Békés Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-16 / 166. szám
1958. július 18., szerel* BÉKÉS MEGYEI NEPÜJSÄG 3 Határszemle egy mintagazdaságban Manapság gyakran érkeznek Budapestről vagy máshonnan szakemberek a Hidasháti Állami Gazdaságba. Érdekes, hogy a rek- kenő hőség ellenére nem annyira a hűvö« iroda, mint a határ érdekli valamennyit. Érdeklődésünkre, hogy mi vonzza ennyire a szakembereket, Niesovics György munkaérdemrendes íőagorómus barátságosan invitál: tartsunk vele, szálljunk be a kocsijába és nézzünk szét a határban. Az első meglepetés a nemrég épült kombájnszérűn ért bennünket. A messzire pírosló, 82 faly- súlyú búzát fuvóS2erkezet juttatja két cséplőgépbe, innen pedig három szelektorba ömlik a szem. Mire zsákokba jut, fémzárolhatják a szép tiszta száraz, kombájmarat- ta búzát. — Sok huza-vona előzte meg ezt a szérű-építést — magyarázza Niesovics elvtárs. — Az illetékesek hamarosan meggyőződhetnek arról, hogy érdemes volt építeni. 70 vagon vetőmag kitisztítása más eszközökkel sokkal lassúbb és drágább lett volna. Menetközben megtudjuk azt is, hogy őszi árpából 17 mázsás átlagtermést takarítottak be, búzából 14, 14 és fél mázsára számítanak. összesen 1600 hold kalászosuk volt, az aratást már befejezték, mert ahogyan mondották, katonás randben ment a munka, így még soha nem szervezték meg az aratást Hidasháton. Kilenc kombájn és 5 arátógép dolgozott Minden nap száz forint célprémiumot kapott a legtöbbet teljesítő csapat:' — Az a szerencsénk, hogy kiváló munkásokkal dicsekedhetünk, — tájékoztat bennünket a főagronómus. — Szeretik a munkát szeretik a gépet Nem kell soha külön magyarázni, hogy kíméljék a gépet vigyáznak rá, mintha saját személyi tulajdonuk lenne. Egész aratás alatt egyetlen gép nem szünetelt műszaki hiba lyan munkafeltételeket teremt, hogy jól keresünk. A csapatom minden tagja 2100 forintot keres havonta. Természetes, hogy soha nem nézzük, hány óra és mi a feladat, a legnagyobb tudásunk szerint csináljuk, amit keli. A határban újabb meglepetés: egy 120 holdas parcellán már befejezték * 34 centis nyári mély- szén:ést, a kalászosok helyén a dísztillerek szorgoskodnak. A kombájnsaalmát mindenütt letakarították. Találtunk olyan középlábszárig érő, másodvetésű silókukoricát, ahol már befejezték a sorközi gépikapálást. De legnagyobb meglepetés mégis a kukoricatábla volt. Amint közeledtünk, úgy tűnt, mintha valóságos erdő sötétedne előttünk. Szavakkal ki nem fejezhető, gyönyörűen fejlett, haragoszöld színű kukoricaszárak oly e- gyenesen állnak, mint a bambusznád. A széles levelek a földtől a tetejéig ékesítik s messzire piros- lik a sok-sok selyem bajusz, ami a csöveket díszíti. Olyan szárat még véletlenül sem látunk, amelyik egy csövet hajtott volna, de annál több 3—4 csőkezdemény- nyel, vagy kifejlett csővel ékeskedő kukoricaszárat láttunk. — Tavaly csak 120 holdon állítottunk elő hybridkukoricát, angol megrendelésre — magyarázza j Niesovics dvtám Jól sikerült a munka, a bőséges, kifogástalan minőségű áruért köszönetét is kaptunk az angol cégtől. Az idén 200 holdon állítunk elő hybridkukoricát amerikai megrendelésre. Természetes, több száz holdon foglalkozunk magyar hybrid előállítással A békési Nosztra 250 vagomos magtár. Evenként 1500 vagon mezőgazdasági terményt szállítanak ide, s innen kitisztítva, megszánt- va a fővárosba. A magtárban mindössze hárman-négyen dolgoznak. Itt mindent a gép csinál gombnyomásra. is. Vetettünk ikersorosan, 70 és 100 centi sortávolságra pedig a szokásos soros módszerrel. Egyelőre mindegyik egyformán fejlődik. A lelkiismeretes munkát dicsérik a nyílegyenes sorok, a gyommentes kukoricaföld, a gondos cí- merezés stb. Joggal nyilatkoznak elismeréssel országoshírű szaktekintélyek a hidashátiak kukoricájáról. A minap egy angol és a- merikai cég megbízottja járt itt. Marokkóból érkezett és kijelentette: ilyen szépen fejlett kukoricát Marokkótól idáig sehol nem látott. Legtöbb reményt az USA 301/B és az USA 317/B fajtához fűznek, de gyönyörűen díszük a martonvásóri 39-es is. Már számos szakember megnézne ezt a kukoricát, — folytatja Niesovics elvtárs. — Egyöntetű a vélemény, hogy kisebb szárazságot megrázkódtatás nélkül kibír. Ennek pedig az a magyarázata, hogy jó volt a talajelőikészítés. Szerény számításokkal — ha valami komoly elemi csapás nem lesz, — 55—60 mázsás csöveskukcricét takarítunk be holdanként. A határszerple után nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, minta- gazdaságot láttunk, bár ezt a szót hidasháti viszonylatban hivatalosan még nem mondta ki senki. Ilyen eredményekkel, ilyen példás renddel méltán büszkélkedhet a gazdaság főagronómusa, igazgatója és minden dolgozója, akik munkaidő utón együtt élvezik a nyár örömeit, együtt labdáznak, úsznak a nemrég épült fürdőmedencében. Hidashátrói nyugodtan elmondhatjuk, hogy a nagyüzemi gazdaság mintaképe. V csak az állami gazdaságok, hanem a fcsz-ek és az egyéniek is eljutnak ide. Akkor a napi 12—13 vagont is átvesszük. Ehhez pedig már teljes üzem kell. Ary Róza V Munkában a TV békési Nosztrája Ä viharsarki dohány keresett az e^ész világon Hónapokkal ezelőtt, • márciusban töltötte be fennállásának századik évet a békéscsabai dohánybeváltó üzem. S azon, hogy a jubileumi ünnepség csak most július 12-én volt, egyáltalán nem csodálkoznak azok, akik tudják, mennyi dohányt kellett a beváltó dolgozóinak kisimítani, fermentálni, bálázni és elszállítani. A termelőknek is éppen elég sok dolguk volt eddig a palántázással, kapálással. Különben most sokkal jobb kedvük volt, mint márciusban, mert csaknem valameny- nyien azzal dicsekedtek a dohánybeváltó dolgozóinak, vezetőinek, hogy a tavalyinál több és jobb minőségű dohányt szállítanak be. Hány mázsát holdanként? Erre a kérdésre jobb, ha a dohánybeváltó üzem vezetőjének, Papp Imre elvtársnak az ünnepi beszédéből adjuk meg a választ. Beszédében ugyanis nemcsak a beváltó történetét, hanem a dohány- termelés fejlődését is ismertette. A Papp elvtárs által összegyűjtött adatok nemcsak a régebbi a- lacsony termésátlagokra, hanem a dohánytermelők kilétére is fényt derít. 1884-ben a békéscsabai dohánybeváltó körzetében 7.700 holdon 843 termelő termelt dohányt. Egy-egy termelőre átlag 9.1 hold föld jutott. Nem változott a rendszer a Horthy-fasiz- mus idején sem a termelők kilétét illetően. A dohánytermelést a- zonban lezüllesztették. 1927-ben 231 község határában, 860 holdon, 165 termelő termelt dohányt. 1936-ban már csak 10 község ha4 tárában 478 holdon 23 termelő. Az átlagtermés a felszabadulásig 3.6 és 7 mázsa között ingadozott. A termelők számának alakulását a felszabadulást követően nem részletezzük, hiszen mindenki tudja, hogy a hatalmuktól megfosztott nagybirtokosok helyett a dolgozó parasztok, s egyre több állami gazdaság és termelő- szövetkezet termeli a dohányt. Jelenleg 43 község határában. 4 állami gazdaság. 68 tsz és 2400 egyéni gezdaságban 1500 holdon termelik a füstölni valót És nem is akármilyet és akármennyit. Balogh Ferenc elvtárs, a Dohányipari Igazgatóság egyik vezetője üdvözlő beszédében elmondotta, hogy a békéscsabai beváltó körzetében olyan dohány terem, amely világhírnevet szerzett, s ma is kereteit cikk az e- gész világon. Bizonyára feltűnő azoknak, a- kik megfigyelték, hogy 1384-ben 7.700 holdon, s most pedig csak 1 500 holdon termelnek dohányt. Azonban most nem 3—4, hanem 12 mázsa terem egy holdon. Számos termelőszövetkezet, köztük a nagyszénási Lenin tavaly 16 mázsát termelt s Frák András dohánytermesztési brigádvezető szerint az idén átlag 17 mázsa Ígérkezik a 45 holdról. Mezei István újkígyósi 10 holdas dolgozó paraszt is — aki 35 éve foglalkozik dohánytermeléssel — 16 mázsa körüli átlagtermést ért el tavaly. No, de nemcsak a termésátlagokat latolgatták a jubileumon, hanem kitüntették, oklevéllel és pénzzel jutalmazták a legjobb termelőket és a beváltó legszorgalmasabb dolgozóit is. Negyvenötén kaptak oklevelet s a beváltó dolgozói között 8 500 forintot osztott ki az üzem vezetősége jutalomként. Az-.,ünnepi, és üdvözlő beszédek után a pincéreké volt a szó, illet- ■W a; tett: több mint 300 adag paprikást tálaltak fel az ünneplőknek. Még vacsora közben megkezdte műsorát a híres Balassi táncegyüttes. A tisztára meszelt 91 éves raktár még talán soha nem öltözött ilyen díszbe, s még sohasem töltött itt ennyi ember egy éjszakát dallal, tánccal, jókedvvel. A poharazgatás köa- ben sok gondolat és tapasztalat cserélődött ki. miatt. Jólesik hallani, hogy ilyen lelkiismeretes munkások dolgoznak Hidasiháton. De örömmel hallottuk Kiss Imre munkacsapatveaető következő szavait is: — Huszonnégyen szerződtünk ide Békésszentandrásról Azelőtt hat évig Örménykúton dolgoztunk, de amióta itt „főnö- kösködik" Niesovics elvtárs, fő- agronó. us, azóta ide járunk dolgozni. Nagyon szeretjük őt Megköveteli & pontosságot, csakis jó minőségű munkát vés® át, de oFél év alatt 158.380 tojást vásárolt tel a mezőhegyes ftnlffi m stun Pivnufitiioiat !UI0SOyf^dS£UTClRülüi A mezőhegyesi földmű vessző vetkezet az elmúlt télév alatt 158 388 darab tojást és 20,7« mázsa baromfit vásárolt fel a termelőktől. A második félévben sokkal több tojásra és baromfira számítanak, mivel Mezőhegyesen Is nagyon fellendült a haroofite- ■yésztés. Ezt bizonyítja az Is, hogy 12 ez%r naposcsibét osztott ki az egyéni termelőknek és a háztar- •ísbeH asszonyoknak. Nagyszerűen összekombinálták : a jót a hasznossal ezek az embe- ! rak. Munkájukon látszik a gon- • dosság, és főleg ami a jó kereskedő ! embert jellemzi: az előzékenység. • Az előzékenység mellett; még a • tisztaságra is nagy gondot fordíta- ; nak. A gabonafelvásárlás idősza- • kára fertőtlenítették és kimeszel- ■ ték az egész magtárt. A takarító : asszonyok éppen a földszint meny- : nyezetét meszelték, amikor ott : jártunk. j ■ A gabona minőségéről érdeklőd- ■ tűnik. Kísérőnk felderült. — Régen volt ilyen jóminőségű J búzánk, mint az idén. A hektóii- i teT súly még a kombájnnal aratott • búzánál is 80-on Mül van. (Eve- ■ ken át a búza hektoliter súlya 75 j —78 kiló között volt.) ; — Honnan szállítanak ide leg- : több gabonát? — A Hidaslháts Állami Gazda- • ságfoól eddig 40 vagonnal adtak át. ■ A környék állami gazdaságai, • szövetkezetei szintén szívesen hoz- • zák ide terményeiket. Reggel is 14 ; vontató állt itt az épület körül. A- ; lig győztük az átvételt. Délután 4 órakor, amikor a rak- : táros elkészítette a napi forgalom- j ról szóló jelentését, majdnem 900 : mázsa búza átvételénél adott hírt : a Békés megyei Tenmémyforgalmi Vállalatnak. — De ez még nem a csúcs — * mondja — Az majd 8—10 nap ■ múlva következik, amikor nem- • Ma már tudnak építkezni^ -van hozzá erefük A kamut! tsz-ekré! mindig az a hír járta: „Könnyű nekik, jó talajuk van.” Néhány évvel ezelőtt Endrődön és Füzesgyarmaton is mondták ezt. Mióta rájöttek, hogy összefogással nemcsak a gazdálkodást, hanem a földet is meg lehet javítani. Persze, nekik sem volt olyan könnyű, mint ahogyan ezt a távoliéi szemlélődök hitték. A jó föld is csak úgy terem, ha jól művelik, ha trágyázzák. Trágya pedig csak úgy van elegendő, ha sok az állatállomány. A sok állatnak viszont istállók kellenek. Nos, a kamuti Rákóczi Tsz —' amelynek egyesek szerint „könnyű”, még csak most ért oda, hogy megfelelő gazdasági épületeket építsen. De most aztán — az egyik tag, Bereczki László szavaival élve — jól „belemarkoltak” az építkezésbe. Van is bőven, meg aztán sürgeti őket a belterjes gazdálkodósra va- -ló áttérés is. A belterjességet pedig nem lehet elképzelni nagyszámú állatállomány nélkül. Szóval, építkeznek. Az új, 70 férőhelyes növen- dékmarha-istóllót, a- melyhez áprilisban láttak hozzá, már vakolják. Közben le kellett bontaniuk egy 1953-ban épült, 50 férőhelyes istálló tetejét. Azért, mert valami „okos” tervező a cserép alatt nádpallóval és polyvával bélelte a tetőt. A tsz-ben megoldódik egy nagyon égető probléma is az idén: a különböző munkagépek tárolása. Elkészült egy 30x6 méteres csővázas szin alapja. Mikor ott jártunk, egy váz már fel volt állítva, s felállítják hamarosan a többit is. A Rákóczi Tsz vetőgépeit, kocsijait, ekéit és boronáit nem veri már az őszi eső, és nem lepi be a hó. Épül egy 36x6 méteres, 6 szakaszos do- hánypajta is. A növendékmarha-is- tállóra hitelt vettek fel. Az 50 férőhelyes istálló átépítésére 120 000 Ft állami támogatást kaptak. A színt és a pajtát saját erőből építik. Saját erőből vásároltak 70 000 forint értékű különböző kisgépet is az idén. Többek között egy 24 kalapácsos, villanymotor- meghajtású darálót, a- mit úgy épitettek be, hogy a daráló kezelőjének nem keli vállon cipelni a tele zsákokat Vásároltak egy kompresszort is, hogy a ze- torvezetőknek ne kelljen „nyögni” a gumikerekek felfúj tatásánál; Két vúiiordó lajtot is vettek a dohányos brigádnak. Érdemes volt megkímélni a brigád tagjait a vízcipeléstől, mert most — a „fináncok” szerint — nincs másik olyan szép dohánytábla a megyében, mint a Rákóczi Tsz-é. Nemcsak a zetorosok és a dohányosok munkája vált könnyebbé az i- dén, hanem egyre köny- nyebb minden tagé, mert a tsz gyors ütemben gépesíti, villamosítja azokat a munkafolyamatokat, amit pillanatnyilag lehet, többek között a szeeskázást és a répavágást is. Nem üres frázis az, hogy a nagyüzemi gazdálkodás leveszi a dolgozó parasztság válláról a fizikai munka nehéz terhét. Ha e- zenkívül semmi más e- lőnye nem volna a nagyüzemi gazdálkodásnak, akkor is érdemesebb azt választani. De emellett még számos olyan előny van, amit most már nemcsak szóban, hanem belépésével is elismer mind több dolgozó paraszt, nemcsak Kamuion, hanem szerte a megyében. K. I.
