Békés Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-08 / 159. szám

ISS*. {Alias *.. kwMí BÉKÉS MEGYÉI NÉPÜJSAG 5 Rideg Sándor Békésben Rideg Sándor író és felesége két estén át volt megyénk vendége, s beszélgetett olvasóival, - regény­alakjaival. Mert regényalakjai, az emberek ültek a medgyesegyházi teremben szombaton este, de va­sárnap délután, az eleki művelő­dési otthon klubszobájában is. A medgyesegyházi fogadtatás szám­szerűen is sikerült, Rideg Sándor lebilincselő szavai a hosszúra nyúlt estét is észrevétlenné tette, Sorokban Vasárnap Budapesten rendezték meg a III. országos bányász kul­turális seregszemlét, amelyen a legjobb bányász művészeti csopor­tokban mintegy hatszáz színjátszó, népi táncos, valamint ének- és zenekari tag tett tanúságot felké­szültségéről. ■ ■ -o­Az Anyák Állandó Nemzetközi Bizottsága néhány héttel ezelőtt békekaravánt indított Európába. Az autóbusszal utazó asszonykül­döttség számos európai ország nő- ervezetét látogatja meg. Jelenleg Bulgáriában tartózkodnak, a na­pokban levél érkezett az Országos Nőtanácshoz, amelyben jelzi, hogy a békekaraván néhány nap múlva Magyarországra érkezik.-o­Videkí színházainkban folya­matosan kicserélik, felújítják az élavult világítási felszereléseket. A legmodernebb technikai meg­oldásokat alkalmazzák a miskol­ci színházban. Forgószínpadot szerelnek fel és színváltozato- sabb, szabályozható világítási be­rendezést építenek. Korszerűsí­tik a nyíregyházi színház színpa- nak világítási technikáját is. A várpalotai színház, illetve műve* tődési ház peremvilágítását új­szerűén oldják meg. Olt a ad A NÉPÚJSÁGOT a forró sikert, írót, közönséget egyaránt kárpótolt a korábbi zök­kenőkért. Mint ahogy nincs eszme embe­rek nélkül, úgy irodalom sincs kö­zönség nélkül, s fni annak lehet­tünk szemtanúi rövid idő alatt im­már másodízben, hogyan él és megy előre az irodalom, hogyan merít erőt az író és olvasó egy­aránt a találkozás élményéből. Már Medgyesegyházán is, de másnap Eleken különösképpen klnyilvánult, hogy mekkora vará­zsa van a személyes találkozásnak. Nem arra gondolok csak, hogy minden Rideg-könyv eltűnt a könyvárus asztaláról, mintha csak elfújták volna, hanem arra is, hogy ezután az olvasó előtt egybe­olvad Rideg Sándor szava és hang­ja, s ha a Csongrádi kun királyt előveszi majd a későbbiek folya­mán, a könyv beszélni fog neki. Rideg Sándor élő hangja mondja el majd Rideg Sándor szavait. S itt, az ilyen tapintható közelség­ben nagyszerű gondolatok és ter­mékeny indítások születnek legin­kább. Az elhangzott kérdés a szocialis­ta realizmusról — bármennyire nem fedte a skatulyaértelmezést, vagy a tudományos megfogalma­zást ■— nem volt véletlen. A szo­cialista realizmus egyik kimagasló élő magyar képviselője hiteles szavakkal, ihlettea beszélt író és olvasó legféltettebb közös kincsé­ről. Az olvasó kérdésében félelem csengett: nem nyomják-e el a gyomok ezt a féltve őrzött, lassan növekvő, új magyar virágot. Rideg Sándor nyugodt optimizmusa a- zonban megnyugtatott: az egyet­len helyes út irodalmunkban d szocialista realizmus útja. Realiz­mus nélkül ma már egyáltalán nem lehet írni, szocialista realize musunk pedig a szocialista világ­ban természetszerű. Mátay Gábor Magyarország résstvesz az ausztriai nemzetközi textilvásáron A nyugatausztriai Dombi mben augusztus 1-től 10-ig tartják meg a hagyományos nemzetközi textil­áru mintavásárt. A Magyar Nép- köztársaság külkereskedelmi vál­lalatai az idén textilipari gépeket állítanak ki Dombirnben. Magyar műszeripari kiállítás nyílt Leningráian Szombaton magyar műszeripari kiállítás nyílt Leningrádban. A több, mint 150 kiállítási tárgy kö­zött főképp elektronikus és villa­mos mérőműszerek, különböző la­boratóriumi berendezések és ké­szülékek szerepelnek. 103 éves születésnapjára készül B. Nagy Lajos szeghalmi lakos (Tudósítónktól.) A szeghalmi szociális otthon egyik lakója B. Nagy Lajos, aki 1355 év szeptember 16-án Szeg­halom községben született, nagyban készül a 103 éves év­fordulójának megünneplésére. Kérésünkre elmondotta, hogy nagyon jól érzi magát és jó e- gészségnek örvend. Legnagyobb öröme még az, amikor minden reggel a szociális otthon kapujá­ból végig nézi a tehenek kihaj­tását a legelőre, tekintve, hogy a .községnek. 32 áfifito voit tehén- pásztora. ~ A születésnapi ünnepségére a még élő összes hozzátartozóját szeretné összehívni, hogy együtt ünnepelnének az ükonokákkal. Köszönjük a MÄV figyelmességét A közelmúltban lBUSZ-von attal utaztunk mi békésiek Lil­lafüredre. Körülbelül 140-en voltunk fiatalok-öregek vegyese«, mindannyian egyszerű paraszti dolgozók vagy azok gyermekei, o- 1 van oh, akik most jártunk először hazánknak eme gyönyörű tá­ján. Sajnos az idő nem viselkedett rendesen, mert esett, de annál figyelmesebb volt a MÁV békési áHotnásfőnöksége, mert kiküld­te elénk Mnronyra késő este a helyi szerelvényt és így, mi dol­gozók, még munkakezdés előtt odahaza pihenhettük ki a Mis­kolciéi hazáig tartó hosszú utazást, Köszönjük, hogy gondoltak ránk, monkásemberekre. N. I — Békés SZERZŐK ÉS KÖNYVEK------ ■— ír ——— ...amit leírok, szinte mind megtörtént... Szendrei József: Lesz még gyümölcs a fán 1956. novemberének közepén el­indultam Budapestről. A nagy kí­váncsiság hajtott, hogy mi történi falun. Először szülőfalum lakóival beszélgettem. Sok érdekes dolgot meséltek, de regényírásra akkor még nem gondoltam. 1957 márci­usáig mindig utaztam, bejártam az egész országot, de legtöbb időt a Nyírségben töltöttem. Ott mond­ták el nekem, hogy az egyik nyír­ségi faluban a kulákok — a vissza­tért földesúr biztatására — kiirtot­tak egy szövetkezeti gyümölcsöst. Ekkor kezdtem gondolkozni a re­gényről. Rengeteg élményanyagom volt, s így nagyon nehezen tudtam kialakítani az egységes témát. Hi­szen amit a regényben leírok, szin­te mind megtörtént, de nem egy helyen. Ki kellett tehát válogat­nom a legjellemzőbb történeteket és alakokat, hogy azt egy helyre — egy költött nevű faluba — mint összefüggő, egységes tárnát sűrít­sem. Ugyanakkor én nemcsak el­lenforradalmi történetet akartam megírni, hanem arra törekedtem, hogy az aktualitáson túl paraszt­regényt írjak, vagyis egy nagyon nehéz időszakban ábrázoljam egy magyar falu — azon belül egy jó termelőszövetkezet — életét. Ügy érzem, ez sikerült. Regényem pa­Szendrei József rasztregény, — s ugyanakkor ak­tuális is. Külön érdekessége —» gondolom —, hogy egyik fontos szereplője, a kilencven holdas ku- lák, — pozitív figura. Ezzel én nem a kulákságot akarom felmen­teni a bűnei alól, csak azt muta­tom be, hogy a kulákok között is vannak becsületes és rendes em­berek. Kevesen, de vannak. Regényem június első napjaiban megjelent, s most nagyon izgu­lok, mert ez az első nagyobb lé­legzetű munkám. Eddig csak ri­portkönyveim, novelláim és verse­im jelentek meg. Ha az ember álmos, fáradt és beteg, rossz színben látja a világot. Már pedig a Csabától Sopronig tartó 12 órás úttól még az egészséges ember is kimerül, hát még az, akit gyógyulni küldtek az Állami Gyógyintézetbe. Mégis, mikor az autóbusz be­kanyarodik a szanatóri­umba, jó érzés önti el a társaságot. A tölgyerdő­től övezett parkban, kí- vül-belül gyönyörű épü­let lesz otthonunk pár hétre. Pirosszőnyeges, már­ványfalú hall, csipkefüg- gönyös foteles társalgók, tenyérnyi zöld-arany esz­presszó, 2—3 ágyas er­Soproni levél kélyes szobák, szinte nyaralónak érzi magát az ember. Csak a szigorú házi­repd, a kötelező pihe­nők, gyógyszerek, vizs­gálatok juttatják e- szünkbe, hogy gyógyulni vágyó betegek vagyunk. Kik ezek az emberek és honnan, merről jöttek? Egy fiatal mérnök Győr­ből, segédmunkás Szol­nokról, idősebb orvosnő Pestről, postáslány Nyíregyházáról, egy vé­konyka, tájszólással be­szélő asszony Komlóról, az ország minden tája és foglalkozása képviselve van Itt. De egyek va­gyunk abban, hogy be­tegek vagyunk, s hogy államunk kezeltet mind­annyiunkat. Nyugágyban pihenve gyönyörködöm a zöld-bársony hegyek­ben, a kék-selyem ég­ben, és akaratlanul ki­hallgatom a beszélgeté­seket. Kinek mi a baja, milyen kezelést kap, ez az elsőrendű téma. A második az elégedetlen­kedők csoportja, akad ez is elég. „Unalmas” itt, nincs színes italbolt, tánc, szabad kimenő. Otthon másképpen főz­nek stb. Miközben hallgatom gyors, hozzávetőleges számvetést csinálok, mi­be kerülne egy három-* hetes szanatóriumi keze­lés, „maszek” alapon. Lássuk hát: 2 ágyas szo­ba, napi ötszörös étkezés á 80 forint = 1680 fo­rint. Mindennapos orvo­si vizit á 20 forint = 420 forint. EKG-, vér- és e- gyéb vizsgálatok 200 fo­rint. Vasúti költség gyorsvonaton 400 forint, összesen 2700 forint. Ve­gyük még hozzá a táp- I pénzt, amit erre az időre - kifizetnek, könnyen ki­jön a 4000 forint. Mind­ezt megkapja nemcsak ; a dolgozó, de a hozzá­tartozója U. Illő-e hát panaszkod­ni, apró vélt kényelmet­lenségek miatt, megbon­tani a rendet, kiszökni a városba és onnan része­gen visszatérni? Nem hogy nem illő, de egye­nesen hálátlanság. Ne­künk itt most más dol­gunk nincs, mint bene­vezni a hízókúra-ver­senybe. Mert ilyen is van, és aki 100 százalé­kig teljesíti a normát és legalább 5 kilót felsze­dett, távozása napján egy szép, nagy tortát kap jutalmul. Huszár Istvánná Állami Gyógyintézet Sopron, Művészregény? Kalandregény...? Murányi-Kovács Endre: A firenzei varázsló ~------- I ÍAtftserr» s zépségű leányzókká varázsolta át. Ez a varázsló művészetével, — a való világot s a lélek mélyét e- gyeden fatábla felületén megcsil­lanó festménnyel, de egész egyé­niségével, erejével, szépségével, tudományos találékonyságával,, sőt énekével bűvölte el kortársait. Leonardo da Vinci, az ifjú Leo­nardo e regény hőse. Az ő útját írtam meg a Firenze környéki he­gyektől a milánói hercegi palotáig, a világhír előszobájáig, — a nagy alkotások hajnaláig. Megkí­séreltem ábrázolni, hogy mennyi­re egy gyökerűek az új, nagy mű­vészetet teremtő indulatok és az, olyan emberiség, mely nem ret­ten vissza veszélyeiktől, sem a va­lóságos, sem a lelki kalandoktól. Művészregény? Kalandregény? Mindkettő — egy véres és indula­tokkal fűtött korban. Lényegében egy merész gyermek, szenvedé­lyes ifjú, zseniális fiatal férfi úti­rajza, melyet az évszázadok távol­ságából is beragyog a jobb, az igazabb felé törekvő emtoeT napja. És a szépség. Murányi Kovács Endre Amint Firenze szűk utcáiban, Milánó sikátoraiban, a ferdetor- nyú Pisa ódon házai mentén sur­ranva követjük e regény hősét — különös műhelyekbe jutunk és még a teremtés titkainak világába is betekintünk. Holott „A firenzei varázsló” nem valamelyik legen­dás bübájosmester, aki vasból a- ranyat, kavicsból drágakövet állí­tott elő, vagy az Arnóban fürdő gyermekeket madarakká, a néma halakat meg csodálatos énekú • Várnai Zseni: így égtem, énekeltem Csaknem ötven év költői termé­sének legjavát foglalja magába e két kötet. Közel ötrven éve, hogy Várnai Zseni költői pályáján elin­dult, miközben végigszenvedte az első világháborút, a háború utáni iszonyatos spanyoljárványt, amely legkedvesebb gyermekét vitte el, ott volt a proletárdiktatúra májusi nagy seregszemléjén, végigélte a forradalom bukása utáni éveket, a nehéz munkanélküli esztendő­ket, bujkálva végigrettegte a má­sodik világháború legnehezebb hónapjait, Budapest ostromát, hogy hitvallást tegyen a felsza­badulás utáni esztendőkről. Várnai Zseni, a küzdelmes női sors költője;

Next

/
Thumbnails
Contents