénileg gazdálkodó kondoros! parasztoknak a legnagyobb igyekezetük és napi 16 óra munka árán sem kerül any- nyi gabona a padlásukra, mint az eddig 286 munkaegységet teljesített Horcsák Andrásnak a 333 munkaegységet szerzett Len- teszik! Andrásnak. Tessék csak megszorozni a 286, vagy a 333 munkaegységet 5 kilogramm búza és 3 kiió árpa előleggel. 8 tessék megszorozni a zárszámadás éta eltelt hónapokban szerzett minden munkaegységet 7 forint pénzeküeggel. Év végén minden megszerzett munkaegység legalább 42 forintot ér a Dolgozók Tsz-ben, az idei szárazság ellenére is. Miből pénzei a tsz? Röviden szóivá, mindenből, amiből lehet. Tejei 65 fejőstehén, nő a pénz 118 növendék szarvasmarhában. 42 sőre és 260 sertés hízik. Az idén már elszállítottak 46 hízott sőrét és feldolgozva, saját hentesüzletükben 276 hízott sertést értékesítettek. Eddig felneveltek, s átadtak 4 ezer csibét, s még 6 ezer van a nevelőben. Pénzt hoz a 170 hold szerződött terület: a 18 hold dohány, az 50 hold cukorrépa és a többi növény. — Az egyénileg gazdálkodók is hizlalnak sertést, marhát, nevelnek baromfit, s termeinek Ipari növényt — jegyezhetné meg erre valaki. Ez igaz. Azon-' ban, ahogy lemaradtak 2—3 mázsával az egyéniek a búzatermésben, ugyanúgy lemaradnak a gazdálkodás egyéb ágában is. Különbség van ugyanis állattenyésztés és állattartás, hizlalás és hizlalás, termelés és termelés között. A föld nagyon megérzi, hogy géppel, vagy lófogal- tal művelik-e, S hogy új módszerekkel, vagy régi módszerekkel gazdálkodnak-« rajta. A kondorost Dolgozók Tsz-ben minden mezőgazdasági szakágnak van egy-egy kiváló, a legújabb tudományos vívmányokat ismerő szakember irányítója. Van egy állattenyésztési, egy növénytermelési és egy komyba- hertészrtl szakemberük. Vagyis, összesen három, s ráadásul az elnök is mezőgazdasági akadémiát végzett. Szóban ki lehet jelenteni, hogy „felveszem én a vesrenyt akármelyik tsz-szel”, de az élet mutatja meg igazán, hogy kinek áll a győzelem ebben a vetélkedésben. lj szarvasmarha hizlalást akciókat indít az Állatforgslmi Vállalat. Szerződni lehet 70—300 kg súlyú, legfeljebb 18 hónapos korú, hizlalásra alkalmas bika- vagy tinóborjúra, valamint 50—280 kg-os üszőre és felnőttmarhára. Tinószerződés esetén a bikaborjút 4 hónapos koráig ivartalaníta- ni kell. Átadási alsó súlyhatár bikatinónál 430 kg, üszőnél 380 kg A felnőtt szarvasmarha hízlalási akcióban a kötések fcé sőbb indulnak, AZ ÁTVÉTELI ÁRAK NEM VÁLTOZTAK: 10— 16.— forintig, 11— 17.— forintig, 9—14.— forintig, 8.50-14.— forintig. 10 darabon felüli egybika tinó üsző felnőttmarha Termelőszövetkezetek részére ezerre leadott extrém és I. osztályú marha után 1.— forint, 20 darabon felül 1.50 forint mennyiségi felárat [izet a vállalat. Az átadásokat a szerződésben kikötött hónapban kell eszközölni. Tenyésztésre alkalmas, leszerződött üszői a termelő átszerződheti, vagy visszatarthatja magának az előleg visszafizetése mellett. Bővebb felvilágosítást a községi felvásárlók és a járási kirendeltségek adnak. Békés megyei Adatforgalmi Vállalat, Békéscsaba.
