Békés Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-08 / 134. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958. június 8., vasárnap NEMZETKÖZI SZEMLE A vén agitátor Mi újság a világpolitikában? Az elmaradt tavaszt pótolja-e a nyár? Enyhült-a, vagy súlyosbodott a nemzetközi helyzet? Ha kőt ember találkozik az utcán és beszélgetni kezdenek, az időjárás, vagy a politika feltét­lenki szóba kerül, de legtöbbször mind a kettő. A két szó társítása csak az első pillanatra meglepő, ka mélyebben átgondoljuk értelmüket, hamar rájövünk: a kellő időben lehulló eső, az életet termő gabonafélék sorsa éppen olyan fontos számunkra, mint a béke erőinek növekedése. És ahogyan az Idei rendkívüli időjárás sok gondot okoz világszerte, ugyanúgy bizonytalanságot és aggodalmat vál­tanak ki a nemzetközi helyzetben mutatkozó rendellenességek is. Minden jel arra bogy a me­zőgazdasági szakemberek, a minden munkát vállalő dolgozó parasztok eredményesen veszik fel a harcot az ellenséges időjárással. Egyre több jelentés számol be arról, hogy túlzott aggodalomra nines ok: megtelnek a zsákok az idén Isi És egyre több jel mutat arra, hogy a világpolitika elma­radt tavaszát mégis pótolja a nyár. Nem a naptárszerűen bekövetkező nyári hónapokra gondolunk most, lehet, hogy a világpolitika édes békét érlelő nyara időben eltolódik egy kissé, de egyre több bizakodással, erősebb hittel hihetjük: a józan ész diadalmaskodni fog az őrület logikátlansága fö­lött, a népek akarata rákényszeríti az egyetlen helyes útra, a béke útjára a vezető nyugati államfér­fiákat is. Mi új »ág a rilá 3 politikában ? Enyhült-«, vagy súiyosbodot- a nemzetközi helyzet? Nem lehet erre most egyszerű igennel, vagy nemmel felelni, a helyzet sokkal bonyolultabb, mint talán a második világháború óta bármikor volt. Sok az aggasztó hír, a nyugtalanító esemény. Fran­ciaország. Indonézia, Libanon, Nyuga'.-Németország és még le­hetne sorolni a földnek azon pont­jait, ahonnan az elmúlt napokban riasztó hírek keltek szárnyra, de más jelek ugyanakkor azt mutat­ják, a béke erői mindenütt éberek, mindenütt erősödnek és ami talán még fontosabb, egyre szervezet­tebben lépnek fel a rombolás hí­vei ellen. A szovjet diplomácia bé­kelépései, a világbéke útját egyen­gető újabb és újabb szovjet kez­deményezések, a világ haladó köz­véleményének morális nyomása grra kényszeríti a vezető- kapitar lista nagyhatalmak kormányáéi, hogy a hidegháborús hokpotjífró) kimozdulva maguk is, legalább lát­szólagosan, a tárgyalások útiára lépjenek. Az imperialista körök természetesen mindent elkövetnek az időhúzás érdekében, különféle kibúvókat keresnek és amikor már minden kötél, szakad, akkor gessége, vagyis a csúcsértekezlet­nek az összehívása, amelyen az­után meg kell beszélni a nukleá­ris kísérletek eltiltását Ez a té­ma természeténél fogva maga u- tán vonja a nemzetközi helyzet legfontosabb problémájának megtárgyalását, mint amilyenek: az atommentes övezet létesítése Közép-Eu répában, meg nem tá­madási szerződés a NATO és a varsói szerződés tagállamai kö­zött, a Németországban állomáso­zó külföldi csapatok létszámának csökkentése, rendszabályok egy esetleges meglepetésszerű táma­dás: megakadályozására, a nem­zetközi kereskedelmi kapcsola­tok kibővítése, a „propagandabáibo- rú” megszüntetése, a közép-keleti feszültség enyhítésének módoza­tai, a világűr katonai célokra való felhasználásának megtiltá­sa, a külföldi katonai támaszpon­tok felszámolása, a német béke- szerződés és végül a különböző országok1' RűUumírs és ’ég^éb kap­csolatainak fejlesztése. A Szovjetunió az egyoldalú enyhítő lépések egész sorát tette már meg és ugyanakkor a békés egymás mellett élés egyik kézzel­fogható jeleként ismételten állást foglalt amellett, hogy jelentős mértékben fokozzák a kereske­delmi csereforgalmat a Szovjet­unió és az Egyesült Államok kö­zött. E tekintetben különösen nagy jelentőségű Hruscsov leg­utóbbi üzenete Eisenhowerhez, amelynek szövegét e hét pénte­kén tették közzé a lapokban. Enyhült-e, vagy súlyosbodott a nemzetközt helyzet? — vetettük fel a kérdést cikkünk elején. Vál­tozatlanul állítjuk, hogy nem le­het erre egyértelmű igennel felel­ni, de ha egybevetjük a világ kü­lönböző pontjain történő esemé­nyeket, felelős politikusok kije­lentését, a szovjet békelépések, kezdeményezések óriási erkölcsi hatását, azt kell felelnünk: nin­csen okunk különösebb borúlá­tásra! Mint ahogy a kedvezőtlen időjárás ellenére is bízunk a ter­mésben, mert parasztjaink, a ta­nult mezőgazdászok irányításával küzdés.... .3, Myénye^t fojtogató kártevők, gyom és a- szály ellen, úgy bízunk a béké­ben is, mert a világ dolgozói, a béke nagyhatalma, a Szovjetunió erejére támaszkodva egyre több sikerrel szállnak szembe a rom­bolás erőivel, Ott ült a pártbizottság előszobá­jában, a megtört, össze száradt ki­csi ember. Az idő vasfoga össze- aszalta őt is, mint annyi más öreg harcost, akik már a 75. évet meg­élték. Veiki György is már a 75.- et tapossa. Szép kor éz, de azért nem hagyja el magát. Megesik u- gyan, hogy hét-három napra szo­bafogságra kényszeríti beteges gyomra. De ágiikor már egy ki­csit jobban érzi magát, nem tud­na semmi pénzért otthon marad­ni. Nincs olyan nap, hogy fel ne keresné a pártbizottságot. Órákat tölt ott, meghányják-vetik a vi­lág folyását a többi idős harcos­sal, akik a magánytól a pártbizott­ságra menekülnek. Hányszor- és hányszor előkerülnek a vöröska­tonai élmények, a 20-as évek vér- zivataros napjai. Ilyenkor boldo­gan. gondolnak a jelen korra, a- mely megvalósította álmodozásu­kat. A vég agitátor úgy érzi magát a pártbizottságon, mint otthon. Itt a lelki táplálékát kapja meg, míg otthon csak a testi táplálékát fogyasztja el. De mindkettőre ép­pen olyan szüksége van, mint a levegőre. Most Is ott ült az asztalnál, új­ságot olvasott. Ügy belemélyedve, Kibővített ülések, taggyűlések megyénkben A közelmúltban látott napvi­lágot a Központi Bizottság fa­lusi pártmunka megerősítésé­ről szóló határozata. A határo­zat nyomán megyénk járási és községi pártbizottságai kibőví­tett üléseken, az alapszerveze­tek pedig taggyűléseken vitat­ják meg a határozatból adódó feladatokat. Csütörtökön a szeghalmi, pénteken a sarkadi, tegnap a békési és a mezőko- vácsházi járási bizottság tár­gyalta meg a helyi tennivaló­kat és eredményes vita után határozatban rögzítették a fel­adatokat. hogy még a hangos ajtócsapódás- ra sem rezzent fel. Nincs nap, hogy a párt-lapokat az első betű­től az utolsóig el ne olvasná. E-< zenkívül a szlováknyelvű lapnak is rendszeres előfizetője. Ezt már akkor mondta el, amikor észrevet­te, hogy rajta kívül mások is tar­tózkodnak a szobában. — Hogy miért ilyen szorgalmas újságolvasó? Nagyon egyszerű. Csupán azért, mert 75 éves kora ellenére is a párt agitátora. 1922 óra úgy befészkelte magát a mun­kásmozgalmi harc az agyába, szi­vébe, hogy erről lemondani soha- soha nem tudna. Beszédében, cse­lekedetében ő megmaradt a párt ■hűséges harcosának. Sokat beszél az utcán az ismerősöknek, odaha­za a szomszédoknak arról, mit jelent egy-egy új rendelet, határo­zat. Az utcán sokan megállítják Gyuri bácsit azért, hogy megkér­dezzék, hogyan is szól ez, meg ez a rendelet, vagy azért, hogy Gyuri segítsen. És ő segít. Jól ismeri Szarvason csaknem minden em­ber, hiszen itt született. De nemcsak az egyes emberek ügyes-bajos dolgait intézi el, ha úgy jön a sora egész héten át ü- gyeletet tart a községi pártbizott­ságon. Most ugyan nem ő a soros, de egyik öreg harcos elvtárs meg­kérte, helyettesítse, mert más dolga akadt és Veiki elvtárs eztá szívesen is tette, mert ezt a má't^w sodik otthona. Az idős agitátor megelégedett sorsával. A párt nyugdíj gondta­lan életet biztosít számára. Nem hiányzik neki semmi, ha beszélhet az emberekkel, s ha megvan a mindennapi kenyere, az újság, ö- röm neki az is, ha idős párját, a 70 éves Veiki nénit elkísérheti a kultúrotthohba, ahol még fáncra is perdülnek, ha az élet ügy hoz­za. Nem öregek ők, el sem vállal­ják, csupán az idő járt el felettük egy kicsit. S ha néha elfogja őket a bánat, az azért van, mert eszük­be jut, hogy keveset éltek még ab­ból, amelyre azt mondják az em­berek: boldog élet. Csepkó Eta 1 kö'önhöző technikai prob’émákra hivatkozva igyekeznek késleltetni a levnaevobb horderejű kérdés meio’dósát. P7. atom- és hidrogén­kísérletek ffUföeiesz/écét. A világ dolgozói azonban szinte nao-nao után tanúi lehetnek a szovjet din- lomácia rnga1massá0ának, a Szov­jetunió bókeakarafának. A világ- történelemben szinte egyedülálló erkölcsi bátorsággal jelentette be 6 Szovjetunió a közelmúltban az atombombakísérle'.ek egyoldalú felfüggesztését és páratlan türe­lemről, jóindulatról tett tanúbi­zonyságot, amikor elfogadta a nyugati hatalmak kívánságát, a- melyek saját robbantásaik beszün­tetését egy szakértői értekezlet megbeszéléseinek eredményedtől teszik függővé. A Szovjetunió tisz­tában van azzal, hogy mindez csak Időhúzás. Éppen ezért éberen őr­ködik, hogy ez az ügy ne vesszen el a hosszú és tevékenyes szakér­tői tárgyalások labirintusában. Természetesen nem tudni még, hogy mi lesz ezeknek a tár­gyalásoknak az eredménye Minden bizonnyal a tanácskozá­sok folyamán sok akadály kerül fel, de az értekezlet kétségen kí­vül napvilágra hozza, hogy az Egyesült Államok és szövetsége­sei akarnak-e megegyezést, vagy nem. Ha bármily kis eredménye­ket is hoz ez a megbeszélés, ezek­ből az eredményekből a tények logikája szerint önként adódik egy politikai tanácskozás szülésé­A harcnak nincs vége A napi sajtóból ismeretes, hogy 1958. június 1-én 329 képviselő szavazata nyeregbe segítette de Gaulle tábornokot és vele a ka­tonai parancsuralmat. Az előzmé­nyekről már tudunk: véres erőszak, hitvány zsarolás, utcai terror és az alkotmányos játék vezetett addig, hogy beteljesedett a merénylet a francia kötársaság ellen. Massu terepszín ruhás ejtőernyő­sei testesítették meg a hitvány zsarolást és a polgárháborúval va­ló fenyegetőzést. Az utcai terrort a rendőri támogatással őrjöngő fasiszta bandák szolgáltatták. Kéz* nél volt az alkotmányos játék min­den szereplője is: a parlament bur- 7soá csoportjai, akik a szocialis­ták jelentős részének támogatásá­val és a köztársasági elnök —1 Heine Coty — buzgó közreműködé. sével „szabályszerűen“ beiktatták a diktatúra jelöltjét, a demokrácia úlenségét miniszterelnöki tisztjé­be. S hogy világosan lássuk a fran­ciaországi helyzetet, nem mulaszt­hatjuk el azoknak az osz‘ ályerők- nek az elemzését, amelyek hata­lomra segítették de Gaulle-t és kormányát. Az úi kabinet életrehívói és seritől azok a szélsőségesen gyarmatosító körök és magas- rangú katonatisztek voltak, a- kiknek Algírba« éppúgy, mint Párizsba«, legfőbb érde­kük, hogy Franciaország tűz­zel és vassal keresztül vigye az algériai szabadságharc le­verését. De Gaulle egy szélsőjobboldali puccs-'kísérlet eredményeként ke­rült hatalomra, s ezt figyelembe véve, számolni kell Franciaország­ban további jobbratolódással is, hiszen Soustelle, az algériai pues- csis-iák politikai főtanácsadója nyíltan kijelentette: a jelenlegi ál­lapot csak afféle „átmeneti”-nek tekintendő. Ez nyílt kihívás és leplezetlen állásfoglalás egy fa­siszta diktatúra bevezetése mel­lett. Lapjeientések arról számolnak be, hogy terror alatt tartják a pá­rizsi utcát a „különleges biztonsá­gi rendőrség” alakulatai, A fran­cia városok utcáin máris felütöt­ték fejüket nyílt fasiszta csopor­tok és már bombák is robbantak a kommunista pártházak előtt és Massu tábornok arról nyilatkozik, hogy ejtőernyősei „készek megsza­badítani tartósa» az államot el­lenségeitől", hogy pribékjei csak ,A parancsot várják“, hogy „meg­tisztítsák Franciaországot a vö­rös mételytől”. Mindezek ellenére a nagy összecsapásnak lényegében csak az első szakasza zárult te De Gaulle hatalmon van, de a hatalom gyakorlásában továbbra is számolnia kell majd azokkal az' erőkkel, amelyek híven kitarta­nak a köztársasági intézmények mellett. De Gaulle tábornok meg­kapta a hat hónapra szóló kivéte­les felhatalmazást, de még kérdő­jel az, hogy mit fog tudni véghez­vinni ez alatt a hat hónap alatt. De Gaulle „jégre tette“ a parla­mentet s kiiktatta a demokratikus ellenőrzés lehetőségét, de kétsé­ges, hogy sikerül-e De Gaullenak, Salamnak, Massunak, az ejtőer­nyősöknek és a rohamrendőröknek kint az utcán is ledöfni a köztár­saságot? A parlamentben arány­lag könnyen ment: de a cinkosok­kal és a rémült képviselőkkel szemben ott is felemelkedett a nép nevében több, mint kétszáz hazafi. S kint az utcán, Párizsban és környékén, a vidéki nagy váro­sokban és a bányavidékeken tíz­De Gaulle a képvisel őház fölé helye*! magát..«

Next

/
Thumbnails
Contents