Békés Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-31 / 179. szám

1958. július 31., csütörtök BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A Mezőgyáni Gépállomás körzetében is érlelődik a szövetkezés gondolata A Mezőgyáni Gépállomásról — magunk között legyen mondva — nem sok jót hallottunk a múlt-« ban. Terveit sohasem teljesítette, mindig az utolsók között kullogott és bizony még tavaly is sereghaj­tója volt a megye gépállomásai­nak. Annál meglepőbb, hogy most a versenyben: harmadik. Pedig tavaszi terve a múlt évi 4820 nov- málhold helyett 6600-ra emelke­dett, De még ezt is 123 százalékra teljesítette, s a nyári terv végre­hajtásában hasonlóképpen jól áll­nak. Most kezd tehát olyanná lenni a Mezőgyáni Gépállomás, hogy betöltse azt a szerepet, melyért ál­talában létrehozták a gépállomá­sokat. Ha tudniillik egy gépállo­más maradéktalanul teljesíti a tervét — mivel elsősorban a ter­melőszövetkezetek földjeit műveli —, ezzel a termelőszövetkezetek szilárdítását segíti elő. Ez azonban csak egyik oldala hivatásának. A gépállomásokat azért hozta létre államunk, hogy a meglévő tsz-ek szilárdítása mellett közreműköd­jenek új termelőszövetkezetek, vagy alacsonyabb típusú szövet­kezések kialakításában, a mező- gazdaság szocialista átszervezésé­ben. És ezt a fő feladatot értik meg a mezögyániak, amikor a tervtel­jesítés politikai oldalaként gépál­lomásukat politikai erőddé teszik a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztéséért folyó munkában. Amikor Kiss Lajos igazgató elvtárssial beszélgettünk, ő határo­zottan tiltakozott az ellen, hogy gépállomásuk ebbeli tevékenysé­gét úgy állítsuk be, mintha kör­zetükben rajtuk kívül nem fára­dozna senki a termelőszövetkezet fejlesztéséért. — Ugyanilyen lelkiismeretesen végzik ezt a munkát a helyi ta­nácsok, tömegszervezetek is, a párt irányítása mellett — mondot­ta. Gajda András elvtárs, a gépál­lomás párt-titkára beszéli, hogy június közepén a kommunisták Bállá Andrásnak, a Szarvasi Ar­borétum vezetőjének az az elgon­dolása, hogy a híres botanikus kertet saját termeléséből tartsák taggyűlésen vitatták meg a terme-! fenn. Ezért az arborétumhoz tar- lőszövetkezeti mozgalommal kap- j tozó szomszédos földterületen a csolatos teendőket. Huszonnégy | Kert arculatához sajátságosán il­kodásra, illetve ahol már rátértek, ott bővítsék azt. Nagyon lényeges és másutt is megszívlelendő módszere a mező- gyániak segítő munkájának, hogy a traktorosok mellett az igazgató- sági tagok és brigádvezetők is el­határozták : tagjai lesznek valamelyik termelőszövetkezetnek így jobban megismerik a belső problémákat és az egész gépállo­más erejét igénybe véve, jobban tudnak segíteni azok megoldásá­ban. Gáspár Mihály főagronómus, Kiss Lajos igazgató már tagjai is a geszti tsz-nek, s az ő példájuk követése sarkall. A gépállomás vezetői, a párt- szervezet tagjai, a helyi vezetők­kel együtt ott vannak mindenütt, ahol a parasztok érdeklődnek a termelőszövetkezet vagy csoport­alakítás iránt és fáradhatatlanul végzik közöttük a felvilágosító munkát. Megbeszélik velük az el­képzeléseket, minden kérdésükre választ adnak, s mint a bába az újszülöttet, segítik lérejönni az új szövetkezést. Most, ezekben a na­pokban mondta ki a bölcsi-pusz- tai tszcs tagjainak többsége, hogy ősztől termelőszövetkezetben kez­dik el a gazdálkodást. A helyi em­berek mellett ott agitáltak ezért a gépállomás dolgozói is. Mezó- gyánban hasonlóképpen összefog­tak a parasztok tsz-alakításra. De arra is vigyáznak Kiss elvtársék, hogy ahol a termelőszövetkezet- alakitáshóz nincs meg minden fel­tétel, ott csak a szövetkezés alar csonyabb formáiba tömörüljenek zés gondolata. a parasztok, mint például Geszten. Geszten 150 holdon termelőcso­port van alakulóban. A gépállomás dolgozóinak egyé­ni érdekük a termelőszövetkezeti mozgalom szélesítése. A párt ag­rárpolitikája téziseinek tanulmá­nyozásán kívül saját kereseti le­hetőségeik is megértenék ezit ve­lük. A gépállomási dolgozó kétféleképpen is érdekelt abban, hogy körzetében milyen előreha­ladott a tsz-mozgalom. Egyrészt úgy, hogy tagja a termelőszövet­kezetnek és így nem mindegy ne­ki, hogy milyen a tsz gazdálkodá­sa. Hiszen ha gyenge, ő is meg­érzi ezt a saját zsebén. Másrészt pedig úgy, hogy nyilvánvalóan könnyebb egy olyan gépállomás­nak teljesíteni a tervét, amelyik­nek körzetében a szántóterület­nek mondjuk 80 százaléka nagy táblákban van, mint egy olyan gépállomásnak, amelyiknek körze­tében csak elvétve akad egy-egy termelőszövetkezet. Ilyen körzet­ben, mivel sok az üresjárat, nincs biztosítva a munka, keveset ke­resnek a traktorosok. Nos, hogy az igazságnál maradjunk a vé­gén is — nem utolsó sorban ez a tényező (tehát az egyéni és a kö­zös érdek összhangja) készteti ar­ra a Mezőgyáni Gépállomás dol­gozóit is, hogy egy akarattal se­gítsenek termelékenyebbé tenni a mezőgazdasági termelést. És jó munkájuk nyomán nemcsak Böl- osi-pusztán, Mezőgyánban, Gesz­ten, hanem Biharugrán és más községekben érlelődik: a s^övetke­V. D. Tízezer fenyöfacsemetét nevelnek öntözött csemegekukorica között Szarvason párttag egyöntetűen szorgalmazta, hogy az. igazgatóság, a helyi taná­csok és társadalmi szervek véle­ményét kikérve papírra fektesse: mit szándékozik tenni a mezőgaz­mesztenek, amelynek nem a vi­rágát, hanem a szem-rügyét ad­ják eL A rózsatermés nyolcvan százalékát is már megrendelték, továbbszaporításxa ötvenezer sze­met kötöttek le országszerte a ker­tészek. A vasutas nap és az alkotmány ünnepe tiszteletére tett felajánlások eddigi teljesítésével elérték az élüzem-szinlet Vasutasaink a vasutas napra és az alkotmány tiszteletére tett felajánlásuk teljesítésében Bé­késcsabán a múlt héten már el­érték az élüzem szintet. A hát" ralévő napokban, hetekben az élüzem cím elnyeréséért dolgoz­nak. A MÄV békéscsabai főnöksé­géhez tartozó vasutasok felaján­lásuk teljesítésében a következő eredményt érték el: A kereskedelmi főnökség if­júsági brigádja azt vállalta, hogy az egy órára, eső árumoz­dítást 10,9 mázsára növeli. Vál­lalásukat — és ezt már 3 hónap óta tartják — 13,2 mázsára, vagyis 121 százalékra teljesítet­ték a Krenács-brigád tagjai. A forgalomnál Szilágyi János forgalmi szolgálattevő és bri­gádja a vonatok 98 százalékát indította menetrend szerint. Ha­sonlóan jó eredményt ért el Havrán András és brigádja, mert a kocsitartózkodási tervet 108 százalékra teljesítette. A te­hervonatok menetrend szerinti indításánál Csiak Ádám és bri­gádja ért el jó eredményt. Az AK fűtőháznál Körtvélyesl Ödön mozdonyvezető és Milec János fűtő szénmegtakarításban 135 százalékos eredményt ért el. Bánfaival Bé'a és Papp József mozdonyvezető, Kocsor Gábor és Kissházi József fűtők ugyan­csak kiemelkedő eredményt ér­tek el a szénmegtakarításban. A műhelyekben Antal László, Unyatinszki György, Csiernyik György és Fóris Sándor lakato­sok a futójavításoknál lettek jó munkájukról ismertekké. A nagyfűtőház vasutasai a nagy meleg ellenére is teljesí­tették vállalásukat. Barta László és brigádja állandóan 29 százalékos szénmegtakarítást ér eL A fűtőház vasutasai az első félévben 112 tonna szenet taka­rítottak meg. A szertárfőnökség dolgozói­nak első féléves tervteljesítése — ide értve a minőséget is — 100 százalékos volt. Személy szerint Király József, Gyarmati László, Szilágyi István, Sebes­tyén Imre. Dudás János, Tankó József és őri János ért el kiváló eredményt. A rakodási főnökség vasuta­sai a múlt hét mindegyig nap­ján tartották az élüzeni szintet. Itt Valaeh Mátyás, Lhrin Pál, Filyó János és Molnár József ér­demel dicséretet. A pályafenntartási főnökség dolgozói is tartják az élüzem szintet. A szalagos fenntartási munkáknál a kétegyházi IX-es, a lőkösházi X-es, valamint a VlI-es szakaszon Langsádli Já­nos kőműves, Balda János asz­talos, Bedecs József pályamun- kás, Gyurovics Mihály kovács, Meleg István lakatos és Vido- venyecz kőműves ért el szép e- redményt. A VIII-as szakaszon a fenntartási tervet 99,77 száza­lékra teljesítették. A IV., V., VI., XI., XII., XIII , XLV-es szakaszon dolgozó vasutasok is hozzájárultak eredményes mun­kájukkal az élüzem szint eléré­séhez. A XXIII. és a XXII-es szakasz vasutasai a kisvasút át­építésénél értek el balesetmen­tes jó eredményt. A kisvasút át­építésnél fáradságot nem ismer­ve segítette a XXIlI-as szakasz dolgozóit Peppó György mérnök és Házi István vezető pályames­ter. A felvilágosító munka, a KISZ-fiatalok aktív segítsége és a jó munkaszervezés nyomán az újítások is megszaporodtak. Az utóbbi időben beadott és el­fogadott 89 újítással 42 864 fo­rint megtakarítást ért el a MÁV békéscsabai főnöksége. Legutóbb a műszakiak közül Dénes József és Luby György adott be újítási javaslatot. A vállalások teljesítése köz­ben nem feledkeznek meg vas­utasaink a minőségről sem. Az anyagtakarékosságban elért & redmény sok helyen elősegítette egyes munkák befejezését. Az élüzem szintet eddig minden szolgálati ágnál elérték. Vidéki állomásaink közül jó eredményt értek el Körösla- dány, Csárdaszállás, Békés, Kö- tegyán és Gyula állomás vasuta­sai. Dicséretet érdemelnek szor­galmukért a vésztői, a kétegy-i házi és a szeghalmi fűtőház dol­gozói is. Boldizsár Gyula levezelő lő, gazdaságos és igen jövedelme­ző növénytermesztést kezdtek. Fél holdon az árnyékot adó csemege- kukorica között mintegy tízezer fenyőcsemetét nevelnek, amelyet dasagi termelés fellendítéséért. E j az j^jei aszályban már hatszor ön­megbeszélés alapján vettek aztán töztek. A csemegekukoricát csu­részt a brigádvezetők s a gépál­lomás igazgatósági tagjai a körzet termelőszövetkezeteinek közgyűlé­sein, és segítettek a munkájukban. Segíteni fognak az új gazdasági év terveinek elkészítésében is, hogy a meglévő termelőszövetkezetek a lehetőségek határain belül rátér­jenek az intenzív, belterjes gazdál­pán védőnövényként ültették, de az is gyönyörűen fejlődik, általá­ban öt-hat pompás cső nőtt egy tövön, s még tíz csöves is akad. A karácsonyfának szánt fenyőkből öt év alatt a fél holdról kb. két­százezer forint bevételre számíta­nak. Körülbelül tizenhatezer kü­lönféle színű nemes rózsát is ter­A nagyszénást Dózsa Tsz-ben is készülnek a jubiláló ünnepségre tagoknak pedig előle- szépen fejlődnek. A A nagyszénási Dó­zsa Termelőszövetke­zet termését, gazdál­kodási módját és e- gyéb eredményeit vizsgálgatva nem sokkal marad el nagyhírű társától, a nagyszénási Lenintől. A Dózsa Termelőszö­vetkezet már július 19-én befejezte a cséplést. Az állammal szembeni kötelezett­séget, adójukat azon­nal beszállították a felvásárló telepre, a get osztottak. Ter­méseredményeik ki­válóak. Gabonából a- lig 1—2 mázsa, e- gyéb terménynél pe­dig még annyi kü­lönbség sincs a Lenin Tarmelőszövetkezeté- től. A kombájnnal a- ratott táblákat az a- ratás után azonnal tárcsázták és másod­növényeket vetettek, melyek a mostoha i- dővíszonyok ellenére terme lő sző v etkezet tagsága jelenleg a szőlőben és a dohány­ban dolgozik. Jó ter­mést várnak mind­kettőből. A termelőszövetke­zetben egyébként nagy a készülődés, hisz’ augusztus 24-én ők is 10 évesek lesz­nek és ezt a ritka ju­bileumot méltóképp akarják ünnepelni. MUNKASARCOK ÖTVEN ÉVIG A MUNKAPAD MELLETT Két kezét az asztalon pihen­teti. A hosszú évtizedekig für­gén mozgó ujjak megvastagod­tak. Már nem bírják a nehéz munkát, ki sem tudja őket egye­nesíteni. Arca megtört, háta a munkától meghajlott. Az életé­ről beszél Révész Mihály, mely semmivel sem volt különb sok ezer hozzá hasonló munkásem­ber életénél. — Amikor megnősültem, egy ágyat, egy kosár lisztet és két kiló szalonnát kaptam az apám­tól — emlékezik vissza a maga •mögött hagyott múltra. — De nem is kívánhattam többet a napszámoskodásiból hét gyerme­ket felnevelt szüleimtől. Miska bácsi — így szólítják az ismerősök — féleségével a ninestelensóg közepette sem e- sett kétségbe. Küzdöttek az é- lettel. Megtűrt lakók voltak, mint sokan mások. S közben es­ténként tervezgettek. Számol­gatták az évekig keservesen ösz­szekupongatott pengőket. Ház­építéshez készülődtek. — A feleségemmel vetettük ki a házépítéshez szükséges több ezer vályogot 1927-ben — emeli fáradt kezét homlokához, — Nehéz idő volt ez. Majdnem két évig, amíg a házat rendbehoz­tuk, csak fél kiló szalonna ju­tott egy hétre. Majd jött a családi tragédia! rövid betegség után temetőbe kísérte kisebbik fiát. Szíve bár­mennyire is fájt, Miska bácsi továbbra is ott küzdött a többi kosárfonó között a mindennapi megélhetésért. A felszabadulás után mint üzemibizottségi elnök vitatko­zott a volt részvényesekkel, hogy munkabért, ne pedig ala­mizsnát kapjanak a békési ko­sárfonók. Három év óta már nem csa­lnál kosarat. Nem bírja. Elég volt ötven évig a munkapad mellett. Az utóbbi két évben sokat betegeskedett. Most hat­vanhérom éves. Sok ezer kosa­rat készített az ötven év alatt, s a nehéz munka felélte erejét. Nemrég, amikor szaktársaival beszélgettem -»• akikkel több évtizeden át dolgozott —, azt mondták, hogy három évvel ez­előtt, amikor az orvos eltiltotta a munkától, majdnem sírt. Az­óta is bejár, szinte naponként a Békési Kosáripari Vállalathoz és fájó szívvel nézi, hogyan for­málják a kosarakat a fiatal uj­jak. Szeretik és tisztelik őt ma is a vállalatnál, mert akármi­lyen baja volt az életben, mun­katársai között mindig derűs, vidám embernek ismerték.-o­Amdkor elbúcsúztam Révész Mihálytól, sokáig töprengtem az ötven éven. Mert mégis csak fél évszázad az. És eszembe ju­tott a múlt év nyara, amikor ta­lálkoztam vele az utcán s azt mondta: „Most ötven éve, hogy megszakítás nélkül ebben a szakmában dolgozom, de a vál­lalat vezetői közül ez senkinek nem jutott eszébe.” Sajnos azóta sem. Pedig megérdemelte volna Révész Mihály, hogy legalább néhány keresetlen szóval meg­emlékezzenek róla — ha más. nem is jutott számára. Ball: us

Next

/
Thumbnails
Contents