Békés Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-15 / 140. szám

6

BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG

1959. június 15,, vasárnap

30 év

a munkás dalkultúra szolgálatában

A mai napon Orosházán jubileumi hangversennyel egybekötött baráti találkozóra jönnek össze Orosháza munkásdalosai, hogy ftiGgünnepedJék az „Orosházi Petőfit Dalárda" megalakulásának 40 évfordulóját.

Az évforduló alkalmával a szeretet és a hála piros virágait helyezzük el azoknak a sírján, akik ma már nem lelteinek közöttünk, akik a harcban, munkában megfáradtak és kidőltek az élők sorából, ugyanakkor meghajtjuk az elismerés zászlaját mindazok előtt, akik harcos, munkás szívvel, a munkásosztály győzelmébe vetett rendíthetetlen hittel több évtizeden át magasra tartották a nagy forradalmi költőnk, Petőfi arcképével díszített zászlót, mint a szabadság szimbólumát.

Az Orosháza Petőfi Dalárda megalakulása arra az időre esik, Amikor az első világháború, majd á dicső Tanácsköatársaság bukása után a súlyos ellenforradalmi terror csapásai alatt megtizedelt munkásosztály egyre jobban magára talált, fokozottabban kezdett ázervezkedni, kereste az összefogás {ehetőségeit, elsősorban az ipari munkásság és a földmunkásság között. A munkásdalárda megalakulását és munkáját ennek a célnak szolgálatába állította.

Már a megalakulás előtt felmerült a kérdés, hogy a dalárda milyen jeligét válasszon magának és milyen nevet vegyen fel. Nem véletlen, hogy jeligéjének megírására az akkori idők forradalmi költőjéhez, Juhász Gyulához iordtíT- bak. Ahhoz a költőhöz, aki ebben az időben „új időknek, új dalaival“ szólt a néphez.

A megalakuló munkásdalárda tagjai, amikor abban a kérdésben kellett határozni, hogy mi legyen a neve a dalárdának, úgy döntőitek, hogy a munkásosztály politikai és kulturális célkitűzéseinek megfelelően, a magyar szabadság- harc nagy költőjének, Petőfinek nevét veszi fel. Annak nevét, aki „saját korának bolsevikje volt”,

így alakult meg 1928-ban az „Orosházi Petőfi Dalárda”. Gyönyörű, lilaszínü, nehéz brokátselyem zászlajának egyik oldalára Petőfi művészien kihímzett arcképéi tűzte, a másik oldalára arany- betűkkel ezt írta: „Lantom, kardom tiéd, éh szabadság”.

Az Orosházi Petőfi Dalárda megalakulásától kezdve szerves része volt az orosházi munkásmozgalomnak. Az akkor szociál- 'Ö?mólrrata párt orosházi szervezete balszárnyának irányítása és befolyása alatt áll. AjEuwkásobthon- ban rer.dezejit ünnepségeken, gyűléseken úgyszólván minden alkalommal részi vettünk. A dalárda műsorába a nemzetközi és a magyar munkásosztály forradalmi dalait, Petőfi, Ady, József Attila költeményeit vette fel elsősorban. A felszabadulás előtt azt, amit akkor szóban nem lehetett kimondani, dalban fejeztük ki, melyet a dolgozók jó! megértettek.

Az 1950-as években dalárdánk számos, önálló hangversenyt rendezett, különösen emlékezetesek a februári hangversenyek, és a nyári népünnepélyek, melyek valóságos ünnepei voltak Orosháza dalkedvelő népének.

Az 1930-as évek elején az Orosházi Petőfi Dalárda kilépett a polgárt dalosszövetség keretéből és tagi* lett a Mag.varoszágl Mun- ttásdalegyleiek Országos Szövet- gégének, Eb időtől k«zdv« annak

Irta: Dr. Vági József

tagjaként működött és szoros kapcsolatot alakítottak ki a környező városok: Szeged, Hódmezővásárhely, Békéscsaba, Makó, Szarvas munkásdalosai között. Ebben az időben szinte hagyományossá váltak az évenkénti Alföld Munkás- Dalos találkozók ezekben a városokban.

Az egyre erősödő munkás-dalos mozgEdmagait az elnyomó rend lírai nem jó szemmel nézték, és igyekeztek gátolni annak működését, A hangversenyek műsorát fokozottabban ellenőrizték. A rend- őrkopók minden dalosmegmozduláson ott voltak és többször megzavarták rendezvényeinket.

A fasiszta háború kitörése után dalárdánk működésének lehetősége erősen korlátozódott. A fasiszta elnyomás fokozódott, a dalosok egy részét behívták katonának. Nagyobb említésre méltó rendezvényen csak 1943 nyarán szerepeltünk Szegeden.

A szovjet hadsereg 1944 október 6-án szabadította fel Orosházát. Még hallani lehetett a győzelmesen előrenyomuló hősi hadsereg felszabadulást hozó á- gvúinak dörgését, de mír az Orosházi Dalárda tagjai „össz- karba” álltak, hogy hirdessék az új kor eljöttét és lelkesítsék O- rosháza dolgozóit a fasizmus elleni harcra, az újjáépítés munkájára. A mi munkánk nyomán is egyre tudatosabbá vált városunk és környéke dolgozóiban: „Mi tudjuk már, hogy mi a szabadság! S egy emberként harcolunk érte mind”.

A felszabadulás, után — a mai napon, megalakulásának 30-ik évfordulóját ünneplő dalárdánk életében — legnagyobb jelentőségű esemény volt az 1947 pünkösdjén Orosházán megrendezett Országos Munkás Dalosünnepély.

Az Orosházi Petőfi Dalárda 1951-ben egyesült a városházi dolgozók énekkarával és azóta az „Orosházi Művelődésház Petőfi Énekkara” néven működik. 1954 ben Orosházán „Viharsarki Kórustalálkozó”-! rendezett az é- nekakrunk, amikor 13 vidéki é- nekkart látott vendégül. 1955-ben Szegedre látogatott el az énekkar, és ezekben az években igen sokat tanult, sokat szerepelt énekkarunk, úgyszólván minden tömeg- megmozduláson részt vett. A Kossuth ítádió két ízben is készített felvételt műsoráról.

Az 1956-os ellenforradalom vihara után ismét egymásra találtak a Petőfi Énekkar tagjai, majd 1957 nyarán a hajdúszoboszlói dalosnapok több ezer főnyi közönsége tapsolt a legjobb együttesek között fellépő énekkarunknak. A hajdúszoboszlói szereplés újabb szárnyakat adott az együttesünknek. A dalosgárda tagjai fokozott lelkesedéssel készültek a mai jubileumi évforduló megünneplésére, amikor az ország különböző részeiből érkezett veterán dalosok is beállnak a dalkör tagjai közé, felelevenítik az elmúlt 30 év harcos emlékeit; Közreműködésükkel új erőt, lendületet adnak a további újabb évtizedek munkájához és az ifjú dalosokkal éneklik a magyar munkásdalárdák ma is aktuális jeligéjét:

„Zúgjon dalunk, tűiként fer- geteg,

E vén világot ostromolja meg!

Legyen a hangja erőnk hirdetője,

A munka népe győzve tör előre.”

INNEN

ONNAN

Tegnap érdekes levelet hozott a posta. A 77 éves Kasza Ferencné irta Nagyszénásról és arról számolt be, hogy a kiszes fiúk derék gyerekek, mert elvállalták 2 hold földjének ingyenes megmunkálását.

Baráti találkozóra ültek össze tegnap a sarkadkereszturi kisze- sek és a pedagógusok. A találkozó során az ifjúság és a pedagógusok jó együttműködésének feltételeit beszélték meg.

Pénteken ifjúsági napot tartottak a sarkadi kiszesek. A tanácskozás után közös szalonna- sütést rendeztek, mely a fiatalok víg táncával ért véget,

*

A Békéscsabai Ruhagyár KI8Z- szervezete u»a zászlóavafró ünnepséget rendez,

Volt béresek gyerekei a Balatonon

A mezőhegyesi KISZ ifjúsági segítőbrigádok megalakulásuktól kezdve sokat segítettek a rászorultaknak. Mintegy 1500 mázsa tengerit morzsoltak le kora tavasztól az állami gazdaságban dolgozó idősebb embereknek és kukoricát kapáltak, répát egyeltek. Munkaidő után a gazdaság területén közösen kapáltak, szénát gyűjtöttek. Megszervezték a KISZ ifjúsági munkacsapatokat és bevonták az időszaki fiatalokat is. Munkájuk elismeréseként az alapszervezetek vezetőségei úgy döntöttek, hogy a legjobban dolgozó fiatalokat ingyenes üdültetésben részesítik. A volt cselédek gyermeked május 27-től június 10-ig Balatonszárszón, az állami gazdaság üdülőjében nyaraltak.

Ezeknek a lányoknak, fiúknak többsége még Mezőhegyes határán kívül nem volt

Amikor elindultak, arról beszélgetitek, hogy érdemes volt jól dolA KISZ FIA

Pintér Bandit, a mezőhegyest területi KISZ-szervezet fiaként fogadta. Bandinak nincs édesanyja. Édesapjával és kis- öccsével él. Bandi hűséges tagja a KISZ- nek és munka után ott érzi jól magát. A segítő brigádnak aktív tagja. Szívesen jár el idősebbekhez és segít a kapálásban, kukoricamorzsolás- ban. Ezt azért is teszi szívesen, mert maga

is tudja, hogy milyen jó, ha mások segítenek neki is olyan munkában, amelyben ő egyedül tehetetlen, Bandinak sokszor volt gyűrött az ingje, vasalatlan a nadrágja. A KISZ-es lányoknak ez felpünt. Hiszen tudták, hogy csak azért van, mert Bandinak nincs édesanyja. Ezért három lány: Kovács Mária, Marsi Júlia és Tóth

Katalin elhatározták, hogy minden szombaton délután elmennek Bandiik lakására és ott kimosnak, kivasalnak, kitakarítanak s ha úgy adódik, a

vasárnapi ebédet is megfőzik. A három

kislány azóta minden szombaton délután megjelenik Pintérék lakásán és olyan rendet csinálnak, hogy azt bárki megcsodálhatja.

gozni, hiszen munkájukat elismerik barátaik.

A felszabadulás előtt

csak a grófok, bárók a felső tízezrek és kiszolgálóik üdültek, illetve töltötték idejüket csupa kedvtelés bői azokban a gyönyörű nyaralókban, amelyek ott sorakoznak egymás után a festői Balaton partján. A kíváncsiság és a boldogság párosult a fiatalokban, amikor megérkeztek Balatonszárszója a gazdaság üdülőjébe. Az üdülőbein az állami gazdaság dolgozója, Tőül néni fogadta a fiatalokat. Nagyon kellemes két hét volt ez számukra. A KISZ-bizottság azonban igyekezett összekötni a kellemest a hasznossal és ezért olyan megbízatást adott Virányi Géza elvtársinak, az árokospusztai növény- termelési agronómusnak, a KISZ vezetőségi tagjának, hogy ismerkedjenek meg a párt agrárpolitikájáról szóló tanításokkal, s ezenkívül olvassák el Hunya István „Kubikosok” című könyvét. A fiatalok örömmel tettek eleget nek, hiszen szórakoztak, tanultai» Most, hogy hazajöttek, sokat mesélnek kirándulásokról, nagy költőnk, József Attila házáról. Badacsonyról, a csónakázásról, a fürdésről.

Kétheti pihenés után ismét dolgoznak. A héten megtartott taggyűléseken beszámoltak élményeikről, s köszönetüket fejezték ki elvtársaiknak, amiért lehetővé tét-* ték számukra ezt a két heti’ kellemes üdülést és megfogadták, hogy a jövőben méginkább helytállnak és mógnagyobb munkakedvvel dolgoznak.

Faragó Sándor, Mezőhegyes.

Igen, tessék csak mégegysze* elolvasni: nem tévedés a cím. Igaz, ha a felnőttek, között szó- bakerülnek az óvodások, mindenki azokra a drága szőke, barna, vagy fekete fürtös emberpalántákra gondol, akiknek gondtalan kacagásától ma hangosak a játszóterek, a parkok, az utcák, ha az óvónőn! sétára viszi őket a finom tízórai után. Alkalmasint ők jutottak eszünkbe nekünk is, amikor felkerestük Knapcsek Pálnét, a Békés körzeti óvodai felügyelőt, aki javasolta: ha már itt vagyunk látogassunk meg együtt néhány „óvodást", akik sokat tudnának mondani a békési óvodák múltjáról. Elfogadtuk a javaslatot, s így kerültünk „gyermek-közeibe” a nagy múltú békési óvodákhoz.

Valóságos fűvészkertben találtuk magunkat, mely telis-tele volt mérsékelt- és délövi virágokkal a kedves ezüsthajó, többszörösen kitüntetett nyugdíjas tanítónő udvarán. Mária néni — akinek Knapcsekné régi tanítványa — kedvesen állt rendelkezésünkre, mikor megtudta; Igaz Erzsikét keressük. A szobába ment érle. Kisvártatva e- rősen őszülő asszony nyitott ajtót, lehetett úgy hatvan esztendős.

— A mama mindjárt jön,

mondta mosolyogva, s mintegy mentegetőzve tette hozzá: — Mostanában, velem együtt, sokat gyengélkedik,,.

Nem kellett sokáig várnunk, ismét nyílt az ajtó s előbb egy gumírozott végű sétabot vált láthatóvá, majd egy teljesen ősz, beesett arcú, foghíjas, mereven a földre tekintő, görnyedt hátú, reszkető kezű néni lépett ki rajta, leánykori nevén: Igaz Erzsiké. Most nyolevarihat éves, s ő a Malomvógiesi óvoda ma is élő legidősebb növendéke.

„1842-ben már volt óvoda Békésen"

Talán abból kellett volna kiindulnunk, hogy ebben a hónapban ünnepük országszerte az óvodák fennállásának 130. évfordulóját. Százharminc esztendővel ezelőtt Brunswick Teréz, a magyar népneveié« apostola, saját vagyonkájának feláldozásával nyitotta meg az ország első óvodáját, az Angyal- kertet, Budán. Ezzel s a példáján felbuzduló többi nemes tettel hazánk megelőzte Ausztriát, F ránc la országot és Németországot az óvodák létesítésében. 3 a különböző alapítványokból néhány évre rá a mi megyénkben is megkezdődött az óvodák felállítása. Békés erre vonatkozó múltját dr. S.zen{kereszti kir.

tanfelügyelő írta meg. Az innen nyert adatok szerint „1842-ben már volt óvoda Békésen" a

Malomvégesi óvoda, melyet elsőként Csathó József vezeieit. Ez alapítványi óvoda volt.

1875-ben átvette a község az akkor neves Dabsi Gézával együtt, •akinek évi fizetését 250.— forintban és 40 kataszteri hozamában állapították meg. 1889- ben nyitották meg Békés második óvodáját, az Ibránvi óvodát, 1892-ben Dabsitól elveszik a 49 kataszteri föld hozamát és évi 400 forintra emelik fizetéséi. A 40 kataszteri hold hozamát tőkésítik és 1906-ban ebből az ösz- szegből nyitják meg a község harmadik óvodáját.

A Malomvégesi óvoda tehát nemcsak megyénknek, hanem a* országnak is egyik legrégibb ó- vodája, amelynek külön kuriózuma, hogy milyen szeretettel emlékeznek régi növendékei a benne töltött évelcre. De mos* adjuk át a szót nekik:

Cakkos bugyogóban és kantusban

Még most is emlékszem a jő Dabsi Géza bácsira — meséli az egykori óvodás Igaz Erzsiké « *— Olyan középmagas, pocakom melegtekintetű ember volt, mindig piké mellényben járt. Nemcsak ml, óvodások, a nagyobbacska fiatalok is igen szerették, a fiatalság bálványa volt..;

A néniké szinte megfiatalodik, ahogy élénken tovább meséli:

Nyolcvan éves „óvodások" között