Békés Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-29 / 152. szám
BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSÁG 1958. június 29., vasárnap Nyugtalanító kérdőjelek a világpolitikában Á külpolitika most záruló hete így ellen kérdésben sem hozott látványos fordulatot. A kulisszák mögött zajló élénk diplomáciai tevékenység azonban arra utal, hogy a világpolitika legvályogosabb pontjain döntés felé érlelődik a helyzet. Ä nemzetközi élet legaggasztóbb góca még mindig Libanon. Foszladoz- ni látszanak azok a remények, a- melyeket a nyugati polgári sajtó táplált néhány napig Hammarskjöld ENSZ-főtitkár libanoni küldetésével összefüggésben. Joggal kétségbe vonható a „kompromisszumos megoldást” kilátásba helyező nyugati sajtóvélemények őszintesége, mert nem lehet véletlen, hogy az angol—amerikai katonai előkészületek befejezését éppen Hammarskjöld beirüti „béli emissziójához" időzítették. Az ENSZ-főtitkár távozása után ismét fellángoltak a harcok Libanonban, a vezető nyugati lapok pedig úgyszólván már csak azt latolgatják, hogy vajon az ENSZ ..rendőri erőinek” bevetésével, vagy a közvetlen és nyílt angol— amerikai intervencióval kellene-e megmenteni az amerikabarát Cha- ntoun elnök rendszerét. A New York Herald Tribune ismert szemleírója, Alsop például minden kertelés nélkül megírja: „Ne essenek tévedésbe, — libanoni angol—amerikai partraszállás kilátása nem az újságírók lidérces álma, hanem a rideg, közvetlen le- hbíőség... A csapatok .felkészültek arra, hogy az első résére partra ’— .... nnsrn sg szS ífjatiák.” Az imperialista beavatkozás előkészületei tehát vészjóslóan komolynak látszanak. Ügy tűnik a- zomban, hogy a végső döntést még nem hozták meg. Habozni látszanak, hiszen a szuezi katasztrófa nyomasztó emléke még nem tűnt el teljesen. Remélni lehet, hogy a félhivatalos TASZ-Iroda nyilatkozatainak komoly hangú figyelmeztetése is megteszi a magáét, Mo6t ez a kérdés, lesz-e annyi józanság Washingtonban, hogy tudomásul vegye a bukott libanoni rendszer eltűnését, vagy Chamoun elnök leszámítolása helyett, a katonai intervenció mellett dönt? A közeli napok eseményei bizonyára választ adnak majd erre a nyugtalanító kérdésre. Földgolyónk egy másik válságos övezetéből Az indonéziai szigetvilágból jó hír érkezett, az Indonéz Köztársaság kormánycsapatai Észak-Ce- lebeszen elfoglalták Medamot, a lázadó erők utolsó megerősített állását. Ezzel befejeződött a külföldi nai klikk lázadó, erőinek szétverénai-klikk lázadó erőinek szétverése. Medano eleste az indonéziai harcok végét jelentheti, ha az Egyesült Államok és a SEATO-ba tömörült szövetségesei nem szánják el magukat a nyílt beavatkozásra, A lázadás teljes katonai leverése lehetetlenné teszi, hogy a külföldi patronusok továbbra is az indonéz puccsistákkal takarózva próbálják megdönteni Indonézia törvényes kormányát. Ha ezután is folytatódnak az agresszív katonai cselekmények az Indonéz Köztársaság ellen, nem lenne nehéz megtalálni azok értelmi szerzőit. Több jel mutat arra, hogy a ciprusi válság újabb kirobbanás irányába fejlődik. Ismeretes, hogy a sziget jövőjére vonatkozó angol tervet a görög és a török kormány — ellentétes okokból — egyaránt elutasította. Az érdekeltek elutasító válasza nem okozott meglepetést Londonban. Felelős, angol kormány-férfiak maguk is elismerték, nem számítottak tervük azonnali elfogadására.” A terv körül zajló heves vita angol szempontból mégis meghozta a jól kiszámított eredményt. Ismét robbanásig feszültté vált a görög—török viszony, ez pedig alkalmat ad Angliának arra, hogy most mint „stabilizáló tényező” lépjen fel Cipruson. „Ciprusi jelenlétünk feltétlen szükségszerűség — jelentik ki Londonban — mert csak ez mentheti meg a szigetet a .polgárháborútól.” Foot ciprusi angol kormányzó már kézhez vette utasítását, hogy haladéktalanul lásson hozzá a görög—török közösségek szétválasztását célzó angol terv végrehajtáséhoz. Ez a sziget kettéosztását jelenti, arra irányul, hogy állandósítása a ciprusi görögök és a török kisebbség viszálykodását és — persze nem mellékesen — lehetővé teszi az angolok jelenlétét, a döntőbíró szerepében. Nem nehéz megjósolni, hogy- amennyiben Anglia ténylege- I sen megkísérli, a terv gyakorlati I megvalósítását, —- ez a görög — török incidensek minden eddiginél hevesebb és veszélyesebb fel lángolásának okozója lesz. De Gaulle második algériai utazása *osnét időszerűvé -.teszi! a; mindeddig homályba . burkolt kérdést: milyen'is lesz á tábornok — miniszterelnök külpolitikája? A kö zeljövőnek kell megmutatnia, rendelkezik-e De Gaulle az algériai háború megszűntetésére alkalmas eszközökkel .Ez a probléma ma az egész francia helyzet alfá ja és ómegája és ez a francia kül politika kulcskérdése is. A degaulleista francia sajtóban az utóbbi napokban sokat írnak „a francia külpolitika” új vonaláról. A francia csapatok részleges kivonásáról kötött francia-tuniszi megállapodást az „új vonal” első és jelentős állomásának tüntetik fel. Hogy a francia-tuniszi egyezmény új észak-afrikai politika kezdetét jelzi-e, vagy csupán még egy manőver az eddigiek hosszú sorában, — ez a kérdés még nem dőlt el. Egyenlőre tény az, hogy De Gaullenak sikerült időt nyernie. Marokkó, Tunézia és Algéria képviselői legutóbbi tuniszi értekezletükön várakozó álláspontra helyezkedtek De Gaulle további lépéseit illetően: függőben hagyták közös akció-tervüket és halasztást szenvedett az ideiglenes algériai nemzeti kormány felállítása. Ámde abban az esetben, ha a francia kormány „engedékenysége” csupán halogató taktikai célokat szolgált, akkor ez rövidesen meg fagja bosszúlni magát. Észak-afrika „pacifikálásába” már sok francia kormány bicskája beletört, csodákra De Gaulle sem képes. Igazi megbékélést É- szak-Afrikának csak az algériai háború befejezése hozhat. Ennek pedig előfeltétele, hogy a De Ga- ulle-kormány hagyjon fel az úgynevezett „Francia-Algéria” fikciójával és Algéria nemzeti létének elismerése alapján kezdeményezzen tárgyalásokat az algériai felszabadítási front képviselőivel. Végső soron Franciaország algériai politikája szabja meg azt is, hogy erősebbé válhat-e Párizs hangja a nyugati együttesben. A- meddig a francia kormány nem nélkülözheti a naponta egymilli- árd frankot felemésztő algériai háborújához szükséges amerikai dollársegélyeket, addig nem igen lehet komolyan beszélni a francia külpolitika „új vonalairól”. Várható egyébként, hogy erről az „új vonalról" még hallani fogunk, amikor De Gaulle algériai látogatása után a francia kormányfő egymásután találkozik fő nyugati partnereivel, Dulessal és Adenauerral. E találkozók során talán majd fény derül arra, hogy lesz-e a francia külpolitikának új, saját hangja, vagy De Gaulle nagy lendületéből is csak arra futja, hogy magasabb árat érjen el lojális együttműködéséért. Ezeket a tárgyalásokat mindenesetre beárnyékolja majd az a rideg tény, hogy kora ősszel ismét nagyobb amerikai és német pénzügyi segélyek folyósítása válik aktuálissá. Kérdéses, hogy a sokat emlegetett „új vonal” kiállja-e majd ezt a nehéz próbát. 0 kommunisták legyenek a falu szocialista építésinek elé harcosai (Folytatás ez 1. oldalról) látszó, de a gazdaságok életében nagyon is fontos dolgok, amelyek sok bosszúságot okoznak a szövetkezeteknek. Ilyen eset volt a békéscsabai Kossuth Tsz-é, amikor most tavasszal bevezették a vízvezetéket a sertésszállásra és a marhaistállóba s nem volt, aki a villanyt beszerelje. Míg végül kisiparosok 24 óra alatt beszerelték amelyért majd, hogy könyörögtek az állami vállalatoknak. Az endrődi Búzakalász Tsz elnökének is úgyszólván verekednie kellett, hogy téglát kapjon a téglagyártól. A tótkomlósi Viharsarok Tsz-ben pedig építenének 1 millió forint költséggel istállót, de csak olyan terv. alapján tehetnék meg, melynek két méter a „placca” s j ebben gépesíteni nem lehet — | mondta Horváth elvtárs, a lsz-el- nöke. Miért ne lehetne figye- ' lembe venni, ilyen esetekben a szövetkezetek észrevételeit? Bizonyára lehet, csak a különböző szervek, vállalatok kissé a valóságot is vegyék észre. Párt és állami szerveink ne csak szemlélői legyenek a mezőgazdasági társulásoknak Megyénkben a párt- és állam- hatalmi szervek, tömegszervezetek egyre inkább megértik a szövetkezeti mozgalom fokozatosságának a jelentőségét ,amit a mind nagyobb számú szövetkezeti csoport, szakcsoport, társulás mutat. Ezek fejlődését bizonyítja, hogy egyes helyeken már a fejlettebb gazdálkodási formát választják. Vannak azonban olyan káros jelenségek, melyek gátjai a nagyüzemi gazdálkodás fejlesztésének. Több helyen nem tartják be az alapszabályt nem létesítenek közös gazdasági alapot, egyes helyeken, mint Orménykúton, napszáBELFÖLDI ESEMENYEK Megnyílt az Újságíró Klub A Magyar Újságírók Országos Szövetsége székházában pénteken este ünnepélyesen nyitották meg az Újságíró Klubot Az ünnepségen megjelent Gyáros László, a kormány Tájékoztatási Hivatalának elnöke, a magyar sajtó és a kulturális élet számos képviselője. Szakasits Árpád, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke mondott megnyitó beszédet. Módosították az élűiéit) cint elnyerésének feltételeit az építőiparban Az Építésügyi Minisztérium ni Építő-, Fa- és Épitőanyagipari Dolgozók Szakszervezete együttes határozatban módosította áz élüzem cím elnyerésének feltételeit. A határozat szerint 1958. második felében azok a vállalatok nyerhetik el az élüzem cimet, amelyek a leggazdaságosabban termelnek, tehát a legolcsóbban építenek, minél lejjebb szorítják önköltségüket, jó minőségű munkát végeznek és hiánytalanul végrehajtják a különböző takarékossági intézkedéseket. (MTI) mosókat tartanak, ami a szövetkezés kicsúfolása. Oka ennek, hogy pártszervezeteink a falu fejlődésére e károsan ható tényezőket kevéssé ismertetik, elemzik, és államhatalmi szerveink pedig a törvényesség betartására nem igen ' figyelmeztetik az ilyen csoportosulásokat. Nyilvánvaló, ahol a csoportosulás csupán lepel, ahol a jó szó, a figyelmeztetés nem használ, ott a működési engedélyt meg kell vonni; Továbbra is minden kezdeményezést támogatni kell, ahol alacsonyabb fokú szövetkezeti gazdálkodást akarnak kialakítani és er re biztatni is kell az embereket Csupán arról van szó, hogy minden szövetkezés általában a munka könnyebbségét szolgálja, nem pedig egyes emberek spekulációs céljait. Ezért még nagyobb gonddal törődjenek az alacsonyabb fokú közös gazdaságokkal. Ehhez is kell, hogy párt- és államhatalmi szerveink ne, csak szemlélői legyenek a társulásoknak!, ' & szakcsoportoknak és szövetkezeti csc- pörtoknak, hanem Segítői.1 A pártbizottság végül megállapította, hogy a falu szocialista épí-' tése csak úgy haladhat tovább e- lőre, ha a párt, az államhatalmi szervek, tömegszervezetek munkájukat a falu szocialista építésével összefüggésben végzik és küzdenek a párt parasztpolitikájának helyes végrehajtásáért. Elsősorban is a kommunisták legyenek » párt politikájának hirdetői, a falu szocialista építésének előharcosai. A tanár A beszélgetés egy gyulai kirakat előtt kezdődött, kimondott szavak nélkül, — ne tartson senki eszelősnek, — de ő maga sem volt jelen. Csupán egy szerény fényképe volt ott a kirakatban, a most végzett nyolcadik osztályos tanulók évvégi tablóján. A fénykép alatt pedig a felírás: Kol- lárik János tanár. Ez a rövid kis szócska:tanár, vezette be a beszélgetést.. Ez a szó megfogott és ott-tartott. Kényszerűéit, hogy ismét és ismét elolvassam, jelentőségét felmérjem, mögé lássak, úgy, ahogyan csak az teheti, aki tudja, mit jelent Kollárik János neve mellett az a szó: tanár. Mert aki nem tudja, annak nem mond semmi különöset. Ki gondol arra, hogy az a szó a név mellett korszakunk egy nagyszerű villanása. Csillanás a munkásosztály mérhetetlen értékű gazdagságából, tízezerből egy penge villanása a bárgyú előítéletek felett. TV em tudtam ellenállni emlékeim rohamának, melyek abból az időből jöttek, amikor még Kollárik János lakatos volt. Mert az volt. Én csak tudtam, hiszen évekig egy műhelyben dolgoztunk: Aztán elkerültünk, ki erre, ki arra és azóta mintegy tizenkét éve nem sokat hallottam róla, A kérdések özöne merült fel bennem. Aztán képzeletemben megjelent az egykori olajfoltos ruhájú, mindig vidám, erőskezű lakatoslegény. Vajon most mit csinál? Az ördögbe is, beszélnem kell vele — gondoltam. • Amint beléptem a kapun, éppen egy kisszéken ült, a virágágy mellett és a földet igazgatta a zöld kis növénykék körül. Az utcaajtó nyílására feltekintett és a rég nem látott ismerősök vidám találkozásának örömével fogadott. Csak akkor komolyodott el, amikor megmondtam, hogy az életéről akarok hallani és még az is lehet, hogy megírom. Szabadkozott, hogy nem érdemli ő ezt, hiszen semmi különöset nem csinált, hogy öt a párt és az állam nevelte, tetfe azzá, ami és hozzá hasonlóak sokan vannak. No, látod, éppen ez az, amiért ittvagyok, — mondtam, hogy szaván fogjam. Azért kell megírni, mert a munkásosztályból sokan vagytok ilyenek és azt. a- karjuk, hogy meg többen legyetek..; XTát igen — mondotta ismét vímáman — 1944 nyarán, a- mikor még pökhendi német tisztek és az olajos szagtól fintorgó, fehérruhás urak jártak a műhelybe és kesztyűs kezeikkel bökdös- tek a lemezekre, hogy mit akarnak és az élet megváltoztathatóságáról fogalmunk sem volt, ha akkor nekem azt mondja valaki,' hogy én, a 10 családos napszámos gyereke 1958-ban a Gyulai I. számú Általános Iskola tanára és igazgatóhelyettese leszek, akkor bizonyára a merész ugratás baráti viszonzásaképpen megkapta volna a magáét > — No és mond, hogyan léttél tanár? — A történet a felszabadulással kezdődött, — válaszolta és hozzátette, ne nézzem szópufogtátónak, ez a valóság, ez így vari, ezt nem lehet elhallgatn. Akkor 22 éves voltam — folytatta — és lassan kibontakozott előttem a felszabadulás utáni életének dióhéjban foglalt története, nek dióhéjban foglalt története; Katona volt, aztán ismét kalapácsot fogott. Aztán egyszer jött egy barátja a műhelybe és hívta a pártba. Aztán már a párt emlőin nevelkedett tovább, magába szívta azt az erőt, mely későbbi életének irányítójává vált. 'T’anulni kezdett. A szakmai és társadalmi munkája mellett csa keste és éjjel volt ideje tanulni. A virradat sokszor találta a könyv mellett. A vizsgákon kitűnő eredményekkel végzett. A párt — tevékenysége megbecsüléséért — öt hónapos pártiskolára küldte. Később a Pedagógiai Főiskola történelmi levelező szakára iratkozott be, ahol jeles eredménnyel
