Békés Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-06 / 132. szám

BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958. június péntek Növeljük tanácsi szerveink tekintélyét Hozzászólás a „Néhány javaslat a tanácsok munkájának megjavításéhoz" című cikkhez A Népújság május 29-i számában a szeghalmi járási tanács v'b elnökének — „Néhány javaslat a tanácsok munkájának meg­javítására1’ című — cikkét olvasva, úgy gondolom, hogy az elmon­dott javaslatok megvalósítása valóban elősegítené a tanácsok ak­tívabb munkáját. Ezeket a javaslatokat most néhány gondolattal én is megtoldom. HelyeB a fakivágási engedé­lyekkel kapcsolatos javaslata, a- zonban e kérdésben egyszer már Végleges álláspontra kellene he­lyezkedni, mert a mostani rende­let valóban sérelmes azokra, akik 15 évvel ezelőtt ültették el a fát a házuk előtt és gondozták, de pém képezi a tulajdonukat. Az ér­vényben lévő rendelet végrehaj­tása megnehezíti a községfejlesz­tési feladatok megvalósítását Is, mert míg a fa tulajdonjogáért a tulajdonos takarította a háza e- lött az úttestet és vízlevezető ár­kot, nevelte, ápolta a fát, nagy költségtől mentette meg a taná­csokat.. Ma, — tisztelet a kivétel­nek— sokan nem törődnek az u- tak karbantartásával, sem az ár­kok takarításával Sok vita volt már a miniszté­riumban a hatáskörök leadásával és szóba került a tanácsfunkcio- náráusok országos értekezletén is, azonban még eredménye nincs. Ugyancsak szó volt a „Községi Szabálysértési Bizottságok” meg­alakításáról, ami 1956-ban meg is létt szervezve, azonban az el­lenforradalom közbejöttével hatá­lyón kívül lett helyezve. Ha ez a bizottság működne, nagyban elő­segítené a mezei kártevések meg­szűntetését. Valamikor a községi bírónak ki-hágási ügyekben 100 fo­rmt értékhatárig döntési és bírsá­golási joga volt, ma ez vagy sza­bálysértésnek minősül, így a járási tanács vb igazgatási osz­tály hatáskörébe tartozik — vagy magánperes ügy — mely a járás­bírósághoz tartozik. Véleményem szerint ezen hatáskör visszaadá­sa, mert ez nem annyira gazdasá­gi, mint politikai-erkölcsi kérdés. Az egyszerű emberek megszokták falun, hogy a tanácsházán intéz­ték el egy kérvény, fellebbezés, végrendelet, vagy adás-vételi szerződés elkészítését. Ez a taná­csok megalakulásával megszűnt és e kizárólagos jog az ügyvédi munkaközösségre szállt át, ami helyes is lenne, ha senki sem fog­lalkozna zúgirászattal. A rendelet nyomán az egyszerű emberek úgy gondolják, hogy a tanács alkal­mazottai azért nem csinálják ezt, mert nem értenek hozzá. Ebben mutatkozik meg erkölcsi vissza­hatása ennék az intézkedésnek. A községgazdálkodási előadók megszűntetése nem volt egészsé­ges megoldás és a cikkben foglal­takat azzal toldanám meg, hogy szükséges lenne a községi appará­tus megerősítése, szakemberek beállítása és hatáskörök leadása. Mire gondolok itt? Csupán arra, hogy az emberek ügyes-bajos dolgait születéstől halálozásig, beleértve az építési engedélyek kiadását is, helyben intézhetnék és ne kellene a dolgozóknak na­pokat veszíteni, amíg a járási székhelyekre beutazgatnak. A já­rás viszont mint felettes szerv, hathatós ellenőrzést gyakorolna, segítené a községi tanácsokat. A házadóval kapcsolatos javas­lattal tökéletesen egyetértek és véleményem szerint az volna he­lyes, ha az üres lakások tulajdo­nosai lennének megadóztatva, s akik átengednek lakrészt, azok adókedvezményben részesülné­nek. Csabai Lajos vb-titkár, Újkígyós ♦♦♦«♦♦♦♦♦«< Az algíri gyarmatosító körök „végezni akar­nak a rendszerrel“ A francia sajtó algíri be­számolóiban hírt ad a gyar­matosító körök akcióiról, &- melyek hivatva voltak nyo­mást gyakorolni De Gaulle tábornokra. Az Európa 1. elnevezésű magánrádió közölte, hogy e- gyes hírek szerint a De Gaulle kíséretében Algériába érkezett két minisztert, a jobboldali független JacQuinot államminisztert és a szocia­lista Lejeunet, a szaharai ü- gyek miniszterét bezárták a* algériai minisztérium épüle­tében egy irodahelyiségbe. A Paris Journal még hatá­rozottabb formában közli, hogy az Ultrák egy csoportja a két minisztert bezárta az algériai minisztérium épületé­nek egyik irodájába, az ajtót kulcsra zárták és a miniszte­rek csak akkor jöhettek elő, amikor vége volt az esti gyű­lésnek. A lap szerint meg is fenyegették a két minisztert. Az Humanlté hirt ad arról, hogy mielőtt De Gaulle tá­bornok a meghirdetett nagy­gyűlésen elmondta volna be­szédét, az algíri közüdv bi­zottság egyik tagja, Denis vette birtokába a mikrofont és kijelentette a fórumon összegyűlt tömeg előtti ..El­tüntetjük az egész rendszert és az azt képviselő embere­ket. Üj emberekkel akarjuk De GauHet, és egyedül De Gaullet akarjuk. Meg kell értetnünk vele, hogy környe­zetében vannak olyan embe­rek, akik nekünk nem tetsze­nek.'* Denis De Gauile-t, Sa- Lant és Massut éltette, A tö­megből kiáltozások hangzot­tak fel: „És Sousteile?” De­nis visszafordult a mikrofon­hoz és belekiáltotta: „Éljen Sousteile! Végezni kell a gaz­emberekkel! Végezni kdl a rendszerrel!” A Bolgár Kommunista Párt VII. kongresszusának szerda délelőtti ülése A Bolgár Kommunista Párt VII. kongresszusának szerda délelőtti ülésén elsőnek Dimitr Ganev, a párt központi bizott­ságának titkára és Politika] Bi­zottságának tagja szólalt fel. Részletesen fejtegette a párt ide­ológiai munkáját. Szólt as elért sikerekről, majd a mai revizio- nizmus gyökereiről és lényegé­ről beszélt. Kijelentette: — Pártunk évtizedeken át har­colt a revizionizznus ellen, bár­mely formában jelentkezett Is az. Most sem hátrál meg eme szent kötelessége elől. Ganev ezután rámutatott a bolgár irodalom és művészet si­keres fejlődésére, P, Kubadinszkl, a Bolgár Kommunista Párt Rusze-i Terü­leti Bizottságának első titkára megállapította, hogy bár rövid idő telt el az SZKP XX. kong­resszusa és a Bolgár Kommu­nista Párt Központi Bizottságá­nak áprilisi ülése óta, a Köz­ponti Bizottság és az egész párt ezen idő alatt mégis olyan je­lentős munkát végzett, hogy en­nek eredményeit máris érzik az ország dolgozói A délelőtti ülés utlosó szóno­ka Sztajkov, a párt Politikai Bi­zottságának tagja, a Bolgár Ha­zafias Arcvonal Országos Ta­nácsának elnöke volt. Mint meg­állapította, a Bolgár Kommu­nista Párt erejének, a nép köré­ben élvezet hatalmas tekintélyé­nek egyik fő forrása az, hogy erős, mély kapcsolatok fűzik a néptömegekhez. A Hazafias Are- vonal jelenleg 3 217 520 tagot számlál, ez az ország választói­nak 61,48 százaléka. A délelőtti ülésen Erich Mückenberger a Német Szocia­lista Egységpárt Politikai Bizott­ságának póttagja, Zénón KHsz- ko, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának tikára, Nicolae Chausescu, a Ro­mán Munkáspárt Közopnti Bi­zottságának titkára és Fehér Law joe, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Vezetősége Po­litikai Bizottságának tagja üd­vözölte a kongresszust, .4 délutáni ülés A Bolgár Kommunista Párt VII. kongresszuséinak szerda délutáni ülése Vlko Cservemkovnak, a Po- litákad Bizottság tagjának felszóla­lásával kezdődött. Cservenkov megállapította, hogy a Központi Bizottság áprilisi ülése nagyjelen­tőségű volt abból a szempontból, hogy a párt megjavította a szocia­lista építés vezetését és újabb si­kerek születtek a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalomban. Beszédet mondott a kongresszu­son Bóján Balgaranov, a Központi Bizottság titkára és a Politikai Bizottság tagja, arról, hogyan fej­lődött Bulgáriában a szocialista demokrácia. Bírálta a revizionis­táknak az állam elhalásával, a ka­pitalizmusból a szocializmusba vezető evolúciós átmenettel kap­csolatos nézeteit. Georgi Karaszlavov, a Bolgár írószövetség elnökségének főtitká­ra az új, szocialista kultúra fej­lődésével, a szocialista realizmus problémáival és az utóbbi évek szépirodalmi sikereivel foglalko­zott. sa kettős feladatot oldana meg, egyrészt emelné a tanácsok tekin­télyét, mert helyben intézhetnék a dolgozók sérelmeit, másrészt te­hermentesítené bizonyos fokig a bíróságokat, melyek amúgyis túl vannak terhelve az egyéb apróbb peres ügyekkel. Jelentősen növelné a tanácsok 4s nem utolsósorban a tanácsi áolgozók tekintélyét a magán­munkálatok jogának visszaadá­SzombaloR utaznak békeküldöttei az országos békekongresszusra Békés megye mintegy 30 küldötte június 7-én, szomba- bafon reggel utazik az orszá­gos békekongresszusra, hogy ott kifejezzék az egész megye toékeszerető dolgozóinak őszin­te békevágyát és eljuttassák a sokszáz békegyűlésen elhang­zott békeköveteléseket. A kongresszuson átadják a me­gye sokezer dolgozójának dí­szes albumba kötött aláírását. A küldöttséget Tóth Lajos eivíárs, a megyei békebizott­ság elnöke vezeti. Vissza a Várni kellett a csatlakozásra vagy két órát. Mit csinál ilyen­kor az utas? Majszol valami ma­radékot az aktatáska fenekéről és a pulthoz lép... A padom kezdődik — törvény­szerűen — a várakozó úttárssal a beszélgetés. Ezúttal egy fia­talember volt a partner. Velem együtt Pestről jött és arrafelé igyekezett, amerre én. S miről beszél az ember éjjel vonatra várás közben? Egyszerű, hétköz­napi dolgokról. Rendszerint sa­ját életéről, saját problémáiról, s kinek ne volna ilyen?... A fiatalember arca annak el­lenére, hogy egész éjjel vonatoz­tunk, szokatlanul élénk. Valami fűtötte belülről, vagy tón’ az a két kisfröccs tüzelte, ö tudja. Tény, hogy lelkendezett s szin­te hálás volt, mert szívesen cse­réltem vele a szót. — Most hazamegyek, még egy­szer megbeszélem az öregemmel az egészet, utána vissza Pestre, és aztán kikérem a könyvemet Elég volt az utazgatásból. Ha­zamegyek. Apám 65 éves. Kösz- vény kínozza, nehezen mozog; öt hold földünk van — áradt belőle a vallomás. földhöz Közelebb hajolt hozzám, mintha titkot súgna: — Meg aztán tudja kérem, én nem is leszek soha igazi építő. Van, akinek fekszik jól. Én is becsületesen dolgoztam, de én nem tudom, hogy van az, mikor annak a hatemeletes pesti ház­nak a födémtetején dolgoztam és toltam a talicskát a salakkal, akkor is a falum járt eszemben. Apámra gondoltam, aki markol­ja az eke szarvát s néha úgy el­fogott a vágy: menni, menni, vissza a földhöz, hogy azon vet­tem észre magamat, még le- talicskázok a körútra..; Eltűnődött, s a váróterem ab­lakán keresztül — gondolatban — isimét ott rajzolódott a táj, a békési síkság, az akácsorok, a- melyek szegélyezik a földet, az apa elnyűtt, ráncos orcájával, aki élete javának a grófi uradalom­ban eltöltött idejét keserű vo­nalakba n őrizte meg... ök is 1945-ben kapták a földet, amely lelkűk egy darabjává vált. S mikor eljött az ideje a sorako- zómak, hogy közös erőfeszítéssel egyestísék erőiket, az apa nem merte vállalnit Megmondta: „Szívesen jönnék közétek, hi­szen ott a helyem, de ez az át­kozott köszvény gyötör és nem bírják a lábaim úgy a munkát, ahogyan szeretném. Bezzeg, mi­kor uradalmi cseléd voltam, ak­kor jók voltak a „csikók“, a fe­ne egye meg..." A fiú ismét felvette a szót: «— Nem mondom, szépen ke­restem, mint segédmunkás. Megvolt minden hónapban a tizenöt „pirosihasú” és így min­den, ami kell. Nemrégiben csi­náltattam Csabán egy sötétkék ruhát Ügy állt rajtam, mint egy békebeli grófon. A sógorom köl_ csönkérte lánya esküvőjére. Azt mondta: úgy tapogatták a kék ruhát, hogy a szemük-szájuk el­ült. Egyforma alakunk van, pe­dig ő éppen kétszer olyan idős, mint én... Illő volt, hogy én is kérdez­zek valamit: — Mennyi ideig dolgozott az építőiparban? — öt évig. Éppen húsvéfkor múlt öt éve, hogy beálltam. Két­hetenként jöhetek haza s nekem nem jár semmiféle kedvezmény, mert húszéves elmúltam és nem vagyok családfenntartó, hát bi­zony elég drága. De azért min­den hónapban kétszer megjöt­tem. És láttam, hogy apám nem győzi, pedig hála istennek jó erőben van korához képest, de a lábai, azokkal baj van... Hiába, ha nem megy, akkor nem megy. Hát most majd beállók én is, Mikor az építőkhöz mentem, ott* Tion nehéz volt az egyéniek hely­zete... Azóta azonban nagyot változott. Az öregem már ment volna is a csoportba, de érezte, hogy a betegsége miatt ott nem tud egész ember lenni. Most hazamegyek. Learatunk és utá­na belépünk. Mit tetszik gon­dolni, kiadják a könyvemet hoz. zájárulással? *— Biztosain. — Én mégis csak paraszt ma­radok. Szeretem a földet, ha ott nem 8 óra, hanem kétszer annyi is a munkaidő. Mikor ezt mondta, lassan már virradt és a kis állomás mellett parasztszekerek kocogtak el, be­fordulva a kövesútról a nyári útra. A fiatalember felállt és ki­mutatott az ablakon: — Látja kérem. Alig virrad és már mennek a parasztok a ha­tárba. Az építők ilyenkor a má­sik oldalukra fordulnak. — Ez igaz. Ismét visszatért a „könyvre”: f— Ugy-e, ki kell adják? — Nyugodt lehet, igen. — Megmondom az építésveze-

Next

/
Thumbnails
Contents