Békés Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-19 / 143. szám
1$»#. jimro» 19., csütörtök BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Derekasan dolgoznak az építők Hft valaki meg akarja tudni, hogy mit jelent egy másfélezer dolgozót foglalkoztató építőipari vállalat számára a szétszórt, elaprózott munkaterület, az induljon el Csabáról Ide ki aé éridrödl ha- tárban levő Gábor Áron Termelőszövetkezetbe » megtudja... Gyománál le a gyorsról, azonnal van csatlakozás” Kiszely Lajos művezető 250 köbcentiméteres motorjától (hátul) Endrőd felé. Át Gyomán, át Endrődön. Panasz nem lehet, — az út, beton, vagy ha nem, jó kövesút, de aztán... Csakhogy itt vagyunk már A látnivaló, amiért jöttünk, teljesen kielégít. Még jó messze tekergőztünk óriási búzatáblák szélén, már megráztam Kiszely művezető vállát s hogy a motor veszett dübörgéséből megértse, bele- v.völtöttem a fülébe: — Az ott? Ahol azok az új tégláialak látszanak? A művezető nem minden büszkeség nélkül bólintott. Megelégedése indokolt: a szerződés szerint június 15-én kellett volna kezdeni a 34 férőhelyes tehénistálló építését (befejezési határidő szeptember 30.), de az 5. sz. Mély» pítő Vállalat békéscsabai épités- ézetősége május 1-én hozzákezdett a munkához. A határidőt legalább négy héttel előbbre akarják hozni az építők. S ha megérkeznének a vasbeton födém-gerendák a készítő Budapesti Épii- lelgyártó Vállalattól, valóra is válna a jelentős, egyhónapi időmegtakarítás, aminek egyformán örülne a termelőszövetkezet és az építő vállalat. Pedig ez .a munka a Békés megyei tsz-építkezések között forint értékben a legkisebb: 307 767 forintba kerül a 'tsz-nek, hogy egyre szaporodó jószágállományának „lakáskérdését” minél jobban megoldja. S mikor e sorokat írjuk, szüntelen az jár eszünkben, amit u» yanezen a napon, amikor láto- at.ást tétiünk a szövetkezetben, mondott Tömpe István földművelésügyi miniszterhelyettes a termelőszövetkezeti mozgalom ez é- vi eredményeiről: „Szövetkezeteink az elmúlt hónapok alatt szemlátomást erősödtek és biztató jelnek tekinthetjük, hogy a szövetkezeti mozgalom, ha lassan is, de újabb fejlődésnek Indult.” Így mondta Tömpe elvtárs, s hogy így mondhatta, abban nem csekély része van Békés megye ama 17 termelőszövetkezetének — közte az endrődi Gábor Áron Tsz- nek — ahol a kőművesek (miközben türelmetlenül várják az ígért vasbefongerendákat) már a nagy tehénistálló betonvályúit készítik. A tsz udvarán szüntelen füstölög a frissen oltott mész s a mindössze li—20 főnyi építőmunkás, mint szorgalmas hangyák sürög- nek-forognak. „örvendetes a termelőszövetkezeteknek az állattenyésztés fejlesztésére irányuló törekvése”, — állapította meg a földművelésügyi miniszter első helyettese a fővárosi sajtónak adott tájékoztatójában és ime itt lenn, Békésben, közelebbről Endrődön, pontosan a Gábor Áron Termelő- szövetkezet óljaiban a 12 órás műszak befejeztével az építők nem győznek betelni annak a gyönyörű 60 hízónak csodálatával, a- melyre a 48-as ágyúöntő székely hős nevét viselő termelőszövetkezet tagsága annyira büszke. Hogyis ne volna az, mikor ezek a pompás állatok egyenként máris 160—200 kg súlyúak. A szövetkezetiek fő törekvése az állattenyésztés fejlesztése. Ez a magyarázata, hogy a termelő- szövetkezet központi portáján hatalmas mennyiségű szalma, széna és egyéb takarmány van felhalmozva. Ezzel kapcsolatban meg kel írjuk azt a kifogásunkat, hogy az óriási kazlak tövében sehol sem láttunk — a tűzrendészetben előírt — víztartályokat, .,tűz-vödröket", létrákat, pedig, ha egyébre nem, a villámcsapásra kellene gondolniok a tagoknak. Endrődtől is jó pár kilométerre vannak. A szövetkezet központjába csak nyári, illetve dűlőutakon lehet eljutni. Ez pedig azt jelenti, hogy esős időben nincs az a gépjármű, ami Etidrödről, Gyoméról megközelítheti a szövetkezet központját. Még a tűzoltó autó sem... A Békéscsabai Vasipari Ktsz állta adott szavát: a szövetkezet új tehénistállójának a tetö-vas- szerkezete készen 'van, de addig az építő vállalat nem helyezheti el, amíg a koszorú- és egyéb vasbeton tetőgerendák nincsenek a helyükön. Azokat pedig Pestről várják, s néha a főváros óriási messzeségben van a vidékről. De reméljük, minden jól megy, és sikerül a Mélyépítő Vállalatnak határidő előtt befejezni ezt a munkát. (— n — a —)------------***-----------Me gkesdtélt a* aratási ax Örménykúti Allamt Gazdaságban is Megyénk állami gazdaságai közül elsőnek az örménykúti ÁUwii Gazdaság kezdte meg az aratást: június 18-án, tegnap fogtak hozzá öt aratógéppel egy 66 holdas őszi- árpa-tábla aratáséihoz. Az aratógépek első kévéit szakemberek vizsgálták és általános megállapításuk szerint az őszi árpa átlagos holdanként! termése 12—13 mázsa lesz. A gazdaságban az őszi árpa learatása után megkezdik a többi kalászos, főként a búza vágását. Ha az időjárás engedi, a gabonaféléket csak géppel, öt kombájnnal és öt aratógéppel vágják le. Ipari Híradónk A megyei ipari kiállításra készülnek A Békéscsabai Lakatos Ktsz- ben már készülődnek a2 augusztusban Békéscsabán rendezendő megyei ipari kiállításra. A szövetkezetiek a megye iparának seregszemléjén öt-hat típusú csempetűzhelyet és kályhát, szalagfűrészt, valamint a szövetkezetben készített termékeket állítják ki. A szövetkezet fejlődését, eddig elért eredményeit tablón szemléltetik. A Békés megyei Malomipari Vállalat is részt vesz a kiállításon, és a megye malomiparának fejlődését mutatja be. Az ipari seregszemlén a Békéscsabai István- malom, az Orosházi-malom, valamint a Dévavánvai Rizshántoló őrleményeit, illetve készítményeit állítják ki. A második negyedéves terv sikeres teljesítéséért A Békés megyei Téglagyári E- gyesülés vezetői tegnap, szerdán egésznapos tapasztalatcserével egybekötött gyárvezetői értekezletet tartottak az Orosházi II. számú Téglagyárban. A tanácskozáson az egyesülés vezetősége értékelte az öt telep május havi tervteljesítését. valamint meghatározta a további tennivalókat, amivel elősegítheti a második negyedévi terv sikeres végrehajtását. Ifjú „mesterek" vizsga- munkáinak kiállítása Békésen A Munkaügyi Minisztérium 636-os számú ibékési helyi ipari iskolájának KlSZszarvezete'és tantestülete június -22-én, vasárnap délelőtt '9 órakor nyitja meg az. iskola összes termeiben az ipari tanulók vizsgamunkáibúl rendezett -kiállítást. -A kiállításon sok szép remekművet láthatnak az érdeklődök. Előkészületek azúj gabona* őrlésére A Békéscsabai István 'Malomban szombaton leállnak a gépek. Egy hónapra hoszüritetik az őrlést, mert hozzákezdenék a szokásos évi k-rrhantaríáshoz, hogy jól felkér/ültén fogadhassák az új gabonát. Szorgalmasan javítják már malom tetőszerkezetét s a?: é- pületet is tatarozzák, amire 22íl ezer forintot költenek. A karbantartás so**4n gondosan ‘kijavítják és rat gtisztítiák a gépeket, ugyanakkor pedig új .gépeket is felszerelnek. Többek között két új hámozó gépet szerelnek fel, valamint a síksziták selyem burkolatát kicserélik. Az egyhónapos felkészülési idő a- latt kitakarítják a raktárakat, maid utána fertőtlenítik. Az idei karbantartási munkálatokra 430 ezer forintot fordítanak. Hét gabonaraktárt építtet az idén a TerménYforgalmi Vállalat--6 D ►A Békés megyei Termén yforgal- mi Vállalat a raktározási gondok megszüntetésére 15 éves távlati tervet készített. A terv keretében három és félezer vagonos gabona- raktár készül a megye különböző részein. Az épülő raktárak fokozatosan megszüntetik a biztonsági követelményeknek nem megfelelő szükség-tórolóhelyeket, s több termeltető vállalat és gazdaság raktárát szabadítja fel. A Terményforgalmi Vállalat eddig is több száz vagonos rak: árt épített s az idén újabb 700 vagonos raktár készül. Október végéig elkészül két 100—100 vagonos raktár Mezőkor ácsházán, egy 100 vagonos raktár Szarvason s két 100— 100 vagonos raktár Dévaványán. A további két 100—100 vagonos rak- j tár év végére készül el, egyik Nagyszénásom, a másik Csabacsü- j dön. Tizenhárom új népet kapott a Békési Kyororia Az ^elt tíz évben jelentősen növeljék és korszerűsítették a Békési Nyomdát, azóta már 23-mal több géppel készítik a külföldre kerülő ízléses csomagoló anyagokat, címke, karton és propaganda nyomtatványt. Nemrégiben tíz korszerű, keletnémet gyártmányú nyomdagéppel és három könyvkötő vágógéppel gazdagodott a kiváló üzem, a hároméves tervben pedig újabb hat gépet kap. Kevesef kutattuk az ellenforradalom után egyéniekké lett emberek sorfát, vajúdását, pedig érdemes — hisz, többségük már hónapok óta a visszalépés gondolatával küszködik. Küszködik, mert nem tudja, hogy hol kezdje. Sokan már a múlt év tavaszán, nyarán megbánták, hogy otthagyták a közös gazdaságot. És mégis a tavaly őszi zárszámadások után sokan nem kérték felvételüket. Visszatartja őket az a gondolat, hogy vajon mi lesz a véleménye róluk azoknak a tsz-tagoknak, a- kik a legnehezebb időben is helyt álltak, vagy az ellenforradalom utáni eh>5 hónapokban már visszatértek a közösbe. Sok volt tsz- tagot marcangolnak ezek a gondolatok. És ezekről jónéhény községben csak maguk között beszélgetnek, mer; a termelőszövetkezetek elnöke és tagjai szektás magatartásukkal távol tarják maguktól a kilépetteket, akik már ezerszer megbánták elhamarkodottságukat. Nem beszélgetnek el baráti módon, emberségesen, hogy érezzék a küszködök, volt 4—5 éves tsz-tagok; számítanak reájuk és visszavárják őke;. Persze nem mindenütt ilyen ridegek és felszegek a termelőszövetkezetek tagjai és vezetői. Nemrég Kamuion jártam Határjáráson voltam Nagy Lajossal, a Rákóczi Tsz elnökével. Feltűnt, hogy akár a község utcáin, akár a dűlőüton találkoztunk emberekkel, már messziről köszöntek Nagy elvÄ vajúdó emberek társnak. Megkérdeztem, ha valaki kalapját megemelve elment mellettünk, hogy ki volt ez az ember. Nagy elvtárs — mintha a legter- mészetsebb dologról érdeklődtem volna —, mindig teljes nevét mondta a mellettünk elhaladónak, s hozzátette rövid magyarázatként: — ősszel, ha kijössz hozzánk, már ezt is* azt is újra köztünk látod. Sokszor elmondták már négyszemközt, hogy megbánták, amiért hallgattak a forró fe- jűekre. A távolban szénát kazaloztak a szövetkezetiek — valamennyien fiatalok. — Látod a két fütyürésző fiatalembert ott a kazal tetején? — fordul felém Nagy elvtárs. — A két Kertész-fiú, Gábor és Pista. Az apjuk — Kertész Gábor bácsi — 5 évig volt tagja a tsz-nek. Az ellenforradalom idejét őt is félrevezették, kilépett. Pedig szorgalmas és becsületes ember... — És most hogyan él? — Három hold földjén küszködik.... — És a fiai meg itt vannak nálatok? — Nemcsak a két fia, de még Hona leánya is. Sőt, Ilona akkor is azt mondta, hogy a tsz-be marad, amikor H. Kovácsék meg a többi kuláksarjadék tépázni kezdte a közöst. — A gyerekek és az apa között nincs veszekedés, vitatkozás, a- miért külön utakon járnak? — Veszekedésről nem tudok, persze olyan „eszmecsere” már volt a családban, hogy a Gábor fiú — aki az idén motorkerékpárt vett — kicsit szemrehányóan megmondta Kertész bácsinak: ha tavaly tavasszal mór ő is visszajön a szövetkezetbe, mennyivel többre mentek volna. Szerettem volna Kertész Gábor bácsival találkozni, de nem találtuk. A tehén istállóhoz igyekeztünk, de a tűző nap melege megállított bennünket az új italbolt előtt egy pohár sörre. Ahogy az ajtón beléptünk, két 55 év körüli parasztember búcsúzott egymástól. Kellemes volt látni, ahogyan üdvözölték egymást Nagy Lajos tsz-elnökkel. — Hogy van Károly bátyám, nem jön még közénk? — Megyek, mihelyst eljön az ősz... Tudod, nem ér ez így semmit... Persze, csak úgy, ha befogadtok — mondja huncutkás mosollyal. — Hogy befogadjuk-e? Már ma is jöhet bátyám — s Nagy Lajos, a Rákóczi Tsz fiatal elnöke átölelte Károly bácsi vállát. Amikor fovábbólltunk, akkor tudtam meg, hogy Szabó Káróly- lyal beszélgetett Nagy Lajos. — Károly bácsi a mi emberünk, derék szorgalmas ember. A zavaros napokban, igaz, másokra hallgatva 6 is az egyéni utat választotta, persze már régen megbánta. Eleinte restellte ezt őszintén megmondani. Károly bácsi is é- vekig tagja volt a tsz-nek. Két fia, leánya és a veje mo6t is nálunk vannak. János fia nemrég 25 ezer forintért tanyát vett, a másik fia pedig most épített 40 ezerért új házat. A kétóra hoöszás határszemléről visszatérve a szövetkezet irodájában egy keménykötésű, 40 év körüli férfi várakozott az elnökre. Otthonosan rákönyökölt az asztal sarkára, úgy beszélgetett a könyvelővel. — Jó napot • — köszöntötte a szűkreszabott irodába belépő elnök az asztal mellett ülő ismerőst. — Mi járatban van nálunk? Talán belépő nyilatkozatot kér? — kacsintott rá az elnök, — Nem... most csak egy igazolást kérek a tsz-ben eltöltött négy évemről, az SZTK-hoz kell... — Nem beteg tán valaki a családban? — Nem... nem beteg senki... Azonban ez a gyengéd tiltakozás valami különösen hangzott. Érezni lehetett, hogy a vendég valamit mondani alkar még. Érzi ezt Nagy Lajos is, aki kíváncsian faggatja a jövevényt. — De, hát mégis mire kell és milyen igazolás? — Arról van szó — kezdi őszintén, hogy az SZTK-hoz megyek Csabára munkába, olyan heti 2—3 napra. A pár hold föld mellé bizony nagy szükség van a forintra... Beleava.kozok az eszmecserébe: — Már második éve próbálja az egyéni gazdálkodást. Jobb így, egyedül? Nem volna jobb a közösben, mint másfél évvel ezelőtt? Meglepi a váratlan kérdés. — Megvagyunk tgy is... Eléldegélünk... Lehet, hogy visszajövök majd... Tovább nem folytatta, másra terelte a szót. De érezni lehetett és csak éppen, hogy ki nem mondta: persze, hogy jobb volt a közösben, ahonnan nem kellett tizenegy néhány kilométerre Csabára, vagy máshová elmenni, már hajnalonként pénzt keresni. És ifj. Baji István — a volt tsz- tag — az igazolvány kiálítása után egyhangúan ballagott hazafelé. Más feladat, más tennivaló miatt jártam Kamuton és nem azért, hogy kutassam egy tsz-el- nöknek az egyénileg gazdálkodókkal jó, vagy rossz kapcsolatát. Az élet hozta ezt elébem. Megírtam, tanulságképpen, hátha okulnak belőle az elzárkózott tsz-einökök, s a vajúdó emberek hamarább kerülnek a „nagy családba“. Balkus Imre
