Békés Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-11 / 136. szám
1958. június 11., szerda 3 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Sokat ígérő legeltetési ankét volt Békéscsabán Néhány tanulság a esanádapáeai állattenyésztési napon Immár szokássá vált, hogy a községi legeltetési bizottság elnökei, a megyei tanács állattenyésztő szakembereivel és az ÖRKI tudományos kutatói a legelőgazdálkodás színvonaláról tanácskoznak. Egy-egy ilyen értekezlet kötetlen beszélgetés formájában a megyei tanács mezőgazdasági szakemberei és az ÖRKI kutatói számot vetnek az egy év alatt megtett előrehaladásról. így volt ez június 6-án pénteken is, amikor az 1958. évi legelögazdálkodási tanácskozás megtartására megyénk székhelyére utazott mintegy 80—85 legeltetési bizottsági elnök, mezőgazdasági szakember és kutató. A legelőgazdálkodási tanácskozást Laukó György, a megyei tanács VB elnökhelyettese nyitotta meg. Arról beszélt, hogy a megye összterületéből 106 ezer hold a legelő. És manapság, amikor a mezőgazdasági termelésben egy sor fontos ipari növény termelése is bevonult, egyre kevesebb és egyre a gyengébb minőségű földeket hagyják meg legelőnek, így állt elő az a helyzet, hogy a meglévő legelőterület legnagyobb részt szikes, kevés jó minőségű füvet ad. — örvendetes — mint mondotta —, hogy a termelőszövetkezetek és egyénileg gazdálkodók a legelőterületek javítását az állat- tenyésztés létkérdésének tartják és a legelőgazdálkodás színvonalának további növelése érdekében anyagi áldozatot nem kímélve támogatják a felsőbb szerveket. Ennek az összefogásnak lett az eredménye, hogy 1957-ben a sztok saját erejükből 663 ld legelőt javítottak meg, a megye legelőterületének 7.2 százalékát műtrágyázták, 13.6 százalékát istállótrágyázták, 6.7 százalékán pedig a trágyázást fekte- téses eljárással oldották meg. Az is nagy eredmény, hogy több legeltetési bizottság bevezette a szakaszos legeltetést. ' A felsorolt tények azt bizonyítják, hogy a kapott önállóságot a legeltetési bizottságok a közösség javára egyre nagyobb eredménynyel hasznosítják. Ezután Boros Péter, a megyei tanács legelőgazdálkodási felügyelője mondott beszédet. Elemezte a megyei rét és legelőgazuax dálkodási alap 1957. évi munká- t, majd arról beszélt, hogy amig 6 előtt állandó gondot jelentett a megyében lévő tenyész apaállatok takarmányellátása, addig ma a legeltető bizottságok ezt a kérdést a törvényszabta határokon belül — a legelőgazdálkodás jobb megszervezésével — úgy oldották meg, hogy a múlt évben mintegy négyezer mázsa abraktakarmányt adtak át a terményfelvásárló szerveknek. — Tette fel jogosan a kérdést. Ahol azonban megízlelték a kísérletek hasznosságát — pl. Csabacsűdön —, ott a holdankén- ti 2—3 mázsa szénatermés helyett — két év átlagában — 13—14 mázsa terem. Ezután a békésszent- andrási legelőjavítási kísérletekről beszélt, ahol a szénatermést 50 mázsa istállótrágyával, 2 mázsa pétisóval és 2 mázsa szuperfoszfáttal, holdanként harminc- szorosára növelték. Vannak tehát eredmények és méghozzá igen kiválóak. Úgy gondolom, hogy éppen ezekből kiindulva, nincs ok a borúlátásra, csupán arról van szó, hogy a csa- bacsűdi és a békésszentandrási eredményt át kell ültetni a gyakorlati életbe, ami természetesen nem könnyű feladat. A legeltetési bizottságok elnökei elismeréssel adóztak dr. Gruber professzor referátumának és elmondták, hogy az értékelés sokat segít abban, hogy a legelőgazdálkodás színvonala a következő években megduplázza a jelenlegit. Ezt. az eredményt pedig csak ne- ; héz, kitartó munkával teremthetik ■ meg, mert az évtizedeken át be- ; gyepesedett gondolkodásmódot : nem lehet máról-holnapra meg- : változtatni. Nem a ml vétkünk, S hogy parasztjaink jó része maradi ! módon gondolkodik. A múlt vas- • kalapossága okozza mindezt, ; melynek megváltoztatása eleven • bizonyító tényt, tényeket követel. ■ A jövőben akkor dolgozik jól a t megyed legelögazdálkodási alap, j ha a példák százaival győzi meg ! az egyszerű embereket és ha me- • gyónk községeiben, bebizonyítják, • hogy a legelőgazdálkodás színvo- ; nalának további növelése, csak ■ nagyüzemi méretekkel oldható ■ meg. A beszámolók elhangzása után : az ankét résztvevői megszemlél- l ték a békéscsabai öntözött mű-ré- j tét, a mezőberényi és a gyomai : községi legelőt. A látottakról a le- ! geltetésd bizottsági elnökök elis- • méréssel nyilatkoztak. Dupsi Károly ■ A megyei tejtermelési verseny eredményei május 31-ig Állami Gazdaságok versenyében: Nagy gazdaságok 1 tehénlétsz, 1 tehén term, tejzsir Mezőhegyes: Ö-mezőhegyesi. üe. Ka.niarspuszlai üe. 213 1 196 2384- —U&JUiU 2331 U ,v 4,0 Komlocsfeskési üe. 147 2257 3,9 A legjobb eredményt elért tsz-ek tehenészei: Nagy gazdaságok: Vörös Csillag Tsz Orosháza 42 2736 8,8 Petőfi Tsz Gádoros Dolgozók Tsz 42 2188 4,0 Kondoros. 58 1600 3,9 Kis gazdaságok: Dózsa Tsz Kétsoprony Lenin Tsz 22 2478 3,9 Sarkad Dózsa Tsz 26 * 2146 8,7 Sarkad 27 2050 3,9 Egy igen érdekes statisztikai számot hallottam Takács Bertalan megyei törzskönyvelési főfelügyelőtől vasárnap, a csanád- apácai állattenyésztési napon. — 1940—41-ben Békés megyében 20 liter napi tejhozamú tehén csak 20 volt... Ma pedig csak Csanádapáeán majdnem harmincat tartanak nyilván. Érdekes, beszédes számok e* zek, különsöen akkor, ha az azóta eltelt 17 évet a maga eseményeivel együtt értékeljük. Valamennyiünk előtt tisztázott tény, hogy a második világháború alatt az igen minimális tejtermelésre képes állomány a- laposan megtizedelődött. A háború befejezése utáni helyzet kedvezően hatott ugyan a szarvasmarhat «nyésztés fejlődésére, de a beszólgáltatási rendszer összességében kedvezőtlenül éreztette hatását a tehén- tartókkal. Ma. amikor már kilábaltunk a korábbi évek helytelen gazdaságpolitikájából és a dolgozó parasztokat érdekeltté tettük a termelés fokozásában, a hozamok növelésében, joggal mondhatjuk, óriási eredményeket értünk el. Ezt bizonyítja egyébként Csanádapáca példája is. Ebben a községben 17 éve nem volt törzstenyészet, az idén pádig — a szakemberek véleménye szerint — a Tiszántúl egyik legjobb törzsállattenyésztő községe lett. Erről tanúskodik a - asárnap. június 8-án megrendezett községi állattenyésztési nap is, ahol Csanádapáca és Pusztaföldvár termelőszövetkezetei és egyénileg gazdálkodói együttesen 29' tehenét; 14 növendék-üszőt, 14 növendék-bikát- •> . . i.iJ'í’ltí.j OiijJffO SA 1 állítottak ki. A szakemberekből álló bíráló bizottságnak roppant nagy gondot jelentett az elbírálás, mert a szebbnél-szebb tehenek tejhozama és külemi pontszáma annyira jó volt, hogy több te-1 henet, üszőt és növendék-bikát a bizottság tagjai jelöltek a debreceni és a budapesti mezőgazdasági kiállításra. Csanádapáeán az 1956—57-es évben ellenőrzés alatt álló 48 tehén átlagban 3534 kiló tejet térmelt, 4 százalékos zsírra!. Az idén az első félévben ugyanez a tenyészet darabonként átlagban 1849 kiló tejet, 3,9 százalékos tejzsírral adott. A pusztaföldvárlak eredmény» az emit tett időszakokban a darabonkénti átlagot figyelembe véve, csaknem 180 kilóval magasabb, mint a csanádapácaiaké. Az átlagon belüli egyedi eredmények kitűnőek és azt mutatják, hogy nem ritka a magyar- tarka szarvasmarhában a 6— 6500 literes tejhozamot biztosító tehén. Például Sóki József csa- nádapácai termelő 76-os Zsófi nevű tehene 92,5 pontos külemi eredménnyel, 6682 liter tejet adott 4 százalékos tejzsrrral, a műit évi raktáriéban. Ez igen biztató eredmé.iy, mely örömmel tölt el minden egyes szarvasmarhatenyéjztőt, mert ezek a nagy tejtermelésre képes tehenek életkora csupán 5—8 év között van. Manapság, amikor az állattenyésztés színvonalának további növelésében szabad az út, és az állam a mesterséges termékenyítéssel is segíti a szarvasmar- haten vésztőket a még kiválóbb tejtermelésű utódok felnevelésében, akkor joggal mondhatjuk, hogy eredményeink kezdeti sikerei megmozgatják a ma még törzsállattenyésztéssel nem foglalkozó szarvasmarhatartókat is. Ha az eddig elért törzskönyvelési eredményeiket még tovább fokozzák, néhány éven belül egy községben nemcsak 50—60 paraszt, hanem a ma még szemellenzőt viselő termelőszövetkeze1: tek is bátrabban fognak hozzá a törzsállattenyésztéshsz. Az igaz, hogy ez költségesebb, mint a hizlalás, de távlataiban a közös gazdaságnak busásabb jövedelmet biztosit. Ez volt a tanulsága annak az állattenyésztési napnak, amelyen részt vettek a esanádapáeai és a pusztaföldvári termelőszövetkezeti tagok, egyénileg gazdálkodók. Most már világosabban látják ők is, hogy aki lemarad a* állattenyésztésben, az magát a növénytermesztésben sem éri utói. Szóba került a megye 3 éves legelögazdálkodási terve is, mondotta — az egy számos állat- egy kocsi trágya-mozgalom, a fűbér és az abrakfélék termesztéséből származó bevételből 1960-ig úgy megjavítják a legelőket, Hogy azok holdanként 6—7 mázsa fűtöbblet-termést adnak. A fű többlet-termésen 150 napon át, még egyszer annyi álla^ legelhet, mint jelenleg, és a 150 napos legeltetési idényben 15 millió liter tejjel adhatnak többet az államnak, mint ebben az évben. Bőrös Péter Után dr. Gruber Ferenc, az ÖRKI tudományos kutatója emelkedett szólásra. — örömmel tapasztalom —, mondottá —, hogy a múlt években megkezdett legelögazdálkodási munkát a felsőbb szervek támogatják. Ezután meglehetősen borúlátó módon ecsetelte a megye legelőgazdálkodásának helyzetét. Több legeltetési bizottságot megkorholt, mert útón-útfélen azt tapasztalta, hogy a legelőgazdálkodás 'érdekében tett intézkedéseket nem becsülik meg. Többek között, lelegeltették a kísérleti parcellákat, m'ely súlyos kárt o- kozott.— Ki fizeti meg ezeket? Az egységnyi területen legtöbb tejet termelő állami gazdaságok Nagy gazdaságok: assz. szántó tehén!« 180 kh-ra Jutó t. Mezőhegyes) AG 17 774 1102 12 675 Felsőnyomási AG <500 425 12 483 Kis gazdaságok: Mg. TechnikumOrosháza Rózsamajori AG 1267 106 18 187 Bánkút 2600 187 12 881 Csorvásl AG Csorvás 2882 228 12 593 ‘ 1000 méhcsaládot vándoroltattak az idén a békéscsabai méhészek Az Idén a méh-legelő szempontjából rendkívül kedvezőnek ki-1 nálákozott az akác virágzása. A szokatlan forróság azonban gátolta a méheket a mézbegyűjtésben. így nem csoda, hogy nem tudtak a méhek annyi mézet gyűjteni, mint a múlt évben. A méhek vándor roltatása is csak féleredményt hozott. Amikor Békéscsabán és kör- nyékén elvirágzatt az akác több mint 1000 méhcsaládot vándorol- tattak a méhészek az ország különböző részeibe (Lakitelek, Puszta- vacs, Tápiószele). A vándoroltatásból vasárnap, június 8-án érkeztek vissza, A kedvezőtlen időjárás ellenére a méhcsaládok átlagban 30-* ' 32 kiló mézet gyűjtöttek. Az egységnyi területen legtöbb tejet termelő termelőszövetkezetek: Nagy gazdaságok: Vörös Csillag Tsz Orosháza 1003 42 11434 Petőfi Tsz Gádoros 1001 42 9191 Kossuth Tsz Békéscsaba 1328 73 9018 Kis gazdaságok: Törekvő Tsz Mezőhegyes 410 87 13 497 Lenin Tsz Nagyszénás 800 46 7193 Dózsa Tsz Kétsoprony 823 22 @633 A Békés megyei Törzskönyvelési Felügyelőség jelenti Megyénkben az utóbbi években egyre nagyobb méreteket öltött a szarvasmarha tenyésztés. Különösen a termelőszövetkezetek kedvelték meg igen jó eredménynyel a törzsállattenyésztést. Ezt igazolja az 1954—55 évi termelési adat is, amely szerint megyénkben 195 tenyészbikát neveltek. Ez a szám 1955—56-ban 252-re növekedett, s ebből 146-ot vett át a Tenyészállatforgalmi Vállalat I.-j II. osztályban. 1956—57-ben, a to- vábbtenyésztésre leszerződött no-1 vendékbikák szánra 153, amelyből 116 volt I.—II, osztályú. A tenyészbika nevelés is bizonyítja, hogy megyénk szarvasmarha állománya egyre színvonalasabb és, egyre magasabb termelésre képes, mint a korábbi években. i
