Békés Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-08 / 134. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958. június 8., vasárnap NEMZETKÖZI SZEMLE A vén agitátor Mi újság a világpolitikában? Az elmaradt tavaszt pótolja-e a nyár? Enyhült-a, vagy súlyosbodott a nemzetközi helyzet? Ha kőt ember találkozik az utcán és beszélgetni kezdenek, az időjárás, vagy a politika feltétlenki szóba kerül, de legtöbbször mind a kettő. A két szó társítása csak az első pillanatra meglepő, ka mélyebben átgondoljuk értelmüket, hamar rájövünk: a kellő időben lehulló eső, az életet termő gabonafélék sorsa éppen olyan fontos számunkra, mint a béke erőinek növekedése. És ahogyan az Idei rendkívüli időjárás sok gondot okoz világszerte, ugyanúgy bizonytalanságot és aggodalmat váltanak ki a nemzetközi helyzetben mutatkozó rendellenességek is. Minden jel arra bogy a mezőgazdasági szakemberek, a minden munkát vállalő dolgozó parasztok eredményesen veszik fel a harcot az ellenséges időjárással. Egyre több jelentés számol be arról, hogy túlzott aggodalomra nines ok: megtelnek a zsákok az idén Isi És egyre több jel mutat arra, hogy a világpolitika elmaradt tavaszát mégis pótolja a nyár. Nem a naptárszerűen bekövetkező nyári hónapokra gondolunk most, lehet, hogy a világpolitika édes békét érlelő nyara időben eltolódik egy kissé, de egyre több bizakodással, erősebb hittel hihetjük: a józan ész diadalmaskodni fog az őrület logikátlansága fölött, a népek akarata rákényszeríti az egyetlen helyes útra, a béke útjára a vezető nyugati államférfiákat is. Mi új »ág a rilá 3 politikában ? Enyhült-«, vagy súiyosbodot- a nemzetközi helyzet? Nem lehet erre most egyszerű igennel, vagy nemmel felelni, a helyzet sokkal bonyolultabb, mint talán a második világháború óta bármikor volt. Sok az aggasztó hír, a nyugtalanító esemény. Franciaország. Indonézia, Libanon, Nyuga'.-Németország és még lehetne sorolni a földnek azon pontjait, ahonnan az elmúlt napokban riasztó hírek keltek szárnyra, de más jelek ugyanakkor azt mutatják, a béke erői mindenütt éberek, mindenütt erősödnek és ami talán még fontosabb, egyre szervezettebben lépnek fel a rombolás hívei ellen. A szovjet diplomácia békelépései, a világbéke útját egyengető újabb és újabb szovjet kezdeményezések, a világ haladó közvéleményének morális nyomása grra kényszeríti a vezető- kapitar lista nagyhatalmak kormányáéi, hogy a hidegháborús hokpotjífró) kimozdulva maguk is, legalább látszólagosan, a tárgyalások útiára lépjenek. Az imperialista körök természetesen mindent elkövetnek az időhúzás érdekében, különféle kibúvókat keresnek és amikor már minden kötél, szakad, akkor gessége, vagyis a csúcsértekezletnek az összehívása, amelyen azután meg kell beszélni a nukleáris kísérletek eltiltását Ez a téma természeténél fogva maga u- tán vonja a nemzetközi helyzet legfontosabb problémájának megtárgyalását, mint amilyenek: az atommentes övezet létesítése Közép-Eu répában, meg nem támadási szerződés a NATO és a varsói szerződés tagállamai között, a Németországban állomásozó külföldi csapatok létszámának csökkentése, rendszabályok egy esetleges meglepetésszerű támadás: megakadályozására, a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok kibővítése, a „propagandabáibo- rú” megszüntetése, a közép-keleti feszültség enyhítésének módozatai, a világűr katonai célokra való felhasználásának megtiltása, a külföldi katonai támaszpontok felszámolása, a német béke- szerződés és végül a különböző országok1' RűUumírs és ’ég^éb kapcsolatainak fejlesztése. A Szovjetunió az egyoldalú enyhítő lépések egész sorát tette már meg és ugyanakkor a békés egymás mellett élés egyik kézzelfogható jeleként ismételten állást foglalt amellett, hogy jelentős mértékben fokozzák a kereskedelmi csereforgalmat a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. E tekintetben különösen nagy jelentőségű Hruscsov legutóbbi üzenete Eisenhowerhez, amelynek szövegét e hét péntekén tették közzé a lapokban. Enyhült-e, vagy súlyosbodott a nemzetközt helyzet? — vetettük fel a kérdést cikkünk elején. Változatlanul állítjuk, hogy nem lehet erre egyértelmű igennel felelni, de ha egybevetjük a világ különböző pontjain történő eseményeket, felelős politikusok kijelentését, a szovjet békelépések, kezdeményezések óriási erkölcsi hatását, azt kell felelnünk: nincsen okunk különösebb borúlátásra! Mint ahogy a kedvezőtlen időjárás ellenére is bízunk a termésben, mert parasztjaink, a tanult mezőgazdászok irányításával küzdés.... .3, Myénye^t fojtogató kártevők, gyom és a- szály ellen, úgy bízunk a békében is, mert a világ dolgozói, a béke nagyhatalma, a Szovjetunió erejére támaszkodva egyre több sikerrel szállnak szembe a rombolás erőivel, Ott ült a pártbizottság előszobájában, a megtört, össze száradt kicsi ember. Az idő vasfoga össze- aszalta őt is, mint annyi más öreg harcost, akik már a 75. évet megélték. Veiki György is már a 75.- et tapossa. Szép kor éz, de azért nem hagyja el magát. Megesik u- gyan, hogy hét-három napra szobafogságra kényszeríti beteges gyomra. De ágiikor már egy kicsit jobban érzi magát, nem tudna semmi pénzért otthon maradni. Nincs olyan nap, hogy fel ne keresné a pártbizottságot. Órákat tölt ott, meghányják-vetik a világ folyását a többi idős harcossal, akik a magánytól a pártbizottságra menekülnek. Hányszor- és hányszor előkerülnek a vöröskatonai élmények, a 20-as évek vér- zivataros napjai. Ilyenkor boldogan. gondolnak a jelen korra, a- mely megvalósította álmodozásukat. A vég agitátor úgy érzi magát a pártbizottságon, mint otthon. Itt a lelki táplálékát kapja meg, míg otthon csak a testi táplálékát fogyasztja el. De mindkettőre éppen olyan szüksége van, mint a levegőre. Most Is ott ült az asztalnál, újságot olvasott. Ügy belemélyedve, Kibővített ülések, taggyűlések megyénkben A közelmúltban látott napvilágot a Központi Bizottság falusi pártmunka megerősítéséről szóló határozata. A határozat nyomán megyénk járási és községi pártbizottságai kibővített üléseken, az alapszervezetek pedig taggyűléseken vitatják meg a határozatból adódó feladatokat. Csütörtökön a szeghalmi, pénteken a sarkadi, tegnap a békési és a mezőko- vácsházi járási bizottság tárgyalta meg a helyi tennivalókat és eredményes vita után határozatban rögzítették a feladatokat. hogy még a hangos ajtócsapódás- ra sem rezzent fel. Nincs nap, hogy a párt-lapokat az első betűtől az utolsóig el ne olvasná. E-< zenkívül a szlováknyelvű lapnak is rendszeres előfizetője. Ezt már akkor mondta el, amikor észrevette, hogy rajta kívül mások is tartózkodnak a szobában. — Hogy miért ilyen szorgalmas újságolvasó? Nagyon egyszerű. Csupán azért, mert 75 éves kora ellenére is a párt agitátora. 1922 óra úgy befészkelte magát a munkásmozgalmi harc az agyába, szivébe, hogy erről lemondani soha- soha nem tudna. Beszédében, cselekedetében ő megmaradt a párt ■hűséges harcosának. Sokat beszél az utcán az ismerősöknek, odahaza a szomszédoknak arról, mit jelent egy-egy új rendelet, határozat. Az utcán sokan megállítják Gyuri bácsit azért, hogy megkérdezzék, hogyan is szól ez, meg ez a rendelet, vagy azért, hogy Gyuri segítsen. És ő segít. Jól ismeri Szarvason csaknem minden ember, hiszen itt született. De nemcsak az egyes emberek ügyes-bajos dolgait intézi el, ha úgy jön a sora egész héten át ü- gyeletet tart a községi pártbizottságon. Most ugyan nem ő a soros, de egyik öreg harcos elvtárs megkérte, helyettesítse, mert más dolga akadt és Veiki elvtárs eztá szívesen is tette, mert ezt a má't^w sodik otthona. Az idős agitátor megelégedett sorsával. A párt nyugdíj gondtalan életet biztosít számára. Nem hiányzik neki semmi, ha beszélhet az emberekkel, s ha megvan a mindennapi kenyere, az újság, ö- röm neki az is, ha idős párját, a 70 éves Veiki nénit elkísérheti a kultúrotthohba, ahol még fáncra is perdülnek, ha az élet ügy hozza. Nem öregek ők, el sem vállalják, csupán az idő járt el felettük egy kicsit. S ha néha elfogja őket a bánat, az azért van, mert eszükbe jut, hogy keveset éltek még abból, amelyre azt mondják az emberek: boldog élet. Csepkó Eta 1 kö'önhöző technikai prob’émákra hivatkozva igyekeznek késleltetni a levnaevobb horderejű kérdés meio’dósát. P7. atom- és hidrogénkísérletek ffUföeiesz/écét. A világ dolgozói azonban szinte nao-nao után tanúi lehetnek a szovjet din- lomácia rnga1massá0ának, a Szovjetunió bókeakarafának. A világ- történelemben szinte egyedülálló erkölcsi bátorsággal jelentette be 6 Szovjetunió a közelmúltban az atombombakísérle'.ek egyoldalú felfüggesztését és páratlan türelemről, jóindulatról tett tanúbizonyságot, amikor elfogadta a nyugati hatalmak kívánságát, a- melyek saját robbantásaik beszüntetését egy szakértői értekezlet megbeszéléseinek eredményedtől teszik függővé. A Szovjetunió tisztában van azzal, hogy mindez csak Időhúzás. Éppen ezért éberen őrködik, hogy ez az ügy ne vesszen el a hosszú és tevékenyes szakértői tárgyalások labirintusában. Természetesen nem tudni még, hogy mi lesz ezeknek a tárgyalásoknak az eredménye Minden bizonnyal a tanácskozások folyamán sok akadály kerül fel, de az értekezlet kétségen kívül napvilágra hozza, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei akarnak-e megegyezést, vagy nem. Ha bármily kis eredményeket is hoz ez a megbeszélés, ezekből az eredményekből a tények logikája szerint önként adódik egy politikai tanácskozás szüléséA harcnak nincs vége A napi sajtóból ismeretes, hogy 1958. június 1-én 329 képviselő szavazata nyeregbe segítette de Gaulle tábornokot és vele a katonai parancsuralmat. Az előzményekről már tudunk: véres erőszak, hitvány zsarolás, utcai terror és az alkotmányos játék vezetett addig, hogy beteljesedett a merénylet a francia kötársaság ellen. Massu terepszín ruhás ejtőernyősei testesítették meg a hitvány zsarolást és a polgárháborúval való fenyegetőzést. Az utcai terrort a rendőri támogatással őrjöngő fasiszta bandák szolgáltatták. Kéz* nél volt az alkotmányos játék minden szereplője is: a parlament bur- 7soá csoportjai, akik a szocialisták jelentős részének támogatásával és a köztársasági elnök —1 Heine Coty — buzgó közreműködé. sével „szabályszerűen“ beiktatták a diktatúra jelöltjét, a demokrácia úlenségét miniszterelnöki tisztjébe. S hogy világosan lássuk a franciaországi helyzetet, nem mulaszthatjuk el azoknak az osz‘ ályerők- nek az elemzését, amelyek hatalomra segítették de Gaulle-t és kormányát. Az úi kabinet életrehívói és seritől azok a szélsőségesen gyarmatosító körök és magas- rangú katonatisztek voltak, a- kiknek Algírba« éppúgy, mint Párizsba«, legfőbb érdekük, hogy Franciaország tűzzel és vassal keresztül vigye az algériai szabadságharc leverését. De Gaulle egy szélsőjobboldali puccs-'kísérlet eredményeként került hatalomra, s ezt figyelembe véve, számolni kell Franciaországban további jobbratolódással is, hiszen Soustelle, az algériai pues- csis-iák politikai főtanácsadója nyíltan kijelentette: a jelenlegi állapot csak afféle „átmeneti”-nek tekintendő. Ez nyílt kihívás és leplezetlen állásfoglalás egy fasiszta diktatúra bevezetése mellett. Lapjeientések arról számolnak be, hogy terror alatt tartják a párizsi utcát a „különleges biztonsági rendőrség” alakulatai, A francia városok utcáin máris felütötték fejüket nyílt fasiszta csoportok és már bombák is robbantak a kommunista pártházak előtt és Massu tábornok arról nyilatkozik, hogy ejtőernyősei „készek megszabadítani tartósa» az államot ellenségeitől", hogy pribékjei csak ,A parancsot várják“, hogy „megtisztítsák Franciaországot a vörös mételytől”. Mindezek ellenére a nagy összecsapásnak lényegében csak az első szakasza zárult te De Gaulle hatalmon van, de a hatalom gyakorlásában továbbra is számolnia kell majd azokkal az' erőkkel, amelyek híven kitartanak a köztársasági intézmények mellett. De Gaulle tábornok megkapta a hat hónapra szóló kivételes felhatalmazást, de még kérdőjel az, hogy mit fog tudni véghezvinni ez alatt a hat hónap alatt. De Gaulle „jégre tette“ a parlamentet s kiiktatta a demokratikus ellenőrzés lehetőségét, de kétséges, hogy sikerül-e De Gaullenak, Salamnak, Massunak, az ejtőernyősöknek és a rohamrendőröknek kint az utcán is ledöfni a köztársaságot? A parlamentben aránylag könnyen ment: de a cinkosokkal és a rémült képviselőkkel szemben ott is felemelkedett a nép nevében több, mint kétszáz hazafi. S kint az utcán, Párizsban és környékén, a vidéki nagy városokban és a bányavidékeken tízDe Gaulle a képvisel őház fölé helye*! magát..«
