Békés Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-02 / 154. szám
It»*. július 2., szerda BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Aratás után közvetlen Miért utolsó már hónapok óta szántsuk fel a tarlót a Békési Gépállomás 1/ A gabonafélék talaja az aratás befejezéséig viszonylag laza, nyirkos, porhanyós. Az aratás után hirtelen száradásnak indul és 8—4 nap alatt szinte kősziklává s tarád ki, a föld megrepedezik. Ezt a kiszáradást kizárólag csak a tarló közvetlen aratás utáni felszántásával akadályozhatjuk meg. A tarlóhántás előnyei ebben a« évben különösen megmutatkoznak. Ott, ahol az elmúlt évben elvégezték a tarlóhántást és utána újra kalászost vetettek, az Idei kedvezőtlen időjárás ellenére Is holtanként 3—4 mázsa gabonával többet ad, mint ott, ahol ezt elmulasztották. Ugyanez a helyzet s kapásoknál, kukoricánál, répánál is. A sokéves és az ez évi tapasztalat is figyelmeztet mindnyájunkat, hogy a holdanként! 50— 00 forintos ráfordítás busásan megtérj a következő évben. A jó tarlóhántás terméstfokozó hatása felér egy trágyázással. A talaj felső rétegében levő baktériumok életfeltételei kedvezőbbé válnak, ez által termésfokozó hatása Is megnövekedik. A tarlóhántás jelentőségét 1. A talajba kerülő vizet megőrzi. Ez most különösen jelentős, hisz a júniusi hónap után ebben a hónapban is várható a szárazság. A tarló hántásával két-három ceníwné- teres apró morzsás takarót készítünk. ami meggátolja a víz kipárolgását. 2. A másik fontos jelentősége a kártevő rovarok és a gyomok irtása. A gyomok elleni harcot már a t arlóitántasrsal kezdjük meg, s ha az u- gar kigyomosodott, újra kell tárcsázni, vagy fogasolni. 3. Legfontcsabb előfeltétele a talaj előkészítésének. A négy tényezővel magyarázhatjuk: tarlóhántás után kevesebb munkával jobb, kiváló magágyat lehet készíteni. A. A talaj táplálóanyag gazdálkodását is elősegítjük. Vannak helyek, ahol holdtn- •nt 40—50 kilogramm péti- sót szórnak ki tarlóra és ezt szántják alá. Ez nagyon jó módszer, mert a péti só nagyobb mennyiségű tápanyagot biztosít a baktériumok ré- saére és azok nagyobb élet- tevékenységet fejtenek ki » dúsabb lesz a talaj tápértékben. Ez a négy főtényező « legfontosabb, melyek elmulasztásával saját magunknak okozunk kárt. Hogy mivel végezzük a tarlóhántást, azt minden gazda saját maga válassza 'még, de akármivel végezzük is a talajt művelő eszköz után feltétlen használjunk fogast és szükség szerint hengert is, A tarlóhántás főeszköze a tárcsa. A tárcsázást a gépállomás olcsón végzi el az egyénileg gazdálkodó parasztoknak is. Előnye az e- kével történő hántással szemben, hogy gyorsabb és kisebb a talaj vízvesztesége. Megyénkben mindenütt megkezdték már az aratást, s a termelőszövetkezetek vezetői, a községi tanács vezetői, a szakigazgatási ■tervek tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy ne maradjon «.•gyetlen tarló sem szántatlan. Amennyiben időben és helyesen végezzük el az aratás utáni legfontosabb talajmunkát, annak hasznát maga a termelőszövetkezet, vagy az egyénileg dolgozó paraszt látja. de hasznot jelent népgazdaságunknak is. nem volt nagyobb baja a tanulóotthonban, meg is dicsérték néhányszor. Majd meglátják itt is, nem talpnyaló ő. Nézzék meg majd ezt a tengelyt. Milliméter- nyi pontosságú ezen minden. Nem fog ő ezért szégyenkezni, de másért sem. De nem ám! A brigádvezetö néhányszor o- dament hozzá, nézegette az esz- tergálást. — Csak így tovább — jegyezte meg, amikor már vagy harmadszor megnézte. Sanyi feldúlt lelkét ezek a •zavak nem enyhítették meg. Amikor hazament, úgy bevágta a kamrába biciklijét, hogy minden csörgött rajta. Darvasné Ijedten szaladt ki a konyhából: — Nincs tán valami baj? — nézett Sanyira. —Mi volna — vetette oda kurtán Sanyi. Darvasné nem nyugodott, látta Sanyin, hogy valami nincs rendben. — Nem kell azért szomorkodnl, ha az első nap nem megy minden jól — simogatta meg Sanyi fejét. — Nem ment rosszul — húzódott el Sanyi. — Akkor meg mi bánt? — Mi bánt? Az, hogy hat óra *em volt, már ott voltam. A Ve- szelka, az a vöröshajú fickó meg csúfolódott A többiek nevettek rajtam. — Mindenki ceak nem nevetett? — A brigádvezető nem... De akkor sem megyek többet ilyen korán! — s a sapkáját a székre vágta. — Ejnye, ejnye, kicsi fiam... Édesanyád nem akar rosszat. Ha csúfolódott, akkor nem a- karhat jót... Neki sem tetszene, ha késve kapná a fizetését. De nem is szólhatna ó azért, ha késve jön a műhelybe. Olyan az effajta ember, mint a rossz hívő. Az is akkor imádkozik, ha mások látják. Sanyi most sem nyugodott. Tépték belsejét a vöröshajú szavai. Anyja hangját is, mintha messziről hallotta volna. Almában is a vöröshajú csúfon- dároe arcát látta. Reggel meg morgott. dünnyögött, amikor az anyja költögette. Mintha li- dérc szállta' volna meg, fejére húzta a takarót és morogta, hogy ráér még. — Idd meg ,ezt a kis teát —* nyújtotta neki a bögrét az anyja és óvatosan lefejtette fejéről a takarót.! Sanyi dürmyögve itta meg a teát, azután elbiciklizett a műhelybe. Veszelka, a vöröshajú most is késett. Sanyi a gépre hajolt, ne is lássa csúfon- dáros arcát,. Aztán emelte fel csak a fejét, amikor észrevette, hogy már ott áll a gép mellett: Veszelka most csak vigyorgott. Rossz a föld? Az időjárás az o- ka? Vagy talán más okok marasztalják a tervteljesítésben? Igen, rossz a föld. A gépállomás területének 80 százaléka harmad- osztályú. Megmunkálása sok munkát, időt igényel. Az időjárás? Igen, az is oka. A tavaszi esőzések által átázott földön nem tudtak úgy és annyi talajmunkát végezni, ahogy és a- mennyit akartak, terveztek. De vajon a gépállomások versenyében a 21. helyen lévő gépállomás szinte példátlan lemaradásának o- I ka csupán a földben és az időjárásban keresendő? Nein! Más is és ez a más a gépállomáson az emberekben, a vezetőkben volt. Volt azért, mert okulva a feltárt hibákból, ma már eredményesebben dolgoznak, s minden remény megvan arra, hogy lemaradásukat ledolgozzák és év végére a 21. helyről előbbre kerüljenek. Hiba lenne azonban az is, ha azt állítanánk, hogy ma már minden rendben van. Nem így van! Van még mit megváltoztatni bőven. De vegyük sorjába, hogy is történt ? A hibák gyökerei az 1956-os ellenforradalomig nyúlnak vissza. A gépállomás akkori vezetői közül többen az őket megillető helyen vannak. Azóta új vezetők jöttek, akik részben tapasztalatlanságuk, részben pedig határozatlanságuk révén még máig sem tudták az embereket az őket érintő kérdésekben aktívakká tenni. Az elmúlt év tavaszán a jelenlegi igazgató, Bakos elvtárs került a gépállomás élére. A sok tennivaló, az előtte ismeretlen körülmények okozta nehézségek próbára tették őt is, de sikerült úrrá lenni a nehézségeken és év végére már komoly eredmény született. Sajnos az e- redmények ellenére voltak emberek, akik nem értették meg az idők szavát. Ez az oka annak, hogy a gépállomás a június 20-i értékeléskor még a 60 százalékos tervteljesatést sem érte el. Ehhez azonban még számos más tényező is járult. A legfontosabbak: a helytelen munkaszervezés, a hiányos ellenőrzés. A munkák megszervezésénél a volt főmezőgazdász, Prousz István, mit sem törődött. A dolgozókkal szembeni viselkedése, magatartása inkább hasonlított a múltbeli fóintéző modorához, mintsem egy szocialista szektor főmezögazdászához. „Vagy végrehajtja az utasításomat, vagy kirúgom" Ez volt a legkedvesebb hozzánk szólása — emlékeznek vissza a munkások. Végre tizenegyhónapos huza-vona után, alig egy hónapja elbocsátották. Ennél a kérdésnél hibául kell megemlíteni, hogy a Gépállomások Megyei Igazgatósága csak tize négy hónapos kivizsgálás után távolította el. Prousz tudta, hogy ő előbb-utóbb elmegy, illetve elbocsátják, s ezért nem Is törődött semmivel. Ha még ez-1 év januárjában pontot tettek volna az ügy végére, nem történhetett volna meg, hogy a lánctalpas traktorokat épp akkor javítják, amikor éppen dolgozni kellett volna velük, mivel más e- rügép nem tudott a lágy földön talajmunkát végezni. Ha nem is tudatos ellenséges tevékenységet végzett Prousz — bár ez is feltételezhető — bűnös semmittevésével nagy kárt okozott, s hogy ezt megtehette, ehhez hozzájárult a Gépállomások Megyei Igazgatóságának csaknem egy évig tartó maradjon, ne maradjon feletti vitája. Ezt a hibát súlyosbítja az is, hogy éppen arra az időre esett Prousz ügyének intézése, amikor legnagyobb ‘szükség lMf i,1o!fit."l'gv jó mezőgazdász szaktudására, irányítására. Az ellenőrzéseknél mutatkozó hiányosságok miatt a munkák többsége, az irányítás, ellenőrzés, munkaszervezés, a termelőszövetkezetek látogatása egy emberre, az igazgatóra hárult, ezt a munkát természetesen elvégezni nem tudta, de ennek ellenére az igazgató nem kérte a segítséget sem a párt- titkártól, sem az idős szakmunkáSanyi úgy érezte, mintha mon- akarta venni először a munka- daná: no te máié, most is ko- 'ruháját, rabban jöttél? De hirtelen az is jobban a gépre hajolt, a brigádvezető állt meg mellette. Sanyi úgy látta, ahogy íélszem- mel odasandított, hogy valamit a kezében tart és mutatja a vöröshajúnak. Ezen a napon Veszelka egy szót sem szólt Sanyiihoz. Otthon mondta is az anyjának, hogy csak a szemét mereszti rá, mintha valami bajt okozott volna neki. Sokáig aludni sem tudott, hogy azért a negyedóráért most már haragszanak is rá. És napokig, hetekig ilyen gondolatok kínozták. Reggelenként mindig morgott, dünnyögöit, amikor az édesanyja költötte. Egyik reggel már a teát sem itta meg, szótlanul ment el otthonról. E- lőző napon Veszelka a műszak után az utcán hozzácsatlakozott és őt okolta, hogy a brigádvezető minden nap korholja. Az órát nézi, amikor bemegy, és azt mondja neki, hogy lám a Darvasi Sanyi egész fiatal még, mégis időben a műhelyben van; őneki meg már benőtt a fejelá- gya, 28 éves és mégis késik. Ezen a reggelen is, amikor Veszelka bement, a brigádvezető az órájára nézett. Magához hívta vaiamennyiöket. Veszelka át —» Ráér még szaktárs — szólt a brigádvezető. Veszelka odasomfordált. — Szaktáms, maga ma nem dolgozik. Pihenje ki magát. Egyszer lakodalom, máskor bál. Hát- jó. Lakodalom is vám, bál is van. De nem minden nap. Próbáljon holnap időben jönni. Igaz, Darvas szaktárs? — nézett a brigádvezető Sanyira. Sanyi jobbra-balra nézett, nem tudott mit mondani. A reggelenként ágyához vitt tea izét érezte szájában. Majd a távozó Veszelka hátába bámult, akinek úgy lógott a válla, mintha letaglózták volna. Hirtelen a brigádvezetőhöz fordult. — Veszelka szaktárs mai késését műszak után pótolom. Biz'os nem késik holnap. Veszelka megfordult, kérdőn nézett a brigádvezetőre, az meg hol rá. hol Sanyira. — Maradjon. De Darvas néni nem költi fel reggel. — Majd felköltöm én — elevenedett meg Sanyi: i— Fel tudok én időben kelni — nyelt egyet Veszelka s keze- fejével izzadtságcsöppeket törült le homlokáról.* Cserei Pál soktól. Egyedül akart minden! megoldani. A gépállomás gépparkjának tavaszi szemléje sem sikerült Az aratásra, cséplésre való felkészülés nem megfelelő. A vezetőség azt jelentette a Megyei Igazgatóságnak, hogy június 5-re készen vannak a gépek javításával. Nem így történt. A műszaki rész- ■ leg szakmunkásai, s köztük Var- • ga András bácsi ugyan nemegyszer megmondta, hogy nem tudnak elkészülni, ennek ellenére a’ gépállomás vezetősége ezt nem jelentette. A kapkodás, a szervezetlenség volt jellemzője a szemlére való felkészülésnek. Varga András gépszerelő, aki már 33 éve dolgozik szakmájában, ötféle javítási munkát végzett. Az egyiket még be sem fejezte, már is küldték a másikhoz, oda, ahol éppen lemaradás volt. Minden tőle telhetőt megtett, de a gépállomás igazgatója a szemlén tapasztalt hiányosságok miatt mégis írásbeli megrovásban részesítette. Pedig sem idő, sem kellő mennyiségű anyag nem volt biztosítva a javításokhoz, amiért nem Varga András a felelős. A hibák feltárása után .az igazgató, a párttitkárral még ázom is vitatkozik, hogy a felsoroltak hibák-e vagy sem. A párttitkár, Salamon elvtárs kordeskodik, hogy hiba van a szervezésben, az irá-: nyitásban, hiba, hogy magát a pár.titkárt csak másodlagos emberként kezelik, s a tervezésbe, vagy másirányú fontos munkák megkezdése előtti tanácskozásra nem ,vonják be. Az egymáskö^ti viták közben a hibákat hibák követól* és tornyosodnak a bajok.. S vajon mit tesznek a kommunisták ezek megakadályozásáért ? A lemaradás okainak megszűntetéséért? Hallgatnak. Igen, hallgatnak. Egymásközt mégcsak beszélgetnek, vitatkoznak, de amikor illetékes helyen taggyűlésen, vagy szakszervezeti ülésen kellene elmondani és követelni a tűrhetetlen állapot megváltoztatását, egyszerűen nem beszélnek, nem mernek beszélni. Igaz, a pártszervezet sem tűzte még napirendre ennek megtárgyalását. Hiányzik a pártegység, melynek előidézője, hogy maguk a párttagok is részesei a fegyelmezetlenségnek, s a taggyűlésekre sem járnak el rendszeresen. A pártszervezet kezdeményezései kizárólag a párttitkárra korlátozódnak, aki viszont egy személyben nem tudja összefogni a kommunistákat. A tavaszai választott üzemi tanács sem tölti be feladatát. A termeléssel, a dolgozók ügyes-bajos dolgaival egyáltalán nem foglalkozik. Még számtalan más hiba felsorakoztatásával lehetne okolni, magyarázni a Békési Gépállomás lemaradását. Sürgős feladat ezeknek a hibáknak orvoslása, mely munkában oroszlánrészt kell vállalnia a pártszervezetnek, a kommunistáknak. A gépállomás vezetősége vonja be a vezetésbe a párttitkárt, egy-egy fontos ügy döntése előtt beszélje meg azt az idős szakmunkásokkal, de a gépállomás valamennyi dolgozójával is. Szüntessék meg az azon való vitatkozást, hogy a felsoroltak hibák-e, vagy sem és azok helyett inkább közös nevezőre jutva lépjenek előbbre és az elkövetkező munkák folyamán zárkózzanak fel a megye többi gépállomásaihoz. Máj» ár József
