Békés Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-27 / 176. szám
2 békés megyei nepüjsag 195*. július 2?., vasárnap A szovjet kormány emlékiratot intézett a törők kormányhoz A szovjet kormány ankarai ügyvivője útján emlékiratot adott át a török kormánynak. Az emlékiratban hangsúlyozza: kötelességének tekinti, hogy figyelmeztesse a török kormányt arra a súlyos felelősségre, amellyel a közel- és közép-keleti katonai konfliktusban való részvétel esetleges következményei járnak. Az emlékirat hangoztatja; a beérkező hírek arról tanúskodnak, hogy a török kormány már napok óta katonai téli Kínai KP Központi Bizottságának katonai bizottsága kibővített ülést tartott Az Új-Kína jelentése szerint a Kínai KP Központi Bizottságénak katonai bizottsága május 27-től július 22-ig kibővített ülést tartott. Az ülésen részt vett katonai vezetők a Központi Bizottság és Mao Ce-tung elvtárs vezetésével megvitatták a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg felépítéséért nyolc év alatt, a Kínai Népköztársaság megalapítása után végzett munkát és kidolgozták a hadsereg további építésének irányvonalát. Az ülésen megtárgyalták a honvédelem kérdéseit is a mai nemzetközi helyzet fényében, s megfelelő határozatot hoztak. pésekre készül Irak ellen, s hogy a török esapátok Irakba való behatolásának megvalósítására ü- rügyképpen Husszein király megfeleld felhívását használnák fel. Nyilvánvalóan csak az Egyesült Államokkal való teljes megegyezés hiánya, s a Szovjetunió, valamint más békeszerető államoknak a Libanon és Jordánia ellen megkezdett beavatkozás, s az Irak meg a többi arab állam ellen készülő fellépés miatti határozott tiltakozása, továbbá az agresszorok- hoz intézett komoly figyelmeztetése akadályozta meg eddig, hogy a török csapatok Iraki behatolására vonatkozó terveket megvalósítsák. A helyzet ebben a körzetben változatlanul veszélyes. Az Irak elleni agresszió veszélye nem szűnt meg. Hírek szerint Törökországban folyik a tartalékosok behívása, Diyarbekirben török katonai alakulatokat vonnak össze, amelyeket Szíria és Irak határai felé irányítanak, bár — mint ismeretes — sem Szíria, sem Irak nem fenyegeti Törökországot. A szovjet kormány szeretné remélni, hogy Törökország nem lép az agresszorok sorába, s nem enged meg semmiféle olyan lépést, amely a közel- és közép-keleti helyzet kiéleződésére vezethetne. rior Újabb amerikai tengerészgyalogosok kezdték meg a partraszállást Beirutnál inad Mint a Reuter jelenti, Beirutnál pénteken a libanoni partok! éjfőtt veszteglő amerikai csapatszállító Nemzetközi Szemle Mit Tárhatunk a csúcstalálkozótól? Új baloldali párt alakult Ceylonban Az AP jelen.ése szerint a ceyloni fővárosban pénteken egy új politikai párt megalakulását jelentették be. Az imperializmus ellen fellépő Népi Szocialista Párt programja, célkitűzései a többi között: Népköztársaság kikiáltása, népbíróságok létesítése a népel- nyomó tisztviselők megbüntetésére, a külföldi tulajdoniban lévő földbirtokok, üzemek, kereskedelmi vállalatok és más vagyontárgyak, valamint a külföldi és ceyloni tulajdonban lévő bankok, hajózási és biztosítási vállalatok államosítása. Ami a külpolitikát illeti, a párt támogatja a nemzet függetlenségéért, a világbéke megteremtéséért és a szocializmus győzelméért harcoló mozgalmakat. hajókról újabb mintegy ezerötszáz főnyi tengerészgyalogos zászlóalj kezdte meg a partraszállást, A zászlóalj egy héttel ezelőtt légi- úton érkezett Észak-Karolinából. A zászlóaljat Beirut térségében helyezik el. Az amerikai légierők egyik szóvivője, akit megkérdeztek, hogy milyen céllal folytatnak az amerikai gépek felderítő repüléseket Libanon felett, kijelentette: „Jelentős légifényképezést végeznek. Nagymennyiségű hasznos topográfiai adat birtokába jutunk". Arra a kérdésre, hogy a légierő talólt-e bizonyítékokat Szíria felől történő beszivárgásra, a szóvivő így válaszolt: „Ez nem látszik soknak”. Pénteken megérkezett Beirutba Paul d. Adams vezérőrnagy, a Libanonban állomásozó amerikai szárazföldi erők új parancsoka. TILTAKOZUNK Pénteken reggel munkakezdés előtt nagygyűlést rendeztek a Sar- kadi Cukorgyárban, amelyen az üzem dolgozói tiltakoztak az imperialisták közép-keleti beavatkozása ellen, valamint örömmel üdvözölték a Szovjetuniónak a béke megtartására tett újabb erőfeszítéseit. A gyűlésen, amelyen mintegy 480-an vettek részt, Tézsla Ferenc elvtárs, az üzemi pártszerve- zet vezetőségének tagja tartott rövid beszámolót. A beszéd elhangzása után a gyűlés részvevői közül többen szót kértek. Komlósi Imre rézműves elmondotta: — Nekünk, munkásoknak a háború csak pusztulást és nyomort jelent. Mi nem kérünk ebből, mert nyugodt életet, békét akarunk. Éppen ezért mélységesen elítéljük az amerikaiak és az angolok újabb háborús kísérleteit, amellyel ismét a világbékét fenyegetik. Követeljük, hagyjanak fel háborús kísérleteikkel, tartsák tiszteletben az a- rab népek szabadságát. Id. Mózes Ferenc élőmunkáé felszólalásában ugyancsak elítélte az imperialisták újabb mesterkedését, amellyel a békeszerető népek szabadságát veszélyeztetik. A gyár dolgozói a tiltakozó nagygyűlésen megfogadták azt is, hogy szorgalmukkal, jó munkájukkal válaszolnak a háborús kardcsörtetőknek. Tiltakozásukat fejezték ki a békési III. sz. alapszervezet kommunistái, a megyei labdarúgó játékvezetők tanácsának edzőtoborzó tagjai, a Gyulai Városi Tanács dolgozói, a Kelet- Békés megyei Népbolt dolgozói, Békés község I. kerület lakói, a békéscsabai V. kerület dolgozói. Képzeljük magunkat egy pillanatra valamelyik háborúra spekuláló amerikai milliárdos vagy politikus helyébe. Milyen kitünően festett számukra a világpolitikai helyzet még egy héttel ezelőtt! Libanonban állig íelíegyverzett amerikai tengerész-gyalogosok szálltak partra; Jordániában angol ejtőernyősöket dobtak le; Egyiptom túlsó oldalán, nyugati szomszédságában: Líbiában is angol csapatok törtek rá erre a gyenge, fegyvertelen országra. Világszerte sokan úgy érezték, hogy a kocka el van vetve, nem lehet meggátolni a harmadik világháború kitörését. Alig néhány nap telt el azóta — s ma már mindenki a készülő csúcstalálkozóról beszél, amely arra hivatott, hogy biztosítsa a közép-keleti békét. Bizony, hatalmas változás ez, ilyen rövid idő alatt, s az a bizonyos amerikai tőkés és politikus most nyilván szorgalmasan szedi a fejfájás elleni tablettákat, vagy nyomdafestéket nem tűrő szavakkal szidja az égi hatalmasokat. Mi tette lehetővé a külpolitikai helyzetnek ezt a hétmérföldes léptekkel bekövetkező, hihetetlenül gyors megváltozását? Előadásokon, újságcikkekben gyakran hallunk, illetve olvasunk arról, Jiogy a béke legfőbb bi v tosítéka: a Szovjetunió békeszerető politikája, hogy a Szovjetunió a béke őre. Nos, ennek az igazságát mutatták be roppant szemléletesen a múlt hét eseményei. Ki kezdeményezte abban a pattanásig feszült nemzetközi helyzetben, hogy a világ vezető államférfiai üljenek le egy asztalhoz és mentsék meg az emberiséget a fenyegető világkatasztrófától? Talán az Egyesült Államok elnöke, vagy Anglia kormányfője? Szó sincs róla! A Szovjetunió miniszterelnöke, Hruscsov elvtárs volt az, aki drámai hangú felhívást intézett a nagyhatalmak vezetőihez és csúcstalálkozóra Nem volt meglepő ez a szovjet lépés. Hiszen a tények ‘ IftegíáföífrátattSn bizonyítékot szolgáltatnak rá, hogy ahányszor csak a második világháború óta sor került a nagyhatalmak államférfijainak találkozójára, kivétel nélkül mindig a Szovjetunió volt a kezdeményező fél. Ismeretes, hogy tavaly, november 6-án, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulóján mondott ünnepi beszédében szintén Hruscsov elvtárs volt az, aki javasolta, hogy a megérett nemzetközi problémák tárgyalására tartsanak csúcsértekezleteti Az év első negyedében még úgy látszott, hogy az idén nyáron sor is kerül a csúcstalálkozóra, de az imperialisták halogató, késeitető politikájukkal igyekeztek megingatni az egyszerű embereknek a csúcsértekezletbe vetett hitét és bizodalmát. Már-már sokan arra gondoltak, hogy ez a halogató imperialista taktika, legalább is át- menétileg sikert arat. Ebben a helyzetben robbant ki a közép-keleti válság. Libanonban népfelkelés támadt az imperialista-barát kormány ellen, majd Irakban bátor hazafiak kikiáltották a köztársaságot, eltörölték a föld színéről a korrupt, feudális, a gyarmatosító nagyhatalmakkal összefonódott rendszert) Felborult a közép-keleti egyensúly, amelyre pedig Londonban és Washingtonban oly gondosan vigyáztak. Nyilvánvalóvá vált, hogy nincs az az erő, amely a feltörekvő imperialistaellenes arab nacionalizmusnak útját állhatná. De az imperialisták mégis megkísérelték a lehetelent, s fegyveresen próbálták útját állni az újnak, az arab népek egyesülési törekvésének. Ez az imperialista agresszió — ahogy mondani szokták — még a vakot is látóvá tette. Az emberiség túlnyomó többsége mélységesen felháborodott ezen a szinte leplezetlen merényleten. Egyszerű emberek tíz- meg tízmilliói és hivatalos tényezők — a szocialista országok vezető körein kívül különösen az ázsiai és az amerikai országok kormányai is elítélik az amerikai-angol agressziót. S amikor ismeretessé vált Hruscsov elvtárs békeajánlata a csúcsértekezletre vonatkozólag, a közvélemény hatalmas nyomása folytán a vezető imperialista politikusok képtelenek voltak visszautasítani ezt az ajánlatot. Különösen Nyugat-Eu- rópában, ott is elsősorban Angliában hatott ez a tömeghangulat a kormánykörökre, hiszen Angliában az ellenzéki Munkáspárt — nyilván már a jövő évben esedékes választásokra gondolva — élesen ellenezte a közép-keleti angol-amerikai intervenciót. MacMillan tanácsára aztán Eisenhower Is többé-kevésbé beadta a derekát, s így a két nyugati nagyhatalom azt válaszolta a Szovjetuniónak, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának a kerete; között tartsanak megbeszélést a közép-keleti helyzetről. A szovjet kormány nem sokáig gondolkozott a viszontválaszon. Még huszonnégy óra sem telt belé, amikor már napvilágot látott Hruscsov elvtárs üzenete arról, hogy a Szovjetunió hajlandó a Biztonsági Tanács keretei között, kormányfői szinten tanácskozni, s az az álláspontja, hogy ezen a csúcsmegbeszélésen Nehru indiai miniszterelnöknek is ott kell lennie, továbbá, hogy be kell vonni az értekezlet munkájába az érdekelt arab országokat is. Ezekután a csúcsértekezlet megtartásának határidejét még lehet ugyan különböző imperialista mesterkedésekkel hátráltatni (az például már valószínű, hogy hétfőn nem ülnek össze), de magát a csúcsértekezletet semmiféle módon nem lehet már megakadályozni. Nagyon tanulságos dolog tanulmányozni, hogyan is foglalkoznak most az amerikai lapok a leendő csúcstalálkozóval. Maga az imperialista sajtó elárulja, hogy az amerikai vezető körök még jó képet sem tudnak vágni ehhez az értekezlethez, s körülbelül úgy mennek majd oda erre a találkozóra, mint a fogfájós ember a fogorvoshoz. Nagyon találó a Washington Post hasonlata: „Az Egyesült Államoknak most olyan pikniket kell adnia saját hátsó udvarában, amelyre nem látja szívesen vendégeit”. A New York Times arra figyelmezteti az amerikai kormányt, hogy ne megpróbáltatásnak tekintse ezt a reá kényszerí- tett csúcsértekezletet, hanem próbáljon itt alkalmat keresni arra, hogy a propaganda területén felvegye a versenyt a Szovjetunióval. Egyes amerikai lapok azt követelik saját kormányuktól, hogy még a csúcstalálkozó megtartása előtt terjesszen elő konkrét javaslatokat a közép-keleti kérdés megoldására és így vegye ki a kezdeményezést a Szovjetunió kezéből. S most próbáljuk röviden elemezgetni, vajon lesz-e megegyezés ezen a csúcsértekezleten. A kérdésnek azonban az ilyetén feltevése nem szerencsés, hiszen önmagában már az is roppant nagy jelentőségű, hogy a Szovjetuniónak sikerült megállítani a közép-keleti imperialista agressziót és sikerült tárgyalóasztalhoz kényszerítenie az imperialistákat. Azután: már több nyugati hírforrás is felvetette azt a gondolatot, hogy ez a csúcstalálkozó ugyan „papíron.” csak a közép-keleti helyzettel foglalkozik majd, de a Szovjetunió valószínűleg felhasználja majd az alkalmat, hogy a többi vitás nemzetközi kérdésben is tárgyalásokat folytassanak. S ha akárcsak egy pontban megegyezés történik, ez megkönnyíti majd másirányú megegyezések elérését is. Am; a szorosan vett közép-keleti helyzetet illeti, kár lenne most előre találgatni, hogy ilyen vagy olyan alapon lehetséges-e a megegyezés. Az egyik legfontosabb kérdés nyilván az lesz majd) hogy a jövőben milyen feltételek mellett juthatnak hozzá a nyugati hatalmak, elsősorban a nyugat-európai országok, a közép-keleti olajhoz. A jelenlegi helyzetben mindenképpen komoly lehetőség van rá, hogy a csúcstalálkozó sikerrel végződik majd. f Persze, éretíen dolog lenne most már azt várni a csúcsmegbeszéléstől, hogy most majd beköszönt az örök béke korszaka, s megszűnik minden imperialista háborús mesterkedés. Hogy csak egy jelenséget említsünk: a ma élő nemzedék szemtanúja annak, hogyan hullanak részeikre a régi gyarmatbirodalmak, hogyan vívják ki sorra egymás után függetlenségüket a gyarmati népek. De szemtanúi vagyunk annak is, hogy az imperialisták nem „nyelik le” szó nélkül ezeket a „békákat" s mindenféle ármánykodással, ha kell fegyveresen is iparkodnak a fejlődés útjába állni) (Lásd: Indonézia, Vietnam, Algéria stb.) Világos, hogy ez így lesz a jövőben is. A csúcsértekezlettől tehát semmiképpen sem szabad csodát várni. Annyi azonban bizonyos, hogy a csúcsértekezlet puszta ténye: a világ békeszerető erőinek nagy diadala, amely jelentősen hozzájárul a világhelyzet enyhüléséhez, a háborútól tartó emberiség fellélegzéséhez.
