Békés Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-25 / 174. szám
I«58. július 25., péntek b£k£S MEGYEI NEPÜJSÄG Tanulüá^ok Örnieiiikiiíról Újabb eredmények a Vasutasnap és az llkotsény ünnepének tiszteletére Még sohasem jártam örmény kúton. Ügy képzeltem, hogy Örménykút, amelynek az egész megyében olyan nagy híre van a termelőszövetkezeti mozgalomban elért eredményei miatt, tömör, zárt, rendezett utcákból álló község, ahol „együtt'1 vannak .a parasztok, s így napról-napra könnyen tudtak beszélgetni velük a termelőszövetkezetek előnyeiről, azok, ekik már a közös úton járnak. Aztán fékezett az autónk egy magányosan álló épület előtt, melynek •kapu melletti táblájáról fekete betűk jelezték: „ÖRMÉNYKÚT, TANACSHAZ". S a ház körül hiába kerestem a községet. Csak kukoricát láttam, messze a távolban fehérlett csak a fák közül egy- egy tanya épülete. Hogyan érhettek el örménykú- ton ilyen szép eredményt a termelőszövetkezeti mozgalomban, hiszen ahol nagy csoportokban e- gyütt élnek, dolgoznak, ott köny- nyebb a szervező, felvilágosító munka, mint ahol szétszórtan, egymástól távol élnek az emberek?! Igen ám, de a jó hírek, e- redmények előtt nincs távolság, azok eljutnak a legkisebb tanyákra is. És ilyen mozgósító erejű hírt k a kiváló termésméseredmékről, a jövedelmező gazdálkodásról futnak szét örménykút tanyáira állandóan a helyi Petőfi Termelőszövetkezetből. De nem a szelek szárnyán. Nem egy elvtárssal, tsz-taggil, tanács-vezetővel beszélgettem Örménykúton. E beszélgetések legfőbb tanulsága, hogy „maguktól nem agitálnak a legjobb termelőszövetkezeti eredmények sem” Azért kell ezt hangsúlyozni, mert mind többször halljuk egy-egy tsz-ben: beszél helyettünk a határ, a jó eredmény. Ez azonban csak alkalmat ad arra, hogy beszéljenek róla. Igaz, a kívülállók maguktól is látják a szép gabonatáblákat, a kitűnően fejlődő, 2—3 svet adó ikensoros kukoricát, a j- érőben lévő marhacsordát, ser- tésfalkát, de sem a növény, sem az állat nem mondja meg nekik, hogy milyen hasznot hajt a termelőszövetkezetnek. Énről csak emberek tudnak beszélni. A másik tanulság ezekből a beszélgetésekből, hogy az örmény- kúti pártszervezet, valamint a tanács milyen módszereket alkalmaz a termelőszövetkezetek fejlesztése érdekében. Fontos ez, mert új stílust jelentenek a pártmunkában az örménykúton tapasztaltak és a jó eredmények tanúskodnak amellett, hogy egyben helyes munkastílust is. A párt alapszervezete, s ezt követve a tanács is egy-egy termelőszövetkezetben, vagy termelőcsoportban 2—3 elvtárssal, az ottani párttagokkal beszél a fejlesztésről. Ezek az elvtársak aztán a parasztok között, ismerőseikkel e- gyütt úgyszólván „belülről" végzik a felvilágosító munkát. Ezt erősíti meg Gunda György elvtárs., a párttitkár is. Az új munkastílus lényege tehát abban rejlik, hogy — mint régebben is kellett volna — a pártvezetőség csak irányít, s a tsz-ekben, valamint tszcs-ikben dolgozó kommunisták a termelőszövetkezeti tagokra támaszkodva maguk beszélnek termelőszövetkezetük eredményeiről. A Petőfi Tsz-ben Kiss János elvtársék saját példájuk, eredményeik hangoztatásával sok kívülállót győztek mér meg. A Május 1 Tsz-ben Raffat János és Vaskor András elvtársak, az Alkotmányban Janzik Pá) elv iám És így tovább. Mindemellett hozzájárul a nagyüzemi gazdálkodás népszerűsítéséhez a járási, illetve megyei szervező munka. Az, hogy az örménykúti csoporttagoknak is lehetőséget adtak a megye egyes termelőszövetkezeteinek meglátogatására. Drozdlk József elvtárs például, amikor több társával e- gyütt meglátogatta a békéscsabai Május 1 Tsz-et, még csoporttag volt örménykúton. Ebben a tsz- ben a nagyüzemi gazdálkodás már kézzelfogható előnyeivel találkozott, amikor gyönyörködve nézte a jól trágyázott, jól megmunkált földeket, a sokat ígérő termést, a fejlett állatállományt, a rengeteg saját gépet és a sokat érő gazdasági épületeket. Hazajövet közgyűlésen mondotta el a csoportta- goknak a látottakat. Ezt követően vele együtt még kilenc csoporttag ment vendégségbe a helyi Petőfi Tsz-hez is. Összehasonlíthatták saját eredményeiket e termelőszövetkezetével. Nem is titkolták egymás között, hogy saját 3 mázsás aszálysúj-totta tavaszi árpájuk, ha közösen gazdálkodnak, olyan is lehetett volna, mint a Petőfié, mely 7 mázsát adott holdanként. Nyolc mázsás búzatermésük is elérhette volna a termelő- szövetkezet 11 mázsás átlagát. Az állattenyésztésben nem is volt összehasonlítási alapjuk, hiszen a termelőcsoportban nincs közös állatállomány. A Petőfi Tsz-nek sok tízezer forintja származik az állattenyésztés, a baromfi-, marha- és sertéshízlalás jövedelméből. A ■fejlett állattenyésztés eredményeként tudják jól trágyázni földjeiket és az egyik feltétele bő termésüknek. Csoda-e, hogy ilyen jól gazdálkodó nagyüzemben a szorgalmas tagoknak, mint például Trabak Jánosnak is 35 ezer forintos az évi jövedelme? Nem csoda, ez cs3k az előbbiek természetes következménye. Ezekről beszéltek aztán Kiss János elvtársék aprólékosan a látogatókkal, akik a tapasztaltaktól mélyen átitatva tértek haza. Utána 14-en összefogtak és Drezdák Józseffel az élen Dózsa néven termelőszövetkezetté alakították csoportjukat. Ez július 13-án történt. Kezdeményezésükre 14-én egy másik termelőcsoportiból Aranykalász néven, majd 15-én Zrínyi néven alakult új termelőszövetkezet. Ma már arról beszélgetnek a Zrínyi és az Aranykalász Tsz-ek vezetői és tagjai, hogy mivel egymás mellett terül el földjük s közös táblákat tudnának kialakítani — egyesülniök kellene a nagyobb eredmények eléréséért. Jelenleg hat tsz működik örménykúton. A Petőfi Tsz 232 taggal, 1450 holdon, amelyhez még 350 holdat igényeltek az állami tartalékból. A Dózsa Tsz 16 családdal 230 holdon, a Május 1 Tsz 510 holdon. Ebbe a termelőszövetkezetbe a napokban kérte felvételét 6 család és ezzel 24-re növekedett a létszám. Nemrég alakult az Aranykalász, amelyik 19 családdal 400 holdon gazdálkodik s a Zrínyi Tsz, amelyik 16 családdal 230 holdon kezdte meg a szőve - keze i gazdálkodást. Régebbi mát az Alkotmány Termelőszövetkezet, amelynek 10 családja 291 holdon folytat nagyüzemi gazdálkodást Ezenkívül 10 termelőcsoport működik. Mindent összevetve: ma már 317 termelőszövetkezeti tag van örménykúton, s a tsz-ek földterülete 3410 hold. Egyénileg .100 holdon 110-en gazdálkodnak. A község 11 ezer holdat kitevő határából — állami tartalékot kivéve — a többi terület a 13 termelő: csoport között oszlik meg. Tegnap még 110 kívülálló volt örménykúton. Mára 100-ra csökkent a létszámuk, s holnapra mindegyikük csatlakozik majd valamelyik termelőszövetkezethez. Mert örménykúton nemcsak a terméseredmények beszélnek a nagyüzemi gazdálkodás fölényéről, hanem a pártszervezet javuló munkája nyomán maguk a tsz- tagok is. Varga Dezső Vasutasaink a múlt héthez viszonyítva nemcsak Békéscsabán, hanem a* egész megye területén újabb kiváló eredményeket értek el. A forgalom dolgozói a személyvonatok menetrend szerinti indítását 90 százalékra vállalták. Vállalásukat eddig 96 százalékra teljesítették. A békéscsabai állomáson Szuharda Gyula és brigádja a személyvonatok 96 százalékát közlekedtette menetrend szerint. Bottka Sándor forgalmi szolgálattevő és brigádja — vagyis a KISZ-bri- gád — a tehervonatok átlagos terhelését 111 százalékra. Jov* György tolatásvezető és brigádja a fajlagos kocsimozditási tervét 102 százalékra teljesítette. A fajlagos kocsimozdítást 4,5 percre vállalták, melyet eddig 4,3 percre teljesítettek. A MÄV fűtőház vasutasai közül Mészáros Mihály és brigádja július 19-én és 20-án túlsúlyos vonatot indított pontos menetidővel. A túlsúly 417 tonna volt, szénmegtakarításuk pe- 20 mázsa. A kis fűtőháznál szénmegtakarításban 130 százalékos eredményt ért el Fehér Gyula és Kővágó György mozdonyvezető, Hídvégi András és Kiss Sándor fűtő. Kónya István és Vincze Zoltán mozdonylakatosok mozdonyuk időszakos javításában értek el jó eredményt. A rakodási főnökségnél az egy órára eső mozdított súlyt az 5 százalékos vállalás helyett 31 százalékra, az egy métermázsa mozdított súly bérköltségét pedig 25 százalékra csökkentették. Itt dicséretet érdemel Sinka Pé- ter, Szász Sándor, Prlbojszhi János és LAezó János. A pályafenntartásnál dolgozó vasutasok az al- és felépítményi s az iparvágány munkálatainál teljesítették eddigi vállalásukat. A VlI-es szakaszon jó «inkájáról lett ismertté Krizsán Demeter átképzés kőműves, Subájáé Imre festő és Borbély János kovács. A VIII-as szakaszon Péter János és Kosana -János, a XXlII-as szakaszon pedig az összes dolgozók kiváló eredményt értek el a gazdasági vasút vágányépítésénél. Fáradságot nem ismerve igyekeztek a nehéz munkát minél előbb befejezni. A vésztői XV-ös, a sarkad! XII es, a lőkösházi X-es, a gyomai IV-es, a meeőberényi V-ös,. a vésztői XXI-es, a békési XXII-es, a szeghalmi XVH-cs és a dévaványai XlX-es pálya- mesteri szakaszon a vasutasnapra tett vállalásaik teljesítésében már eddig is jó eredményt értek ei. A X-es szakaszon Lezsák és Kovács előmunkás és brigádja, az V-ös szakaszon Budavári és brigádja, a IV-es szakaszon Krucsó és Dénes, a XXI-es szakaszon Pardi előmunkás és brigádja, a XXII-es pályamester: szakaszon pedig Balogh István és Barna Sándor dolgozott kiválóan* Az állomások közül a muro- nyi, a békési, a gyomai, a me- zőherényi, a kétegyházi, a sar- kadi és a gyulai van az élen, a- hol a vasutasok nemcsak teljesíteni, hanem túlteljesíteni akarják vállalásukat. Különösen jő eredményt ért el a tervteljesítésben a lőkösházi állomás, ahol a parkosítás is az első helyen áll országos viszonylatban is. Dicséretet érdemelnek a békéscsabai MÁV üzemi konyhádnak dolgozói is, akik naponként 300 személyt igyekeznek ki szolgálni ízletes étellel. Boldizsár Gyula levelező >** * ********** A dűlőút melletti gyalogösvényen asszonyok, lányok lépkednek sietősen. Kezükben garabo- lyok, szatyrok, ételhordók, vagy négy sarkán összekötött fehér szalvétába csomagolt élelem. — Hová-hová ilyen szaporán? — kérdezem. — A cséplőgéphez — válaszolja az egyikük. — Sietünk az ebéddel, mindjárt dél lesz. Az élénken beszélgető ebédhordók hamar odaérnek az árpatábla szélére, a cséplőcsapathoz. Pontosan tizenkét óra. A traktoros leállítja a gépet s a munkacsapatvezető harsányan kiáltja: ebédszünet. Az emberek a vizeslajthoz sietnek, mosakodnak, majd leülnek hozzátartozóik mellé, akik addigra már tábori asztalt varázsoltak a zöld gyepen. Túrák Imre gyorsan megebédel. Odalép a lajthoz s úgy iszik az üdítő vízből, mintha az egész tartalmát ki akarná inni. Aztán elgondolkozva mondja: — Hej, ha csak most kezdenénk az aratást, annyi tapasztalattal, mint amennyire az idén szert tettünk, akkor egy szál gabonát se vágnánk le kézzel, vagy aratógéppel. Akik Túrák véleményét hallgatják, helyeslőén bólintanak. Közülük Sánta János, egy jó- kedélyű és jó erőben lévő, középkorú férfi szólal meg: Ebédidőben a lőkösházi Május 1. Tsz-ben — A magunk kárán tanultunk. Alapos iskolát jártunk ki az idén, mert a 355 hold őszi árpa- és búzaterületből csak 220 holdat vágattunk le kombájnnal. Most, ebben a hőségben, reggeltől estig rakhatjuk a kévéket, amikor az aratást, cséplést egyszuszra, a kombájnnal is megcsináltathattuk volna. Dehát, a tagság idegenkedett! Bezzeg most, amikor csépelünk és halljuk, hogy s mint pattog a kalász, amint villahegyre szúrjuk a kévét, sopánkodunk: mennyi szem megy kárba! A vitatkozók köre egyre bővül és a körülállók mind a kombájnaratást dicsérik. — Nem alaptalan a tagság véleménye — vélekedik Bója István, a párttitkár. — Én délelőtt a kombájnszalmát kaza- loztam és meggyőződtem róla, hogy a kombájn olyan jól kicsépelte abból a szemet, hogy csak elvétve találni benne egyet- egyet. Hát ezért bánkódunk most, hogy miért nem kombájnnal arattuk az egészet. Most már azonban késő a so- pánkodás. Ahogy határoztunk, úgy cselekedtünk... majd jövőre okosabbak leszünk. A terméseredmény is szóba kerül, hisz a lőkösházi Május 1 Tsz-ben a tagság részesedésének jelentős részét a növénytermelés biztosítja, ebből várják a fő jövedelmet. ‘— Búzából 260 holdon meglesz a 10—11 mázsás átlag. Volt olyan búzánk — majdnem 40 holdon —, amelyik holdanként 15 q 60 kilót adott. A gyengébb, víznyomta területeken pedig — majdnem ötven holdon — nyolc—kilenc mázsájával fizetett. A többi búzánk kilenc és fél, tíz és fél mázsájával adott — tájékoztat a szövetkezet elnöke, Szabó József. Majd így folytatja: — A földadóba 382 mázsa búzát szállítottunk be. Szabadgabonaként 162 mázsát adtunk át. Félreraktuk a vetőmagot, beadtuk a cséplőgép-részt, a tagságnak pedig az eddig ledolgozott munkaegységekre 4—4 kilót osztottunk. A tagság elégedett ezzel az e- redménnyel. Ez megállapítható az ételhordó asszonyok beszédéből is, mert közülük nem egy úgy vélekedik: „csak ennél soványabb osztás sohase legyen.” Jól látják a szövetkezetiek e- redményes munkáját a kívülállók is, akikhez még az aratás első napján eljutott a hír a közösben elért eredményről. Közülük sokan felkeresik a tsz- irodát és érdeklődnek a tsz-be lépés lehetőségeiről. — Néhány napja — mondja az elnök — kaptunk 5—6 belépési űrlapot. Jelentkezőnk viszont volt vagy tíz. A kívülállók megállapodtak egymás között (mert mindegyikük papírhoz szeretett volna jutni), hogy aláírásukat adják az őszi belépésre. Van nekünk tizenkét ilyen „tagunk” is, hat-hét paraszt felvételéről pedig a jövő heti közgyűlésen döntünk. Az új tagok csak a jövő gazdasági év kezdetén jönnek majd dolgozni. Az ebédidő lassan lejár. A vita is félbeszakad. A traktor robbanófejét már tűzesítik. Néhány perc múlva ismét megkezdik a munkát. A traktor hajtja a gépet, az emberek pedig jókedvvel villázzák a kévéket, mérik a teli zsákokat. Vidámságukat csak fokozza az a tudat, hogy az idén csépelnek utoljára cséplőgéppel, mert jövőre minden szem gabonát kombájnnal takarítanak be. Dupsi Károly
