Békés Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-23 / 172. szám

1M8. július S3., szerda BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG Olvasóink9 levelezőink írják Üdülő gyermekek A nép államában nem újság, természetes dolog, hogy évről-évre mind több dolgozó gyermeke megy üdülni. Nálunk, akik a felszabadu­lás előtt éltük a munkások kiuzso- rázott életét, mégis átforrósodik a szivünk, valahányszor nyaralni in­duló, vidám gyermeksereget lá­tunk, — írja Frankó Istvánná, a békéscsabai téglagyár dolgozója. Majd így folytatja: — Az én gyer­mekem is köztük volt, és csak most érzem igazán, hogy nem volt hiá­bavaló a fáradozásom a munkahe­lyemen és a szakszervezeti mozga­lomban. — A békéscsabai építő­munkások gyermekeit a szakszer­vezet most júliusban kéthetes üdü­lésre vitte az ország legszebb he­lyeire. A táborozás útvonala Lilla­füredtől Egerig haladt. Sok anya kísérte el gyermekét. Némelyikük szeméből könny is hullott az öröm­től, hogy ezt is megérhették — fe­jezi be levelét Frankóné. „Kedves közömbös barátom1...." kezdi levelét a kiscsákói Szeme- nyei Emília és a következőket üze- p1 a XX. század legújabb dája, a szputnyik létezését kö­zömbösen szemlélőknek: „— Em­lékszem az első szputnyik megje­lenését követő általános meglepe­téséé és csodálatra. Ügy éreztük, hogy olyan eseménynek lehetünk szerencsés tanúi, ami az emberiség eddig megtett útjához képest és a jövő távlatait illetően csodálatos valami. Felmérhetetlen értékű' mindaz, ami ennek a fejlődésnek a gyümölcseként jut az emberiség birtokába. Csoda-e tehát, hogy a- mikor megpillantottam a felhőt­len nyári égbolton a harmadik szputnyikot tündöklő csillagként követő hordozórakétát, gondolata- egyetlen elragadtatott kiáltás­sá lobogtak: „gyönyörűL..“’ Sorai­mat talán te is olvasod közömbös barátom, aki akkor fordultál nagy álmosan ágyadban a másik olda­ladra, mikor az ember csillaga dia­dalmasan ívelt át kicsi falunk fe­lett. Nyilt sorok egy fiatal motorkerékp ároshoz Emlékezz csak vissza arra a jó­ságos, kedves 70 év körüli anyóká­ra, aki előtt 1958. július 17-én dél­után 1 órakor itt Kondoroson ta­lálkoztál. A néni az úttesten akart keresztül menni. Talán nem látott jól, rosszul is hallanak az ilyen ko­rúak — hát nem vette észre, hogy te, az életerős, vidám fiatalember motorkerékpáron száguldsz célod felé. Az úttest közepén találkozta­tok. Csak hirtelen fékezésedkor vett észre. Remegni kezdett. Bizto­san arra gondolt, hogy el is üthet­ted volna. Egy pillanatig néma csend volt. Te az idős nénit, ő a betont nézte. A következő pilla­natban azonban minden harago­dat reázúdítva ordítottad:* — Nem tud vigyázni, maga vén marha! Azzal gyorsan elrobogtál, mint aki jól végezte, dolgát. A néni is továbbment, pillanatok alatt összetörtén, megsebezve durva sza­vaidtól. Láttam, hogy két nagy könnycsepp gördül alá időráncolta arcán. Szégyelltem magam miat­tad! Szégyelltem, hogy van egy fia­tal, ismeretlen embertársam, aki nem találkozott ezzel a szóval, hogy: tisztelet. — Megbánásod re­ményében üdvözöl: Jantyik Ist­ván, Kondorosról. Nem egetverő, a Pusztaföldvár—Újfaluban élő gyermekek szempontjából azon­ban mégis égető kérdés, hogy fagylaltot ehessenek ebben a rek- kenő nyárban. De az ottani fel­nőttek sem haragudnának, mert ezt írja Stemmer Lászlóné és még egy sor aláíró, hogy: „— Mi, pusztaföldvári dolgozók szeretnénk tudni, mi a különbség a nagy falu, meg az új falu között? Miért van az, hogy Orosházáról a fagy- lajtos kijár ugyan, de csak a nagyfaluba, de az újba már nem, holott egyetlen község az egész Gyermekek és felnőttek kérjük, hogy legalább egyszer egy héten hozzájuthassunk egy kis fagylalt­hoz. Gondoljunk még arra is, hogy van, aki ágybaníekvö beteg és annak is jólesne.” Az újfalubelieknek igazuk van! Tervek ón tettek Több évtizedes vágy valóraaiéí’fnát égi fásának napjait élik ma Gyulán. A Felszabadulás parkban, az ősi vár, s Erkel Ferenc kedvenc fá­jának tőszomszédságában fürdőit építenek s nem is akármilyet: gyógyfürdőt. E munkában nagy részt vállalt magára az MSZMP egy kis részét készítik csak el, a tisztasági fürdőt, s a továb­biakban — amint arra pénz lesz, még megépítik a hullámfürdőt és két kis medencét . A fürdő környéke is szépen ki­épül. A SZOT és a bányász szak- szervezet bejelentette már, hogy a fürdő közeiében üdülőt építene I tagjai részére. Az Egészségügyi Gyula Városi Bizottsága, a Haza- ( Minisztérium ígéretet tett arra, fias Népfront helyi szervezete s a városi tanács, mégpedig a kút fú­rásához szükséges pénz előterem­tését. A városi tanács községfej­lesztési hozzájárulás egy részének felhasználásával nyolcszázezer fo­rintot adott, a Hazafias Népfront fürdőjegy-akció útján — a lakos­ság áldozatvállalása révén — két­százezer forintot gyűjtött össze, míg egymillió nyolcszázezer fo­rintot az államkasszából vettek fel. Az első feltétel a gyógyvíz felszínre hozatala. A fúrófej ma már 1600 mé.eres mélységben kutatja a földalatti eret, egészen kétezer méterig. A- mennyibcn ezt a mélységet au­gusztus végéig elérik, úgy még az ősz folyamán hozzákezdenek — igaz, szerény keretek között — a fürdő építéséhez. Azt tervezik, hogy az első évben a fürdőkomfoi­Tovább növekedett a gyulai is&ek állatállomdnya A 3004-'es kormányrendeletben biztosított kedvezmények alapján a Béke Termelőszövetkezet g na­pokban 18 darab növendék üszőt, 20 darab kocasüldőt; az Erkel Ter­melőszövetkezet 10 tény észkoca süldőt; a Népköztársaság Tsz 5 te­henet; a Petőfi Tsz 10 tenyészko- cosüldőt, 1500 naposcsibét; a Rá­kóczi Tsz 100 napos csibét vásá­rolt. Mindez minőségileg is növeli a szövetkezetek törzsállományát. Jók a termésátlagok, híznak az állatok, építkeznek a kisdombegyházi Táncsics Tsz-ben e-J Vfi ;•%* in« rn«-rt Q&tVt WVÁ+wjr­Befejezték az őszi búza és az őszi árpa eséplését a kisdombcgy- házl Táncsics Termelőszövetkezet­ben. A termelőszövetkezet ez évi őszi gabonatermése jóval megha­ladja az elmúlt évit. Búzából holdanként 14,02 mázsát takarí­tottak be, míg ta valy 11 mázsa volt az átlag. Őszi árpából holdanként 21,8 mázsával dicsekedhetnek. Az időbeni jó talajmunka és a mű­trágyázás eredményei ezek. A mennyiség mellett búzájuk kiváló minőségű: fajsúlya 83. Adóbúzá­jukat beadták és 150 mázsát sza­badon értékesítettek. e gyönyörű tájakat látogattuk. Az első túra különösen szokat­lan volt. Még az ebédet is ma­gunkkal vittük. Német vezető­ink az utat a célig kétórányira jelezték. Mi már hallottunk az ő tempójukról és tudtuk, hogy ez nekünk egész nap fog tartani. A két órából a végén négy és fél óra lett és vissza sem volt kevesebb. Főként nehezebb volt, mert le a völgybe, fel a sziklák­ra, sok helyen négykézláb egy­mást le- és felsegítve juthat­tunk tovább. így az e napi tú­ránk megfelélt kb. ötven km- liek. De azért mentünk, mert látni, gyönyörködni akartunk a táj szépségeiben. Ezt meg is kaptuk, mert a szél­fújta kopár homokkő sziklák, a gyönyörű fenyőerdőkön át veze­tő vándorutak, a leomlott lakó­ház nagyságú kősziklák, a sziklák közt csörgedező kis patakocskák, a sziklára mászók hangyaibojnak tűnő sokasága gyönyörű lát­ványt nyújtottak. Egyik nagyon szép utunk volt a csehszlovák határmenti túra. Az egésznapos eső csak érdeke­sebbé tette az utat. A határmen­ti túra égy 700 m-es szakaszán csak csónakkal lehetett tovább­jutni. A tó egyik oldalán német, másik oldalán csehszlovák szik- laóriásck tekintettek tavon csó­nakázó kis csoportunkra. Utun­kat közvetlenül a cseh határ mentén folytattuk tovább. Kez­detben csak a botunk végét dug­tuk át a határvonalon, de ké­sőbb, mivel határőrt egész nap nem láttunk, még csehszlovák területre is átléptünk. Megismertük itt, hogyan mász- szák meg a legmagasabb és leg­meredekebb sziklákat. E látvá­nyok lélegzetelállítóak voltak. Nem is csoda, nem olyan maga­biztos egy teljesen meredek sziklafalon veszély nélkül fel­mászni. Akik már elérték céljukat, boldogan szemlélik a szikla tetejéről a környező tájakat Félelmünket fokozták azok a koszorúk is, melyek a sziklákon itt-otf el voltak helyezve, jelez­vén, hogy egy-két turista már itt lelte halálát sziklamászás közben. Mi ugyanis nem voltunk turisták, bennünket nem tanítot­tak hegyet mászni. Közöttünk annak ellenére, hogy turista-cso­port voltunk, egyetlen turista sem volt, ha ugyan a Gellért­hegy megmászóit nem lehet an­nak nevezni. Nagyjából azonban mi is megtanultuk a mászást, mert kénytelenek voltunk rá. Utunkon ugyanis nem lehetett visszafordulni, mert vezető nél­kül a sziklarengetegben eltéved­tünk volna, viszont le sem ül­hettünk azért, hogy megvárjuk a többieket, mert utunk nem u- gyanott vezetett vissza így nem volt más választás, mint menni és menni. Vezetőink nem sokat adtak a véleményünkre. Irány a legmagasabb csúcs! Sokat cso­dáltuk egyik féllábú vezetőnket, aki falábával valamennyiünknél jobban bírta a turisztikát. Utunkon több ízben találkoz­tunk magyarokkal is, illetve o- lyanokkál, akiket abban az idő­ben tőlünk kitelepítettek. Egy­két személlyel sikerült hosszasan elbeszélgetni, sőt olyan is volt, akit lakásán meg tudtuk láto­gatni. Beszélgetésünk közben ér­deklődtek az itthoni események­ről, az itteni életről, ismerősök­ről, barátokról, ök is elmondot­ták, hogyan élnek, mit dolgoz­nak és mit tudnak keresni. (Folytatása következik) A termelőszövetkezetben a nö­vénytermelés mellett jó eredmé­nyekre van kilátás az állattenyész­tésben is. Húsz darab hízott mar­hát adnak át hamarosan az Ál­la Horga Imi Vállalatnak, A hízott marhák darabonkénti súlya 6 má­zsa. E hónapban szállítanak le 30 darab hízott sertést is, 45 mázsát, Napról-napra szaporodik a va­gyonuk, gazdagszik a termelőszö­vetkezet. Májusban vettek 90 ezer forintért egy Zetort. A tehénistál­lót átalakítják, új takarmányelő- készítő-kamrát építenek. Elkészült a tejház is, melyben szeparátort állítanak fel. hogy a volt kas:élyban — melyet jelenleg csecsemőotthonnak ren­deznek be — háromszáz ágyas re­uma-kórházat létesítenek. ; De a gyulaiak sem akarnak lemaradni A jelenleg restaurálás- alatt álló vár tetején — a tervek szerint — hangulatos szórakozóhelyet. , ren­deznek be, s a bástyán kilátót épí­tenek. A várba költözik majd a múzeum s szó van arról is, hogy a Hazafias Népfront. gyulai klub­ját, a volt lovagteremben helye­zik el. A fürdő közelében — mivel egyetlen szálló van a városban — korszerű, kényelmes szállodát e- melnek majd; A volt lovardát fedett sportcsarnokká alakítják át. Szakemberek becslése szerint ez lesz a legnagyobb vidéki sport­csarnok, mely nagyságban vetek­szik még a budapestivel is. A kis­sé elhanyagolt Felszabadulás-park rendbehozataláit a- Keríészetí Áka- démia vállalta magára. Egy régi vágy valóraváltásán dolgoznak itt most a társadalmi és tömegszervezetek s Gyula e- gésCÓo/gvzó népe. Ha így hab­nak, a,ma .tervei holnap már, va? lfe&ggá lesznek. :'~r" sz.’Zs: Óvoda-ügyben Idestova egy éve, hogy a gyulai, szentpálfalvi óvoda ügyében írtunk a Népújság szerkesztőségének nagyon örültünk mi, itteni mainak, mikor 2 nap múlva már olvashat­tuk is közérdekű kívánságunkat, mely szerint óvoda kellene ide, mert a kocsmánál is fontosabb, óvoda ugyan nem, de létesült egy másik kocsma a Kerecsényi utcán. Mi, dolgozó szülők sem a Sztálin úton, sem a Kálvin utcában, sem Máriafalván nem tudjuk elhelyez­ni kicsinyeinket, öt utca 40 gyér-t mekéről van szó. Ezúton kérjük, akiket illet, segítsenek rajtunk és ha megint akad helyiségüresedés, akadályozzák meg, hogy kocsma legyen belőle, mentsék meg óvo­dának. Sok dolgozó szülő nevében: Igricz Mózésné Gyula A BÉKÉSCSABAI BRIGÁD MOZI a nagy érdeklődésre való tekintettel július 24-től 30-ig: Az utolsó paradicsom című, színes olasz filmből naponta eggyel több előadást tart Előadások kezdete: hétköznap fél 5, fél 7 és fél 9, vasárnap fél 3, fél 5, fél 7 és fél 9 órakor. Jó idő esetén az utolsó előadást a kertmoziban tartják meg. Állami Gazdaságok és termelőszövetkezetek figyelmébe! Gazdasági kosarakat és mindennemű más kosárárut, továbbá seprűket korlátlan mennyiségben azon­nal szállítunk. Békési Kosárfonó Háziipari Szövetkezet Békés, Kossuth u. 38. Telefon: 112. 1 ' __________

Next

/
Thumbnails
Contents