Békés Megyei Népújság, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-20 / 196. szám
a£&xyfhtJks Megalázott koldusok voltunk — Szerbusz Anyukám — kö- ' ezont feleségének Csicser János s < válaszra se várva, cuppanós csó- [ kort nyomott arcára. — Azt mondtad, nem jösz haza, monopóliuma. Értelmes munkás-, parasztgyermekek zsivajától hangosak az iskolák, az egyetemek és a tegnap cselédjeinek, jogfosztott munkásainak gyermekei, a néphez hő értelmiség fiai vesznek részt tapasztalt öregekkel a hatalom gyakorlásában, a közűgyek intézésében, vállalnak részt a politikai, gazdasági és társadalmi élet vezetésében. A dolgos magyar nép legnagyobb történelmi vívmánya az alkotmány, melynek minden sora az osztály harc fáradságos, hősi harcainak egy-egy eredményes fejezete. Népünk ezekre az eredményekre támaszkodott szocializmust építő munkájában. Ezek az eredmények tették lehetővé, hogy a Szovjetunió, a testvéri népek segítségét és tapasztalatait felhasználva, új, gondnélkülibb életet, a szövetkezés útját járhatja a hajdan kisemmizett, száraz kenyéren kubikos talicskát vonszoló magyar paraszt. Ezek az eredmények tették lehetővé, hogy örökre eltűnt a munkások életéből a munkanélküliség fenyegető réme. Ez fájt, fáj ma is a gyárakból kituszkolt iparmágnásoknak, a vezérigazgatói székbői kitessékelt bankároknak, a miniszteri bársonyszékből és kastélyból elkergetett tíz- és százezer holdas uraknak. Fáj a hatalmát vesztett burzsoáziának, hogy népünk az alkotmányban biztosított jogaival és kötelességeivel élve, rövid idő alatt ily’ hatalmas alkotásokra volt képes. Ezért indítottak ellenforradalmi támadást 1956 októberében népi hatalmunk ellen. De dolgos népünk a Szovjetunió és a tesvéri népek támogatásával megálljt kiáltott az imperialista, fasiszta erőknek. megvédte a néphatalmat, az alkotmányban rögzített történelmi jelentőségű vívmányait. Megvédte és ezekre alapozva tovább fokozza eredményeit, mert az alkotmány a'mienk, * mi jelenünk és jövőnk: ezt mi alkottuk. Ment lesz gondja öregségére A gyulai Erkel Tsz központjában az udvaron találkoztam Igricz Cyörgygyel. Éppen a kút körül csákányozta, egyengette a földet. Amint megmondtam, mi járatban vagyok, mintha csak gondo- tatainak zsilipjeit nyitottam volna fel, úgy jöttek a szavai. Elmondta, hogy hetvenöt éves és négy családot nevelt fel. Azok a- zonban férjhez mentek, vagy megnősültek, élik a maguk külön f ét. Ok feleségével ketten ma- _ és. annak rendje-módja ‘szerint megöregedtek. Ha egyéni gazda lenne, hamarosan az után nézhetne, hogy ki tartja el őket. De milyen élet lenne az, hogy éveken keresztül csak azt érezze az ember, hogy várják, mikor földelhetik már el őket. így azonban mégis más. Havonként megkapja az ideje után járó 315 forint nyugdíjat és emellett dolgozhat a termelőszövetkezetben egy évben összesen 111 munkaegységet. Az 1200 négyszögöl háztájiból is jön valami. Egymaga után így egy évben közepes termésre számolva, kilencezer forint jövedelme biztos megvan. Hát erre minden lehetőség meg- y mondják a, jelenlevők közül tudóén is. Most építkezünk, — szólt közbe az elnök és az öntözés bevezetésével az aszályon is kifogunk, amely az évben sújtott bennünket. A gazdaságunk erősödésével pedig a nyugdíjalap is emelkedhet majd. FCUgBlCIIMIIIIIIIIIIHaillHH1»11111*111111 dalom idején is helyt állt. Amikor az ellenforradalom napjaiban újjá kellett szervezni a pártot, n?m tétovázott. Ott volt legfiatalabb fegyveres testületünk, a munkásőrség újjászervezésében is. Mint bátor pártmunkás kapra meg a múlt év április 4-én a Magyar Szabadság Érdemérem kormánykitün- tetésrt. Ez év februárjában Lip- ták elvtárs a Megyei Népi Ellenőrző Bizottság elnöke lett. De e megannyi gondot jelentő fontos beosztáson kívül tagja a Gyulai Városi Tanácsnak, a megyei pártbizottságnak és a megyei Hazafias Népfrontnak is. Segíti épülő-szépülő hazánk fejlődését. Idáig jutott Lipták elvtárs, az egykori máriafalvi proletárok egyike. De nemcsak Lipták Mihály az egyetlen — és ez a mi társadalmi rendünk ereje—, akinek az 1949 augusztus 20-án törvényként elfogadott új alkotmány jogot adott. És hogy a Magyar Népköztársaság valóban a munkások és a dolgozó parasztok állama, azt Lipták Mihálynak a felszabadulás és az alkotmány törvénybeiktatása óta megtett útja napnál fényesebben bizonyítja. Balktis Imre Hogy még jobb módúakká legyenek a tsz-tagok... A mezőgazdasági termelés fellendítésének lehetőségei a nagyüzemi gazdálkodásban szinte korlátlanok. Évről-évre ezt tapasztalják a kondorosi Micsurin Tsz tagjai abból, hogy állandóan növekszik jólétük. Kovács Jani bácsinak is azelőtt csak a vágya volt meg a muzsikálásra. Néhány hete 4500 forintért tangóharmonikát vett, öccse pétiig, talán csak azért, hogy lepipálja őt, 5300 forintos tangóharmonikát vásárolt. A tavaszi könyvnapon 7200 forint értékű irodalmi termék kelt el e- gyetlen délután a Micsurinban. Most telik erre is. Miért? Mert 1150 holdján jól gazdálkodik a termelőszövetkezet. Eddig a ledolgozott munkaegységekre 112 000 forintot osztottak ki. Esetenként 14 forint jutott egy munkaegységre. Az ünnep előtt adtak utoljára. Czirok János jószággondozó 84 munkaegységére 1176 forintot kapott. Év végére 47,34 forintra tervezték egy munkaegység értékét. A termelőszövetkezet pontosan végrehajtja mind gazdasági, mind pénzügyi terveit. Ez fejlődésük alapja. Növénytermesztésből az idén már eddig is szép bevételük volt. 550 mázsa szabadgabonát adtak el. Búzatermésük 10,2 mázsa, árpájuk 19,2 mázsa volt holdanként. Ezenkívül minőségi vetőmagot is eladtak, amiért 40 000 forint felárat kaptak. Tehát 170 000 forint bevételre tettek szert. Kiváló lucematermésük lett, két kaszálásból 32 mázsa holdanként. A jövedelemszerzés másik fontos forrása állattenyészetük. Hozamából egymillió hatszázezer forintot terveztek évi nyereségként. Eddig 120 000 forintot kaptak tejért (8,3 liter az istállóátlaguk). Az elmúlt hónapokban 310 ezer forint volt a bevételük hízómarhákból. Év végéig még 60 darab sőrét adnak el. Jelenleg 292 sertés hízik az ól- jaikben. Mind szerződöttek. Eladásuk több százezer forinttal fogja növelni a tagok jövedelmét. A minap Nagy Vilmos agronó- mus tréfásan megkérdezte Opa- uszki Mihály tehenésztől: — Mondja Miska bácsi, egyáltalán tudja-e maga, hogy havonta mennyit keres? — Nem igen számoltam én ö- csém, de ami van, azzal meg vagyok elégedve... — Hát meg is lehet, mert én kiszámítottam — mondta Nagy. — Havonta 55 munkaegysége van átlagosan, ez 47,32-vel szorozva 2600 forint. Gondolta-e valaha, hogy 68 éves korára ilyen sokat fog keresni? — Hát ha még jobban bírnám a karom, öcsém! — nevetett az öreg. Azelőtt az összjövedelemnek csak 25 százalékát osztották ki pénzben. A többit természetben kapták a tagok. Ez évben már fele- fele az arány. Jövőre pedig a belterjesség fokozásával 65 százalék lesz a pénzosztás. 1960-ig 150 hold újvetésű lucernát telepítenek. Ebből a második 30 hold vetését most készítik elő. Minőségi termést akarnak elérni a növénytermesztésben is. Minden évben 25 százalékát megtrágyázzák a szántóknak, s holdanként 120 kiló műtrágyát használnak fel. Az állatállomány minősétgét is fokozzák. Jövőre öt mázsát akarnak ráhízlalni a sőrékre. Ez évben isimét 60 darabra szerződnek. A tehénállományt emellett 15 darabbal növelik, s a meglévő anyakoca állományuk szaporulataként 600 malacból válogatnak majd hizlalásra. Jövőre minden hónapban lesz bevételük az állattenyésztésből, oe a daráló üzemeltetéséből is, amit most szereltek fel. Az idén 47,32 forint egy munkaegység értéke a Micsurinban. Jövőre, ha a tervek megvalósulnak, 50 forint lesz. S a három forint munkaegységenkénti többlet az új zárszámadáskor 1500 forinttal fogja növelni egy tag évi jövedelmét. (v. d.) fllkotmányunh nem írott malaszt A Szakszervezetek Országostánácsa Gyulán a Román Diákotthonban, pedagógusok felügyelete alatt 150 jó tanuló budapesti és Pest megyei gyermeket üdültet ingyen. Szüleik különböző munkaterületen dolgoznak, akik között bányászok is akadnak, A diákotthon vezetője, Szánthó György igazgató már a harmadik csapatot búcsúztatja s augusztus végéig még egy „fordulóra” való iskolás élvezi a gyula.1 nyaralás örömeit, A kétheti üdültetés alatt mindenféle egészséges, üdítő szórakozásban van részük. A legutóbb hazatért gyermeksereg tábortűznél vett búcsút a tábortól és a gyulaiaktól. A mű- Sor fényesen sikerült. A vár udvarán rakott tűz körül a diákok ajkán vidám nóták pattogtak. A kisdobosok muzsikáltak, méghozzá — fésűn. A fésűs-zenekar nagy tetszést aratott. A tábortűz parazsa elhamvadt, de magasan lobog alkotmányunk szelleme, melyben az ifjúság életének egészségesebbé, jobbá, szebbététele egyik sarkalatos pontja. A gyulai diákok címére szüleiktől számtalan levél érkezett. Egyikből idézek néhány sort: „Édes kicsi fiam, Lacikám! Nagyon örülünk, hogy jól érzed magad, Remélem, nem feledkezel meg arról, hogy jól viselkedj és nem élsz vissza a nevelő bácsik jóságával és azzal, hogy olyan szép helyen és bőségben nyaralhatsz. Millió puszit küld: Édesanyád.“ Fodor Bálintné. Gyula. Alkotmányunk fényénél még szebb lesz a holnap 1949-ben Kanfut ^önálló község lett. Községgé növése egybeesett a magyar nép Alkotmányának születésével. Vajon'mit is jegyezhetett volna fel a községről, a születésének idejéből való krónikás? * Távol a világ zajától, mintha a szétszórt tanyaviiágot fogná össze, van egy település. Se vasútja, se orvosa. Még a < (..templom „tornya sem magaslik ki a pusztában, .mert nincs. Nincs egy bekötő útja, s amikor elered az eső, kerékagyig ér a sár. Az emberek úgy élnek, mintha szigeten laknának, s nagy néha jut el hozzájuk a rossz vagy jó hír. Nem is sokat törődnek a világ gondjával-bajával, dolgoznak, küszködnek a mával, hogy holnapra is legyen valami, amit megesznek. Bezzeg, hogy ámulna ma az íródeák, ha a szépen fejlődő, új községbe vetődne. Üj arca van ma már ennek a községnek. Eltűnt a sár. Az új házak egész sora épült, orvosuk van, Andor László, aki maga is karnuti parasztgyerek. Üj bekötöútjukon nincs agyig érő sár. Tanácsházát építettek, iskola, kultúrház nőtt ki, szinte a földből. Eltűnt a kékszínű sötétítőpapír az ablakokból, s helyette csipkefüggöny látható és esténként a mécses helyett a villany ragyogja be minden család hajlékát. Az ími-olvasni nemtudók száma egyre kevesebb, s a volt cselédek, kisparasztok ma boldog tsz-tagok. Tanulnak, művelődnek. Eddig már két orvost neveltek fel. Jelenleg négyen tanulnak egyetemen a községből. Minden héten háromszor van mozielőadás és kéthetenként kultúrműsor. Ha pedig a szobákba nézünk, újra csak a csodálkozás hangján kell szólni. Üj bútorok, rádiók, rend, tisztaság mindenütt. Vajon hány ház van, ahol nincs rádió? Alig. egy—kettő. Villany? Mindenütt. Minden hetedik embernek motorkerékpárja van, csak Pannóniát több mint 200-at számlálnak. Van olyan ház, ahol három is kerül. Gépkocsik is sűrűn megfordulnak ma már a községben, hisz’ Papp Sándor és So- mogyvári József tsz-tagobnak saját autójuk van. Az emberek pedig dolgoznak ma is, mint régen, nem egy szigeten, hanem egy új községben maguknak, s nem félnek a holnaptól. Alkotmányunk fényénél még szebb lesz a holnap. nem főztem. — Sebaj, csinálj néhány tojásból rántottál Dohányt hoztunk a központba, s ha már ilyen közel vagyok, gondoltam, hazanézek. A haza szót úgy megnyomta, ropogtatta, mintha egy világvevő rádió mikrofonja állt volna előtte, a- melyből megtudhatja mindenki, aki ért a szóból, hogy neki, Csicser Jánosnak háza van, ahová még déli ebédszünetben sem restell hazai áradni. Mit tudják azok, akik a vauba születtek, hogy milyen érzés, végre, hosszú évtizedes kácsingózás, vágyakozás után házat vásárolni, s beleköltözni. Kiváltképpen egy olyan embernek, akit 1945 előtt, két és fél évtizeden keresztül sehol sem tűrtek meg, Horthy csendőrjei csak a legritkább esetben akadtak egy-egy betörő vagy gyilkos nyomára, azt azonban pontosan számon tartották, hogy ki volt vöröskatona, direktóriumi tag, politikai vagy gazdasági biztos a Tanácsköztársaság idején. Ezek az emberek aztán nem tudtak az országnak o- olyam zugába költözni, ahol utói ne érte volna őket a jellemzés: „Véresszájú kommunista. Minden lépése kísérendő. Állandó alkah maztatá&a nem tanácsos.“ „Állandó alkalmaztatása...” Nevetséges. Kinek volt abban az időben állandó munkája? Csicser Jánosnak, a Rákóezi-telepieknek, a dolgozók javarészének nem. Egy volt állandó: a piacon való ácsor- gás. A nyár még csak eltelt valahogy. Azonban minden tél örökkévalóságnak tűnt. Az egész Rá- kóczi-telepen egyetlen boglya szál. ma se volt a házak végénél, tűzifa még úgy sem. Állandó éhségüket 8-as lisztből készült „kenyérrel” próbálták csillapítani. Kiéhezett testét ki-ki ;a szé'kkut’asi erdőiből lopott rpzsével, s az uraságtól , szerzett szalmával igyekezett óvni a megfagyás ellen. Aztán mikor mér nem volt honnan lopni se, mint 1930 december 20-án, akkor berontott vagy 4—500 rákóczi- telepi asszony Orosházára a főjegyzőhöz munkát, segélyt követelni. Kunos István tó jegyző, egész testében remegve állt az éhségtől dülledt szemű, gyermekeiket az éhhaláltól féltő asszonyok elé, aztán ígért fűt-fát- Végül 1—1 kilogramm lisztet osztott ki köztükj Az orosházi szervezett munkások emlékiratában ebből az időből ez áll: „amikor 12—13 pengős kölcsön miatt árverezik a polgárt, 5—6 millió pengős bankigazgatói fizetések vannak.” Az emlékirat azzal fejeződik be, hogy segíteni kell a bajokon, amíg a nép nem segít magán. Tudták azt az ország ural, hogy a nép képes volna segíteni magán. Azért üldözték Csicser Jánost és azokat, akik 19-ben segíteni akartak a bajokon. De ami nem sikerült 19-ben, sikerült 45-ben. S a- kiknek addig nem volt választójoguk sem, egyből választhatókká, az ország gazdáivá váltak. 1948-ig sokszor visszhangzottak az orosházi utcák a felvonuló Rákóczi-tele- piek lépteitől és jelszavaitól, de akkor már nem munkát és kenyeret követeltek, hanem azt * hangoztatták, hogy „földet vissza nem adunk”. Mert kaptak ám a rákó- czi-telepiek is. Csicser Jánosnak is kimérték, de azt mondta: ha nem hagyják táblában, s nem közösen művelik, akkor neki nem kell. Várta is az alkalmat, s aztán szervezni kezdte a Vörös Csillag Tsz-t. Nehéz volt üres marékkai kezdeni az alap lerakását, de érdemes volt, mert azóta házat vett Kronyák József, Buzi Ferenc, Cikora Mihály, Kocka János, öle, akik valamikor a betevő falatot sem tudták előteremteni a családjuknak.
