Békés Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-28 / 202. szám
2 ÉKES MEGYEI NÉPÜJSAG 1958. augusztvs 28., csütörtök Legyőzhető akadályok ezek Nem tudom, van-e Csorváson olyan parasztember, akinek ne tordult volna meg a fejében a közös gazdálkodás gondolata, vagy úgy, hogy bemegy a tsz^be, akár a meglévők valamelyikébe, akár egy újonnan alakulóba. Ma falun ez a legfőbb kérdés, annál is inkább, mert lassan végére érünk a gazdasági évnek, s a nagyüzem és a kisüzem közötti különbség ilyenkor ütközik ki legélesebben. A mi két termelőszövetkezetünk — ha elő is fordulnak hibák — terebélyesedik, fejlődik. Termésátlaguk az utóbbi években és most is túlhaladják az egyéniekét. Az eredmények ellenére mégis sok és tarka véleménnyel találkozunk munkájukat illetően. Az elmúlt hetekben kétszáznál is több egyéni gazdával beszélgettünk a tsz-ről s az volt a tapasztalatunk, hogy ma már általában elismerik a termelőszövetkezetek létjogosultságát, azt is látják, hogy nem kopik fel a tsz-ek tagjainak álla. Termelőszövetkezeteink ta- lajelőkészitése, növényápolása és általában minden más munka időben történik, példás és szakszerű. Ma már nyoma sincs az 1952-es virágzó gazdaságnak*’. Lasisan- .lassan már csaik egy ütőkártya marad, de ez is egyre fakul, kopik. Ez pedig a „szabadság” és ,.parancsod ás". Hogy ez az elmélkedés sántít, azt az egyéni gazdák maguk tudják a legjobban. Azt, hogy az e- gyéninek mennyi szabad ideje van, azt a gazdaság szabja meg, sőt azt is, hogy mikor lehet szabadideje. Éppen a mezőgazdaság az, ahol nem lehet a munkát halogatni, az időjárás egyformán parancsol é- gyéninek is, tsz-tagnak is. És ha a gazda mégis addig alszik, a- meddig akar, akkor az nem jó gazda, azt a Pató Pál-rubrikába kell sorolni. A parancsolással hasonló a helyzet. Minden gazdaság, legyen az öt- vagy hatezer holdas, csak akkor lehet jó, ha azt előrelátással vezetik. Mi volna az egyéni gazdával, ha a család tagjai, mondjuk aratásikor, mind azt csinálnák, amit akarnának, csak éppen nem aratnának? Parancsolni (kéne, éppen a család érdekében. Ha tsz-en belül hasonlóan cselekedne valaki, parancsolnának neki. Megjegyzem más a parancsolás és más a vezetés Azt hiszem, senki sem hasonlítja t*s&ze Varga Györgyöt például Kovács intézővel, vagy Stéger Lajost Krisztafórral. Sokszor felhozzák még a tsz-en belüli esetleges viszálykodást mint visszataszító dolgot és igazuk van. Egyről azonban mégsem szabad megfeledkezni. Arról, hogy mindnyájan emberek vagyunk, ki több, ki kevesebb ross?.tulajdonsággal, legyen az tsz-tag vagy egyéni, O- lyan ideális kollektíva még nincs, hol apróbb viszály elő ne fordulna. Ma már tsz-einkben leginkább a jó a rosszal viaskodik és ez pozitív. Az igazság az, hogy ha a tsz- en belül van ilyen, azt az egész falu látja, de ha az egyéninél családi perpatvar kerekedik, vagy egyik szomszéd a másikkal össze- vész, azt csak a közvetlen környezete látja, és erről nem beszél a falu. Sok egyéni gazda úgy gondolja, hogy a kollektivizálást azért találta ki valaki, hogy legyen mivel bosszantani a parasztokat. Pedig távolról sem így van. Utaltam már a gazdasági kény- szerűségre. Nálunk — dacára a jó termőtalajnak —, az egyéni gazdaság csak nagyon minimálisan termel többet, mint ezelőtt tíz éve és csaik annyival olcsóbban, amennyi gépi miunkát használ fel. A nagyüzemek például egy mázsa búzát 140—145 forintért, ezzel szemben az egyéni gazdaságok a mai búzaár mellett 170 —180 forintért állítanak elő. Sokra rúg annak az értéke, ami é- vente a földben marad, éppen azért, mert a kisüzemi termelési mód nem ad lehetőséget a föld teljes kihasználására. Igen hátrányos a külterjesség különösen azoknál, akik a faluban laknak, a földjük meg a túlsó határban van. Ezek jobbadán munkaigénytelen növényeket termelnek — eltekintve három-négy lánc cukorrépától — a kereskedelemnek szinte semmit sem adnak. A gépi művelés szinte minimális rajta, s így sokkal többet fizetünk a földnek terméséért, mint amennyiért ideadná. Ha a csor- vási egyéni gazdaságok búzavetés területét a tsz-ek búzatermésének külöwbözetével beszorozzuk, kereken 12 ezer mázsa, vagyis ötezer ember évi kenyérnek valója az, amit a mi egyéni gazdáink a földben hagytak. Van azonban egy másik cipő is, amely nagyon szorítja a lábun- ! kát. 1945-ben körülbelül hétezer | egynéhánv lakosa volt a községnek. 1949-ben már 7799, ma körülbelül 9 ezren vagyunk. 1957-ben még két kataszteri hold jutott egy főre, ma már csak másfél. Szaporodunk, de a termésátlag nem növekszik Az igaz, hogy aki ma tíz holdon gazdálkodik, hangsúlyozom, gazdálkodik, az megél. Igen jól. De mi legyen azokkal az emberekkel, akiknek nincs földjük, nem vágynak az ország más részébe és ragaszkodnak ahhoz, hogy Csorvá- s-m találják meg megélhetésüket? És ilyen körülbelül hetven család van. Ezek általában idénymunkára mennek és az évnek van legalább négy olyan hónapja, amikor pénzt csak egy-két tojásból tudnak csinálni. Van ebből kivezető út, még pedig a nagyüzemi mezőgazdaság; Csakhogy Csorváson is akadnak még olyan emberek, akik ferde nézetükkel, tevékenységükkel o nagyüzem kialakulását gátolják Sokszor azok sem egységesek a tsz-mozgak>m kérdésében, akiknek kötelességük volna. Egyes elvtársak türelmetlenek, kishitűek, vagy kényelmesek és ebből fakadhatnak olyan vélemények, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése csak erőteljes rendelettel, szigorúbb adórendszerrel oldható' meg. Elvetélt nézetek e- zek, melyek merőben idegenek a marxizmus-leninizmustól, Idegenek a párt álláspontjától és legtöbb esetben az' ingatag, az erejében nem bízó ember szava ez. Azé, aki fél szembenézni és megvívni harcát a nehézségekkel. Tsz-eink meglévő gyermekbe- tesége, az esetleges gazdasági hibák, vagy más belső viszályságok eléggé megnehezítik agitációnkat. Akadályozza az is, hogy az egyéniek és a sz-tagok között ma még nincs lényeges megélhetésiben! különbség a tez-tagok Javára. A- kodályozza a rosszindulat és ellenséges tevékenység, amely mint valami bacilusí hordó lény, repül utcárél-utcára, dűlőről-dűlőre és agitál a tsz-mozgalom ellem Abban már megegyeztünk, hogy a nagyüzemben többet lehet termelni, hogy a nagyüzem nagyobb kenyeret ad a község asztalára, hogy a szövetkezeti munka az, amely nagyobb szabadságot ad a parasztembernek s ha ez nyilvánvaló; semmi esetre sem rejthetjük véka alá még akkor sem, ha itt- ott hiba csúszik be egy-egy tsz gazdálkodásába. Nem azért, mert mindkettő, a jó és a rossz is a fejlődés velejárója s az eredmények a korábbi évekhez képest azért is szembetűnőek, mert jóval kevesebb a hiba a tsz-ek gazdálkodásában. Ezt látnunk kell és tenni is a- zért, hogy eszmei tisztaságot teremtsünk e téren. Nem fogunk gépírónőt, vagy könyvelőt küldeni a tsz mellett agitálni, de van két termelőszövetkezetünk, amelynek tagjai tudnak agitálni a tsz-ért, van állami gazdaságunk, gépállomásunk, földművesszövetkezetünk, van mezőgazdasági szakember-gárdánk, akik értelmesen tudnak a nagyüzemről beszélni. Csorvás községnek sohasem állt rosszul a szénája. Viszonylag kulturált emberek lakják. Olyanok, akik mindig felmérik, mi a jó és mi a jobb. Felismerik ők a jelent is, mely nagyobb jövővel kecsegtet s hogy mihamarabb szándék kövesse a felismerést, abban a falu kommunistáinak, tsz-tagjainak van és lesz nagy és felelősségteljes feladata. Kovács János 'fhil líjScUf u nciqiftrtéaiffotK Szovjet jegyzék az olasz kormányhoz A szovjet kormány augusztus 26-án jegyzéket intézett az olasz kormányhoz. A jegyzékben emlékeztet arra, hogy súlyos felelősség terheli az olasz kormányt, mert támogatta az Egyesült Államok és Nagy-Britannia libanoni és jordá- niai katonai beavatkozását. A szovjet jegyzék megállapítja: az olasz kormány augusztus 10-i emlékiratában nem tagadta azt a tényt, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia olaszországi táti finn köztársasági elnök Fagerholmot kérte fel kormányalakításra Mint a Reuter jelenti, Kekko- nen köztánsasági elnök a szociáldemokrata Fagerholmot kérte fel, hogy kísérelje meg olyan új kormány megalakítását, melyben a parlament valamennyi pártja képviselve lenne. A júliusi általános választások óta eddig még kudarcot vallott minden kísérlet az új koalíciós kormány megalakítására.----------< □ ►----------4 kínai népi felszabadító hadsereg légi haderői lelőtték Csang Kaj-sek egyik repülőgépét Hétfőn délután a Csang Kaj-sek klikk nyolc amerikai gyármá- nyú F 86-os típusú lftkhajtásos repülőgépe hatolt be a Fucsien tartományban fekvő Vejtu és Csangcsau fölé, provokáló cselekmények elkövetése céljából. A kínai népi felszabadító hadsereg légierőinek gépei azonnal tüzet nyitottak rájuk és egyet sikerült lelőniük. A repülőgép Vejtutól délkeletre nyolc tengeri mérföldnyi- rc zuhant a tengerbe. maszpo’ntokat használt fel fe tyve~ rés erőinek Közel- és Közé -Keletre küldésében. Így az olasz kormány lényegében elismeri, hogy elősegítette a libanoni és jordániai amerikai és angol katonai beavatkozást.-----------»C----------A japán közvéleményt nyugtalanítják az Egyesült Államok és Csang Kaj-sek klikkjének távol-keleti provokációs lépései A japán közvéleményt nyugtalanítja a távol-keleti helyzetnek az amerikai tengerészgyalogság szingapúri partraszállását követő kiéleződése és Csang Kaj-sek klikkjének a Kínai Népköztársaság ellen végrehajtott provokációja. Tokióban aggodalommal hívják fel a figyelmet a 7. amerikai hajóhadnak a tajvani öbölben végrehajtott gyanús mozdulataira, valamint a Japánban állomásozó amerikai haditengerészeti erők parancsnokának arra a kijelentésére, hogy harci készültségbe he lyezték a rendelkezésre álló h|dj hajókat és tengerészgyalogságot. Ugyanakkor megjelent a japán sajtóban az a hír, hogy Tokióba érkezett Brucker amerikai hadseregügyi miniszter, aki a továbbiakban ellátogat Dél-Koreába és Tajvan szigetére is, valamint Felt tengernagy, az Egyesült Államok csendes-óceáni fegyveres erőinek főparancsnoka. A haladó japán közvélemény mindezt az Egyesült Államok ú- jabb kihívásának tartja abból a célból, hogy a közép-keleti válsághoz hasonló újabb válságot robbantson ki. Tegnap és ma Egy augusztusi estén kivitt a kíváncsiság ünnepséget, mulatságot látni a Hidasháti Állami Gazdaságba. Mikor odaértem, megálltam a sokszor megcsodált kultúrház előtt s hosszú percekre belefeledkeztem a nézelődésbe, hallgatózásba. Az oszlopos bejárat előtti kis téren asztalok. Sör és bor csordul, poharak koccannak kapát, villát s tollat forgató emberek kezében. Bent a villanyíényárban zene szól s táncoló párok simulnak egymáshoz. Mennék beljebb a táncolok csillogó szemét, derűs arcát, szebbnél szebb öltözetét nézni, de bénultan állok az emlékek súlyától. Mikor megismertem ezt a tájat — tíz éve sincs —, csak három épület sötétlett itt: egy Időmosta lakóház, egy régi istálló és egy szin. Most két sor új ház, apró virágoskertekkel, új istállók sokasága, hatalmas magtár. Fehérre meszelt dísz- faoszlopocskák s virág mindenütt. A halastóban s a frissen épült fürdőmedence vizének tükrében vibráló csillagok mintha csak növelni igyekeznének az épületek előtti póznákról s az ablakokból áradó fényt. — Ml volt s ml van itt? — csodálkozom el újra, s elindulok egy embert, — ezt a tájat jól ismerő embert keresni a vigadó sokaságban. — Lajos tóési, Jenei Lajos bácsi, a f^jdtos itt nőtt fel — mondja az igazgató s rámutat egy sörrel tele poharat szorongató, egészséges, síma arcú emberre. ötven év körüli, középtermetű ember. Hosszúkás arcán hiába kersem azokat a mély barázdákat, amelyeket annyiszor megfigyeltem gyermekkoromban fiatal édesanyám s hasonló korú szomszédasszonyai arcán, a- mikor vasárnap délutánonként a kiskapuba kuporogva elpanaszolták egymásnak, hogy zsír nélkül főznek s a kenyeret puliszka pótolta, férjeik a múlt héten se dolgoztak s a következő hétre sincs kilátásban munka, kereset. Jenei Lajos arca címa. Tekin. tétéből derű s biztonság árad. Sörrel kínál, koccintunk s kérem, meséljen életéről, erről a tájról. Ügy kezd hozzá, mintha mások sorsáról beszélne. De csakhamar elborul a tekintete, ráncba szalad a homloka, mert beleéli magát a sok-sok fájó emlékbe. — Ez a táj, ameddig a szem ellát, mind Weincheim gróf birtoka volt. A nagy pusztaságot csak a marhaistállók, a mellettük lévő cseléd-lakások s a távolabb lévő intézői lakás törte meg. Emlékezetem óta megvan a vasútállomás épülete. A jelenlegi Murony csak az 1920-as években kezdett épülni. Azelőt az uraság gulyája legelt a helyén. Sokáig csak néhány alacsony viskóból, meg egy kocsmából állt a település. Az iskola is jóval később épült. Nekem jó messze kellett volna iskolába járni, de az első télen azért nem mentem, mert nem volt tüzelő, hogy fűtsék. A másikon azért, mert nem volt lábbelim, a következő évben, 1919-ben pedig elhurcolták az ellenforradalmárok a tanítót. Apám odamaradt az első világháborúban. A jó isten se tudja, hogyan nevelt fel ötünket a- nyám addigra, hogy 10—11 éves korunkban cselédnek, kanásznak mehettünk. Ki törődött azzal, hogy nem jártunk iskolába, hogy se írni, se olvasni nem tudtunk. Nem tudósok kellettek Szepó János 35 holdas gazdának, meg Turcsek Kálmán földbirtokos ügyvédnek, hanem igavonó barmok, akiknek jó fekhely a jászol és akik örülnek, ha annyi bért kapnak, amiből egy kis rongyot ölthetnek meztelenségükre. — Nem nagyon emlékszem már, hogyan éltem, mint éltem egyik napról a másikra. Csak azt tudom, hogy keserves volt. Moziban csak egyszer voltam 1945 előtt: katona koromban, 1933-ban. Azóta megszokott do-
