Békés Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-29 / 152. szám
195S. juntos 29., vasárnap BÉKÉS MEGYEI NÉPÉJSÁG 5 ydéáéáiáufi ó\ / ry ,, i in ii n 11111 ni i n i min u 11 n 111 Mill ni i m i ini ri't m i ti 11 ii 11 mii 1111-1 m 11111111111 un i>i n Juhász Gyula szeghalmi kapcsolatai E l év áprilisában ünnepeltük Juhász Gyula, Szeged nagy fia, a magyar nép, a magyar munkásság egyik nagy költője, József Attila felfedezője születésének 75. évfordulóját. Időszerű tehát a megyénkben! ténykedéséről szólni. Juhász Gyula szeghalmi kapcsolatára szegedi kutatói: Illa Mihály és Péter László hívták fel a figyelmünket, annak az a- tíatnak az alapján, mely szerint 1910. november 29-e táján Dapsi Gizella, az akkori szeghalmi ó- vónő ,.birtokában”, kinek férje Rozsnvay Kálmán, Juhász Gyula jó barátja volt, előadták a költő Atalanta című zenés játékát. Rozsnyay Kálmán író, műfordító, kiadó volt egy- személyben, s e nemben szűk pátriájában Szeghalomban íá- radha atlan volt. Főleg angolból fordított. Eredeti művei is van• fek. azonban különösen irodalmi kapcsolatai és a Tanácsköztársaság alatti politikai szereplése jelentős. Felesége, Dapsi Gizella, Nil álnéven írta verseit, s mint költőnőt a 10-es években tehe.ségesnek tartották. Rozsnyaynak színredezői ambíciói voltak, sőt maga is írt 1913-ban egy darabot első feleségének, Prielle Kornéliának emlékére: Cornelia Debrecenben. 1917-ben tarka estet szerveztek és egy polgári darabot is előadtak, főleg fiatal tanítókból, nyomdászjelöl- tekből álló műkedvelő-gárdával, mert Rozsnyayék radikális gondolkodása miatt, mely a házaspárt a t anácsköztársaság szeg- j. hatmi direktóriumi tagságába fcitte s a bukás után a horthysta . ^rlég&».sjk kegyetlen megfázó fogságábTTuííífíííK—^isz- szavonult életet éltek, a szegfifrí—- mi dzsentri és paraszt nábcfo „intelligencia” különcöknek ítélte őket, s mereven elzárkózott a velül^való érintkezéstől. Rozsnyay barátsága Juhász Gyulával nagyváradi eredetű. Juhász 1908-ban került Nagyváradra a premontreiek gimnáziumába helyettes tanárnak. Már túl van a máramarosszigeti és lévai száműzetésen, a „Körösmenti Párizs’“ fellendülő irodalmi és művészi tényét élvezi, hogy sorsa ismételt száműzetésbe vesse Szákolcára, honnan mint Ovidius Tomiból Romát, visszakönnyezze Nagyváradot.-j 909-ben adja elő a nagyvá) uh ász Gyula a Rozsnyayval való kapcsalotát 1920 után is fenntartotta. Barátságuk még a régi, leveleket váltanak. Juhász nemcsak dedikált kötetet küld barátjának, hanem amikor 1924-bcn Rozsnyay Adyról szóló versek gyűj:eményét próbálja összeállítani, Juhász Ady vonatkozású verseit s a szegedi költők néhány Advhez szóló versét, közfok József Attila 1924-ben írt Sírdomb a hegycsúcson című költeményét is elküldte az érdekes antológia számára. Az akkor még egykötetes József At- tila-versek elküldése is bizonyítja, hogy Juhász Gyula minden alkalmat megragadott József Attila támogatására, népszerűsítésére. Adyról szóló és száznál több verset tartalmazó gyűjtemény 1925-ben meg is jelent Szeghalmon 22Ö0 példányban, a Sárréti Hírlap 1926. évi ajándékaként juttatták — többek közt az olvasóknak. A kötetben hét Adyról szóló Juhász-vers található: A Tábor hegyén, Várad, Fejfa, Nagyvárad, Zom oto-r, Ady mécses, Képzelt utazás Váradon. A versek nem ismeretlenek. A legutóbbi két nagyobb Juhász Gyula kiadásában csak A Tábor hegyén és a Nagyvárad című nem jelent meg. Becsük nagy. Egyrészt bővítik a Juhász Gyula — textológiát, másrészt' kultúrtörténeti jellegűek, piciny mozaikok a Békés megyei kiadványokból. A hét verset Juhász Gyula ^ küldte, tehát keltezésük időpontját a költő állapította meg, ebből következik, hogy a bizonytalan keltezésű versek évszámát a költő adta dotálás a- lapján kell meghatároznunk. Maga a költő is tévedhet, ahogy radi Szigligeti színház Juhász Atalantáját. Szeghalomról akkoriban a helyi vicinális három óra alatt bevitt Nagyváradra. A Rozsnyay házaspár, a kevés élő kor.árs szerint, sokat utazott, őket is számosán látogatták, különösen írók, költők. Rozsnyay szorgalmazta az Atalanta szeghalmi előadását, sőt azt is, hogy Juhász Gyula meglátogatta Rozsnyayékat. Innen a tévedés, hogy Dapsi Gizellának birtoka volt, holott az az óvoda tulajdona, de az is kisbirtok, melyen épület nem volt, s az ó- vónő csak használhatta. Az élő kortársak tagadják a Juhászdarab előadásának tényét. Hiszen akkor még az is nagy szenzáció volt, ha egy-kéti cigány megjelent majmával a piactéren — írja Rozsnyay későbbi nyomdásza. Egyéb indokok is azt mutatják, hogy az előadást csak tervezték. a Zomotor című vers keltezésénél is. Ugyanis a Rozsnyai kiadásban 1921-et teszi verse keletkezésének időpontjául, holott az már 1920. január 11-én megjelent a Délmagyarországban. A Képzelt utazás Váradon című verse 1925. augusztus 6-án jelent meg a Délmagyarországban. 1956-ban a Péter László féle kiadásban az akkor ismert adatok alapján ez *'olt első megjelenésének dátuma. Ady koszorúja című gyűjteményét Rozsnyay viszont már 1924. november 13-án lezárta. Nyilvánvaló, hogy e vers keletkezésének időpontja egy évvel korábbi. Bizonytalan az Ady mécses (Péter László kiadásiban Szív küldi szívnek című vers datálása. Rozsnyaynak írt levelében a rét” című kötetébe irta ajánlásként Juhász Gyula, egy 1921-ben Rozsnyaynak ért levelében a költő feltételezhetően, bár bgg homályosan erre utal. Ezégf eddig 1921-es datálása]. közölték: Rozsnyay mégis 1923-as évszámmal adja közre; holott ő tudhatta. mikor kííMte neki ezt a verset Juhász Gyula. A Fejfa című versének címéből hiányzik az éyszám. (Mai címe: Fejfa 1919.) .-Valószínűleg a cenzúra miatt, noha elfogadható Paku Imre véleménye is, szerinte az évszámot a költő utólag írta be saját kötetébe. (Péter L. közlése.) Tudomásom szerint Szegeden Juhász Gyula versei kritikai kiadásának előkészítése mellett Juhász Gyula életének eddig ismeretlen adatait s így Rozsnyaival való barátságát is kutatják, e- zérí ezzel a néhány sorral próbáltam., hozzájárulni a kutatás négy munkájához. Krupa András, Szeghalom. UTÓN - ÚTFÉLÉN... Sokféle furcsasággal találkozik az ember az országúton jár- tában-keltében... A robogó autóból kipillantva „átsuhanó“ benyomások rögződnek meg bennünk, amelyek aztán később maradandó élménnyé érlelődnek. Egy ilyen „átsuhanó emlék” ez a kis történet is, egyben ékes bizonyítéka az egyszerű magyar ember találékonyságának, zamatos humorérzékének. Vásárhely és Székkutas között történt tavaly novemberében az országúton. Már erősen alkonyodon, szemerkélt az eső, s az út kezdett csúszóssá válni. Az egyik kanyarból kifordulva Jani bácsi — a sofőr — egyszerre csak felhorkan: — Hinnye, hát ez mi a hétszentség?! — Ré- taposott a fékre, a kocsi csúszkálva lassított, majd megállt. Közvetlen előttünk, az alkony páráiba burkolózva egy fura a- lakzat vágódott át az úton cikk- cakkban: kétfejű, négylábút négykézzel hadonászó szörnyeteg!... Hirtelen fékezésünk csikorgására imbolyogva megállt, megfordult, két báránybörsipkás fejéből kába rémületben kidülledt szemek meredtek felénk. Egyszerre robbant ki mindannyiunkból a hahota erre a látványra, csak úgy rázkódott belé a kocsi. Jani bácsi féktelen, felszabadult jókedvében ráadásul még kürtőit is egy nagyot, úgyhogy a „kétfejű szörnyeteg” megbillent előttünk ijedtében... A különös forgalmi akadály ugyanis nem volt egyéb, mint két bekecses, tarisznyáé magyar, erősen italos állapotban, egy derekukon átvetett vadonatúj kerékpár-külső gumival „összenőve”... A gumi párja összehajtogatva kandikált ki egyikük tarisznyájából... Jani bácsi — még mindig kacagástól fuldokolva — rájuk för- medt: — Hát kendtek meg miféle szerzet?! Nem tudnak rendesen az út szélén menni?! Majdnem kivasaltam a nadrágjukat! A „kétfejű szörny“ egyik fele most megszólalt, ülemtudóan megemelintve sipkáját: — Mán megbocsássanak... csak mink • vónánk a sógorral — hukk — mivelhogy össze kő’ tartani az embernek, hogy hazatanájjék... Egészégükre!... Hukk — s a bekecsből előkerült bütykösből valóban nagyott húzott az egészségünkre... A nagy nevetésben megizzadt, kivörösödött Jani bácsi nyelt e- gyet, aztán indított; nagy ívben kikerülve a két embert... Én a hátsó ülésből még sokáig néztem őket, a „négylábú embör’ egyre kisebbé váló, majd végkép a homályba vesző, bukdácsoló sziluettjét... Csernus Zoltán Koszta Rozália: FÖLDOSZTÁS (olerfj VERSEK Bolondos igaz vers Bolondos kincsem, édes bolondom bolondozz vélem bolondj/Jásig, ha kedved ilyen játékra vésik. Hz igaz e'iibsr Bolond vapJJok,}^, bolondod lettem. — lój, elárultam, .■■bolondot tettem, visszaélsz véle a szerelemmel te drága ember! — — No, most mé& Lscaíj meg ízasnS Szép jövőt forral taoivbikeíai, no, most még, most mindent tele! Szíved is megújul vele. A neu Igaz ember — Ne szólj! Hallgatni többet ér a kincsek legszebb kinesinél. Hallgass! És bélints kedvese», s mosolyogj hozzá, — eststdttea. Bolondozzunk csak szemmel és szóval, ilyen kínosan nekünk-valóval, Ne lássa világ, s te sem, te drága, hogy nem volt még ezen a Földön férfinek, nőnek kettesben ily szép, komoly, halálos bolondozása! A bettírágb Betéve tud mindent, mi «j, minden főcélt könyvnélkül fúj, ismeri: mit, miért, hogyaz»? (Saive-telke — pap-írtoéi van,.)' itt ÜJ REZSŐ Ha beszélsz hozzá, nem figyel és néni ért egyet scnnnivti, mert ki tudná nála jobban : hogy a Főnök máma van.?! SiASiS EJm-N Látod még étek — Szép Senkimnek íízenera Látod még élek. Ncni nyelt el a föld, nem martak szét a hangos emberek., Itt lapulok könyvek közt riadtan, mint tévedésből megvert kisgyerek. Ülök némán. Szemerkélő esendben vén, cifra verssorokat követek, melyek úgy szállnak fel sárgult lapról, mint febérzászlós békekövetek. Pergamenarcú költőjük kacag... Sokasulnak a szobámban halkan az árnyékok, míg egyre nő a csend és csodálkozom, hogy meg se haltam. Még ezzel is becsaptak valahogy. Éjjel aztán elszabadul minden. Árnyak ingnak. S mintha te motoznál, szőke lány, a kopott rézkilincsert. Részeg ködökből gomolyog a Kín: Pók-fájdalom mereszti rám szemét, s hogy vigasztaljon: szívemre húzom a hajad fodros aranytengerét. Be ellibbensz. És védtelen marad riadt szívem. A fájdalom elért. Befon a Pók s homályos zugba visz, hogy vezekeljek vak szerelmemért, KOVÁCS GYÖRGY-833Hirtelen jöttél Hirtelen jöttél sorsom útjára, Észrevétlen, mint a kora hajnal. Itt maradsz-e? Vagy könnyű fsziromként Messze sodródsz az első viharirat? Ha csalfa csókvirág vagy, Fúj- tjon el A szellőnél is gyengébb lehelet. De ha,nyílni vágyó árvácska tv agy Lehajlok érted és felerc«GSKk. Tóth Lajos Találkozás Ha jössz az utcák szétnyílnak lelőtted S ébredő holnapokba Húzódó homlokodra Habzó szél elsodorja őszinte csókját igaz szeretőknek. Ha jössz az utcák csapódnak (utánad S ujjongó friss plakátok S karoló délutánok Szorító árnya átfog S a szíved vissza soha nem talál« (hat, FOLNER 20LTÁN
