Békés Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-29 / 177. szám
M58. július 20., kedd BÉKÉS MEGYÉI NÉPÜJSAG 5 Gyo család már megreggelizett. A gyermekek éppen elbúcsúztak a munkába induló apjuktól és az udvarra szaladtak, amikor hangos jó reggelt köszöntéssel betoppant a szomszédasszony. A nyugodt kis konyha egyszerre o- lyan zajos lett, mintha egy egész piaci népség szállta volna meg. Az ember, miután vállára vetette a kabátját, még egyszer széjjelnézett, nem hagvta-e az asztalon a cigarettáját, a biztonság okáért a nadrágzsebében is u- +ána tapogatott. Aztán, hogy meggyőződött róla, minden rendben .van, megcsókolta feleségét és az ajtó felé indult. Már félrehajtotta a függönyt és a küszöböt lépte volna át, amikor az aszony utána szólt: Hová mégy? A kérdő hang mögött mintha izgatottság bujkált volna. Az ember visszafordult és úgy válaszolta: Hát a községbe, több helyre. Én is bemegyek majd és jönnek a gyerekek is — szólt az asszony. Jól van, menjél csak, ha dolgod van — válaszolt az ember s miközben kilépett, azon tűrődött, jgy mi ütött a feleségébe, hogy ezt a szinte mindennapos dolgot olyan jelentőségteljesen bejelentette. Aztán a szomszédasszony arcát látta maga előtt, ahogy ott állt elnémulva, szinte vészjóslóan. A gyerekek említésekor pedig szemében mintha gúnyos, ravasz fény villant volna. Gyanakodva néhány lépést tett a verandán, eztán megállt. A függönyön túlról fojtott hangok szűrődtek ki. A felesége beszélt. Máma beíratom ő- ket hittanra, azért megyek be a községbe. Az ember úgy fordult meg, mint akit megcsíptek. Egy pillanat alatt mindent megértett. 17 gy ugrással ismét az ajtónál , termett és félrecsapta a füg- gönyt. A hang elkeseredetten, üresén, rekedten tört elő a torkából. Kiket és hova íratsz te be? jetunió még a fasiszta agressziónál is nagyobb veszedelmet jelenített. Ezért a háború gyors befejezését mindenképpen akadályozták, remélve, hogy nemcsak a fasiszta ellenfél, de a Szovjetunió is elvérzik. Látható tehát, hogy az emberiség eddigi legvéresebb és legtöbb kárt okozó két háborúját nem utcaszomszédok, nem lapá'k, anyák, gyermekek, nem munkások, parasztok és hi- 1 vatalnokok, nem magyarok, oroszok, amerikaiak, kínaiak, nem a népek robbantották ki. A harmadik világégést sem ők a- karjáík, hanem az imperializmusnak vezető állásokban lévő aktív képviselői. Tehát — miért lenne végzetszerű a háború, ha éppen azok, akiknek az csak szenvedést és pusztulást jelent, a dolgozó százmilliók egyetlen földrészen sem akarják? Miért ne lehetne mindörökre kitörölni az emberiség életéből ezt a fogalmat? Hiszen a szocialista országok békés politikád, gazdasági és kulturális együttélése ragyogó bizonyossága annak, hogy háború nélkül élhet .csak igazán boldogan az emberi társadalom. Az emberiség túlnyomó többsége nem akar háborút és ez a döntő! Nincs olyan ellentét ember és ember közt, mit ne lehetne békésen megoldani. Emlékezzünk csak arra, hogy a felszabadulás előtt az urak tankönyvekben, sajtóban, rádióban, leventén, hadseregben és még imákban is miként uszítottak a cseh, gyermekeinket tudományban a- karjuk nevelni — válaszolta az ember és még hozzátette, hogy az erkölcseiket se féltse, mert a- mit a vallás tanít az erkölcsről, azt a vallástalanok is tanítják, csak éppen nem azért, mert az Isten parancsolatja és az Istennek tetsző, hanem azért, mert az erkölcs minden társadalmi együttélésnek feltétele. Az asszony tanácstalanul nézett maga elé. Most mit tegyen? Érezte, hogy a férjének igaza van, de az anyját sem akarja megsérteni, no meg mit szólnának a szomszédok. őzben a párttitkár egyenest az iskola felé tartott. Eszébe jutott, hogy észre sem vette, mikor ment el a szomszédasszony. Aztán a feleségére gondolt. Már nagyon megbánta, hogy hangoskodott vele. Pedig az igazán nem tehet semmiről, ö, a párttitkár a hibás, miért nem beszélgetett a családban még többször ezekről a kérdésekről. Amikor az iskola elé ért, meglepődve tapasztalta, hogy nem akaródzik bemenni. Végeredményben mit is mondhatna a tanítónak? A legmélyebb okokat nem nála kell keresni. Az előbbi gondolatokból egyszeriben rádöbbent, hogy a család nevelésében elkövetett mulasztását más rovására akarta írni. Szégyenérzet fogta el. Hirtelen elhatározással megfordult, s közben arra gondolt, hogy később beszél majd a tanítóval is, azonban most nem. Otthon a konyhában csak a mamát találta. A kisszéken ült. A mikor meglátta az embert, csak a fejével intett a szoba felé. Volt valami megértés, bátorítás ebben az intésben, úgy érezte, hogy meg kellene csókolni érte az öregasszonyt, dé volt benne, bánat is, ami a szobaajtó felé lendítette. Benyitott. A felesége az asztal meiíett ült. Az ajtó nyílására reménykedve kapta fel a hogy a pokol tüzén kárhoznak el, I fejét, könnytől csillogó szemmel, ha ezt megteszik. j szipogva nézett a férjére. A férfi M ama, maga csak imádkozzonI mellé ><;**« és bátortalanul megnyugodtam Tudja, hogy mi- ugatta a feleséget, attunk akár egész nap a templom- ; — Haragszol? — kérdezte. Miban ülhet, ha úgy könnyebb az ö- j ért beszéltéi úgy velem — vála- regség, nem szóljuk meg érte. De i szólta az asszony megbocsátó duzzogással és odaszorította a fejét az ember testéhez. így voltak — kérdezte olyan hangsúllyal, hogy a szomszédasszony a kosaráért nyúlt, jelezvén, hogy neki már menni kell. Az asszony állta az ura haragvó, kérdő tekintetét. Dacos hangon válaszolta: A gyerekeket iratom be hittanra. Mit nézel úgy? Te is tudhatnád, amit én. Egy hete voltam az iskolában és ott mondta a tanító, hogy mához egy hétre hittanra kell a gyerekeket beíratni, mert rendelet van rá. Te párttitkár vagy és nem akarod a rendeletet betartani? Az embert meglepte a válasz. Tudta ugyan, hogy felesége nagy ritkán jár el a templomba, azt is csak azért, hogy az anyja és a szomszédok ne szólják meg. Arra azonban nem gondolt, hogy még az iskolában is félrevezették. Vagy nem? Talán csak ürügyet keresett elhatározásának fedésére? Ki tudja? Csendesebben, de még mindig ingerült hangon kezdte magyarázni, hogy olyan rendelet nincs és nem is lesz, mert az sértené a lelkiismereti szabadságot. Vagyis azt, hogy az járassa hittanra a gyerekét, aki akarja és az ne, aki nem akarja. Én nem, illetve mi nem akarjuk ugye? — mondotta, és közben reménykedve lépett közelebb a feleségéhez. Mielőtt az válaszolhatott volna, megmozdult a sötét sarok. Hogy az én unokáim istentelenek legyenek!? Jézusmáriám! Az öreg mama a kis székről o- lyan hirtelenséggel tápászkodott fel, hogy mozgása ugrásnak is beillett volna. Ott-termett az ember előtt és egyre bizonygatta, Kié a haszon romáin és jugoszláv nép ellen, az ő uraik meg elleniünk? Holott mindegyik országban egyformán keserves elnyomatásban élt a munkás, dolgozó paraszt és az egyszerű értelmiségi. Ma ez, az uralt érdekét szolgáló, gyalázkodó propaganda nem létezik és lám egyikünknek sem jut eszébe, hogy a szomszédra gyújtsa a házat, sőt a népi demokratikus rendben egyre jobb barátokká válunk. A háború nem végzet. Nincs ilyen! A háború az osztály társadalom terméke és azzal együtt mindörökre megszűnik. Persze, ha maga a gazda nem is akar soha rablást és öldöklést a fegyvert mindaddig kéznél tartja, míg tudja, hogy rabló settenkedik a háza és családja körül. Ezt teszi a szocialista tábor és minden szabadságát szerető nép. A házak, gyermekkertek, az e- gészséges kacagás és minden, ami ebbe a két szóba foglalható: „emberi 'boldogság", a dolgos, békés hétköznapok gyümölcse. Azok a kertészek, akik ilyen gyümölcsöt termesztenek, a háború halálán és a béke öröklétén munkálkodnak. Nem éppen ezekkel a szavakkal, de ezt mondtam el, mindazt, amit meggyőződésem parancsolt. Ismerősöm szemében derűs fény csillant, mint mikor valakit a szakadéktól széles, napsugaras útra vezetnek. Erős kézszoritással búcsúztunk. Huszár Rezső együtt egy darabig, közben komoly beszélgetésbe mélyedtek. A párttitkár még nem tudta, be lesznek-e most íratva a gyerekek hittanra, de azt határozottan é- rezte, hogy amikor feltárta önmaga és felesége élőt mulasztását és visszanyerte oktalanul elvesztett türelmét, győzött abban a harcban, amely egyike a legnehezebbeknek. Boda Zoltán Félóráin lévén, még beugrottam egy pohár sörre, mert valahol olvastam, hogy a sör folyékony kenyér és aznap csak másnapos kenyeret kaptunk. A vonatom 2 óra 20-kor indult, gondoltam, kényelmesen belém- fér még az a pohár. Fegyelmezetten beálltam a pénztár előtti gúnársorba, annak rendje-mód- ja szerint, mivel az újonnan jöttek mind elém álltak, alig negyedórán belül megkaptam a blokkot, mely feljogosított arra, hogy várakozásom színhelyét áttelepítve, most már a pult ellőtt állók között ácsorogjak s hallgassam a csaposnő és a pohármosó minden külső körülményről megfeledkező könnyedhangú társalgását: — ...aztán azt kérdezte: nem szégyelli magát?... Mondtam néki: Tudja meg, hogy nem! O- lyan ember még nem született, aki előtt és szégyelljem magam...! No, most mondja, a szemtelent...! — Vannak ilyenek... — állapítja meg a sanda pohármosó. — A múltkor képzelje, én is hogy jártam... — Bocsánat... egy pohár sört... — próbálok közbeszólni, de a pohármosó félszemét rámviliant- va elhallgattat. A többiek is figyelmesen hallgatják a fejleményeket. Hogy ne vegye észre a pohármosó, lopva az órára nézek, s megnyugszom. Jól van, még van öt perc az indulásig. Ekkor már belső, családi problémákról folyt a szó. — ...El se tudja gondolni, mennyire gyötri az az életet... Ha egy órával később megyek haza, már fejemhez vágja, hogy megint elkéstél, biztos itt, vagy ott voltál... Szörnyű ez a féltékenység! — Tudom, a mágocsi bíró lánya is abban halt meg — bólint hozzáértően a pohármosó. — Vőlegénye észrevette, hogy mással hál s féltékenységében beledobta magát a kútba. — Áh, nálunk ilyesmi azért nem fordulhat elő. Vízvezeték van... — Kérem... — hörgőm rekedten, s már nem is merek a csaposnő szemébe nézni. — Nem lehetne... — Mit? — csodálkozik a csa- csaposnő. — Talán leszerelni a vízvezetéket? — Jóindulatúan legyint, tudomásomra adva, hogy ne kotnyelesked.iek bele mások családi problémáiba. Aztán, hogy a pult előtt sörre váró sokaságra tekint, váratlanul e- gészen másról kezd beszélni, hogy a maga bajairól elterelj® a közfigyelmet. Szóbakerül a nemzetközi helyzet, a kánikula, Magyarország földrajzi fekvése a török hódoltság idején, meg a nylon fehérnemű. A fehérneműnél egy türelmetlenebb sörivó a hátam megett minden átmenet nélkül ordítani kezd, mint akinek a tyúkszemére lépnek. — Meddig hallgassuk még az előadást? Sört ide! Sört adja. nak! A csaposnő és a pohármosó önérzetükben mélyen megsértve példázódnak a türelmetlenség ideghántalmakat okozó hatásáról, s végül kijelentik: még várni kell egy kicsit, mindjárt bemegyünk az új hordókért, mert a másik már kifogyott. Az esti vonattal tudtam csak elutazni. Noná, majd mások pletykázása miatt veszni hagyom az 1,80 forintot, mint sokan tették, akik mérgükben elrohantak! Űtközben azon tűnődtem: vajon kinek hajtanak nagyobb hasznot az ilyen felszolgálók: a vendéglátóiparnak, vagy az antialkoholista mozgalomnak? — v. d. — I Mezőgazdasági szaktanácsadó Védekezzünk a baromfi pestis ellen A baromfi-pestis a tyúkfélék legveszedelmesebb, súlyos veszteségeket okozó, vírusos eredetű fertőző betegsége. A baromfi pest is gyakorlatilag gyógyíthatatlan, ezért megelőzésére kell törekedni. A megCdak így. touáM. A körösnagyharsá- nyi Kossuth Tsz is csak úgy, mint a többi, kijárta az iskolát az 1953-as Nagy Imre programon keresztül egészen az ellenforradalomig. Ez alatt az időszak alatt hol jobban, hol rosszabban dolgozott a tsz. Az ellenforradalom után azonban mintha választóvízen estek volna át a termelőszövetkezet tagjai. Nagyobb kedvvel dolgoznak és a munkájukban most már kihasználják a nagyüzem adta lehetőségeket is. Különösen sokat fejlődtek ebben az évben. Állami támogatásból vettek 20 szarvasmarhát, saját erejükből 10 fehér hússertés kocát. Mező- gazdasági átlagterméseik pedig magasán felülmúlja az egyéni dolgozók átlagtermését. Rozsból 14 mázsa átlagtermést takarítottak be, míg az e- gyénieké mintegy 8—9 ■mázsa körül van. Búzából, árpából is 2—3 mázsával termeltek többet, mint az egyéniek. Az aratást, csép- lést, tarlóhántást befejezték és ma már a kukorica negyedik gazoló kapálását végzik. Ezeknek a jó e- redményeknek az elérése nyomán egyre többet foglalkoznak az egyéni dolgozók a termelőszövetkezeti mozgalom egyes kérdéseivel, s ma már úgy beszélnek a Kossuth munkájáról, hogy ha ezek így dolgoznak még két évig, mintagazdasággá változtatják a négyszáz holdas területüket. Ennek meg is van minden feltétele, a tsz tagságában van erő, lendület, munkakedv, a 3004. SZ. kormányrendelet pedig annyi kedvezményt biztosít, hogy kihasználásával tényleg mintagazdasággá fejleszthetik szövetkezetüket. K. E. előző módok, szabályok betartása elengedhetetlen a' baromfipestis bekövetkezésének, illetve elterjedésének megakadályozására. ' 1. Baromfipestis ellen kötelezd védőoltás alkalmával minden tyúkfélét oltassunk be! A nem oltott állatok fér* tőződhetnek és alkalmasakká válnak a betegség elterjesztésére. 2. A piacról továbbtartásra ne vásároljunk baromfit, ha pedig az elengedhetetlenül szükséges, ügy leg tlább 1 hétig tartsuk elkülönítve a meglévő állománytól. 3. Levágásra szánt baromfi, vágott baromfi, baromfihús vásárlása esetén ezek vérét csak főzött állapotban használjuk állatok etetésére, egyéb hulladékait, mosóvizét ássuk el. 4. Ha az állományban a betegség tüneteit mutató egyedeket találunk, ezt jelentsük az állatorvosnak és a tanácsnak. Ugyanakkor zárjuk el az összes baromfit, külön ketrecbe az e- gészségeseket és külön a betegeket. 5. Olyan állományból, ahol megbetegedés jelentkezett, ne adjunk el és ne ajándékozzunk baromfit senkinek* 6. A hullákat égessük el, vagy ha erre nincs mód', ássuk- él jó mélyen! Hullákat kutyával, macskával, sertéssel feletetni tilos! 7. Az állatorvosnak a zárlatra és a fertőtlenítésre adott utasításait a legpontosabban tartsuk be! A bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző állatbetegségek, így a baromfipestis esetében is a legszigorúbban tartsuk be az előírt rendszabályokat, mert mindennemű lazaság népgazdasági szempontból is súlyos károkat okozhat és az ilyen eseteket a törvény szigorúan bünteti.
