Békés Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-20 / 170. szám
\ 1958. július 20.» vasárnap BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG KISEK ÜL ESZ IGAZA? Másfél hónappal ezelőtt, május 28-án lapunkban „Kinek lesz igaza?’* címmel közöltük Szabó Imrének, a békéscsabai Vegyesipari Vállalat asztalosrészlege dolgozójának panaszát. Nevezett kifogásolta, hogy munkahelyén a védőberendezések nem megfelelőek, az egészségügyi követelményeket illetően sem áll a részleg a helyzet magaslatán és ő személy szerint nem kapta meg az SZTK-tól a baleset után járó teljes járadékot. A cikket azzal zártuk, hogy a válasznak hasonlóképpen helyet a- dunk. Május 31-i keltezéssel meg is érkezett a vállalattól a válasz. Igen ám, de a Szakszervezetek Megyei Tanácsának munkavédelmi csoportja is nyilatkozni akart az ügyben, hiszen a kérdés őket is érintette. Mindez időt emésztett fel és emiatt kerül csak most sor a válaszokra. Mit válaszolt a vállalat? A most szóban forgó közleményben Szabó Imre dolgozónk két balesetét panaszolja, amelyek mindegyike — állítása szerint — védőerendezések hiányos volta miatt .következett be. Az első baleset 1956. február 16-án történt, — hogy miért, arra a Békéscsabai Városi Bíróság az 1957. október hó 15. napján 20 69 1957-3. szám alatt hozott jogerős ítéletében a következőket szögezte le: „... a baleset nem hozható összefüggésbe semmilyen mulasztással. A szakértő is, meg a sérült maga is azt adta elő, hogy bármilyen védőberendezés alkalmazása sem biztosit hasonló baleset ellen... a legszakszerűbben kioktatott dolgozó is elszenvedheti ezt a balesetet, ha néni vigyáz... A sértett — Szabó Imre — vallomásában hivatkozik arra, hegy a fronton fejsérülést kapott s ez o- kozhatott nála pillanatnyi zavart...’* A második balesetet illetően bírósági döntés még nincs, mert az SZTK fizetési meghagyása ellen benyújtott fellebbezésünk még nem került bírósági tárgyalásra. Az SZMX munkavédelmi felügyelője Szabó Imre szorgalmas szakmunkás. Sajnos háborús eredetű sérülése alkalmatlanná teszi arra, hogy az utasításokat pontosan végrehajtsa, a balesetelhárítási oktatást teljesen magáévá tegye. Erről azonban tudni kellett volna a vállalatnak is. Az Általános Baleset- elhárítási Övórendszabály 17. pontja szerint helytelen kezelés, meggondolatlanság fennforgása e- setén nem lett volna szabad őt gépmunikásnak alkalmazni. — Az előző baleset 1956. február 16-án történt az Irányi utcai telepen (•volt Kovalcsik-féle műhely) Ekkor balkezének ujját a szalagfűrész megcsonkította. Munkaképességcsökkenése 16 százalékos. Pró- kai Ferenc, az SzMT munkavédelmi felügyelője 1956. március 27-én a balesetet kivizsgálta és megállapította, hogy a dolgozót hiányosan oktatták ki és bizonyos mértékig hiányos volt a védőfelszerelés. Ekkor a baleset tanulságait levonva, az igazgató szóbelileg eltiltotta a gépi munkától, ez azonban Szabó Imre makacsságának és a vállalat hanyagságának e- gyüttes hatásaként hamar feledésbe merült. A második baleset 1957. augusztus 2-án történt vele, u- gyancsak az Irányi utcai telepen. Fűrészlap köszörülése céljából köszörűkorongot cserélt és a kicseÁ L A S ■élt kő szétrobbant, így érte arcsérülés és agyrázkódás. A gépen az előírt védőburkolat nem volt meg, illetve egy falemez volt odaerősítve, amit mi „alibi-burkolatnak*’ nevezünk. Azóta a vállalat szabályos erős védőburkolatot szerel tetet fel. A köszörűkaromg felerősítése igen kényes művelet, a kő kötőanyag ütésre hamar sérül. Itt pedig Szabó Imre megállapíthatóan rosszul tette fel az előírásos alátétet, kalapáccsal húzta meg a csavart. Ez okozta a kő szét- repülését. A szétrepült kő még mindig nem okozott volna sérülést, ha a védőburkolat megfelelő. Mindezt Vágó elvtárs, szákszervezeti társadalmi munkásvédelmi feb ügyelő ez év április 22-én megtett jelentésében az SZTK-val közölte s ennek alapján a vállalat ellen kártérítési eljárást indítottak. Az igazgatót, Szabó Imre előzetes balesete miatt a munkavédelmi felügyelő már 200 Ft bírsággal sújtotta. Általános hanyagság nem terheli az igazgatót, igaz viszont, hogy kisebb hibák, balesetet okozó hiányos munkakörülmények még vannak. A munkakörülmények javítása, a mindenütt mutatkozó zsúfoltság terén azonban nem az igazgatóé az első felelősség, hanem a megyei, illetve a városi tanács ipari osztályáé., A jelenlegi műhelyt a szakszervezeti vizsgálat alapján le kell állítani, illetve áttelepítésére a városi tanács ipari osztályának rövid határidőt szabni. Az említett két fiatalkorú dolgozó balesetét is megvizsgáltuk s megállapítottuk, hogy azért történt, mert felügyelet pékül dolgoztak. Az SZTK megyei alközpontja: t Szabó Imrét 1957. augusztus 2- án ért baleset üzemi jellege megállapítást nyert. Az ebből eredő keresőképtelenség idejére 1957. augusztus 2-tól 19-ig táppénzsegélyben is részesült. Baleseti járadékára való igényét a biztosított az alközpontnál 1958. március 31- én terjesztette elő, előző igénybejelentéséről tudomásunk nincs. A sérült 1958 április 29-én volt orvosi bizottság előtt, ahol 20 százalék keresőképesség-csökkenést állapítottak meg, az erről készült határozat ellen a sérült ez év május 26-án fellebbezett. Szabó Imre az alközpontnál szóban több esetben kijelentette, hogy igényét korábbam terjesztette elő, de az írásban benyújtott fellebbezésben csak a munkaképesség-csökkenés százalékát, a 20 százalékot sérelmezi. Nem ért egyet a figyelembe vett havi átlagkeresetével sem, mert állítása szerint 1800 forint volt az átlagos keresete, de a munkáltatója egy hónapra sem igazol ilyen összeget. (!?) A II. fokú orvosi bizottság véleménye, illetve döntése u- tán a sérültet újra értesíteni fogjuk. A szerkesztőség: Mindhárom levelet hivatalos bélyegzővel és az abban foglaltakért felelős személy aláírásával látták el, tehát nyilvánvaló, hogy mindhárom részről meggondolták, a- mit papírra vetettek. Vajon kinek van igaza? A vállalat szerint magának a vállalatnak, mert miért nem vigyázott Szabó Imre saját, testi épségére. A szakszervezet szerint Szabó Imrének is igaza van. miért ne dolgozzék akár veszélyes helyen is, ha nem akadályozzák meg, a vállalatnak is igaza van, mert noha megbüntették már néhányszor és ennek ellenére balesetek fordultak elő, ebben a zsúfoltság is ludas, a berendezések sem maiak. Az SZTK alközpontja nem foglal állást, csak tájékoztatásul közli a Szabó Imrével kapcsolatos ügyviteli időpontokat, biztosítva bennünket, hogy miként eddig, a sérültet továbbra is értesíti, ha véleményezés történik. Azonban nem érne az egész Vita- -SSríimit. ha abból a közérdekű tanulságot nem vcrífc- nánk le, ez pedig jelen esetben nem más, mint a vállalatnál az igazgatónak és mindenkinek, aki felelős emberekért, berendezésekért, politikai, erkölcsi, termelési vonalon, jobban, szocialista életformánkhoz közelebbállóbban kell vezetnie. Ahol felütheti fejét egy olyan szellem, mely a szocialista nevelés erkölcsi normáitól idegen, mint például az asztalosipari részleg fiatalja) esetében a politikai nevelés elhanyagolása, és erre a vezetők még csak fel sem figyelnek, ott tere nyílhat sok mindennek, ha elejét nem vesszük. Kinek lesz igaza? Ha nemcsak „Szabó-ügyként*’, hanem az asztalos részlegnél uralkodó politikai, nevelési, munkavédelmi helyzetre vonatkozóan tesszük fel a kérdést, akkor bizony „kissé” el kell marasztalni a vállalatot. A hibák azonban kijavíthatok. Huszár Rezső „Mun k ásmozgalmi kalandregény és novellagyűjtemény Mesterházi Lajos beszél két könyvéről ÍG esemény,, amelyet a tavaly elhúnyt veterán, konvmunisía, Szaton Rezső mesélt el nekem. Én a meseszövésben. lényegében tartottam magam az eredeti történethez, a valóságos', esemény fényeihez. A kommunisták akkor még gyakorlatlanok voltak a konspirációban, Szatonék szökésének minden előre tervezett részletébe hiba csúszott A véletlenek sorozata segítette őket. A véletlenek olyan sorozata, amely már törvényszerűséggé áll össze: akik a népért üldöztetést. szenvednek, azokat a nép segíti. A történetben leginkább a nép- humanitásának és szolidaritásának nagy példája ragadott, meg; remélem sikerült ezt a tanítást az ifjúságnak továbbadnom. A novellagyűjtemény faképpen olyan írásaimat tartalmazza, amelyek kötetben még nem, vagy e- gyebütt sem jelentek meg,, s- eddig csak az íróasztalom fiókjában éltek. 1937—38-ból, még diákkoromból valók az elsők, 1957-ből az u- tdsók., A kötet első részében az Mesterházi Lajos A könyvhéten két könyvem jelent meg. Nem mintha az utóbbi év folyamán annyit írtam volna, nem is értem rá sajnos. Az egyikkel már két évvel ezelőtt készen voltam, megjelenését a közbejött események miatt kellett elhalasztani. A másik: húsz év alatt írt novelláim válogatása. Az előbbit a Móra, az utóbbit a Magvető adta ki. Ifjúsági regényemet, új kategó- úgynevezett „Budapesti novellák” riával, „munkásmozgalmi kaland- találhatók, melyekből néhány a regénynek" nevezhetném. Arról napisajtóban és időszaki folyóiraszól, hogy 1921-ben, a fehér taxor jókban megjelent. A második rész sötét korszakában, két halálraítélt jegyéb történetek’*-et tartalmaz, a kommunista megszökik a váci bőr- ... ..... ... , . ... harmadik pedig a rádióban nemtonbol es egyheti bolyongás után saaÄcMfiSÄ* 3* -osztrák haiá- rég elhangzott „Pesti emberek” eíw ky*' . —»is«/./*-« x-i: k’ftveakör'vvét. ron. A törtemet magja xarosago.. ftm nuugjatékom s^ (.X Ez Igen! Mint a megzavart — Jó hallani, hogy malac visítása, kibi- az egyéni gazdák kö- csaklott hongon, vé- zül is egyre többnek konyán, meg-meg- telik motorra — leszakadva tülköl a gyezzük meg. 125-ös Csepel kézidu- A többiek összemo- daja, ahogy élesen solyognak és mint a fordul az orvosi renetbón'ke kezetwén keres. Igaz, szinte éjjel-nappá 1 talpon van, sokat és jól dolgozik, de meg is van az értelme. e- ?? •— Először neki Is delő elé. Gazdája a fa árnyékába teszi s beáll a többiek közé. Oltásra jött, mint az őt üdvözlő társai. Lehet látni; új a Csepel. Meg is kérdezzük: — Mostanában vet- amit megírhatna... Élte’ hullik mihozzánk is, — Májusban — je- hogy a környező közleli büszkén a fiatal- ségekben autót vásá. ember. Kiderül, hogy rolnak tsz.tagok egyéni paraszt, apjasaját eredményüket egy olyan fehértankú (pedig ők is egyénileg kismotorja volt, Cse- gazdálkodók), úgy be- Pel Att61 megvált és szélik a következő- ve^ eÜH 250 köbcen- ket: tis Pannóniát. Rá egy — Van itt Hunyán évre már mégegyre sokkal különb dolog, val° is megvolt. Most pedig Gyebnár Sándorral, a jöldművesval együtt gazdálkode talán egyik sem olyan szövetkezet könyvelőjével közösen egy Wartburg személyautót vásároltak. Két motor és egy fél autó — ezzel azt hiszem rekordot állított jel dik s a tavasszal el- ulyuu lómódú, mint adott süldők árából, T^már Sándor. O a meg az őszről meg- Bajcsy Zsilinszky Tsz m^g a tsz-tagok kö- maradt termény árá- kovácsa. Egy hold zött is, Hunya buszból vásárolta a mo- háztájija van, meg a- keségére.., tort. mit a termelőszöveU tp. <f.)j Nagyon szeretem a vietnami embereket. Gyáros Erzsébet: Dél országa Állítólag azok az emberek írnak jó könyvet, akiknek gondolatai önkéntelenül formálódnak könyvvé. Ennek az aforizmának a- lapján a Dél országa a jó könyvek közé tartozik. Amikor Vietnamba kerültem, eszem ágában sem volt írásban megörökíteni élményeimet. Később akaratlanul rögzítettem papírra mindazt, amit Távol-Keleten átéltem, főleg azért, hogy a magam számára tartósítsam az emlékeket. Tálán ez az oka, hogy a Dél országa nem riportkönyv, nem útleírás, pem kalandregény, hanem valami egészen más, nehezen meghatározható műfajú írás, amelyből még a kötelező tárgyilagosság is hiányzik. Nem, egy csöppet sem embereket, s nincs hőbb kívánsá- tudtam tárgyilagos szemléié lenni, mint hogy mások * úgy ^ mert Vtanam oly elfogulatlanul, rassék 6ket> mint én E köayv készséggel tarta fel előttem szelíd minden betűje legyen egy-egy erős szépségéit, meleg színeit, tündért láncszem, amely örök időkre össze- tájaü, mintha ott születtem volna, kapcsolja a vietnami és a magyar Nagyon szeretem a vietnami szíveket. Pyiroi Erzsébet Községi, szakszervezeti, üzemi könyvtárak ? EGÉSZÍTSÉK KI, FRISSÍTSÉK FEL könyv Állományukat antikvár könyvekkel, a Békés megyei Lapkiadó Vállalat antikvár könyvesboltjában. Békéscsaba, Szent István tér 3. Jobbnál jobb szépirodalmi, ifjúsági, tudományos és egyéb könyvekkel. Kevés pénzért sok könyvet vásárolhat. Antikvár könyveket, könyvtárakat vásárolunk.